Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-07 / 154. szám

*Sáte 4. oíésL BACSME6V0 NAPLÓ görbét ad. Át ágyuiitegédl kilőtt' 'gc^ Sfrók & thfltegő kocsin (a beütés ‘és as átfeagyás keb/sá) tá&r különbözőkét)-' gén matatják rfiég azt az ágyat, mely-'-Jíek a lövése átütötte' a kocsit. ■ 1 •• A -'csikájéi kutatónak; *' Michelsoa­­»L; as* éfer ćš á fénysugár7 mozgásá­éra vonatkozó világhírű kísérleteivel ábgialkSizür *. film’ harmadik1 része. Ebből folyik a fény-gyorsaságának ál­­kndöä&gk':'" S8' egyedüli mérték- Ein­­íteia-‘Világában. finnek a bizonyitásá- Sál & fény gyorsaságával rohanó (3Ö0.0ÖG i km. másodpercenként}' ex­presszvonat s a benne s rajta kívül le­vő órák megfigyelése' • —■ már tultía­­todja' az -éiöatTötta^, mélységévé! azt a 'hatást* alió^á* a ójaiSüsl közönség1 kö­vetni lúd-jh -jSládáto fonalát. Sefti az eléadts ''Wy.ífÉisáfR,’ -sóin a kitünően »Ija-’fete’ iüdja ezt az ürt'ha — .Eiftstennék; van igazai Mennek a magyarok Amerikába- Széthullik a szlavóniai magyarság áthidalni.' ' A film lepereg, te' előadót viharos taps ünnepli. S aztán indul' kifelé' 'a1 tomes. sV : 1 Mindenki arcán valami különös ki­fejezés van. ■ Az utolsó szavak, hogy mind csak kezdet s hogy az elmé-. let mélysége as egész világot átfor­máló erővel bj*. megdöbbentett* -az elmeket. Zavartak, kábultak, az embe­rek. A külső vjlág olyan különös eb­ben a piianatban, v -A vicclapokban látom másnap a. címoldalon: .»Kijövetel * az Einstein­film előadásról« Elnyúlt, különös em­beri testek, össso-visssa járó villamo­sok, tninden órán’rr.ás idő —■ egy nagy káosz'az egész kép. Kitűnő, szatirikus karrikatyrai T : . > r Hogy fog ezen nevetni az unokám, ■ t 1922. trams 7. • KaiáttÉíenger zöld • tüfert feleit aranyban úszó ospsürés. A' ka­­faszténgerben szabálytalan szige­tek, falvak, amelyeknek házaiból e munka, zaja‘hyijtte ki. Magya­­vnk, svébö^sófcaóötr a pünkösdi fdhénÓn ott ülnék fehér ingben, (Szirtesen kivarrott mellényekben és kurtaszáru pipákból füstölnek .bele « mosdulfttiaiv levegőbe. ' Amerika, kövér dollárok, a nagy energiát evő gyárak égetik a pi­pázó emberek agyát. - -> Elmenni, túl a vízre, .csak így mondják, mintha Amerika «.gom­bosi Duna mellett lenne. Arra a kérdésre, hogy miért,- mindenütt mz a válasz, hogy- mégr# több föl­det akarnak, kevés ami* van. .Dol­lárokon pedig könnyű venni. : ’üáfom Szlavóniai faluban jár­junk, magyarok, svábok és 'soka- Cok, • Mindenütt Amerikáról be­déinek és népes csoportokban indylnak tűi a vízre. A dobatok hirét azok hoazák, akik kint jártak, mert itt majdnem minden házban vari egy olyan ember, aki a nagy utat megjárta. A mikanovcei hentes Tizenháromban ment ki Ame rikába, tavaly -jött vissza. Azóta hentes és . mészérosmesterséget folytat, ö azt ' mondja csak öt millió koronát hozott haza, í falubeliek úgy tudják, hogy tíz néV ia több . van neki. Reggel Irat órakor már ott áll a vágóíönkné! és felfcüónkéní' méri a host. Piros szélest arcában nevetősen ül a boldogság, csak amikor a dináro kát számlálja, vonul rajta végig valami sunyi kapzsiság. Még több pénzt akar, azt mondja, —* Lehet, hogy újra kimegyek, nincs; nagy türelmem sokáig ®gy helyen maradni. Esténként, amikor a mészárszék tetplékgzem — az olvasókör! választás {titán rendeztünk, a nagyságos urak kö­­,züi is többe« vettek részt. (Akkoriban ,még csak ez,a »szerény“ címzés-járt ki ja professzor uraknak.) Kautz, Apátby, .Sdmiercr és mások .szívest« fogadták ,» hívásunkat, otthon, hagyták a tanári «előkelőségüket -és olyan fesztelenül tár­­.salo^ak velünk, mint- ha a kollégáink «lennének, vagy ők volnának a — *ni­­eink. Még a nagyon elegáns és látszó­lag kissé büszke Apáthy István (a hires természettudós apja) is barátságosan pa­­rolázott veliiirk. renyyessy. Ferenc — a ki eleven képviselőházi és klubélet» .karrier után mint veszprémi főispán hált meg — és mi mondtunk pohárköszön­­;töt az előkelő -vendégekre. Képzeljék a .boldogságunkat, amikor másnap reggel ezt a „históriai“ eseményt megörökítve .olvaslak a — hivatalos lapban! Később mind a ketten — különösen Fenyvessy — megszoktuk az efajta nyilvánosságot, .de e szép este után tigy tűnt fel előt­tünk, mint különös szerencse, bár „méltó .jutalma közélet! szereplésünknek“. Azon pedig ne tessék csodálkozni, hogy- a Budapesti Közlöny e.íéle híreket is ho­zott. Egy évvel utóbb a kitűnő Sala­mon Ferenc, a lapnak szerkesztője hó­napokon keresztül folytatásokban kö­zölte az árverési hirdetmények előtt .Szigligeti Edéitek „A.dráma és válfajai“ ..cimii hosszú munkáját, amely rendszeres dramaturgia volt (könyvben mintegy j ötszáz oldalt) s azoknak az előadások­nak volt a folytatása, amelyeket Szig­ligeti a Rziniafcaúéiuiáti tartott. Salamon Ferencnek sokat kellett szenvedni,ezért a szerkesztoietléfi cselekedetéért. Állan­dóan gúnyolták az iérdekfessítő“ olvas­mányért, amellyel az előfizetőinek ked­veskedik és mmduhtaSan akadt egjf-egy ' maiiekizus író vagy- tudós, aki caegki­­üáfet eyy réráíefür, anrippoíógtával, szer­ves vagy szervezetien vegytannal vagy egv. geológiával a Budapesti Közlöny „tárcája“, számára ... Egy pillanatra visszatérek a bankettre, de csak azért, hogy az öreg Wenzel Gusztáv (ahogy egymás közt neveztük: Weuze! papa) néni jött el oda. Az el­maradását őszintén sajnáltuk, mert na­gyon szerettük, ha nem is tiszteltük eléggé, ezt a jóízű tudóst, akinek nem­csak okulást köszönhettünk sokat, de számtalan vidám percet, is. Tudatos és akaratlan mókákban egyaránt, gazdag volt az öreg s igazán nem érdemelte meg, . ísögy a rusztikusabbak köztünk cask a groteszk vonásait látták s a ne­meseket, a finomakat nem tudták észre venni. A „Blaue Katz“-ban, a Király; utca egy meglehetősen ordenáré énekes mulatójában, a modem orfeumok egy gyenge, de akkor, nagyon frekvertalt Vorláufer-jében daloltak akkor egy egé­szen.-finomtalan sapzónt, amelynek a kezdete is, a refrénje is így szólt Der Wenzel kommt, der Wenzel kommt, der Wenzel ist.stho' da!“ Ez a Wenzel, a kirői ott énekeltek, valami derűs figura lehetett, de a pajkos jogászok ráhúzták' azt az érdemes öreg tudósra s napokon; keresztül ezzel az „elmés“ verssorral« fogadták őt. A jőlelkü ember néhány napig tűrte a buta inzultust, de egy-; szer .csak kiiesziíelte magái a nála szo­katlan keménységgel így szólott le a katedráról: . ; , — Igen, uraim, -itt vagyok és nem azért jöttem hogy önök énekeljenek, ha­nem azért, hogy, előadást tartsak, A nagy.taaar e szavaira síri csend lett a attól a naptól fogva Wenzel ta­nár ur csak ugjy hallhatta ezt a. nótát, ha a „Blaue Kafz„-ba fáradt ..el érte. De nem ment oda, hanem otthon dol­gozott- »z Árpádkor! OkniáaytároH . 1 ajtaját becsukja, ;# • .véí*8» foSt®3 kötényét íeS«k«825j» «'saejro, kiöl a' háa ' elé. Odasereglenex nem­csak a szomasédok, - hanem a falu végiek is és lánjfragyult szem­mel hallgatják a mészáros csoda­­országárék Antérikáró! szóló me­séit. Aa agyakban aissélesülnek a búzatáblák és mindennap, többen mennek & jegyzőhöz útlevelet kérni. Három-négy hét leforgása alatt ' íüjabb .qsopört vág neki a végnélkül! viznok, hogy meghal­­jenek as álmok,, t; A rogggantiérdn maggar Nagy tükröseszesében, mintha mindég a könnyek csillognának. A lábán tompsorni amerikai cipő van es « térde ■ asögszerüen bi­­csakiik . meg a nadrágssárban. K’öKögőssn, törten beszél. — A bánya , . higyje meg, nem ér as semmit sem. Van aki nek sikerül, de legtöbbnek bizony nem, Avval a munkával itt is meg lehet élni.. Én is azt hittem tizenkettőben, amikor kimentem, hogy vékaszámra öntik az ember elé a pénzt. De tévedtem. Meg­eszi ott nagyon a munka az embert, Ó már többet nem álmodik Amerikáról, a vizentuli fekete gyémántmezök elvitték minden álmát. Szakadozottan, hörgö, rossz tüdővel, üres zsebbel, munkakép­telen karra! tért vissz«. A falu­­.beliek elkerülik. Nem szeretik gyászos rnéséjeií a pennsylvá nieí bányák sötét éjszakájáról haüeni. Utrnkésxen Nyolcán vannak, asszonyok meg férfiak. Van közöttük sváb, sokac és magyar. Egy sem sze gény, az egyiknek nyolcvan lánc földje , van.; A sokacok csomagjai színes kenderszövettesbe vannak becsomagolva, a sváboknak ko­­porsószerü fekete uíilódájuk van, a magyarok vágnak l.egszegé náebben neki a nagy útnak. A szineshuzatu párnák csücske ki látszik a hirtelen összekötött le pedő csomagokból. A vinkovcei állomás harmadik psztélyu váró­termében , elnyúltam az arcokon a reménykedések halvány lázával várnak a vonatra- Szlavóniából jönnek. Az Amerikáról olyan fur­csán álmodó községek valamelyi­kéből. Nem hisznek sesmui rósz* szat Amerikáiéi., • • A nyolcvan láo£ föld tulajdo­nosa azt mondjir, hogy ö semmit sem veszíthet. Az útiköltséget minideti bizonnyal megkeresi és ha nem sikerül semmi sem, akkor visszajön! A földjét felesbe adta. Ha vissza kell jönnie, akkor ott folytatja, ahol elhagyta. Meglátja legalább Amerikát. Gyereke nincs, az asszonyt pedig viszi magával. Az egyik sokac úgy beszéli, hogy a szomszédja kint járt és amikor visszajött, az . ötven lánc föld mellé még ötvenet vett, most száz van neki. Szeretné ö is az övét megduplázni. Még harminc éves mindössze, bírja a murikat, szeretne öregségére vagy száz lánc földet. Bejön » vonat: Á csomagokat hirtelen íelnyaláboSják. A váró­terem tömege utat nyit nekik, amikor e poítáa kinyitja az ajtót, •kellő- rešpektus9a! engedik a töb­biek, hogy. ők, szánjanak be elő­ször. Ö:í-g*5}3zonyok, akiknek semmi késük sincsen hozzájuk, e bő fekete selyémszoknyóból elő» veszik a tarka zsebkendőket, egy-* könny, száritódik fel velük. — Sajnálom őket, — pityergi as egyik. Az én fiam.is kintiért Amerikában, tudom annak a sói rét. Heptikés lett a bányában.« A aríoveniai falukban tovább fűződik ez amerikai mesék lánca, Akik hepifkásan, roggyant térd­del jönnek hasa, azokat kikerü­lik, nem hallgatják meg. Azoknak’ s keveseknek .van hitelük,' akik' sok pénzzel jönnek haza. Ezek­nek a meséknek sok ' hallgatója van. A vonatok a vinkovcéi állo­másról mindennap visznek szla­vóniai kivándorlókat. Nem sir utánuk senki sem, mert azt e hitet hagyják itthon, hogyha hazajönnek, megszélesüinek & búzatáblák. Itt pedig halálos szerelemmel szeretik a földet. (syk) — Kfiionveisat megy Sittbotieá­­ról az esküvőre. A királyi esküvő alkalmával csütörtökön, június 3-:kára virradó éjjé! I órakor kü­­lönvonat megy Beogradba, akova reggel 6 órakor érkezik meg. Beogradból a külőnvonat ugyan­aznap délután 5 órakor indul és 11 órakor érkezik vissza Suboti­­cára. Ennek a vonatnak az uta­isai 50 százalékos utazási ked­vezményben részesülnek, ameny­­»yiben a Suboticárói Beogratíba szóló menetjegy a visazautazésm is jogosít. Kedden, szerdán és csütörtökön Novisad és Beograd között szintén közlekedik külön­vonat, mely reggel 5 órakor in-' dúl Novisadról, 8 órakor ér Be* ogradba, onnan este 9 órakor in­dul vissza Novisadra, ahova éj­félkor érkezik. — Térzene és táncmulatság- Pa­lloson. A király esküvője alkal­mából Palicson szerdán délután 5—7 óráig térzenét rendez az ön­kéntes tüzoité-zenekar, majd pe­dig éjfélig tartó táncmulatság lesz. Ez alkalommal az utolsó villamos éjfélkor indul Palicsról. — Képkiáilitás Beogradbau. Beo­gradból jelentik : A beogradi gim­názium épületében a jugoszláv festők, mintegy százötvenen ki­állítást rendeznek, A kiállításon a zagrebi „Lada" csoport amely legmodernebb irányt képviseli, is résstvesz. A kiállításon a király is megjelenik. — A városi költségvetés köz­szemlén. A városi költségvetés junius ,2-től számítva 15 napig közszemlére van kitéve a városi ÍÖszémvevői hivatalban (városház I. e. 38.) és minden érdeklődő be­tekintést nyerhet. — Lemondott a lengyel kormány Varsóból jelentik: Ponikovszky miniszterelnök tegnap átnyújtotta PÜssudszkynak a kormány lemon­dáséról szóló határozatot. Pilszud­­szky * kormány lemondását nem fogadta el. Ponikovszky és mi­nisztertársai ragaszkodnak a le­mondáshoz és kijelentették, hogy tovább nem látják ei az ügyek vezetését.

Next

/
Thumbnails
Contents