Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-27 / 174. szám
1922. junius 27, BACS MEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Temetik a vármegyét Az SHS. királyságnak a köziga? gstási felosztásról szóló törvénye tud válevóleg megszünteti a régi vármegyei beosztá t és azok helyett a ke süteti beosztást hozza be. Így történik ez Horvátországban és Szlavóniában is, ahol az egyik kerület székhelye a régi Szlavónia régi fővárosa: Osijek lelt, Osijek eddig nemcsak Szlavónia fővárosa volt, hanem székhelye Virovitica vármegyének is és hatalmas vármegyeházában évtizedek óta intézték és bonyolították le ezeknek a Jelentékeny, nagyszázalékban magyar lakosság által lakott területeknek közigazgatási ügyes-bajos dolgait. Az uj rend természetesen megszün tett a régi vármegyeházát is és az alispán, a főispán a múlt érdekes, tiszteletreméltó emlékei lesznek csupán. Megszűnik, illetőleg likvidál az osijeki vármegyeháza is, hogy helyet adjon az uj törvény által teremtett utódjának : a kerületi közigazgatásnak. Zagrebben most alakult meg a Horvát-Szlavonországi Vármegyék Likvidáló Hivatala a tartományi kormányzóság kebelében és tagjai a következők : Mihicsico Tjesimir dr. alispán, Stefánov.cs Jócó belügyi, Jakoby Viktor dr. szociálpolitikai, Novdkovics földmiveiésügyi és Slefánovics vallás és közoktatásügyi osztálytanácsosok. A fenti likvidúciós bizottság már Osijekre érkezett és érintkezésbe lépve Rozsics János dr. viroviticai főispánnal, megkezdték a vármegyei közigazgatási központ feloszlatásának nehéz, körülményes munkáját, hogy a vár megyeházára a törvényes határidőben: julius 29 én — amikorra a vármegyei likvidációnak be kell fejeződnie — bevonulhasson a kerületi főnökség és kerületi közigazgatás. A nem megyei hivatalokat kitelepítik a vármegyeházból, a nagytermét pedig ülésteremmé alakítják át, a melybe üléseket készíttetnek a kerületi képviselőknek és megfelelő tribünöket az elnökségnek és a hallgatóságnak. Az osijeki lakáshivatalra a változás nem kis terhet jelent. A likvidáló bizottság ugyanis felhívta, hogy annak a 22 hivatalnoknak, aki családostól együtt Pozsegából és Bjelovárról Ősijeire fog áthelyeztetni az uj kerületi hivalokhoz, julius 29-ére megfelelő lakásokat rekviráljon. FI szalonok és háziuarrónők háborúja R hdziuarrónö és a „fecnikisztni" győzelmes harca Poiret és Qrecoll mesterrel »Mond, kérlek, Ádám, mit vegyek magamra?« — kérdezte Mme Éva, mikor diszkréten értésére adták, hogy hagyja el a Paradicsomot. Ez volt az első nő első toilette-gondja s azóta sok ezer év perspektíváján keresztül ismétlődött meg ez a kérdés a legkülönbözőbb tipusu Évák mindig egyöntetűen kétségbeesett ajkain keresztül. Kataklizmák dördülése, emberöltők kultúrharca közepette Mme Éva változatlanul kitart toilette-gondjai mellett. Mert vannak ugyan olyan kiválasztottjai a női nemnek, akik puhán gördülő autójukon odarobognak a nagy maisonok hangtalan tükörfényes termeihez, amelyekben a szezon szenzációi felvonulnak előttük s ők egy legyintéssel döntenek férjek és szeretők csekklapjai fölött — de ez még nem jelenti a tailette-gondok megoldását. Azért ők éppen úgy hánykolódnak álmatlanul, gázok, krep-ek, szinek és fazonok lidércnyomásával küzködve, éppen úgy száguldanakegy-egy darab csipke .toll vagy prém után, mint a kispolgárnő'. És a kispolgárnő éppen úgy dönt egy kézlegyintéssel a férj vagy szerető havi vagy évi jövedelme fölött, amikor a nagy kisértéssel, az uj ruhával szembe találja magát, mint a nagy mondaine. Nagy mondámé és kispolgárnö, bármilyen ellentétes vonalban fusson is széjjel életvonaluk, egyek azért lényegükben: egyformán Évák, akiknek keresztülszeli sorsukat az örök nagy kérdőjel: Mit vegyek magamra? Alig néhány éve még, minden társadalmi osztálynak meg voltak a maga önönszabta törvényei. Az arisztokrata dámák korlátlan költekezésével szembehelyezkedett a polgári hölgyek anyagi fegyelmezettsége. A télikabátnak, amely évekre szólt, fekete taft látogatóruhának, mely csak a kilók gyarapodása következtében szenvedett változást, a fehér selyemblúznak, mely a hajadon gar derobját ékítette és igy tovább, min den öltönydarabnak megvolt a maga hivatottsága, melyet szigorúan tiszteletbe tartottak szabónők és öltözködők egyaránt. Ki győzné ma elsorolni mindazon alkalmakat, melyek szigorúan más és más toilette-darabot igényelnek? A nagy mondaine minden szezon kezdetével tanácskozásra vonul vissza hetekre a divatszalon rejtelmes fülkéjébe. A kispolgárnő újsághirdetéseken, elképzelhetetlen fondorlatokon keresztül hajszolja a házivarrónőt, kinek szent jobbjával véghezviszi azon csodát, mely toilette-sikerét jelenti. A házivarrónö átalakul a családi tűzhely legfélelmesebb bálványává. Oltára a varrógép; a legszebb, legvilágosabb és leglevegősebb szobában van elhelyezve és a legizesebb, legédesebb és legdrágább áldozati falatokkal van körülrakva. A főpapok nem lesték oly lélekzetvisszafojtva az áldozati tűz füstgomolyának színét, mint a varratónő a házivarrónő reggeli mosolyát. Hiszen ott nyugszik jó- vagy rosszakaratú fogásában, acélollójának jó- vagy rosszhiszemű nyisszantásában egy nőnek jelene és jövője. Az ügyes házivarrónö és a jóizlésü varrónő együtt csodákat tudnak művelni. A nagy fecnikisztni a szoba közepén kincsesbányája az ötleteknek és megoldásoknak. Szalongarniiurahnzatokat, melyek éveken keresztül oly lelkiismeretesen védték a derék bútorokat nap és por ellen? Sima szoknya. norfoik kabát, felvarrott hatalmas zsebekkel, piros antilopöwel és ugyanolyan szinü hajtókákkal készül belőlük. Kerek vászonkalap piros szalmával szegve egésziti ki ezt a reggeli strandviseletet. Bársonydrapériái rég letűnt divatnak, mily féltékenyen őrzitek a puha, finom, hófehér flanellt a fakult szatinbélés alatt. Szentségtörő kezei a divatos kispolgárnőnek felszínre hozzák. Chemise ruha színes hímzéssel, sportköpönyeg raglánszabásu bő ujjakkal kerül belőle a nyaralónő garderobjába. És a nagymama fakult selyemrojtos kendője mennyi lehetőséget rejteget? Házilag feketére festve, este a hotelek terraszán spanyol estiköppenyt pótol. A varrónő ruhát rögtönöz belőle. Ujjatlan, a test körül csavart, oldalt a csípőn alul egy. nagy csattal összefogva, Orecoll-modellt készit belőle a drága jó Nina kisasszony ördöngős ujjaival. És a szines mulltömegek, melyed nyaranta a csillárok aranyát védték a legyek tolakodása ellen a szines Organdi ruhácskák anyagával szinte összetéveszthetők. Pliszszirozott fodrokkal, másszinii selyembéléssel elragadó biedermeyerkosztümöket tervez belőle Fräulein Marie. Poiret mester ugyancsak nagyot nézne, ha alkalma volna Balatonszemesen szembetalálkozni kreációjával. Mert a gyönyörű kivitelű külföldi divatlapok részletes leírásaikkal, művészi rajzaikkal ugyancsak megkönnyítik a merész divat-Argonauták vállalkozásait. A fecnikisztni, a Vogue, a jó házivarrónő-tündér és a kiapadhatatlan fantáziájú öltözködni vágyó nő együtt csodákat tudnak művelni a férfi-nem megrontására, boldogitására, de legelsősorban egymás bosszantására, mióta Éva aszszony kilépett a paradicsomból. Tauaszi ének Irta: fíloty Tnmá9 Nagyszerű csönd, melyet apró legyek zümmögése sző érezhetővé. Jóleső némaság terül végig az egész kerten. Sok halmon mindenféle kedves virág tarkállik; sok halmon már csak a fü dudvásodik el. Kövekbe vésett búcsúszavak fakulnak erejükvesztetten. A temetőkertre rárnosolyog mérhetetlen boltozatával ragyogón a tiszta kék ég. líLofct egy laza fehér felhőfoszlány. A halottas ház előtt az állványon a koporsó; körülötte feketébe öltözött emberek; az arcuk sápadt. A szemük g^dladt, a szemhéj szélét vörösre marta a reménytelen fájdalom könynv- • koporsón virágok pompáznak mosolyogva; az ájuldozó szeretet hamar pusztuló tolmácsai. És mindenütt reményteli vidám zöldje, örömutas virágzása a kibontakozó tavasznak. Valahol egy vén fán dalosmadár csíp"- Minden fölfelé tör, az élet nedve kering a legapróbb teremtményekben. Görnyedtem kimerültén, beesett arccal, reményvesztetten állanak a koporsó körül néhányan s az agyvelejük üres a nagy fájdalomtól, mely beléjük vágott. Megkezdődik a szertartás. Közönyös emberek éneklik a halotti dalokat, maguk se tudják hányadszor. Hangjuk Idegen e nagy fájdalom közeoéU. Sivár és szívtelen ez 8* Anek, melynek melódiája szerterebben a nagyszerű csöndben s hasztalan vergődik ügyetlen szárnyakkal, nem tud följutnj az égboltozatig- mely egyformán derűs kékségben ragyog. Lehajtóit fejjel állanak a fájdalmuk terhe alatt, szinte ősszeroppaanak, barátok, talán roko-Most belehasit ebbe a sivár, kijózanító éneklésbe az örökkön hatalmas, fájdalom soha el nem pusztuló melódiája kirohan az ifjú hitves meggyötört szivéből. Zokogás ez, melynek minden hangia véres könnytől kap életet, fojtogató, fájdalomteli zokogás, mely vad erővel beletúrja magát az ember szivébe s ott fészkel, hogy hhi örömök pillanataiban fölcsendüljön halkan, mintha örökkön tartó visszhang lenne, A dalosmadár nem csipog. Vidáman zöld levélkéikkel a fölfelétörö galyacskák, bűbájos színeikkel, a virágok minhta megriadnának. A fiatal özvegyasszony kékesen fakó ajakára szavak tódulnak. Fájdalma nem tud róla, hogy idegenek állják körül, egy ismeretlen fiatalember koporsóját. Megborzong, amikor fetjajdul, s kitöri a bánat, mint a láz, amikor a fiatalasszony megismétli e szavakat, ki tudná megmondani, immár hányadszor. — Nem látlak, szerelmem, ezután soha többé? Halotti ének, az igazi, az eleven, a fájdalom vérétől könnyes halotti ének. Most szól a pap. A búcsú és a méltatás szavait mondja el a korán elhunyt férfi koporsójánál. Nem érez mélyebb megindulást, elfásult már talán a szivtépő fájdalom örökkön megismétlődő kitörései iránt. Beszéde elfakult szólásformák unott egymásutánja s bár nem ismerte a halottat, méltatja lelkijóságát, odaadó szolgalmát, nagy szeretetét ifjú felesége iránt s megemlíti két kis gyermekét, kit a gondos apa. de korán hagyott magára az Élet súlyos megpróbáltatásai kőzepett. Mig a pap beszél, újra hajlani az apró legyecskék egyhangú zümmögését. A pap minden, egyes szava otromba ujj, melyet rászorít nyitott, vérző sebekre. Vigasztalni próbál, de a vigasz mondatai erőtlen ötölés-hatolás, hitvány törpehad, mely szemben áll az óriással, a Fájdalommal. S a pap elmondja büszkén, hogy aki itt oly nagyon korán örök nyugalomra tért, fiatal orvos, önzetlenül nagyratörő, tele ideálokkal s a legnemesebb akarással. A fiatalasszony zokogása tesz hitet e szavak mellett. Két kisfiú áll riadtan és tudatlanul ifjúságuk romjainál. S a pap eldicsekszik a fiatal orvos hősiességével s elmondja, hogy hivatásának lett áldozata ez a drága halott; betege ágyánál küzdött a könyörtelen halállal és nem hagyta a rábízott életet. E nagyszerű küzdelemnek, ime, ő maga esett áldozatul. A fennkölt lélek, nemesen érző emberi szív egyik nagyszerű bajnoka. Hős, kinek emléke örökkön él. Még néhány szokásos búcsúszó s a pap visszalép a koporsótól. Nyomasztó, gyötrő csend. Most odaáll néhány férfi a koporsó mellé, hogy elvigye a sirgödörhőz. — Ne vigyétek még! Hagyjátok még nekem 1 A fiatalasszony síkong észbontó fájdalmában. A kisgyermekek sírnak riadtan. A menet megindul. Laasan haladnak a széles utón. Kétoldalt pihennek boldogan a halottak, rengeteg sorokban. Vannak sírok, melyeken virágok pompáznak, borostyánzöldek, ahol kitart a megemlékezés. A simái újra fftlcsenaül a halotti ének. Minden csinált, csak az özvegyasszony véres zokogása igaz. Egy jóbarát búcsúzik néhány keresetlen szóval; nem tudja végigmondani, amit eddig annyiszor elgondolt, torkát a könny fojtogatja. A koporsót beleeresztik a sirgödörbe. A körülötte álló emberek feje görnyed, mintha Iáhatatlan kéz nyomná le kissé emlékeztetőnek. Megint az a rejtelmes csönd. A csodásán tisza kék mennybolt vidáman ragyog a temető kertje fölött. A fiatalasszony feljajdul: — Ne dobjatok rá annyi földet! No annyi földetI... Tompán zuhannak a göröngyök a: koporsóra. — Szerelmem! — sóhajtja a fiatal nő és ott halódik a sir szélén. — Szerelmem! Köszönöm csodaszép gyönyörű érzésedet! Köszönöm néked az ifjú életet,, mellyel megajándékoztál! Köszönöm néked... , Mélyen meghajlik a halott előtt Lebirja őt a fájdalom, ós most már nem tud szavakat. Csak azt érzi, hogy a szive sir keservesen. Boldog halott, nem hallja az asszonya fájdalmát. Bánatában, kiinjában kegyetlen halállal halna meg. A kél kis gyermek most fölsir hangosan; de elpusztulnának menten rémületükben, ha felérnék ésszel, hogy mit vesztettek most itt. — Szerelmem, köszönöm néked!.,. És köröskörül minden ragyog és mosolyog a diadalmas tavasz megejtő pompájában. Apró legyek zümmögés« szövi az örökkévalóság megnyugtató, nagyszerű csöndjét. Kert ez itt, ahol mindenfelé sok kedves virág tarkállík. Vadméb döngic$ék S a ragyogó tiszta égen, megejtő kétségem itt-ott egy laza szövésű fehér felhöfoszlány* Pihenni... megpihenni! És most felküldi a mérhetetlen égbe egy kis daloemadár ujjongó énekét.
