Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-23 / 170. szám
Ára 1 dinár AGSMEGYEI XXIII. évfolyam Subotica, péntek 1922. jjuaiiss 23» 170. szám ®e"jelerik miaden reggeli ünnep níán és hétfon délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—19 Előfizetési árt negyedévre 90“ —dinár SZEftKLSZltíSÉS: Kralja Aiexandra-nlica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja áJcxaadra-nlica 1 (Lolhach-paleta) Technikai obstrukciő (L) Szokatlan dolgok történnek a beogradi parlamentben. Ribár, az elnök, ideges türelmetlenséggel ül az elnöki székben, a kormánypártok szokatlan nyugtalansággal, csendben szemlélik az eseményeket, az ellenzéki padokban pedig lármás szónokok mond jék el hosszú, kevés tartalmú obstrukciós beszédeiket. Barics az autonomista klerikális, Lázics a centralista agrárius, Korun az internacionalista szociáldemokrata ritka megértéssel és szinte bizalmas meghittséggel egyugyanazon csatárlánc egymésbafonódó láncszemeiként nyomulnak előre és vonulnak a kormány ellen. A kormány ellen és nem a javaslat ellen. A választójogi javaslat tekintetében a kormány és az ellenzék felfogása között nincs olyan eldöntőén nagy különbség, amely ezt az elkeseredett, gyilkos harcot megindokolná. Romboló, káros és étkos ez a harc, amelyből nem az ellenzék diadala születik meg, hanem a reakciósok érvraktára gazdagodik. Hiszen majdnem kétségtelen, hegy a tegnapi ülésen, amikor a szociáldemokrata Korun nem akarta elhagyni az üléstermet, az elnöki föíszólitás ellenére sem, akkor azok a képviselők, akik a magyar parlamentarizmus történetét ismerik, Tisza . parlamenti őrségére gondoltak. És még egy Koruneset és a pártok már foglalkoznak majd a házszabályszigoritássai és a legközelebbi alkalom után győznek a reakciósok, jönnek a szigorított házszabályok, a többségi szavazógép és a többi jól bevált reakciós eszköz. Igaz, a kormánypártok az eredeti javaslat mellett a bizottsági üléseken már oly nívós kitartással harcoltak, hogy az ellenzék kritikai munkája kárbaveszett, módosító iriciitványai hasztalanok voltak- A kormánynak ez a mód szere nem parlamentáris és egyáltalán nem heyeselheiő, viszont azonban az ellenzék mulasztásai is oly nagyok, hogy a káros következmények elmaredhaíatlanok voltak. A kormányzópártok hosszú hónapok óta egyforma érdeklődéssel és lankadatlan kitartással dolgoznak a választójogi törvényjavaslaton, vitatják, támadják és védik ez egyes javaslatokat. Frakciókra töredeztek a klubbok, szembekerültek a koalíció pártjai veszélyben forgott az egész kormánytöbbség, nem a választójog, nem is annak egy fejezete, ha nem csak egy-egy szakasza miatt is- Hosszú hónapok nehéz politi kai harcában formálódott ki, kris tályosodottki a választójog olyanná »hogy az a bizottságok elé és most a parlament elé került. És az ellenzék ebben a hosszú, hó napokig tartó munkában nem vett részt. Nem vehetett részt, mondhatná valaki, mert nem kérték ki a véleményét. De aki a dolgokat közelebbről ismeri, az jól tudja, hogy a kríziseken vergődött kormány szívesen és örömmel adott volna előzékeny koncessziókat az ellenzéki pártok akármelyikének, ha ezáltal a választójogi javaslat vitája csendes, zavartalan és a javaslat fontosságához mérten méltóségos lett volna. Nem kellett volna. Nem kellett volna az ellenzéknek behódolni azért a kormánynak, nem kellett volna feladni a maga ellenzékiségét, elég lett volna ha csupán egyetlen felvetődött kérdésben megértőbb tárgyilagossággal foglalkozott is volna a kormányjavaslattal. És ha ezt teszi az ellenzék, úgy javaslatainak egy része is bele kerülne a törvénybe. De a beogradi parlamenti ellenzék munkája negativ munka. Semmi iniciativát, semmi építési szándékot az ellenzék eddig el nem árult. Az ellenzékieskedés a parlamenti ellenzék pártprogramja, munkaprogramja, munkálkodásának egyet ien irányitója. A meddő tehnikai obstrukciő, amelyet a választójogi vitánál produkál az ellenzék, késő bánat, régi bűnökért. A magyar választópolgárok szempontjából nem mindenben szimpatikus a kormány választójogi álláspontja —• egy erős és nagy tétekbe menő, a kisebbségi választójog érdekében vívott politikai harc hullámai még nem si múltak el, — de az ellenzék parlamenti szereplése a választójog kérdésében alig lohet szimpatikus valakinek is, aki a parlamenti kormányzási rendszer tekintélyét megőrizendő és megbecsül ni való értéknek tartja. Ezek a meggondolások helytállók az esetben is, ha nem latolgatjuk azt, hogy a mai parlamenti helyzet felidézésében van-e része a kormánynak és ha van, úgy mennyiben kel! érte a felelősséget viselnie. A suhoiicai lakásügy a parlament előtt Munkásvédelem és munkúsbiztositás — A parlament ülése Ribár elnök tizenegy óra tizenöt perckor nyitotta meg az ülést A megnyitás után azonnal áttértek a napirendre. Ivanics beszéde Az első szónok Ivanics Momcsillő volt, aki a szociálpolitikai minisztert interpellálta megSchlanger Artur suboticai lakos kilakoltatása ügyében. Előadta, hogy még január 14-én kérdést intézett ebben az ügyben a miniszterhez, aki azzal tért ki a válaszadás elől, hogy még nincsenek az adatok összegyűjtve. Schlangert a suboticai lakáshivatal 1540/921. számú rendelete alapján lakásából kilakoltatták. A lakásban Miiicsevics ezredes lakott egy ideig, akit azonban elhelyeztek Suboticárói. Ekkor Schlanger a lakáshivatal tudtával visszaköltözött hetven éves apjával, feleségével és két hónapos kis gyermekével régi lakásába. Január első napjaiban értesítést kapott a lakéshivataltól, hogy hagyja el a lakást, mert elrekviálták Milosevics helyettesének, Dimitrievics alezredesnek. Schlanger a szociálpolitikai miniszterhez felebbezett, aki elrendelte, hogy az aktákat terjesszék fel hozzá, a, döntésig azonban hagyják lakáséban Schlangert. VukoiiCS lakáshivatali vezető személyesen jelent meg Schlangernél és kijelentette neki, hogy ő nem pandúrja a miniszternek és ki kell mindenáron költöznie. Január tizedikén tiz katona, egy tiszt és a rendőrség képviselői megjelentek Schlanger lakásán és a miniszteri rendelkezés dacára kilakoltatták. Schlanger a ki* iakoltatás előtt mégegyszer Dirr.itrievicshez fordult, hivatkozva hetven éves öregapjára és két hónapos kis gyerekére, hogy álljon el a kilakoltatástól, Dimitrievics azonban visszautasította. Ekkor a miniszterhez fordult, akt újra Schlinger javára döntött. A lakáshivata! azonban megint nem respektálta a miniszter intézkedését. Ezután Ivanics a dolognak a politikai bírálatára tért át. Felemlítette, hogy ebből ez ügyből kifolyólag a Politika cimü lap megtámadta. Szemére hányta, hogy a szerb tiszttel szemben egy magyar védelmére kell. A Politikának ez a beállítása alkotmányjogi hatásában olyan, mintha az S. H. S. királyságban első éa másodiangn polgárok lennének és Schlanger a második csoporthoz tartoznék. Egyéb pártpolitikai orgánumokban is fordulnak elő hasonló célzások. ó, aki sokat járt a Vajdaság északi részeiken, tapasztalt olyan jelenségeket is, amikor a hatóságok nem helyezkedtek szigorúan a jogi alapokra. A Politika azért is megtámadta a Radikalt, mert a külön pártba szervezkedő magyarokat és németeket védelmébe vette. Természetes dolog, hegy a közvélemény könnyen reagál az ilyesmire. : Esek ellen a jelenségek ellen, bármilyen formában is jelentkeznek, tiltakozni kell és meg kell védeni a másnyelvü polgárokat. Ismeri jól a vajdasági viszonyokat és több ízben tapasztalta, hogy egyes tisztviselők úgy viselkedtek a polgárokkal szentben, mintha a törvény rájuk nem vonatkozna. Jól kell bánni azokkal a polgárokkal is, akik nem szerbek, mert csak igy szerelhetők le, ha az államra nézve tényleg veszélyes elemek lennének. Ha a közigazgatás olyan gyenge, nem szabad csodálkozni, ha az emberek elkeserednek. Mindenki elkeseredne, ha úgy járna, mint Schlanger Arthur járt. A miniszter válasza A beszédre dr. Krsztlj a szociálpolitikai miniszter helyettese válaszolt. Kijelenti, hogy a lakáshivatal elsőfokú határozatát Dimitrievics alezredes javára a bíróság a másodfokon jóváhagyta. A rendőrség semmiféle erőszakot nem alkalmazott Schlangerrel szemben és semmi inkorrekt lépést el nem követett. A minisztérium március 29-iki rendelete jóváhagyta a bíróság ’ másodfokú ítéletét, amely szerint a lakás az alezredest illeti. Egyébként a katonaság megérkezése előtt Suboticán bizonyos lakásokat a katonaság rendelkezésére bocsátottak. Ha pedig egy tisztet áthelyeztek, *íkkor egy másik tiszt itapta meg a kiürült iakást. Bár az itiierpe!látónak nagyjában Igazat ad, mégis rl kell ismerni, hogy a tiszteknek bizonyos előnyöket kell biztosítani. Különben is olyan gazdag embernek mint Sch'anger, nem okoz nehézséget, hogy másik lakást találjon. Ivanics Momcsiilő viszonválaszában elismeri a miniszter tárgyilagosságát, ae felhívja a figyel* met arra, hogy már elmúlt a háború. amikor a katonatiszteknek minden szabad. Hosszan beszél a háborús és békeáüáüepot közötti különbségről. Tiltakozik az ellen, hogy a szerbeknek előjogaik volnának. Azt javasolja, mondja ki e Ház, hogy a miniszter és az interpelláló véleményének meghallgatása utón sajnálatát fejezi ki, hogy ilyen eset megtörténhetett. Ezután Zsebot klerikális szól hozzá a tárgyhoz, aki beszédében a zagrebi, ljubljanai és maribori lakásügy visszaélést teszi szóvá. Déli egy órakor az ülést félbeszakították. A délutáni ülést 5 órakor nyitja meg Vuics alelnök. Máties hó Az első szónok Máties Ivó demokrata, suboticai képviselő. Beszédében elmondja, hogy 1918. novemberében, amikor a hadse-
