Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-22 / 169. szám
1922. jtinius 22 BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldaL Az angol és amerikai sztráj mozgalmak jelentősége A modern iparosodás ormain járó angol-szász országok gazdasági életét két gigantikus sztrájkmozgalom rázkódtatta meg : az angol vasmunkások és az amerikai szénbányászok sztrájkja. A két mozgalom méretei és gazdasági jelentősége minden európai számára elképzelhető arányt felülmúlnak, Basonló mozgalmak minden más országban a gazdasági élet teljes megállását és minden funkció megbénulását idézték volna elő. Csak éppen a két angolszász gazdasági világhar taíom robusztus szervezete bírja ki ez óriás válságokat a közvetlen élet veszedelem nélkül. Az angol gépipar konfliktusa azon kérdés körül tört ki, hogy rendszeresiihet-e a vállalkozó isiszése szerint különórákat üzemében ? A vállalkozók ezt a látszólag jelentéktelen pontot használták fel, hogy általa megtámadják az egész kollektív szerződés épületét. Ez végső soron uj szerződést és hatalmas méretű bérlenycmást jelentett volna. A mintegy hat hétig tartó mindkét oldalról .példátlan - szívóssággal vezetett bérharc most éli lezárulásának időszakát. A munkaadó szövetségnek sikerült a szakszervezetek akciójának egységét megbontani, miáltal ezek a munkafelvételére kényszerülnek, az előrőkp;él kedvezőtlenebb feltételek me lett. Nagyjában bérienyomás volt a még teljes erejűkkel harcban álló amerikai 'szénbányászok mozgalmának indoka is. Nem kétséges az sem — az amerikai trösztök óriási szervezettségénél -fogva.—■, hogy ez a sztrájk is az angol sztrájk sorsára jut. Az ökonómiai iskolázottságu látás ’számára azonban egy más momentum a döntő fontosságú. Nem a mér k 'ző osztályok erőpróbája az, me'y Kátay megugrott Irta: Rozuúrsyt Uiimas Sok esztendőt gyűjtöttek össze ketten, Kátay meg a felesége. Együttesen nem volt nekik úgy százötven körül esztendejük, amelyek közül több mint százat közösen szolgáltak le az Ur földi konyháján, egymás oldalán. Kis gazdaságuk, a nud, amely mellé befogták magukat, mindig közbül volt, ha oldalba akarták egymást taszítani, hogy ki-ki külön számolja éveit s ne adja hozzá a másikéhoz. — Én is egy esztendő, te is egy — mondogatta Kátayné. — Ketten együtt két esztendő, ha így aggyuk össze a keresetet, akkor egy esztendő alatt kettőre valót takarítottunk, oszt a végin legalább semmit se’ csinálunk. Jó is az bizony, az élet végén semmit se’ csinálni! ... Van, aki mindjárt az elején kezdené a végét. Ilyen ember volt Kátay is. De ha az ilynenek olyan felesége kerül, mint Mari néni, akkor nincs semmi baj. Nem tévesztheti össze az elejét a végével. Arról már Mari néni tesz. Amióta azonban a furcsa számvetésből nagyjából kijöu a százötven, azóta Kátay már megveti a lábát és hát huzakodik. Majd minden másodnap előhozakodik: — Hát itt vónánk a végin, hál’isten!... He-he-bej! Itt mán! Nagyon megnyunyugodtam, hálá’isten. Úgy mondja ezt az öreg Kátay, olyan örvendezve, mint aki vasúton jött meg valami nagy útról. Még a kezét is dörzsöli hozzá. A szeme csillog, heherészik a boldogságtól s az orrát is mindig pirosán tartja ilyenkor. Olyan csábtáneféle is ez, egyutal arra, hogy hát Mari néni is, hagyja már abba. Minek ez a sok dolog? ‘ — Hi’szen itt vónánk, anyjuk . . , A végin, * v »~ • ~ "* «■ - '' x. kimenetelével fontos prejudiciumot szab a gazdasági élet fejlődésére, mint inkább az a probléma, hogy a mai megoldások tényleg megoldások-e ? Lehetséges-e az amerikai és angol indusztrializmus válságát az esetleg sikeres és általános mértékű bérlenyomásókkal, megoldani ? Nyilvánvaló, hogy ha az ipari újjáépítés alapelvévé a bérlenyomást tesszük, úgy el lehetünk készülve a tömegek életszintjének további csökkenésére és ezáltal a piac felvevő képességének további károsodására. Az angol-szász ipari középpontok utóbbi sztrájkjai minden lokális különbözés ellenére a fogyasztó tömegek további elszegényedésével egyértelműek végső soron. Létrejönnek az uj kollektiv szerződések. A munkások és gyárosok megegyeznek, helyreáll a szociális béke — és csekélyebb a fogyasztás. Az angol külkereskedelmi statisztika legutóbbi közlései e tekintetben figyelemreméltó tényeket adnak: Anglia külkereskedelmi mérlege javult, de nem azért, mintha a kivitel emelkedett volna, hanem mert a behozatal csökkent, oly időben, midőn a belföldön napról-nayra nő a megbénult üzemek száma. Az angol-amerikai „gyógyulás” tehát igen kétséges értékű ökonómiai folyamat, mert min den gyógyul, de az emberek kevesebbet esznek. Látogatás a filmvárosban A középkorból Meseországban — Modern Potens kinek városa — Berlini levél — Villamoson másfélóra alatt érünk ki Berlin egyik déli külvárosába, Tempelhofba. Itt van az Ufa (»Universum Film Aktiengesellschaft«) filmvárosa is. Gyárépületek mentén, már messziről különös épületek, égnekmeredő pusztafalak tűnnek fel. Érthetetlen látvány annak, ki nem tudja, hogy ez a filmváros. Szemben a filmvárossal, az ut baloldalán vannak a műtermek. A kapu mellett kis házikóban portás őrködik. .Nem oiyan könnyű ide bejutni. FJözoleg levélben kértünk engedélyt a telep megtekintésére, de most is, hogy az engedélyt megkaptuk, előbb elkönyvelnek bennünket. A portás beirja személyi adatainkat egy könyvbe és kis cédulára is, amit az irodába küld be. Nemsokára megérkezik az értesités, dr. König Arthur vár bennünket. Megkértük, mutassa meg nekünk a telepet. Az igazgató készséggel állt rendelkezésünkre. — Az »Ufa« — tájékoztat előbb az igazgató — .Németország legnagyobb filmváliaiata; kétszázmillió márka alaptőkével alakult. Körébe tartoznak a következő filmvállalatok: a »Mess-No, Mari néni, erre csak odanéz . . . Nem tesz egyebet, csak néz ... öt percig csak néz . . - Úgy, ahogy’ kel! . . . Néz ... És. amig néz, azalatt az ura még meggondolhatja és hozzáteheti, hogy hát nem éppen egészen a legeslegvégén, csak úgy ott valahol, — egy kicsivel a vége előtt. Egyszer azonban nem gondolta meg még sem. Mari néni már a hatodik percet nézte úgy, ahogy kei s az öreg Kátay még mindig nem tette hozzá, hogy nincsenek az életnek éppen a legeSiegvégén. Mát erre. aztán Mari néni egyszersmindenkorra elintézte ezt az ujjongó bokázást a halál előtt, ezt a munka megszűnte fölött való istentelen örvendezést. — Maga a végit járja, ászt rná’ látom . . . Csak azér’ ne örüljön, mer’ a kontraktusból ki nem eresztem... Vagy hozzáadja még minden esztendejét az enyémhez, hogy a számadás kijöjjön, vagy elmegyen a fenébe. — Elmennyek? * . . A magam házábul? — Csak az egyik fele a magáé. Az. amelyike’ én vagyok. De ha oda beteszi a lábát, ahun én vagyok, hát úgy kihajítom, hogy átesik a ház másik felibe. Abba, amelyik az enyim. Onnan meg azér’ hajítom, ki, mer az az enyim. Kátay nem értette világosan Mari néni magánjogi szempontjait, annyit azonban sejtett az előadás hangjából, hogy itt haragszanak. Még pedig olyképpen, hogy Mari néni az, aki haragszik s ő az, akire haragszanak. Eddig jutott a végiggondolásban. Tovább azér nem jutott, mert Mari néni már benne is volt a rendes kerékvágásban: — Szalaggyon csak, Kátay. Ott az a sárgahasu tyuk — a! Megyen a tojását lerakni, l-áto ma szemin, ippen ojjan, mint a magáé, ha részeg. Mán két hete eihordja a tojását valahova, már kotlatere, »Union«, sGloria«, »Rađnis«, »Henny Porten« és az »Ossi Oswalda«. Itt a főtelepen négy nagy műhelyünk van. De egyik-másik alvállalatunknak külön műterme van. Berlinben összesen legalább kétszáz filmvállalat van, ezek közül harminc nagyobbszabásu; a többinek nincsen saját műterme, ezek egy-egy film elkészi téséhez a mi műtermeinket bérlik ki és' fölünk kapják kölcsön a kellékeket is. Az első műterem: hatalmas hombár, akárcsak egy nagyváros fedett pályaudvara. A falak és a tető üvegből vannak. Benn: furcsa szerkeze tek, állványok, színfalak, különböző kellékek és reflektorok egész légiója Az egyik reflektorra az igazgató felhívja a figyelmünket: higanylámpa. Uj találmány, korszakalkotó a színpadi világítás terén. Teljes illúziót keltő nappali fényt ad, napsütéses nyári hangulatot. A falak mentén díszleteket látunk: történelmi stílusúak és fantasztikusak. Királyi palota szobájának egy fala dombormű díszítéssel, rokoko síinek. Lesse ki, hova viszi, oszt’ hozza be mind . . . Ászt’ a sárgahasut az idén nem ültetem fészekre . . . No, de szilaj on. Nem szilajon, ám mégis elindul az öreg a tyuk nyomában. Félóráig is ott kódorog utána. Arca kékesvörös a dühtől, de azért szelíden biztatja: — Ujj meg mán. kicsim! Ne járj anynyit! Elfáracc iszen! Ne fájj, nem veszem én el a tojásaidat, csak menny hozzájuk! Amér’ Kátayné parancsóta, asziszed elveszem . . . Hogy’ gondotod? ... Ki az a Kátayné? ... Mi az a Kátayné?... Ojjan nagy ur az a Kátayné? Ne fejj, kicsim, megvidlek. ! Szánalomból-e vagy se, a kis sárgahasú végre bebújt a szalmakazal egy rejtett üregébe. — Zsupsz! Kátay, mintha nemcsak a tojást, de a tyúkot is meg akarná kaparitani, elvágódik az üreg iránt. Még a lábával is belekaiimpált a levegőbe, mint a gyerek, ha nagyon örül. Ott maradt aztán hasoniekve. Úgy, ahogy az ujja kimeredt a tojásokért... Kátay csak lesi . . . Lesi, déli harangszóig. Akkor mérgesen kiszól az udvaros fiúnak: — Kerítsd elő a gazdád! Jön a gyerek vissza riadtan: — Jaj, tekintetes asszonyom, jaj! Odavan a tekintetes ur? — Hm? A körbe ment, mi?! . . , — Nem, hanem meghótt . . . Ott fekszik a kazal alján. Kátayné elgondolkozik egy kicsit, aztán szórakozottan indul kifelé a konyhaajtón: — No, ezt magam is megnézem — motyogja. De inkább szigorú, mint ijedt. Szigorú inkább. Az ura csakugyan ott feküdt a kazal alján és hát csakugyan meghalt. Kátayné azonban gyanakodva nézi. Úgy, ahogy szokta x . . Nézi öt percig. Nem lusban; mellette indus bálvány, trónterem részlet, oltár és egy fantasztikus díszlet, melyről nem tudtuk megállapítani, micsoda. De kisült, hogy tulvüági bútordarab. Zavartalan mentegettük tudatlanságunkat: bizony, nem nagyon tudtuk eddig, milyen bútorokat használnak a túlvilágon. Az átvarázsolt város. A főmüterem után megtekintettük a filmvárost. Nagyon érdekes látvány. Egy négyemeletes deszkaíaíról azt magyarázta az igazgató, hogy égő bérpalotához szolgált díszletül. A ház külsejének a darabban jelentős szerepe volt és igy az égésnél ugyanannak a homlokzatnak kellett szerepelnie. A deszkafal annakidején egy igazi bérház képét mutatta, a fölvétel után leszerelték a kiálló részeket és most pusztán mered az égnek. Az ablakok helyén maradt nyilasokon, keresztül vígan játszadozik a. kora tavaszi szék Pedig annakidején ugyancsak rérnületes látványt nyújtott ez a ház. Az ablakból lángok csaptak elő. (Az ablak mögött elhelyezett bádogtálakban nagy füsttel ég«tt valamilyen anyag.) Rémült emberek sikoltoztak segítségért, a tűzoltók pedig mentőcsöveken keresztül dobálták le négyemeletnyi magasságból a szegény napidijas statisztákat. A leégett ház mellett hasoniöarányu két falból álló épüle.t áll. Ez színház volt és a >Sappho«-hoz szolgált díszletül. Négyemelet magas és a párisi nagyoperát ábrázolta. Néhány lépéssel az újkori Páristól a középkori Prágába jutunk, ahol a »Golem« cimü fii meseményei zajlottak le. A Gólemvárost egy Poltzig nevű tanár építette teljesen korhű stílusban. Keskeny, kövezett utca, kétoldalas jellegzetesen középkori házakkal; elől egy saroképület, kiálló vasrúdon csüngő lámpással. A város kihalt, nyomasztó csönd uralkodik. Mintha, dögvész, vagy háború minden lelket kipusztitott volna. Középkori históriák, a történelem és történelmi regények hősei elevenednek meg képzeletünkben. Prágából kijutva néhány lépéssel Meseországba jutunk. A fanszól, csak néz . . . Úgy, ahogy kell . . 4j Néz . . . Szó sincs róla, Kátay sem nem mozdul, sem nem szusszan. — Halaggy orvosér’! — szól rá Mari néni az udvaros fiúra összevont szemöldökkel.—De itt legyetek egy-kettőre, hallod-e?!! Még az orvosra is értette a parancsot, még annak is szólt az, hogy »egy-kettőre« . . . Ahogy a gyerek’ elporozott, Mari néni letérdelt az ura mellé. Próbálta még nézni . . . Úgy, ahogy kell .. . Semmi... Akkor hát kikotorta, a tojásokat a rejtekből és felszedte a kötényébe: — Huszonöt. Te jóságos ég! Huszonöt. E’ mind elpusztul, ha én nem gondolok vele . . . Mer ez itt . . . És megint ránézet az urára, de most már egészen lenézőn. — Ez mindig megugrik a dolog elől— Most is . . . Ezeket legalább behozhatta volna még . . , Mindig Íjjen félmunkát csinál ... De mindig. Bevitte a tojásokat a házba s eközmegjött az orvos is. Mari néni szorongva leste, míg az urát ide-oda forgatta. Olyan idegenül, bántóan hatott rá, hogy most valaki más néz úgy az urára. Nem bírta s majdnem mérgesen kérdezte a doktortól: — Meghótt ez csakugyan? Mongya má‘! — Meg . . . ’ ' ’ ‘ ......* Mari néni csak most áhnélkodott nagyot s most már egy kicsit meg is rázkódott: — Hát ezt nem hittem vóna. Pedig mán most hagytam vóna, hadd higgye, hogy a végin vagyunk ... De hát ü mindig ijen vöt . . . Mindent csak úgy összehányni feiibe-harmadába. Egészen befejezett tökéletes halál volt a Kátayé, csak Mari néni nem érezte annak. Az ő szemében rendetlen félmunka volt az egész. Még a halála is.
