Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-22 / 169. szám

waaBsana—

Ara 1 dinár

!. évfolyam

Suboiica, csütörtök 1922. junlus 22. 189. szám

Scgjclemk minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁK: Kiadóhivatal $—58, szerkesztőség 5—10

Előfizetési ári negyedévre 90* —dinár

SZEfÜU&ZTÜSLG: Kralja Alezandra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal] Kralja Alexiutdra-uüco 1 (Lelbach-paiota)

A munkások vezérei

Henderson, az angol munkásyezér a II. Internationale kongreszszusán nagy beszédet mondott a diktatúra ellen. Érthető, komoly, helyes beszéd volt. A demokrácia harcosai a diktatúra frontja ellen Is kénytelenek harcolni, a diktatúra, akár a polgári, akár a munkásosztály diktál is, egyként öszszetöri a demokráciát. De Henderson kikel az internacionalé ellen !s, amit ő, akinek demagóg allűrjeit nem tudta levetkőztetni a miniszteri bársonyszék, a jóhangzás kedvéért vörös internacionalénak nevez, azoknak frazeológiáját sajátítván ki, akik politikai küzdei-S eiben szembenállnak még a enderson által képviselt törekvésekkel is. Henderson a háború alatt municiós miniszter volt s tagja annak a triumvirátusnak, mely akkor a világtörténelmet csinálta. A municiós miniszter gzcciaíistavezér — faerkölcsből vacmorál — aligha tarthatta meg azt a kivételes helyzetét, hogy mint a legnagyobb és legerősebb munkásszervezet elnöke, necsak pz angol munkások, hanem a

Sonkások kívánságainak megszó- Itatójo legyen.

A példa nem egyedül álló. A beogradi parlament egyik tekintélyes és nagy hatáskörű bizottságában beszédet mondott a jugoszláviai szocialista párt elnöke és pártja nevében tiltakozott a korhiány választójogi javaslata ellen, mert az kedvez a nemzetiségeknek. Azt mondani is felesleges, hogy ez a „kedvezés" abból áll,

tiogy az alkotmánynak megfele óén a választójogi javaslat az állampolgári jogegyenlöségalapján nem zárná ki nemzetiségük miatt az ország lakosainak egy tekintélyes részét a választók köréből.

E mellett a jelenség mellett nem lehet sző nélkül elmenni. Mindenki azt hitte, hogy a jugoszláviai szociáldemokrata pártot a független szocialistákkal való fúzió osztályöntudatosabbá és osztályküzdelemre hajlamosabbá tette. S most mi történik ? A polgári pártok meg akarják adni a nemssláv munkásoknak is a választójogot s a munkásosztály politikai pártja tiltakozik az ellen, hogy a nem szláv munkások választójogot kapjanak. A munkásság parlamenti képviselete azt követeli, hogy a

Íolgári állam polgári alkotmánya ülönbséget tegyen nemzetiségek szerint az emberek közt s a saját osztályának csak azon tagjai számára követeli az alkotmányos jogokat, akik az uralmon lévő nemzetiséghez tartoznak.

A magyar munkásság egykori vezetői az utódállamok nemzeti kisebbségeinek mozgalmában azt a tanácsot adták a magyar nemzetiségű munkásoknak, hogy ne vegyenek részt nemzetiségi mozgalmakban, hanem a nemzetközi mozgalom irányelveihez képest abban a pártban helyezkedjenek el, amelyik párt az ő osztályhelyzetüknek megfelel. Ez a tanács nyilvánvalóan azon a meggondoláson alapult, hogy az utódállamok munkás mozgalmai mentesek lesznek a sovinizmustói és türelmetlen nacionalizmustól s méltók lesznek a nemzetközi szervezetnek és nemzetközi mozgalomnak hagyományaihoz. Várható-e ezután a magyar munkástól, hogy szavazatával támogatni fogja azt a politikai pártot, amelyik őt nemzetisége miatt ki akarja zárni a választói jogból. Elképzelhető-e a politikai erkölcsöknek az a hipokrizise, hogy a jugoszláviai szocialista párt az itt élő magyar munkásság elé áll és azt mondja: "Mi az ellen küzdöttünk, hogy ti választó jogot kapjatok, küzdel műnk hiába való volt, a polgári rend tiltakozásunk ellenére választó jogot adott nektek. Most arra kérünk benneteket, hogy azzal a választó joggai, amit tiltakozásunk ellenére adott nektek a polgári társadalom, támogassatok bennünket a polgári társadalom elleni küzdelemben."

A magyar munkások aligha felelhetnek szóval és tettel igen-nel erre a felhívásra. A jugoszláviai szocialista párt hatalmas pöröly csapásokkal döntötte le az ország elhelyezkedésének azokat a korlátáit, mely eddig az itt élő magyar munkásság és a Magyar Párt szervezetei között fennállott.

A nemzeti kisebbségek választójoga

Jaksics Zsarkó a nemzetiségek választójogáért A demokrata párt ülése — Marinkovics és Pribicsevics miniszterek kedvező nyilatkozata — Még nem vagyunk túl a veszélyen

A demokrata-part szerdán délelőtt és délután ülést tartott, e melyen a választójogi törvényjavaslat vitáját folytatták. A javaslat ellen több képviselő tett kifogást és különböző módosító indítványokat nyújtottak be. Különösen azt kifogásolták sokan, hogy a listavezetők nem lehetnek egyben járási jelöltek is. Szóba került továbbá a nemzetiségek választójoga is Jaksics Zsarko képviselő beszédével kapcsolatban.

Beogradi munkatársunk a gyűlés befejezése után felkereste dr. Jaksics Zsarko képviselőt és kérdést intézett hozzá, hogy milyen stádiumban van most a nemzetiségek választójoga, amit a képviselők egy nagyobb csoportjával együtt éppen ő vett védelembe. A képviselő munkatársunknak a következőket mondotta:

— A nemzetiségek választójogának ügye meggyőződésem szerint jól áll. A sajtóban az utóbbi időben hangok hallatszottak, hogy bizonyos parlamenti körökben nem akarják megadni a nemzetiségeknek a választói jogot. Tény az, hogy bizonyos körök valóban foglalkoztak ezzel a gondolattal és módot kerestek arra, hogy a nemzetiségeknek azt a jogát, amit az alkotmány nekik biztosit, kijátszhassák. Amikor ez a törekvés komoly formát öltött, a vajdasági demokrata képviselők összeültek és ezt a kérdést megtárgyalták. Egyöntetűen azt az álláspontot foglalták el, minden vita nélkül, hogy erre segédkezet nem nyújtanak, hanem minden befolyásukat laibavetik a nemzetiségek jogainak elismertetése érdekében.

Petyics, Bogsán, Maiícs, Boskovics, Vuletics, Jankahidac és Miatoiács képviselők megbízásából a demokrata klub mai ülésén felszólaltam ebben • kérdésben. Tudomásomra jutott, hogy azok, akik ezt az akciót tervezték, a választójogi törvény 9-ik fejezetére hivatkoznak, amely a nemzetiségi választójogot érinti. Ezért kifejtettem, hogy ennek a szakasznak a stilizálása nem elég világos, mert rosszhiszemű magyarázattal a jogfosztást is bele lehei magyarázni. Ez a 9-ik fejezet igy hangzik : „Az SHS. királyságnak azok a lakásai — Ószerblan és Montenegrón kívül —, akik a Németországgal, Ausztriával és Magyarországgal kötött békeszerződések értelmében opciófoggal bírnak, saját nemzeti államaikkal szemben, továbbá azok, akik Délszerbiáböt 1915. november elseje előtt költöztek ki és akik ezen időpontig török alattvalók voltak, nem bírnak választói joggal",

A szakasz homályossága miatt azt indítványoztam, hogy nyilatkozzék elsősorban a belügyminiszter, mint aki a törvényjavaslat szövegezője, ebben a kérdésben és azt az indítványt tettem, hogy ámbár a párt a javaslatot változatlanul elfogadja, mégis adják vissza a törvényhozó bizottságnak újabb stilizálás végett, a következő módosítással: . * akik

a Németországgal, Ausztriával és Magyarországgal kötött békeszerződések értelmében opciójoggal bírnak saját nemzeti államaikkal szemben és akik ezt a jogot tényleg gyakorolják 1922. junius 26-ig. . ."

Mai felszólalásomat megelőzően

még tegnap este érintkezésbe léptem Pribicsevics közoktatásügyi miniszterrel, aki kijelentette, hogy előtte teljesen világos a mostani szövegezés is és

szó sem lehet arról, hogy a oemszlávokat a választójogtól e szövegezés miatt megfoszthassák. <’

— Én azonban mégis szükségesnek tartottam, hogy a klub ülésén felszólaljak, hogy ezáltal e sérelmes törvénymagyarázattal szemben állást foglalhasson.

Felszólalásom után Marinkovics belügyminiszter jelentkezett szólásra, aki kijelentette, hogy ő az eddigi szövegezést világosnak tartja és hogy

az 8 meggyőződése szerint sző sem lehet arról, hogy ilyen szövegezés mellett a nemszlávok választójogát el ne ismerjék.

Megkérdeztük fakslty Zséukót arra vonatkozólag is, hogy mi történik akkor, ha a javaslót nem kerül vissza a bizottsághoz, hanem változatlanul kerül a parlament elé.

— Én azt hiszem, — felelte faksiiy — hogyha nem is változtatják meg a kilencedik szakaszt, abból fl nemzetiségekre semmi hátrány nem származhatik. Az összeírok a belügyminiszter mai nyilatkozata után, Csak a nemzeti kisebbségek javára magyarázhatják a vitás pontot. Végső esetben pedig ott a független bíróság, amely a panaszokat pártszempontokra való tekintet nélkül felülbirá ja és orvosolja.

— Én elővigyázatosságból kértem a kérdéses szakasz szabatosabb megszövegezését, de azt hiszem, hogy nem képzelhető el olyan jogász, aki azt a nemzetiségek hátrányára magyarázhatná.

Ézután azt kérdeztük Jaksity Zsárkötól, hogy nem történhetik-e az meg, hogy az állampolgárságról szóló mévény megalkotásánál újra kísérletet tesznek majd a nemzeti kisebbségek alkotmányos jogainak megsértésére.

— Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy ugyanazok akik az első kísérletet megtették, újra kísérletet tesznek, de bizonyos, hogy ez másodszor nem sikerül nekik.

— Mi nem azért vertük vissza az első támadást, mert a nemzetközi szerződések védik a nemzetiségi jogokat, hanem mert a mi demokráciánk nem papiros demokrácia, hanem amit hirdetünk, azt meg is valósítjuk.