Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-21 / 168. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. junius 21.1 a két napot kitöltő ünnepségek legnagyobb része Palicson fog le­zajlani. Bács-Bodrog vármegye már régebben megszavazott 15.000 dinárt az ujságiró-kohgresszus céljára és rövidesen a suboticai városi tanács is foglalkozni fog azzal a kérdéssel, hogy milyen összeget szán a kongresszusra. A jelenlegi tervek szerint ez az összeg semmiesetre sem fog alul maradni a megye által kiutalt összegnél. Ezenkívül a város ban­kettet is ad az ideérkező újság­írók tiszteletére. A kongresszus egyik estéjén nagy és valóban nívós hangver­senyt készít elő a rendezőség ki­váló művészi erők részvételével Palicson, ezenkívül más ünnep­ségek is lesznek. Az előkészítő bizottság most főképpen azokkal a tervekkel foglalkozik, hogy a távolról ideözönlő újságírókkal miképpen ismertesse meg a leg­jellemzőbb helyi népviseleteket és a környék agrár-jellegére legin­kább jellemző dolgokat. Ezért le­hetséges, hogy Palicson festői fölvonulást rendeznek a Vajdaság legjellegzetesebb népviseleteiben és szó van arról is, hogy a vi­déki és külföldi újságíróknak több bácskai mintagazdaságot és sző­lészetet fognak kirándulások ke­retében bemutatni. A sok vendég elhelyezése is sok gondot okoz az előkészítő­­bizottságnak, ntert az ideérkező újságíróknak csak kis része lesz szállodákban elhelyezhető, a töb­bieket magánlakásokban szándé­koznak két napra elszállásolni. Úgy a rengezőbizottságnak, mint a városnak az a célja, hogy az itt nagyrészt először megforduló új­ságírók Subotícáról a legjobb im­pressziókkal távozzanak. állás szerint így oszlik meg: szociál­demokrata 12, keresztényszocialista 9, német parasztpárti 6 és nagynémet 3. A németujvári kerület három pa­rasztpártit, két keresztényszocialis­tát és egy-egy szociáldemokratát és nagynémetet választott, a felső­őri két parasztpártit, két szociál­demokratát, egy keresztényszocialis­tát és egy nagynémetet, a nagymar­­ton-felsőpulyai négy szociáldemokra-, tát, három keresztényszocialistát, egy parasztpártif, a kismartoni öt szociáldemokratát, három keresz­tényszocialistát és egy nagynémetet. A nemzetgyűlési nyolc tagot az egyes pártokra esett szavazatok ará­nya szerint fogják kijelölni a jelölési listák alapján.Valószínűleg négy szo­ciáldemokrata, két keresztényszocia­lista, egy parasztpárti és egy nagy­német lesz. A nyugatmagyarországi polgári- és kisgazdapárt teljesen el­bukott a választáson. Franciaország mégis tárgyal az oroszokkal — A francia kormány deklarációja — Osztrák választás Ngugatmagyarországon Tegnap folytak le a nemzetgyűlési es tartom ánygyülési választások az osztrák uralom alá került nyugat­magyarországi területen. Az egész terület a nemzetgyűlés részére egyetlen választókerületet alkot és nyolc képviselőt választ. A kismar­toni tartománygyülés részére har­minchárom képviselőt választanak négy kerületben. Ezek a kerületek: Németujvár, Felsőőr, Nagymarton és Kismarton. Öt párt állított jelöltet, még pedig a keresztényszocialista, a szociáldemokrata, a nagynémet’ nép­párt, a német parasztpárt és a nyu­gatmagyarországi polgári és kis­gazdapárt, mely az osztrák polgári párt támogatásával szervezkedett. Ennek a pártnak, mely tudvalevőleg a régi osztrák liberális párt utóda, egyik képviselője Czernin Ottokár gróf, a volt külügyminiszter. A választást minden párt óriási agitációval kezdte meg, de azért nem igen tudta megmozgatni a töme­geket. Leggyengébb érdeklődés a sok magyar és horvát községet ma­­gábafoglaló felsőőri kerületben volt. Legtöbb szavazat a szociáldemokrata jelöltekre esett. Az északi iparvidé­ken a kismartoni kerületben öt, a nagymartomban három mandátumot szereztek. Németujváron egy, Felső­őrön két jelöltjük került be. A tar­­tománygyülés harminchárom képvi­selője közül harmincat választottak meg tegnap, három mandátumot pe^ dig két hét múlva állapítanak meg a maradékszavazatok arányából. A megválasztott harminc képyiselőpárt Hága. Hétfőn délután három órakor tartotta a nemzetközi érte­kezlet harmadik teljes ülését. A francia delegáció egy Párisból érkezett levelet terjesztett az ér­tekezlet elé, amelyben a francia kormány, bejelenti, hogy megbízottai utján részt akar venni úgy a főbizottság, mint az albizottságok tárgyalá­sain és részt fog venni az oro­szokkal folytatandó közvetlen tárgyalásokon is. kormány csak annyit tartott meg hogy hangsúlyozza azt a már többször tett nyilatkozatát, amely szerint a hágai értekezlet csak szak­értők értekezlete, amely sem politi­kával nem foglalkozhatok, sem pe­dig határozatokat nem hozhat. Egyébként Franciaország éppúgy, mint Belgium és Anglia azon az állásponton van, hogy a hágai ér tekezletet nem érintheti az egyes kormányoknak a napirenden lévő kérdésekben már hozott hatá-Eredeti álláspontjából a francia irozatait. Nem száműzik a magyar tanítási nyelve* a középiskolák felsőbb osztályaiból — Pribicsevics Szveíozár nyilatkozata — A suboticai tanügyi inspektorátustól szerzett információk alapján a napok­ban megírta a „Bácsmegyei Napló“ azt, hogy egy rendelet van készülő­ben, amely szerint ezentúl a közép­iskolák négy felső osztályában csak az államnyelv lehet a tanítási nyelv és más nyelven nem is folyhatnak az előadások. Rámutattunk akkor arra, hogy hasonló rendelet milyen súlyos sérelmet jelentene a magyar és német német kisebbségekre. Az ügyben most Jaksics Zsarko dr. országgyűlési képviselő felhatalmazta a „Bácsmegyei Napló" beogradi mun­katársát a következők közlésére: Jaksics Zsarko képviselő a „Bács­megyei Napló“ cikkének megjelenése után beszélt a kérdésről Priblrsezics közoktatásügyi miniszterrel és közölte vele a tanitási nyelv megváltoztatásé nak tervéről a Vajdaságban elterjedt híreket. Pribicsevics erre kijelentette Jaksicsnak, hogy a közoktatásügyi minisztériumban nincsen szó ilyen rendelet kiadásáról és biztosította arról, hogy amíg ö miniszter fesz, addig ilyen rendelet nem láthat nap­világot. A magyarság megnyugvással fo­gadja Pribicsevics miniszter kijelenté­sét és szívesen veszi tudomásul, hogy a középiskolák tanitási nyelvében be­álló változásról terjesztett hirek nem felelnek meg a valóságnak. A II. Internacionále kongresszusa — A demokrácia és a diktatúra ellentétei — Azok a munkáspártok, amelyek Moszkva és Amsterdam közti harcban Amsterdam mellé állot­tak, a napokban Londonban Össze­ültek, hogy a II. Internacionálé örököseiként megbeszéljék a kom­munista Internacionáléval szemben követendő taktikájukat, álláspont­jukat és politikájukat. A kongresz­­szus megnyitó ülésén Henderson angol kiküldött, volt háborús-mi­niszter, a következőket mondotta: — A világ dolgozó osztályainak egységét a legtöbb országban ve­szélyezteti a vörös Internacionálé. Az angol munkásság és az orosz kommunisták között fennálló el­lentétek a demokrácia és a dikta­túra ellentétei. A kommunisták nem tulajdonítanak fontosságot a szólásszabadságnak, a sajtósza­badságnak és a választójogi sza­badságnak. A személyes szabad­ság ilyenfajta megsértéseivel az angol munkásság mindenkor szembe fog szállani. A dolgozó osztályok egysége a jelen pillanat­ban különösen fontos, holott a munkásságot talán még sohasem választották el ekkora ellentétek. .A munkásság, ha soraiban ilyen szakadás áll he. mint nemzetközi tényező, teljesen tehetetlen lesz. Az értekezlet azután egyhan­gúan határozatot fogadott el, melyben tiltakoznak a szovjetkor­mánynak a szociálforradalmárok­­kal szemben elkövetett módszerei ellen. Az értekezleten Weis német képviselő, válaszolva arra a több­ször fölvetett kérdésre, vájjon Németországban a demokrácia van-e uralmon, vagy pedig a köz­­társasági államforma, kifejtette, hogy a legyőzött Németországban tökéletesebben fenmaradt a de­mokrácia, mint a győző államok akármelyikében. Kijelentette, hogy a jóvátételi kérdés következtében minden pillanatban újabb válság törhet ki. A jóvátételi követelések a német munkásságot valóban rabszolgasorba sülyesztették. Brunet francia képviselő tilta­kozott az ellen, hogy Franciaor­szág politikáját imperialista vá­gyakkal, vagy militarista irány­zattal magyarázzák. El kell ismer­ni, hogy a jóvátételt nem lehet biztosítani, ha Németországot tönkrenyomoritják, de Francia­­ország pénzügyi helyzetét is te­kintetbe kell venni, mely. az utó-b-1 bi időben különösen leromlott. A francia munkásság nem ismer semmiféle imperializmust és min­denkor arra törekszik, hogy a de­mokrácia józan szempontjai ér­vényesüljenek. *-*H**«"» »«frtt-SWtX» Pillanatföluételek a uiUanyoson Paücsról jön a villanyos befelé a városba. Az első kocsiban ülnek a nyaraló cs^ádapák, akik késő estes szabadulnak ki a robotból, hogy ko­rán reggel az üdülésből újra vissza­térjenek a városba, a munkába, a má­sodik kocsiban pedig hetipiacra igyek­vő hidasi meg palicsi gazdák pipáz­nak, meg a fehérnép: néhány tejes kofa.A beszélgetés lassan megindul köztük, ismerik egymást, majdnem minden héten találkoznak egyszer* kétszer, amikor igy befelé igyekeznek. Az esőről esik elsősorban is szó, jó volt, jó volt, hála Isten, hogy jött, ámbátor a levágott szénának sokai ártott, csak győzze az ember most száritgatni a szénáját. Aztán a drága­ságról esik szó. — Azelőtt hetven krajcár napszá­mot adtam a szögény emböraek, ezér' a pizér vehetett három rőf finom vász­nat, most negyven forintot is fizetek, s ezér' egy rőföt is alig tud venni — Az én uram négy forintár vett a békében egy pár strapa-csizzrtát, még most is meg van neki, tavaj fe­je! tette ... — Hat forintér' olyan csizmát le. hetett venni, mint a parancsolat. — Akkor is egy méter búza árát keilett adni egy pár csizmáért, veti ellen valaki, aki úgy látszik, veszi a lisztet, egy méter áráért most is lehet csizmát kapni. Ezen aztán hangos vitatkozás indái meg. Nem szívesen hallgatják, hogy aj búza is megdrágult, nemcsak a vá­szon, meg a csizma. Egy öreg magyar, aki a gazdasági eseményekben és az árak alakulásában úgy látszik igen! verzátus, azt bizonygatja, hogy csak 1883-ban volt a búza öt és fél forint, azóta mindig nyole-kilenc-tiz forint volt az ára, a csizma pedig soha sem volt hat forintnál drágább, úgy kelle­ne tehát lenni, hogy most is olcsóbb" legyen, mint egy métermázsa búza. Ezen aztán kis véleményeltérések esnek. Szerencsére azonban a gyerek­ről esik sző. — A Julisnak mind a három gyérü­ké szamárköhögést kapott. — A mi gyerökeink is köhögnek mán hat hete, szegényök olyan nya­valyások. — A Pétör kis csemetéje mög i$' halt, pedig ahon orvost is hittak, mög a gázgyárba is kivitték. _ Köll is az, — mondja egyik tu­dós tejes kofa. Arra mifelénk a Gyu­­riéknak a két gyeröke mán négy hete köhögött. Aztán átbujtatták háromszor egy vemhes szamár alatt s mintha el­vágták volna a köhögést. Nincs máit azoknak semmi bajuk ... Ezen aztán megvigasztalódnak, Ka eddig kissé rémitgette is őket, hogy odakint annyi a szamárköhögéses gyerek. Van már orvosság erre is. Aki a búzát is drágálta, bátortala­nul veti oda: — Azt már ne mondja ugyan sen­ki, hogy azér' gyógyultak meg, mert a szamár alatt bujtatták át őket... A tejes kofa azonban erősiti a ma­ga értesülésének igazságát s csodála­tos esetek derülnek ki, mikor meleg cipó gyógyította meg a heptikát, ló­szőrrel kúrálták ki a trahomát, s hogy a kételkedőt, aki nyilván városi em­ber, teljesen meggyőzze, az, aki a búza árakról is informálva van, meg­állapítja, hogy a szamárköhögést azért hívják szamárköhögésnek, mert úgy múlik el, ha a szamár alatt át­bújik a beteg. Ez aztán olyan argu­mentum, ami az egyetlen kételkedőt is lefegyverzi,

Next

/
Thumbnails
Contents