Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-03 / 121. szám

Ára 1 diaár ^ XXIII. évfolyam Subotica, szerda 1922. május 3. 121, szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár > negyedévre 9C* —dinár SZERKESZTŐSÉG i Kralja Alexán dra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexándra*n!ica 1 (Leíhaeljrpalót*) Fölmentő Ítéletek Egy vádlott állt a suboticai tör' vényszék előtt kémkedéssel és hűt­lenséggel vádolva. Hat hónapig volt v zsgaiati fogságban. Ezalatt az idő alatt kimentettek minden jogorvos« latot, amit a bűnvádi perrendtartás biztosit a terheltnek az eljárás meg* szüntetése s szabadlábra való helye­zése érdekében. Hiába. A főtárgya­­iason felmentették, mert nem volt ellene bizonyíték. Alig egy-két nappal ezelőtt érke­zeit hire annak, hogy — nwqsvá­­sárhelyi „Összeesküvők“ felett, akik szintén hosszú hónapokat töltöttek vizsgálati fogságban, megtartotta a a főtárgyalást az ítélkező bíróság s a hűtlenség vádja alól valamennyi vádlottat felmentette. Most folyik egy nagyszabású politikai bűnügy tárgyalása a bukaresti hadbíróság felőtt, Az erdélyi lapok megállapt­­ilk, hogy valamennyi tanú a vád­lottak javára tesz vallomást. S közben vannak emberek letar­tóztatásban itt és Kolozsváton, Bu­karestben, Pozsonyban és Prágában E várják, mikor kerül ügyük iőtárgya­­fisra, mert bíznak abban, hogy amint először kikerül a nyomozó hatóságok kezéből az ügyük, a bi­zonyítékokat elfogulatlanul mérle­gelő bíróság meg fogja állapítani, hogy hűtlenségüket, felségárulásu kát és kémkedésüket, amilyen cí­meken folyik ellenük az eljárás, semmi sem bizonyítja. Azoknak, akik nem az igazság­szolgáltatás szervei, hanem az igaz­ságügyi politika irányitói, rá kellene már jönni mindenütt arra, hogy politikai bűnügyekkel sokkal töb sérelmet okoznak ártatlanoknak, mint amennyi megtorlásban részesítenek bűnösöket. Ezeknek a politikai bűn­ügyeknek legnagyobb része még azokból az időkből származóit, a mikor itt. Közép-Európában nem­csak stabilizált jogrend, de még sta­bilizált geográfia sem volt s az em­berek milliói nem tudhatták, hogy végeredményben milyen impérium alá s milyen népeknek testvéri kö­zösségébe kerülnek. Az izzó föl; izzóvá tette a lelkeket is s amikor a békeszerződések hűvössége meg­szilárdította a lávás mezőket és megindult hegyeket, időnek kellett elmúlni ahhoz, hogy a lelkek íobo­­gása a belenyugvás hamujává ég­jen ki. Ezen a lelki krízisen átment kivétel nélkül mindenki, azok is, akiket a történelem fölemelt, azok is, akiket lesújtott. A gyanak­vás és iürelmetlei ség, a bizalmat­lanság és kishitűség is úrrá lett a lelkeket?. Bizonyíték súlyával hatott az, ami máskor gyanút sem kelthe­tett volna, államel'enesnek tűnt föl » legártatlanabb kedvtelés is s „ha zörr nt a levél, poroszlót jönni vél* a föJizgatcít fantázia. A telkeknek e nagy epidémi­ája ellen senki sem sterilizálhatta meggyőződését és Ítélőképességét. Az ingataggá lett judicium a bű­nösség kérdésében és a bizonyítékok mérlegelésében elhagyta a normális ítélkezés ösvényét. A lelki rendelle­nesség, a cselekedetek aberrációja s a beszámítás korlátozottsága erőt vett egyként üldözőttön és üldözőn, Ítélkezőn és megitéiten, vádlotton és birón. S éppen ezért lehet már bízni abban, hogy a helyreálló konszolidáció, a megerősödő Jog­­biztonság ki fogja termelni a tel­kekből a nyugalomnak azt a ne­mességét, ami fátyoit tud vetni a a múltra, hogy tisztább legyen a jövendő. Mert ma, amikor megszilárdultak a határok és megtisztultak a köte­lességek, elszállt a bűnöző lelkese­dés és a bosszú után lihegő gya­nakvás. Ma a nyugalom felső vilá­gítás mellett az objektivitás tisztán­látásával lehet szemügyre venni azokat a cselekedeteket, melyeknek még mindig vannak szenvedői. Az államhatalom konszolidációját nem szolgálják az ártatlanul elszenvedett vizsgálati fogságok s azok az izgal­mak, amelyeket a fölmentéssel vég­ződő bűnügyi eljárások okoznak. Nem a bűnösek számára kérünk ir­galma?, nem a vádlottak számára kérünk kegyelmet, hanem az igaz­ságszolgáltatás államhatalmi szuve­renitásának kérünk tiszteletet azzal, hogy egy emberi gesztussal, nemes elhatározással vessenek véget a poli­tikai pereknek. A politikai okosság ellenszegül a fiat justicia, pereat; mundus el­vének. Anarchista-merénylet Szófiában — Három rendőr áldozatai esett a bombamerényletnek — Szófia. A bolgár fővárost nagy izgalomban tartja egy gyilkos me rénylet, amelyet a város legforgal­masabb helyén az anarchisták kö­veitek el május elsején és amely­nek több áldozata van. A vakmerő merénylet részletei a következők: Az anarchista-párt májú* elsejére népgyülé*t hivott egybe a városháza előtti térre. A rendőrség ezt a gyű­lést nem engedélyeziazonban az anarchisták a hirdetett időpontban mégis megkezdték gyűlésüket. A szófiai rendőrség azonnal kivonult, hogy a gyűlést feloszlassa és annak szónokait őrizetbe vegye. A tömeg azonban ellentáTit a ki­vonult rendőr-osztagnak. Formális utcai harc fejlődött ki a rendőrök és az anarchisták között, amelynek során az anarchisták bombákat ve­tettek a rendőrök közé. Óriási pánik keletkezett a forgalmas mcán, többen megsebesültek és ezideig három rendőr belehalt sérüléseibe. Az anarchista-pArt ellen a legszi­gorúbb eljárás indult meg és a pár? vezetői közül többet már ístartőz­­tattak. Több letartóztatás van mé* küszöbön. Elkészült a választójog törvényjavaslata — Kumaoudlt újra visszahívták Gémiából — A belpolitikai élet szélcsendjében a figyelem a napok óta a külpoli­tikai események felé fordul és kü­lönösen a Génuában az oFaszokkal folyó tárgyalások minden mozzanata érdekli úgy a pártokat, mint a köz­véleményt. Ebben a tekintetben bi­zonyos megnyugvást jelent ugyan a hétfő esti minisztertanács állásfog­lalása, amely helybenhagyja Nin­­csics külügyminiszter eddigi intéz« kedéseit, azonban még mindig fe­szült figyelemmel várják a tárgya­lások eredményeit. A politikai köröket csak egy je­lentősebb belpolitikai esemény fog­lalkoztatja. Ismeretes, hogy milyen heves viták és küzdelmek folytak már eddig is a válasziójogi törvény­­javaslat körül, amelyben a pártok nem tudnak megegyezni. Most el­készült végre Marinkovlcs Voja bel­ügyminiszter választójogi törvényja­vaslata, amelyet a Politika keddi száma hoz nyilvánosságra. A Marinkovlcs által kidolgozót! választójogi javaslat nagy megiepe lést kelteit politikai körökben, A javaslat ugyanis nagyon komplikált és a játásonkintí választást össze­keveri a listával történő választás­sal. A javaslat szerint ugyanis já­­rásonkint is, valamint közös párt­listára is történne a választás. A járásonként! szavazás úgy tör­ténne, hogy a listán megjelölnék azt, hogy melyik járás jelölte a lis­tán szereplő egyént, de szerepelhet­nének a listán olyanok is, akiket az egész kerület jelűit Aki aztán a járásban többséget kapna, azt meg­választottnak tekintenek, függetlenül a kerülettől. Ha azonban a kerület minden képviselője nem kerülne ki a járási jelöltekből, akkor a kerületi listákat vennék f gyelembe. Részletesen ki­fejti azután a Javaslat, hogy milyen Irányelvek szerint tekintenék a ke­rületi jelölteket megválasztottaknak. Matinkovics javaslata a szakértők szerint még a radikálisok javaslatá­nál is kedvezőtlenebb, pedig tudva­levő, hogy a kétharmad hányados­sá1 bíró listák lendszeré is nagyon komplikált volna. Politikai körökben az a vélemény, hogy a javaslatot még erősen meg fogják viflfrti és valószínű, hogy a javaski nem fogja megnyerni a pártok hozzá* járatását A külföldi leötcsön ügye is még az érdeklődés homlokterében ill, A száz millió dolláros kölcsön ügyé­ben Marinkovlcs miniszter Hétfőn befejezte a tárgyalásokat, azonban a kormánynak nem áll módjában Ka­­mannái pénzügyminiszter távolléti­ben végleges határozatot hozni, mert nem akarnak a pénzügyminiszter nélkül ilyen fontos ügyben határozni. Ezért a kormány Rumanudit távira­tilag ismét hazahívta Génuábólésa pénzügyminiszter megérkezése után rövidesen várható a kölcsön végleges perfektuúlása. A német kormány elismeri Németország felelősségét a nbasitánia*4 megtorpedózásáért Még mindenkinek emlékezetéhén él az amerikai Lusitánia személy­­szállító gőzösnek 1917-ben történt torpedózása. Közel kílencszáz ameri­kai állampolgár esett akkor Tirpjtz admirális kíméletlen bmvárhajó-har­­cának áldozatán! és ez a vilégrendiíő esemény volt egyik fö rugója annak, hogy az akkor a központi hatalmak­kal szemben rosszakaratú semleges­séget tanúsító amerikai Unió nyíltan is hadat üzent Németországnak és szőve tségeiseinek. A Lusitánla-affér aktái azonban sem a hadüzenettel, sem az azóta létrejött békeszerződésekkel nem nyertek befejezést. A világ jogászainak a békekötés óta is sok vitára adott okot a tengeralattjárók harcának jo­gossága és az, hogy a Losiíánía szál­­litott-e hadiszert és igv a háború »humanitása* 'szempontjából jogos volt-e az amerikai óriáshajó elsül vesz­tésé. Fontos volt ennek a kérdésnek az eldöntése azért is, mert a hajó el­­süíyeáésekor elpusztult emberek hoz­zátartozói anyagi kártérítést követel­tek Németországtól. Ebből a követelésből kifolyólag már három év óta folynak a diplomáciai jogi tárgyalások az Egyesült Államok és Németország között. Mivel a né­met kormány nem volt hajlandó a kártérítés összegét megfizetni és ra­gaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy jogos volt a megtorpedózás, az amerikai kormány a 15 millió dollár kártérítési összeg fedezetéül a versaillesi békekötés al­kalmával lefoglalta1 az Amerikában élő német állampolgárok vagyonát A két állam közt 1920-ban kötött különbéke eredményeként az ameri­kai kormány ezt a zárlatot fel akarja oldani, ami nagy elégedetlenséget keltett az áldozatok kártérítést igény­lő hozzátartozói között. E szándékkal kapcsolatban az érde­)

Next

/
Thumbnails
Contents