Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-09 / 127. szám

XXIII. évfolyam Subotica, kedd 1922. május 9. 127. szám Segjeleatik minden nggel, ünnep atAa és hétfőn délben . ,, ^ . S2£R££SZlttSKG 1 líraija Atasmira-aliai 4 nám alatt TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, sserkesztőség 5—10 ars ntgy lÜadéhhralals Kralja Alewusdra-aBea 1 (Lelbach-palota Ä kultora romlása Aki ebben a se kenyér, se vér­világban megtudtak maradni meg­győződéssel és viselten is gyönyörű fanatizmussal annál a mondásnál, hogy „nemcsak kenyérrel él az em­ber. . és akikben még mindégéi és hisz „éhe a szónak, éhe a szép­nek", napról-napra szomorúbban átázik a kultúra lázas agóniáját A gazdasági züllés, a háború utáni politikai gyűlölködés, az osztályhar­­sok rengetegje: egyszóval a kapita­lizmus és proletáriátus válsága nem­csak a kenyeret vette ki szájából annak a sok millió munkanélküli­nek, de a betűt, a szót, a szépet, a kulíurát is egyre szűkösebben méri azok számára, akik állítják, szeretik és megbecsülik. Az utolsó négy esztendő — sőt a háború is — m«m csupán a negyedik rend paupe arizmusát, brutális nyomorúságát mé­lyítette és szélesítette el, de megte­remtette a kuitura proletariátusát is, egy nagy, rongyos és éhes csapa­tot, amely hiába várja, hogy a tele­fondrótok átfussanak a határokon, iiogy a kultúra nemzetközi kapcso­latait helyreállítsák, hogy német könyv magyar is legyen, hogy a francia gondolat Berlinben is vilá-Stsa meg a szellemjárás sötét útjait. iába, — mert a gazdasággal együtt a kút ura épülete is összeomlott. A helyzet olyan siralmas és tragikus, a politika olyan vandalizmussal tépte szét a szellőn indusztriális szerve­zetét, a sorempók olyan sűrűk és megingathatíanok, hogy kétségbe kellene esni mindenkinek, aki /; kultúra alattvaló a, ha nem lenne remény a javulásra. Gondoljuk el: ha igy megy tovább, mi lesz mond­juk azzal a gént rációval, amely most kerül ki az iskola-padokból, mi lesz vele, ha a kultúra nemzet­közi vérkeringése továbbra is ilyen szakadt és és beteg maridé Ha Pa­risban, Londonban és a kultúra egyéb centrumaiban költők, tudósok emberek hangjai, igéje és gondolata előtt továbbra is leszakadnak a hi­dak és tilosra csukódnak a határok. Ma, amit valaki, terhese a jővén dönek, az életnek, elmond valame­lyik ország katedráján, nagy szót, vezető hangot, az csak a terembe visszhangzik, csak a teremben, pár kilóméterre már mindennek vége : elveszett. Amikor Nietzsche kimondta: Imi­gyen szói a Zarathustra, rövid pár nap az egész világba szétiöppentek a német filozófus vehemens erejti prédikációi, a löld leg messzibb pontján Í6 tudták, hogy valaki szólt mo.-t az embereknek. A kuhura nemzetközi instrumentuma akkor a legkisebb zajra re zónáit, a legkisebb, a legcsöndesebb hangra, rebbenésre, hitre, próbálkozásra és már fö bu ott a? akkord a világ horizontji "att. És ma? Einstein egy eszten­deje tanitja a relativitásnak az egész tudományos szintézist fölfogható emlé­ktét és kérdezzétek meg a szóra ér zépre éheseket: ki tudja, ki hal­lotta, ki érti? A próba megmutatná, milyen nagy romlás és milyen navy I veszedelem a kultúra területén. Megmutatná, hogy micsoda szellemi proletarizálódás ment végbe a há­ború után, micsoda sötétség vakít ma az Ur 922-ik esztendejében. Két oldalról fenyegeti a biztos halál az embereket. Egyrészt a ke nyér fogy, a nyomorúság nő, a testi, a materiális nyomorúság, másrészt vele együtt elválaszthatatlanul a kultúra Ínségei, koldusai, bénái és bépoklosai is szaporodnak. Sem a kenyeret, sem a kuiturát nem tudja a világ nélkülözni. Mindkettő fon­tos, súlyosan fontos. Nincs éle: nélkülük, nincs ember és nincs újjá építés. Az emberiség sorsa intézői nek kenyér mellé a könyvet, a kultúrái is meg kell szerezni, ha békét aka: nak, javulást és nem romlást, nem veszedelmet. A kenyérkérők mellett, a kultúra proletárjai is oft állnak i. remény pódiuma elötL És akarják: a vonatokkal, a gyárakkal, a valu­tákkal, a politikával együtt egyszerre a kultúrái is érje béke és újjáépítés Akarják: a világon legyen ismét rendje, igaza és nemzetközisége a kulturáltak, hogy a gondolatnak, a a. épnek, a szónak legyen ujbó salvus konduktusa, vasútja, telefonja, oap-rja, mindenütt és mindenhová, ahol emberek laknak, élnek ezen a terhes földön. Létrejöhet-e az eggséges párt? — Rihár elnök terve — Ribár Iván dr., a parlament nagy­tekintélyű elnöke, mint megírtuk, azt a tervet vetetfe föl, hogy a koa­líció pártjai egy pártba tömörülje­nek. A radikális-demokrata egyesü­lés ötlete nem most vetődött föl először a beogradi parlamentben. Már a választások után következő napokban hallatszottak olyan han­gok, hogy a két nagy pártot egye­síteni kell és ez a párt legyen a kormánynak gerince. A terv azon­ban úgy akkor, mint a későbbi időkben még csak komoly megfon­tolás alá sem került. Ilyen körül­mények között egészen bizonyos, hogy Ribar dr.-nak jelentős okai vannak, hogy ezt a tervet újra na pirendre hozza, valamint azt is, hogy a terv nyilvánosságra hozatala előtt olyan információkat kapóit, hogy kísérlete nem fog csúfos kudarcot vallani. A politikai helyzet látszólagos nyugodtsága nem indokolná mer, Ribár dr. akcióját, de ez a nyuga­lom korántsem a koalíciós pártok teljes harmóniáját, tehát a kormány szilárd biztonságát jelenti. A leg­utolsó parlamenti ülésszak folya­mán úgyszólván mindennap kiüt­köztek az ellentétek a radikális és a demokrata pártok között. Félő tehát, hogy a parlament munkáját egy újból kitörő krizis, hosszú időre megakasztja, vagy, ami szín­ién lehetséges, kényszeríti a kor­mányt uj választások kiírására. Erős parlamenti többségre és erős kor­mányra pedig éppen ezekben a na­pokban nagy szükség van belpoli­tikai és külpolitikái okoknál fogva. A rapallói szerződés ügye most kerül a népszövetség elé, a hadi­­kárpótlasok ügyében. A kormány­nak most kell határozott állásfogla­lást dokumentálni és a génuai kon­ferencián fölvetődött sok kisebb­­nagyobb jelentőségű kérdés, egy­­iormán azt követeti, hogy az or­szág külpolitikájáért ebben az or­szágban erős többségű kormány feleljen. De a belpolitikai okok em lekicsinyít ndők. A király es­­üvöje csak úgy folyhat le méltón, ha a kormány munkáját semmi sem zavarja. Pasics betegeskedése szinte narancsolólsg megköveteli, hogy a parlament élén szüárd kormány álljon. A horvát kérdés, amely meg­oldás előtt áll, erős kormányt ki­van. A parlamenti letárgyalásra váró számtalan javaslat gyors elintézését csak biztos többségű kormány vi heti keresztül. A muzulmánok leg­utóbbi állásfoglalása, a többi kisebb koalíciós pártok ingadozása, végű. az ellenzéki csoportok akcióképes sége a kormányt nehezen megold­ható problémák elé állíthatják. Rí bár dr.-nak téhát jó okai vannak, bogy most kísérli meg n két párt összekovácsolását. Ha viszont megkérdezzük ad, hogy van-e remény arra, hogy a házelnök kísérlete sikerül, nemmel kell felelnünk, dacára annak, hogy Ribár minden valószinüség szerint csak komoly biztatásra kezdte meg akcióját. Nemmel kell felelnünk, mert a jelenlegi pártpolitikai atmosz­féra olyan, hogy a két együttműködő de tulajdonképen még mindig élesen szembenálló f politikai csoport nem kerülhet egyugyanazon párt kere­teibe. A pártvezetőségekben, egyik iészről úgy mint a másikról, vaió­­szinüleg meg van a jószándék a fúzió keresztülvitelére, de sem a klubok többsége, sem a központi és vidéki szervezetek nem paríroz­nának a vezetőségeknek. Mert hisz nem programbeli éltéTM­és választja ti egymástól a ké; pártot, — kardinális eltérés a két program között nincs is — hanem elválasztja az a feltétlen párszenve­dély és pártegoizmus, amely inár. gyűlölködéssé fokozta az ellentét*­­net. A régi Szerbiában ez a szint*. beteges partelfogultság nem volt is­meretlen, valaha úgy állottak egy­mással szemben a liberálisok és a radikálisok, vagy a szabadelvűek s a radikális disszidensek. Ez akadá­lyozná meg most is a két párt fú­zióját, még ha a párívezetö égek a fúzió mellett volnának is. S ez fogja meghiúsítani Ribar elnök jószándéku '.érvét Is. A külföldi kölcsön a minisztertanácsban — Még nem történt döntés — Beogradból jelentik: Kumanudi pénzügyminiszter visszaérkezett Gé­­nuábol és átvette hivatalát. Ma dél­előtt a minisztertanács tanácskozott a hitel ügyről. A Politika munkatár­sának Kumanudi kijelentette, hogy a hite’ ügyében már tavaly szep­temberben, amikor Csehszlovákia ős Lengyelország kölcsönért fordult a nyugati államokhoz, ugyanakkor Ő is megkezdte ebben az irányban tevékenységét. Azok az ajánlatok, a melyek a mai napig beérkeztek, mindenesetre azt bizonyítják, hogy a SHS. királyság hitelereje nagy és ha megtörténik valamelyik ajánlat­nak a lekötése, az ország pénzügyi helyzetének legmegfelelőbb pillana­tában fog történni. Eddig igen sok ajánlat érkezett. A később érkezet­tek soknál jobbak, mint a koráb­biak. Legjobb a három legutolsó ajánlat, kettő dollárokban, egy pe­dig sterlingben szól. A két dolláros ajánlat összege száz-száz millió, sz angol ajánlat harminchat millió font sterling. A feltételek többé-kev ésbé egyezők. A kölcsön egy része beru­házásokra, vasúti vonalak, műhe­lyei', az adriai vasút felépítésére, és anyag beszerzésére ford tandó. Az árfolyam 85—86 százalék között váltakozik. A kamat mind a három kölcsönnél nyolc százalék. A meg­­ailspodás aláírásakor rögtön nagyobb összeget folyósítanának. A Tribuna a lefolyó miniszterta­nácsról ugv értesül, hogy Marin­­kovics és Kumanudi között a köl­csön tárgyalásánál éles ellentét fej­lődött. Kumanudi hangsúlyozta, hogy az ő általa elfogadásra ajánlott köl­csön sokkal előnyösebb, mint a Marinkovicsé. A vita tiz órától dél­után egyig tartott és hosszú tárgya­lás után Kumanudi felfogása győ­zött. A minisztertanács a Késő délu­táni órákig tartott, de végleges ha­tározatot nem hoztak. A döntést holnapra várják. A délutáni lapok egy újabb kölcsön ajánlatról tudnak, amely az összes eddigi ajánlatokat felülmúlja. A pénzügy! bizottság m i ülésén az ipar- és kereskedelmi miniszté­rium budgetjét tárgyalta. A bizottság csekély változtatásokkal elfogadta a költségvetést. A törvényhozó bizott­ság a legfelsőbb számvevőszékről

Next

/
Thumbnails
Contents