Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-09 / 127. szám
XXIII. évfolyam Subotica, kedd 1922. május 9. 127. szám Segjeleatik minden nggel, ünnep atAa és hétfőn délben . ,, ^ . S2£R££SZlttSKG 1 líraija Atasmira-aliai 4 nám alatt TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, sserkesztőség 5—10 ars ntgy lÜadéhhralals Kralja Alewusdra-aBea 1 (Lelbach-palota Ä kultora romlása Aki ebben a se kenyér, se vérvilágban megtudtak maradni meggyőződéssel és viselten is gyönyörű fanatizmussal annál a mondásnál, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember. . és akikben még mindégéi és hisz „éhe a szónak, éhe a szépnek", napról-napra szomorúbban átázik a kultúra lázas agóniáját A gazdasági züllés, a háború utáni politikai gyűlölködés, az osztályharsok rengetegje: egyszóval a kapitalizmus és proletáriátus válsága nemcsak a kenyeret vette ki szájából annak a sok millió munkanélkülinek, de a betűt, a szót, a szépet, a kulíurát is egyre szűkösebben méri azok számára, akik állítják, szeretik és megbecsülik. Az utolsó négy esztendő — sőt a háború is — m«m csupán a negyedik rend paupe arizmusát, brutális nyomorúságát mélyítette és szélesítette el, de megteremtette a kuitura proletariátusát is, egy nagy, rongyos és éhes csapatot, amely hiába várja, hogy a telefondrótok átfussanak a határokon, iiogy a kultúra nemzetközi kapcsolatait helyreállítsák, hogy német könyv magyar is legyen, hogy a francia gondolat Berlinben is vilá-Stsa meg a szellemjárás sötét útjait. iába, — mert a gazdasággal együtt a kút ura épülete is összeomlott. A helyzet olyan siralmas és tragikus, a politika olyan vandalizmussal tépte szét a szellőn indusztriális szervezetét, a sorempók olyan sűrűk és megingathatíanok, hogy kétségbe kellene esni mindenkinek, aki /; kultúra alattvaló a, ha nem lenne remény a javulásra. Gondoljuk el: ha igy megy tovább, mi lesz mondjuk azzal a gént rációval, amely most kerül ki az iskola-padokból, mi lesz vele, ha a kultúra nemzetközi vérkeringése továbbra is ilyen szakadt és és beteg maridé Ha Parisban, Londonban és a kultúra egyéb centrumaiban költők, tudósok emberek hangjai, igéje és gondolata előtt továbbra is leszakadnak a hidak és tilosra csukódnak a határok. Ma, amit valaki, terhese a jővén dönek, az életnek, elmond valamelyik ország katedráján, nagy szót, vezető hangot, az csak a terembe visszhangzik, csak a teremben, pár kilóméterre már mindennek vége : elveszett. Amikor Nietzsche kimondta: Imigyen szói a Zarathustra, rövid pár nap az egész világba szétiöppentek a német filozófus vehemens erejti prédikációi, a löld leg messzibb pontján Í6 tudták, hogy valaki szólt mo.-t az embereknek. A kuhura nemzetközi instrumentuma akkor a legkisebb zajra re zónáit, a legkisebb, a legcsöndesebb hangra, rebbenésre, hitre, próbálkozásra és már fö bu ott a? akkord a világ horizontji "att. És ma? Einstein egy esztendeje tanitja a relativitásnak az egész tudományos szintézist fölfogható emléktét és kérdezzétek meg a szóra ér zépre éheseket: ki tudja, ki hallotta, ki érti? A próba megmutatná, milyen nagy romlás és milyen navy I veszedelem a kultúra területén. Megmutatná, hogy micsoda szellemi proletarizálódás ment végbe a háború után, micsoda sötétség vakít ma az Ur 922-ik esztendejében. Két oldalról fenyegeti a biztos halál az embereket. Egyrészt a ke nyér fogy, a nyomorúság nő, a testi, a materiális nyomorúság, másrészt vele együtt elválaszthatatlanul a kultúra Ínségei, koldusai, bénái és bépoklosai is szaporodnak. Sem a kenyeret, sem a kuiturát nem tudja a világ nélkülözni. Mindkettő fontos, súlyosan fontos. Nincs éle: nélkülük, nincs ember és nincs újjá építés. Az emberiség sorsa intézői nek kenyér mellé a könyvet, a kultúrái is meg kell szerezni, ha békét aka: nak, javulást és nem romlást, nem veszedelmet. A kenyérkérők mellett, a kultúra proletárjai is oft állnak i. remény pódiuma elötL És akarják: a vonatokkal, a gyárakkal, a valutákkal, a politikával együtt egyszerre a kultúrái is érje béke és újjáépítés Akarják: a világon legyen ismét rendje, igaza és nemzetközisége a kulturáltak, hogy a gondolatnak, a a. épnek, a szónak legyen ujbó salvus konduktusa, vasútja, telefonja, oap-rja, mindenütt és mindenhová, ahol emberek laknak, élnek ezen a terhes földön. Létrejöhet-e az eggséges párt? — Rihár elnök terve — Ribár Iván dr., a parlament nagytekintélyű elnöke, mint megírtuk, azt a tervet vetetfe föl, hogy a koalíció pártjai egy pártba tömörüljenek. A radikális-demokrata egyesülés ötlete nem most vetődött föl először a beogradi parlamentben. Már a választások után következő napokban hallatszottak olyan hangok, hogy a két nagy pártot egyesíteni kell és ez a párt legyen a kormánynak gerince. A terv azonban úgy akkor, mint a későbbi időkben még csak komoly megfontolás alá sem került. Ilyen körülmények között egészen bizonyos, hogy Ribar dr.-nak jelentős okai vannak, hogy ezt a tervet újra na pirendre hozza, valamint azt is, hogy a terv nyilvánosságra hozatala előtt olyan információkat kapóit, hogy kísérlete nem fog csúfos kudarcot vallani. A politikai helyzet látszólagos nyugodtsága nem indokolná mer, Ribár dr. akcióját, de ez a nyugalom korántsem a koalíciós pártok teljes harmóniáját, tehát a kormány szilárd biztonságát jelenti. A legutolsó parlamenti ülésszak folyamán úgyszólván mindennap kiütköztek az ellentétek a radikális és a demokrata pártok között. Félő tehát, hogy a parlament munkáját egy újból kitörő krizis, hosszú időre megakasztja, vagy, ami színién lehetséges, kényszeríti a kormányt uj választások kiírására. Erős parlamenti többségre és erős kormányra pedig éppen ezekben a napokban nagy szükség van belpolitikai és külpolitikái okoknál fogva. A rapallói szerződés ügye most kerül a népszövetség elé, a hadikárpótlasok ügyében. A kormánynak most kell határozott állásfoglalást dokumentálni és a génuai konferencián fölvetődött sok kisebbnagyobb jelentőségű kérdés, egyiormán azt követeti, hogy az ország külpolitikájáért ebben az országban erős többségű kormány feleljen. De a belpolitikai okok em lekicsinyít ndők. A király esüvöje csak úgy folyhat le méltón, ha a kormány munkáját semmi sem zavarja. Pasics betegeskedése szinte narancsolólsg megköveteli, hogy a parlament élén szüárd kormány álljon. A horvát kérdés, amely megoldás előtt áll, erős kormányt kivan. A parlamenti letárgyalásra váró számtalan javaslat gyors elintézését csak biztos többségű kormány vi heti keresztül. A muzulmánok legutóbbi állásfoglalása, a többi kisebb koalíciós pártok ingadozása, végű. az ellenzéki csoportok akcióképes sége a kormányt nehezen megoldható problémák elé állíthatják. Rí bár dr.-nak téhát jó okai vannak, bogy most kísérli meg n két párt összekovácsolását. Ha viszont megkérdezzük ad, hogy van-e remény arra, hogy a házelnök kísérlete sikerül, nemmel kell felelnünk, dacára annak, hogy Ribár minden valószinüség szerint csak komoly biztatásra kezdte meg akcióját. Nemmel kell felelnünk, mert a jelenlegi pártpolitikai atmoszféra olyan, hogy a két együttműködő de tulajdonképen még mindig élesen szembenálló f politikai csoport nem kerülhet egyugyanazon párt kereteibe. A pártvezetőségekben, egyik iészről úgy mint a másikról, vaiószinüleg meg van a jószándék a fúzió keresztülvitelére, de sem a klubok többsége, sem a központi és vidéki szervezetek nem paríroznának a vezetőségeknek. Mert hisz nem programbeli éltéTMés választja ti egymástól a ké; pártot, — kardinális eltérés a két program között nincs is — hanem elválasztja az a feltétlen párszenvedély és pártegoizmus, amely inár. gyűlölködéssé fokozta az ellentét*net. A régi Szerbiában ez a szint*. beteges partelfogultság nem volt ismeretlen, valaha úgy állottak egymással szemben a liberálisok és a radikálisok, vagy a szabadelvűek s a radikális disszidensek. Ez akadályozná meg most is a két párt fúzióját, még ha a párívezetö égek a fúzió mellett volnának is. S ez fogja meghiúsítani Ribar elnök jószándéku '.érvét Is. A külföldi kölcsön a minisztertanácsban — Még nem történt döntés — Beogradból jelentik: Kumanudi pénzügyminiszter visszaérkezett Génuábol és átvette hivatalát. Ma délelőtt a minisztertanács tanácskozott a hitel ügyről. A Politika munkatársának Kumanudi kijelentette, hogy a hite’ ügyében már tavaly szeptemberben, amikor Csehszlovákia ős Lengyelország kölcsönért fordult a nyugati államokhoz, ugyanakkor Ő is megkezdte ebben az irányban tevékenységét. Azok az ajánlatok, a melyek a mai napig beérkeztek, mindenesetre azt bizonyítják, hogy a SHS. királyság hitelereje nagy és ha megtörténik valamelyik ajánlatnak a lekötése, az ország pénzügyi helyzetének legmegfelelőbb pillanatában fog történni. Eddig igen sok ajánlat érkezett. A később érkezettek soknál jobbak, mint a korábbiak. Legjobb a három legutolsó ajánlat, kettő dollárokban, egy pedig sterlingben szól. A két dolláros ajánlat összege száz-száz millió, sz angol ajánlat harminchat millió font sterling. A feltételek többé-kev ésbé egyezők. A kölcsön egy része beruházásokra, vasúti vonalak, műhelyei', az adriai vasút felépítésére, és anyag beszerzésére ford tandó. Az árfolyam 85—86 százalék között váltakozik. A kamat mind a három kölcsönnél nyolc százalék. A megailspodás aláírásakor rögtön nagyobb összeget folyósítanának. A Tribuna a lefolyó minisztertanácsról ugv értesül, hogy Marinkovics és Kumanudi között a kölcsön tárgyalásánál éles ellentét fejlődött. Kumanudi hangsúlyozta, hogy az ő általa elfogadásra ajánlott kölcsön sokkal előnyösebb, mint a Marinkovicsé. A vita tiz órától délután egyig tartott és hosszú tárgyalás után Kumanudi felfogása győzött. A minisztertanács a Késő délutáni órákig tartott, de végleges határozatot nem hoztak. A döntést holnapra várják. A délutáni lapok egy újabb kölcsön ajánlatról tudnak, amely az összes eddigi ajánlatokat felülmúlja. A pénzügy! bizottság m i ülésén az ipar- és kereskedelmi minisztérium budgetjét tárgyalta. A bizottság csekély változtatásokkal elfogadta a költségvetést. A törvényhozó bizottság a legfelsőbb számvevőszékről