Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-06 / 124. szám
! 932. május 6. < BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal, vetés kedvező alakulása folytán nem - kell tartani attól, hogy a pótadók lényegesen emelkedni fognak. Az idei városi pótadó nem lesz nagyobb száz százaléknál. Tavaly progresszív alapon a pótadó 280 százalékig terjedő volt, az idén viszont egyenes alapon legfeljebb száz százalékos pótadóra lehet számítani. Nagy nehézségekkel sikerült csak a városnak a mai rossz helyzetben ilyen eredményt elérni, ami mindenesetre örvendetesnek mondható. . »*«•«« Besorozhatők-e az idegen állampolgárok ? Annak az idején sok zavart okozott már annak a rendeletnek a megjelenése, amely szerint a nem szláv nemzetiségű állampolgároknak is katonai szolgálatra kellett jelentkezni. Bár ez a rendelet eredetileg tisztán csak az önként jelentkezőkre vonalkozott, tévedé-ek és epyes helyi közigazgatási hatóságok félreértései loytán a rendeletet úgy magyaráztak, hogy minden nem szláv nemzetiségű állampolgár köteles jelentkezni, ha az SHS. állampolgári jogokat megakarja szerezni. A jelentkezést azu án követte a jelentkezők besorozása az SHS. hadseregbe, aminek folytán ezek a; idegen állampolgárok a behívás időpontjában csakugyan be is tartoznak vonulni. Hogy ez a helyzet ellentétben van a nemzetközi ,oggal, azzal tisztában voit mindenki és maguk a hatóságok is belátták, hogy tévesen hajtódik végre a rendeletet. Ugyanis azok- az idegen állampolgárok, akik iejelentkeztek katonai szolgálattételre és akiket beso roztak, ezáltal még nem szerezték meg az SHS. állampolgárságot, mint ahogy azt a fe:hivások tévesen ígérték, mert a fennálló rendelkezések folytán azok, akik 1910. január 1. után költözködtek erre a területre, nem opíálhatnalc az ország állampolgárságáért, hanem csak akkor, amikor illetőségüket itt megszerezték, kérhetik az SHS. állampolgárságot. I ?y ezek idegen állampo'gárok maradnak és mint ilyenek természetesen nem szolgálhatnak az SHS. hadseregben. A közigazgatási hatóságok téve désére mutat rá az az elvi jelentő ségü döntés is, amelyik most érkezett a minisztenumtó! a város katonai ügyosztályához. Egy konkrét esetben ugyanis a minisztérium megállapítja, hogy a helyi hatóságnak nincs joga idegen állampolgárt be sorozni az SHS. hadseregbe, illetőleg felvenni az állilár,kötelesek lajstromába. Az elvi jelentőségű döntés következtében lényegesen módosul az eddig jelentkezett idegen állampolgárok besorozásának kérdése. A sorozások alkalmával az érdekelt idegen állampolgár kijelentheti, hogy nem kíván állandóan az SHS. királyságban maradni és eien kijelentés esetén nem sorozzák be az illetőket az SHS. hadseregbe és nem tartoznak szolgálni. Így a rendelet helytelen végrehajtásából származó zavarok meg volnának oldva, csak az a kérdé:« marad még egyelőre tisztázatlan, mi történik azokkal az idegen állampolgárokkal, akiket időközben már besoroztak, ha behívják őket katonai szolgálatra ? A választási jegyzékről tárgyal a törvényhozó bizottság — Újabb hitelajánlat — A törvényhozó bizottság plénuma tegnap a választási listák összeáll! taváról szóló törvény tervezetet tárgyalta. Az ülést Trifunovics vezette. Hosszasan tárgyalták az összes javaslatokat, mig végül abban állapodott meg a bizottság, hogy a listákat nem fogják ábécé sorrendben összeállítani, hanem a névjegyzékek melé egy indexet csatolnak, amelyből könnyebben meglehet majd állapítani a választók névsorát. Elhatározták, hogy amint a szkupstina megszavazza a törvénytervezetet, még a határidő lejárata előtt utasítják a községeket a listák összeállítására. A törvényhozó bizottság alcsoportjai is üléseztek tegnap. Napirenden az erdő koncessíókról és az állami számvitelről szóló tervezetek voltak. Az utóbbit a részleges tárgyaJás után két szavazat ellenében egészében elfogadta a bizottság. Az ország adminisztrációs beosztásáról - zóló rendeletet nem helyeslik a pártok* Eddig több olyan javaslat rkezett minisztertanács elé, amelyekben több csoport annak megváltoztatását kéri. A tegnapi minisztertanács már foglalkozott is a javaslatokkal. A döntésről még nem került ki hivatalosan semmi hir, jó! informált körök azonban úgy tartják, hogy a javas la .oknak lesz némi hatásuk. A hitel ügge Az újabban érkezett hiteiajánla!ok erősen foglalkoztatják a politikai köröket. Újabban egy kanadai pénzcsoport is tett aján atot. A pénzcsoport százmillió dollár kölcsönt hajlandó az SHS. államnak adni. A föltételeket is közölte már a kormánnyal. Az átszám tás nyolcvanhatos árfolyamon történnék. Az SHS. állam a kölcsönösszegért nyolc százalékos kamatot fizetne,, negyven éves amortizáció mellett. A százmilliós kölcsönből a pénzcsoport harminc milliót készpénzben fizetne ki, a többit pedig állami beruházásokhoz szükséges unvagban szolgáltatná. A megállapodás aláírásakor tízmilliót azonnal folyósítanának. A kölcsön biztosítására az ajánlattevők a monopcl-jqgok és a vasutak lekötését kívánják. A Novosti ériesülése szerint ennek a pénzcsoportnak a háta mögött Stinnes áll, alinek hir szerint, nagyobb tervei v? nnak. madzagját. Meghajlott hátát ropogva egyenesíti ki. Azután a kis batyut leteszi a földre. A hepehupákat elveri rajta egy pár ütéssel. Ezzel kész is aa ágy. A következő két percben elnyúl* tan a csupasz földön már horkol is. Az aj szállás. Ezt még úgy látszik nem fedezte fel a rendőrség. Sint van ez is a város szélén, elhagyatott nagy nádfedeles ház. A mennyezete beroskadva. Ablakai nincsenek és még itt nincs élelmes vállalkozó. Az utca felőli szobák üresek. A vendégek a belső szobákban húzódnak meg szívesebben, mert az utcán éjszaka is járkálnak és észre vennék őket, akkor itt is rájuk ütne a rendőrség. Valahol az udvar felől járnak be, hogy a környékbeli lakók se vehessék őket észre. Ma éj-! szaka tizen voltak. Valószínűleg a halasi szállás elriasztott, vagy »lecsúszott« vendégei. Az egyik szoba sötétjében ketten diskurálnak. Vastag pipafüst, meg a lehullt vakolat összekeveredett szaga úszik a levegőben, A beszédük viharos, lázadozó, a sors veri őket és fiatalos nekilendüléssel akarnak ellene verekedni. De hogyan, í kérdezi az egyik, a felelet határozott, az eredmény biztos tudata van benne. — Hát dolgozni fogunk. — Dolgozni fogunk, de hol? Sehol sem lehet munkát kapni. Ilyen álla- j pótban még a kapun sem eresztenek be bennünket. Akik hátukon hordják a házukat — Szomorú képek a suboticai nyomortanyákről — Mikor az este rászakad a városra, a gyárak, műhelyek, hivatalok ajtói lezárulnak, a mécsvilágos lakásokban, nyomortanyákon, nagy bérpalotákban kibomlanak az ágyak, mert a kenyér holnapi kiverekedéséhez pihenő kell, energiát kell hát gyűjteni. Milyen jó azoknak, akik ezt könnyű szerrel megtehetik, akiknek nem súlyos probléma az este. Akik fáradt csontjukat puha vagy kemény ágyra vethetik. Akikre nem ront minden este a gyötrő nagy kérdés, hová, merre? Az éjszakai ég alatt fájóbb a nyomor, a sötétséggel idegszaggató árnyak kószálnak és milyen jó előlük a lakásba menekülni. Milyen rossz a puha földön egy rejtett lyukban megvárni a reggelt és azután újra estére a nagy kérdés el'é futni, hová, merre? Nagyon sokan vannak igy, akiket a sors minden este kiver az utcára, akik hátukon hordják lakásukat és minden reggel újra meg újra a'nagy' kérdést hozza közelebb hozzájuk a reggel. Ki kell menni az éjszakába és felfülelni a csöndesség szárnyán futó sóhajokra, hová? A sóhajok vert, rekedt torkokból szakadnak, az éjszaka bizonytalan járású, bizonytalan fekvésű kivertjeinek a nyugodtan alvók elleni lázadása ez. Ahoi egy dinár a szállás. Messze, künn a város vége felé, aho] már pocsolyáé kis faluba törpósednek el a házak, oda visz ki az ut. Az éjszaka hajléktalanjai ott jönnek össze. A nappal szerzett egy-két dinárok felét vagy negyedét nehezen leszurkolják és fáradt testüket levetik a földre. Kint van a halasi szőlőben. A rendőrség sűrűn ellátogat oda, de hiába, a vendégek törvénybontők. Ha tízszer összeszedik őket, tizenegyedszer mégis visszamennek. Az éjszakától jobban félnek, mint a rendőrségtől, fedél alatt akarják tölteni. Lassan esteledik, a kis házak ablakában kigyulnak a mécsvilágok és csahos kutyák megkezdik füibántó Jármáiukat. A szálláson még nincs .vendég. A vendéglátó azt mondja* csak késő este szoktak kijárni. Lopva, settenkedve jönnek. Kik, azt ő maga sem tudja, nem szokta őket kikérdezni, aki letudja fizetni az egy dinárt, az kaphat helyet, aki nem, az viheti tovább a sátorfáját. Az első vendég mégis megérkezik. Szakadt cipőjéből poros lábujjai kilátszanak, a hóna alatt kis batyut szorongat, az a vagyona, meg az egy dinár, amit a szállásért fizet. Régi vendég, sűrűn látogat ide. Amint leül, a zsebeiből dohányport szed össze, amiből sovány cigaretta sodródik. Nemr akar beszélni, a füstön keresztül fukarul eregeti a szavakat és minden szavából a Iethargia érzik ki: — Nekem már mindegy, dolgozni nem tudok, elvisz az ördög. Mindig beteges voltam, sohasem tudtam dolgozni. Három éve már igy tengetem 'magamat, egyszer itt, egyszer ott. Valahogyan megered a szava. Hoazszu tragédiát mond el, asszony van benne, szerété, aki miatt neki ilyen lett a sorsa. Azzal fejezi be, hogy már az ő sorsán nem lehet segíteni, pedig de jó lenne még egyszer rendes szobában lefeküdni. Más vágya már nincs is, csak ez az egy. ' A szllásadó idegesen tekintgct ki az ablakon, várja a vendégeket. Nem jönnek. Késő estére jár és még mindig ez az egyetlen vendége. Nem is csoda, azt mondja, az utóbbi időben a rendőrség sűrűn ellátogat, az riasztotta el a vendégeit. Pedig ha tudnák, hogy akik ö hozzá jönnek, azok mind jó emberek, csak szerencsétlenek, de hát arról Jn lehet? A régi vendég megoldja a cipője Már ennek igy kell lenni. Este az utcák torkában megállni, a korgó gyomorra hallgasst parancsolni. A kopogó rendőri léptek elől a sötétség .leple alá bújni és kint a városok, a faluk elhagyatott házaiban, fészereiben tölteni az éjszakákat. A barakok. Valamikor a szegedí-ut mentén levő barakok is szállásul szolgáltak. A1' zsidó temető közelében levő barakok szintén sokáig nyújtottak menedéket. Most már az is megszűnt. Először szakitó kézzel nyúlt hozzájuk a nyomor, a fafalakat leszaggatta, a tetők kátránypapirját elégette. Most egynél hánya tisztára meszelve, kis üvegablakokkal újra rendes állapotban van. Már iiem merészkednek oda a hajlék talanok, pedig egyszer ott is fizetésnélküli menedék volt. Ott sokan tanyáztak, most mind széjjelszéledtek ü város különböző elhagyatott telkeire épülő, vagy omladozó házaiba, ahol szomorúságukra nehéz óimét szőr a biztonság. Első éjszaka az utcán. Az üzíetvezetöség épületével szem • ben szekrények, ágy, pamlag, mosdó, asztai, képek, székek ott halmozód pák az utcán. Az éjszaka fényében a bútorok elnyúlt kontúrja furcsa, szokatlan. A környékbeli házak alvó caöndességébe hirtelen beállított sziget tolmácsa a nyomorúságnak. Tegnap még tisztaságot szerető asszonykéz gondosan letörölte róluk a port. Feléjük egy szoba, konyha biztonságot adó mennyezete borult. Az ágyak csöndes álmok nyugodt alvásadói voltak. Ma éjszaka mindannyian kikerültek az utcára. Tegnap délután lakoltatták ki őket. Ma éjszaka laknak először az utcán. Ki tudja holnapra mi lesz velük? Ä bútorok csak megtalálják helyüket. Az ő számukra lesz lakás. De mi lesz a családdal ? Ma reggel már ők is a nagy kérdés elé futottak. 1 1 --- Hová, merre? (gyi)
