Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-24 / 142. szám
1922. rnäfns 24. BACSMEGYEl NAPLÓ S. oWfaí, Zára szabad kiköt© Az olaszok aláírták a szerződési Rómából jelentik: A Stefánla-ügy nökség a következő hivatalos Jelentést adta ki az olasz-jugoszíáv megegyezésről : Az olasz-jugoszláv megegyezést szombat este Írták alá a génuai királyi palotában. A megegyezés azonnal életbe lép. A nyílt kérdéseket később egy 3—3 tagú bizottság intézi el. Mindkét bizottság Junius elején Abbáziába megy. A megegyezés szankcionálása után rövid határidőn beiül megtörténik Susák evakuálása. A megegyezés mindkét fél érdekeit szem előtt tar tóttá. Zárát a megállapodás ' szerint szabad kikötőnek nyilvánítják. A mö göttes országrészről is gondoskodtak, még pedig úgy, hogy Zára mögőt* egy 28 kilométeres semleges zóná' jelöltek ki, ahonnan lehetséges lesz Zára gazdasági ellátása. A megegyezés gondoskodik az SHS- királysághoz csatolt oiasz nemzeti kisebbségek védelméről is. A harmadik dalrnát zónát a szerződés szankcionálása után öt nappal Qritik ki. Vraagelék veszélyeztetik a Balkán nyugalmát —- Meg akarták szállni Bolgárját — Vrangel tábornok ma^as, száraz* rjrosz katonatis’f, állandóan kiséret* tel jár és a bolgár kormányhoz ír leve éhet! olyan hangon ir, ahogy valaha a cárok és a „rex impera tor^-ok írtak. Nem a cári Oroszország reakciós mentalitása a Vrangelé, a cárt környező tanácsosok kegyetlen, a népek sorsával nem törődő középkori auiokraiizmm a Yrangelek hitvallása. Vrangel a cá személyi adjutánsa volt és Vrangel Bulgáriában lemészárolt-tolt töbí száz orosz muzsikot, szer nCiétlen hon tálán pai ászt-katonákat, aki nem tudtak tovább harcolni Dél- Oroszországban a bolsevikiek hadserege ellen. Az a levegő, amit a Vrangel hadsereg hozott magi.vil, felkavarja a Balkán levegőiéi. Bulgáriában, Törökországban, Jugoszláviában a sajtó, a közvélemény és a kormányok so kát foglalkoznak Vrangelékkal, rossz kedvűén, türelmetlenül, követelőzőén. A Vrangel tisztek az albánokkal páktalnak — irta az Epoha — vissza kell őket hívni a halárról. A Vrangel tisztek durvák és kegyetlenek — mond ák a szlovénok és a kormány kénytelen volt őket eibocsá tani a csendőrségtői is. A V.aftgel tisztek el akarták foglalni egtsz Bulgáriát. Saiinov ez edesnél egy bolgár detektív szerződést talált, amelyből kíderí lt, bogy Yrangelék el akarták foglalni egész Bulgáriát, el akarták fogni a királyt és »rendet akartak teremteni« Bulgáriában. Szófia uecáui vér foiyt a napokbar Vrangelék miatt. A bolgár munkás knafc és a parasztoknak kezd túlságosan kényelmetlen lenni ez az erőszakos, az emberiség szánalmáét követelőző ember, Vrangel és a tisztjei. A nyomorult Bulgária és a még szer nc étlenebb Törökország re megye lit jár, hogy náluk — feeyv rulen országban, I é éssrándéku őrs ágban — kaszárnyákat töltenek meg Vrangel cs p’tri és aki nemrég még holt éhesen, lerongyol tan, a^amizsnakérő alázattal jöttéi be hozzájuk, parancsolni készülődnek, vért ontani szándékoznak. A bo gár hatóságok — fgy szófiai sávira! jelenti — eltávolított?k az ország területéről két Vr< ngel-tisrt csoportot Közöttük Saiinov tábornokot, Popov tábornokot, Pavlenko és Ljubomirov ezredeseket. A hatóságok elrendelték még harminc Vrangel-tiszt letartóztatását, akik be vannak keverve a Vrangel-féle öszszeesküvésbe, Vozmjatinov tábornok engedélyt kért a hatóságoktól, hogy Jugoszláviába utazhasson, nem engedték meg neki, kitelték a török határra. Érdemes volna megtudni, miért nem jöhet az orosz tábornok Jugoszláviába? Jugoszláviába van Vrangel tábornok vezérkarával. Itt főztél volna ki a Bulgária elleni összeesküvést? A Vrangel-emigráció sok milliójába kerül a jugoszláv kormánynak, a parlamentben a kormány heves támadásoknak teszi ki magát, Gánuába Csicserín kellemetlen és kényelmetlen perceket szerzett a jugoszláv delegációnak — Vrangelék miatt. Nem bírják el ezek az országok a Vrangeiek túlfűtött temperamentumát. A bulp.ár példa tanulságait le kellene vonni a többi balkáni országnak is, Cenzúrázzák a filmeket Védekezés az erkoicsresté filmekkel szemben A belügyminisztérium törvényterve- azokat a filmeket, amelyek a fcisks* zetet dolgozott ki, amely a filmcenznra behozataláról szól. A törvénytervezetnek elsősorban az a célja, hogy ne olyan filmek kerüljenek előadásra, amelyek a kőzerkölcsiséget sértik, és ne olyanok, amelyek az Ifjúság erkölcseit veszélyeztetik. A közerkölcs megóvása érdekében nem szabad a tervezet szerint bemutatni olyan filmeket, amelyek károsan hatnak a közrendre és közbiztonságra, az erkölcsre, az állam tekintélyére és a nép önérzetére, valamint azokat sem, amelyek a szövetséges és a barátságos népek tekintélyét sértik. A tervezet a filmeket két csoportra osztja. Megkülönböztet olyanokat, amelyeket mindenki megnézhet és amelyeket csak tizennyolc éven felüliek nézhetnek végig. A tizennyolc évnél fiatalabbak, & tervezet harmadik szakasza szerint, nem nézhetik meg ruak erkölcsi és lelki fejlődését rossz irányba terelik, amelyek a kiskorúak egészségét veszélyeztethetik és amelyek a kiskorúak fantáziáját Izgatják. A filmszínházak úgy a plakátokon, mint a program-nyomtatványokon kötelesek lesznek megjelölni, hogy a hirdetett filmet a cenzúra hogyan minősítette. Ezek a törvénytervezetnek, amelyből a legrövidebb időn belül minden bizonnyal törvény Is lesz, a legfontosabb rendelkezései. Egész bizonyos, cogy ennek a törvénynek a végrehajtása sok nehézséggel fog járni. A fiatalságnak, mielőtt moziba akarnak menni, maguk hoz kell venni a keresztlevelüket. És tekintettel az ifjúság nagy mozi-éhségére, nincs kizárva, hogy egy uj Iparág fog fejlődésnek indulni — a keresztlevélhamisitó hivatal. A bukaresti magyar küldöttség kálváriája Kínos fiaskóval végződött a kuldottségjárás — Hen* veszik vissza a magyar tisztviselőket - Az erdélyi magyar lapok a küldöttség vezetője ellen — Csak a magánérdekeket tudják kijárni — A magyar sajtó joga Megírtuk, hogy az Erdélyi Magyar _ Szövetség a magyar tisztviselők érdekében elhatározta, hogy küldöttséggel járul segítő beavatkozásért a román király elé. Ez a kiildőttségjárás kínos fiaskóval végződött. A küldöttséget Ugrón István volt meghatalmazott miniszter és Széchenyi Miklós gróf nagyváradi püspök vezették. Mikor a deputáció megjelent a közoktatásügyi miniszter előtt, merev ridegséggel hangzott el a miniszteri ajkakról: — Kik ezek az emberek? — Ezek az emberek ? ... mondotta az államtitkárja — ezek azok a magyar tisztviselők, akik az impérium átvételekor a román államnak megtagadták a hüségesküt. Most pedig azért jönnek miniszter úrhoz, hogy az esküt megtagadó tisztviselőknek állást vagy nyugdijat kérjenek. A küldöttséget mintha hideg zuhany érte volna. A szónok román beszédben vázolta a magyar tisztviselők szomorú helyzetét és kérte azoknak elhelyezését és nyugdíjazását, — Nincs állás, — mondotta a miniszter, — az összes állásokat betöltöttük. \ A küldöttség ekkor a magyar iskolákra hivatkozott, hogy ott van állás. .— Magyar nyelvű iskolák — kérdezte élesen a miniszter az államtitkárja felé fordulva — Erdélyben még mindig magyar nyelvű iskolák vannak? Így keilett a közoktatásügyi miniszternek megmagyarázni, hogy igenis még vannak magyar nyelvű iskolák Erdélyben. A belügyminiszter is kijelentette a küldöttségnek, hogy sem a tisztviselők visszavételéről, sem nyugdíjazásáról nem lehet szó. Amidőn a küldöttség szónoka a békeszerződésre, a gyulafehérvári határozatokra hivatkozott, a miniszter sokat jelentő . gesztussal legyintett kezével. —Uraim, a politikát kapcsoljuk ki a beszélgetésből. Itt tisztán egy adminisztratív természetű kérdésről van sző. Mindenki külön-külön, egyénenként kiérje az elhelyezéséti, de nyugdíjra törvény szerint senki sem tarthat igényt. Amit a korábbi kormány határozott, az ránk nézve nem kötelező. Hosszú szolgálattal birő egyéneknél tisztán méltányossági szempontokból esetleg esetenkint adunk nyugdijat, de ezt sem kötelezőleg csak humanitásból. — Mi lesz a többi tisztviselő nyugdijával? — kérdezte valaki. — Arról gondoskodjék a magyar kormány, nem reánk tartozik . . . így végződött a bukaresti küldöttségjárás. Az erdélyi magyar lapok heves támadást intéznek a küldöttség ve®** tője, Ugrón István volt bukaresti kő-« vet nagybiríokcs ellen. , < Az 5 Órai Újság ezeket írja: ij A Jé és gondos előkészítés, De ez nem is fontos. Az a kérdési merül fel és" az már a felelősség^.!-* tolásnak a kérdéséhez tartozik, hogy Ugrón István és gróf Széchenyi püsm pök tudíák-9, hogy & bukaresti minisztériumokba nem szabad előzetes puhatolódzá3 és megállapodás nélkül küldöttségeket vezetni. Különösen, amikor kicsiny egzisztenciák ezrei-* nek sorsáról van szó. Ä bukaresti pblitikában nagyon járatos órszággyü lési képviselő, aki előtt ezt a kérdést felvetettük, a következő ‘'nagyon jellemző és az egész kudarcot megvilágító feleletet adta: — A magyar urak tudták, hogy, eredmény reményével népi lehet igy küldöttséget vezetni. Amikor a saját maguk figyérSI van szó, mindig megtalálják a f célhoz vegeid utakat a bukaresti ipoUtika kulisszái mögött, Kérdem, miért feledkeztek el Sí Írbe*?, hercegnőről, amikor kétezer kistisztviselő sorsáról van szó. Hi vau Stirbey bereegn&veí? Amikor ezt a kijelentést elcsodál» Amikor elcsodálkozó arc fogadta Stirbey hercegnő nevének, említését, a megkérdezett megadta a felvilágosítást: — ön még azt sem tudja tehát Szeretném, ha szezon idején megnézné Stirbey hercegnő fogadóíermeit, hogyan sürőgnek-forognak ott a magyar urak. Hogy milyen itt, akt mindenki tudja. Az egyik báró űerliczy elvette Stirbey hercegnőnek a leányát. A Stirbey-család a legősibb, leggazdagabb és legbefolyásosabb román arisztokrata család, a Gerliezyéfc pedig rokonságban vannak Széchenyi püspökkel. Ugrón Istvánnak, a diplomácia szolgálatából vannak még igen jó összeköttetései, Bethlenek rokonságban vannak a király fővadászával, MocS&nyi Antallal. Ezeket a szálakat mindig megtalálták a magyar urak, ka az agránefonn, vagy súlyos adózás aló! való kibúvásról, vagy kiviteli engedélyekről volt sző. Nem ériem, hogy miért lettek egyszerre olyan »feledékenyek«, amikor kiumeberek sorsának intézését vették kezükbe. Ezért, kérdeztem, hogy miért feledkeztek meg Stirbeyv hercegnőről? Idéznünk kell még a »Keleti Újság« egy cikkéből olyan körülmények jellemzésére, amelyeket eddig itt csak a tulságba vitt újságírói loyalitás nem szólaltatott meg. A küldöttség vezetője a nyilvánosság ellen. A küldöttségjárásnak egy kínos epizódját közérdekű voltára való tekintettel lehetetlen elhallgatni, fi Magyar Szövetség más Ügyével kapcsolatosan az összes magyar lapok néhány hét előtt megtámadták az ügyben eljáró Ugrón Istvánt, aki Bukarestből visszatérve, egy szót sem volt hajlandó elárulni olyan tárgyalásokról, amelyek megoldásának les51«“ gyobb lendületet éppen a nyilvánosság adhatott volna. Megírták a lapok, hogy Ugrón volt meghatalmazott miniszter sehogysem tudja beleélni magát a megváltozott demokratikus viszonyokba és a régi
