Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-24 / 142. szám
0 2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1022. májas 24. A kieví mefropolita Suboticán Kedden este a 10 óra 20 perces vonattal érkezett Zagrebből Subotieára Antonius kievi orosz metropolita, hogy részt vegyen a Cirill és ^Method ünnepek alkalmával Suboticán megtartandó ünnepi istentiszteleteken. Ä metropolitát a pályaudvaron a suboticai görögkeleti egyház lelkészei, az itt élő orosz kolónia vezető tagjai és Manojlovics Dusán volt rendőrfőkapitány, a Ferrumgyár igazgatója várta, akinek a főpap kétnapi it tartózkodása alatt vendége lesz. Szerdán, Cirill és Method napján a Suboticán élő orosz menekültek részvételével gyászmise lesz a Jogakadémián II. Miklós orosz cár és családja lelki üdvéért, amit Antonius metropolita fog celebrálni. Délben 1 órakor a Nemzeti-szállóban a főpap tiszteletére bankettet tartanak, melyen a görögkeleti egyház funkcionáriusain kivül az orosz menekültek reprezentánsai is részt vesznek. Délután félötkor a görögkeleti szerb templomban Antonius metropolita résztvesz a Cirill és Method-napi vigiliákon. Május 25-ikén, áldozó csütörtökön a suboticai görögkeleti szerb templom védszentjét ünnepli. Délelőtt fél ‘»kilenckor a templomban ünnepi istentisztelet lesz, melyet a metropolita fog pontifikálni fényes papi segédlettel Az ünnepségen a helyi hatóságok is részt vesznek. A hagyományoknak megfelelően délután a templom udvarán dudás és tamburäs zenekarok közreműködésével népünnepélyt rendeznek. Antonius metropolita pénteken reggel fog Suboticáról visszautazni Beogradba. nökné, akinek a nagy nyomorúság már az öntudatát is kikezdte, az ut casarkokon könyörög alamizsnáért: A nyugdíjasok legtöbbje — pláne azok, akik nem tudnak a koldulásig alázkodni, leirhatatlanul nyomorog. A szószoros értelemben éheznek valamennyien. Több esetben megpróbálták már a minisztériumok figyelmét magukra irányítani. Néhányszor elmentek már Beogradba, hogy a nyugdijak felemelését kérjék. Minden egyes alkalommal ígéretet kaptak a minisztériumtól, ígéretet, amit azonban máig sem teljesítettek. Most, mint értesülünk, elhatározták, hogy magához Sándor királyhoz terjesztik panaszaikat. Az esküvő után deputációban fölkeresik a királyt és memorandumot fognak neki átnyújtani. Ebben a memorandumban kérnj fogják: utasítsa a kormányt arra, hogy a nyugdijakat korona helyett dinárban fizesse ki nekik — mint ez Horvátországban már érvényben van — és a családi és drágasági pótlékot is utalják ki részükre. A nyugdíjasok a hatóságtól engedélyt kaptak, bogy a beogradi ut költségeit gyűjtés utján megszerezhessék. A gyűjtés most van folyamatban és remélhetőleg hamarosan összegyűl akkora összeg, hogy a nyugdíjasok lemehetnek Beogradba _ a király elé-Saboticára érkezett a határkijelölő bizottság — Juntas elsején foglalják el az aj határokat — A nyugdíjasok a király elé viszik panaszaikat Az esküvő uíán deputáció megy Beogradba A nyugdíjasok a maguk megindító nyomorúságával még minnig segítség és támogatás frélkül állnak. Sem az állam, amelynek elsősorban volna kötelessége rajtuk segíteni, sem a társadalom joggal elvárható humanitása nem igyekszik komolyan azon, hogy ezek a szerencsétlen emberek, akik az egész életüket közszolgálatban töltötték, öreg napjaikban az élet kenyérgondjai alól legalább részben mentesüljenek. Esztendők óta járják már a nyomorúság kálváriáját, esztendők óta tengődnek családjaikkal együtt havi 100—200 és 500 koronákból. Mert ennyit kapnak csak a nyugdíjasok az államtól, ezt a keveset, ami ma arra sem elég, hogy egy hétre biztosítsák maguknak mindennapi kenyerüket. Kétszáz, háromszáz koronákból élnek a Nyugdíjasok, kétszáz és háromszáz koronából — egy hónapig. Nem keli sokat gondolkodni: a mai rettenetes drágaság mellett ebből a kétszáz-háromszáz koronából még nyomorogni sem lehet. És ha a nyugdíjasok szomorú és vigasztalan helyzetükben nem igyekeznének más uton-módon biztosítani megélhetésüket — már régen elköszönhettek volna az élettől. Né'hányan megtették: revolverrel és veronállal intézték el nyomorúságos életüket. Akik még elbírják a nyomorúságot, koldulni kénytelenek, koldulni barmicesztendős robot után, harmincesztendős köz-, szolgálat után. Egy volt állomásfő Az S. H. S. királyság és Magyarország végleges határait kijelölő bizottság, mely eddig Szegeden tartózkodott, kedden délután 2 órakor érkezett meg Horgoson át Suboticára. Az állomáson Dobanovacski Pál főispán, Pletikoszits András polgármester és K a r a k a s evics Gábor rendőrfőkapitány, valamint a katonai parancsnokság két tagja várta az öttagú bizottságot. A bizottság tagjai az állomásról kocsikon azonnal a kelebeiai határhoz mentek ki az uj határvonalak pontos kijelölése végett. A határon az uj vo-Amerika csereáruszerzodést köt az utódállamokkal nalakat mindenütt fából készült jelzőoszlopokka! jelölik meg, melyeket később állandó határgulákkal fognak felcserélni. A határkijelölő bizottság tagjai két napig tartózkodnak Suboticán. Ez alatt az idő alatt munkájukat teljesen befejezik. Az előre megállapított tervek szerint a jugoszláv csapatok június 1-ig az uj határok mentén mindenütt elfoglalják állásaikat. A magyar csapatok a Magyarországnak Ítélt végleges határokon már elhelyezkedtek. Egy nagy amerikai tőkéscsoport elhatározta, hogy a dunai államoknak áruhitelt ad és ennek visszatörlesztését természetben, nyersanyagokban kéri. Az amerikai tőkéscsoport tervezetét már kidolgozta és Brenfanora, Amerika uj budapesti követére bizta, hogy Budapestre való megérkezése után ismertesse a tervet az utódállamok kormányaival. A tőkéscsoport megbízásából az amerikai parlament ismert tagja, Britten, valamint Brentano követ az Egyesült Államok gazdasági életének számos előkelő tagjával karöltve Berlinben, Prágában, Becsben, Bukarestben, Beogradban és Szófiában meglátogatják a kereskedelem és ipar főbb reprezentánsait és velük sorra beutazzák az illető országok kereskedelmi és ipari gócpontjait.. A bizottság elöfutárja Mr. Hol, egy nagy newyorki cég főnöke már Bécsben tartózkodik és a következőképpen fejtette ki az akció célját:- Ez az akció abban fog különbözni az eddigi csere-akcióktól, hogy a segítség kölcsönös lesz. Amerika most árucserével próbálja talpraállítani a volt központi hatalmak Iezül\ lőtt gazdaságát. Az amerikai bankok hajlandók lettek volna készpénz-kölcsőnt is nyújtani, azonban féltek, hogy a különböző jóvátétel! bizottságok ezeket a pénzeket elvonnák rendeltetési céljuktól, mig ha árukat, félig kész, vagy nyersanyagokat adunk, ezzel lehetővé tesszük az ipar és kereskedelem intenzív foglalkoztatását és e réven uj erőt öntünk az illető országokba. Pénznek az uj akcióban nem lesz szerepe, Amerika áruért adja az árut és nyersanyagért a nyersanyagot, hogy termelését ezeknek az országoknak termelésével kicserélje. Nagy összegű áruhitelt nyújtunk, amelyet ugyancsak árukkal, nélkülözhető, sőt felesleges, értékesítésre való nyersanyagokkal fognak törleszteni a hitelt élvező ipari és kereskedelmi vállalatok. Newyorkban húsz millió dollár alaptőkével külön társaság alakult a Középeurópának szánt áruhitel nyújtására. Elsősorban a legyőzött államokat, Németországot, Ausztriát, Magyarországot és Bulgáriát óhajtjuk az akcióban részesíteni. Ezek szorulnak ugyanis leginkább segítségre. A legyőzött országok azonban a fenti összegnek legfeljebb hatvan százalékát lesznek képesek igénybe venni miért Amerika másodsorban be akarja kapcsolni Csehszlovákiát, Romániát, az S. H. S. királyságot és Lengyelországot is. Természetesen ezek csak a fenmaradó százalék erejéig részesülhetnek az akcióban. A kisantant államaival hasonló feltételek mellett fogunk árucsercszerzödést kötni, azonban Amerika elsősorban a vesztes államok igényeit szeretné kielégíteni. , , — Az Európába érkező bizottság Berlinből Bécsbe, majd innen Budapestre és Szófiába megy, azután ismét Bécsben találkozunk, ahol összegezni fogjuk a Németországban, Magyarországon és Bulgáriában létesített szerződéseket és ezután megkezdjük a kisantant államaival is a tárgyalásokat. Az akciónak, bár az Egyesült Államok kormánya tud róla, azt a legteljesebb mértékben helyesli és kész támogatni is, nincsen hivatalos diplomáciai jellege. A konzorciumot amerikai nagybankok és nagyvállalatok alapították és az érdembeli megállapodásokat nem a kormányokkal, hanem gazdasági, kereskedelmi és ipari érdekképviseletekkel kötik. A bizottság főként hitelképes magáncégekkel köt majd szerződéseket, ez azonban nem zárja ki, hogy állami üzemeket is ne ré:, szesitsenek a csereakcióban. Az .akció megszervezése és lefolytatása Mr. Holl véleménye szerint, legfeljebb három-négy hónapot fog igénybe venni és igy az ősszel valószínűleg megkezdődhetik egész Kezépeurópában az amerikai caereánlk szállítása. Bler kontra Kratz Kőrbe-korbe százmillió dollár kSrfil A külföldi kölcsönszerződést annyi tárgyalás, hírlapi yita és minisztertanács után még nem kötötte meg a kormány. A minisztertanácsban a vélemények megoszlottak. Marinkovics, Trifkovics és Markovics miniszterek a Bler-csoporttal való megegyezést követelték, a többiek nem exponálták magukat, Kamanadi pénzügyminiszter pedig óvatosságra intette mtnise« tertársait. Ilyen körülmények között a kormány elhatározta, hogy Kumonudi* és Sztanity közlekedésügyi minisztert elküldi az llidzsén üdülő Pasicshoz és kikérik a miniszterelnök véleményét. Kumanudi és Sztanity visszaérkezésük után azonnal összehívták a minisztertanácsot és közölték a miniszterelnök üzenetét. Pasics azt mondotta a két miniszternek, hogy „nem szabad elsietni az ügyet", be kell várni, amíg megérkeznek a többi pénzcsoportok kiküldöttei is és minden másra való tekintet nélkül azzal a pénzcsoporttal kell megkötni a kölcsön-szerződést, amelynek ajánlata a legkedvezőbb. A minisztertanács Pasics üzenetének megfelelően járt el. A Bler-csoport embereinek és közvetítőinek azt az üzenetet küldte, hogy egyelőre nem írhatják alá a kölcsönszerződést mindaddig, amig a többi ajánlattevőt meg nem hallgatják. Kratz bankárt, a Holgarton Bank képviselőjét Kumanudi hosszabb kihallgatáson fogadta. Ez alkalommal Kratz informatív jellegű kérdéseket intézett a pénzügyminiszterhez és bejelentette, hogy huszonnégy órán belül beadja bankja ajánlatát. A pénzügyminiszter értesítette az ügyek állásáról a minisztertanácsot, ahol elhatározták, hogy az ajánlatok beérkezését, tekintet nélkül a Bler-csoporttal kötött elvi megáilapodásra, bevárják. Ez a döntés a közvéleményre igen megnyugtatólag hatott. A kölcsöntárgyalásokat ugyanis az első perctől fogva nagy nyugtalansággal szemlélték, főleg azért, mert egymásután búkká .ak fel olyan hirek, amelyek alkalmasak voltak nemcsak a nyugtalanság, hanem a bizalmatlanság felkeltésére is. Férfi és női ruhákat 100 év óta lest is tisztit USVETH ISTVÁN j kelmefestő s vegytisztltógyár SOMBOR j krkíestó gyárától kéijen mintát és ajánlatot.
