Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-20 / 138. szám

vP'K. mm Ära 1 dinár CSMEGYEI XX1IL évfolyam Sixbofica, szombat 1.922. május 20. 138. szám Segjelenü gondén reggel, ünnep isiin és hétfőn délben TELEFON SZÁM; Kinddhivatal 8-58, «cerkesetfiség S-10 Előfizetési ár s negyedévre 90“ —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandra-nlka 4 síim alatt Kiadébivetal t Kralja Alexandra-niíca l (Lelbaeh-paiota) Epilógus A genuaí konferenciának mára «égé lesz, a delegátusok már pak­olják érveiket és frakkjaikat az újabb konferenciához, ahol majd nem az olasz kiiáy, hanem a hol* land államfő adja a dinert és Csí­­cserinnek nem a génuai érsek, hanem az Utrecht» püspök lesz a szom­szédja. És"? A beteg Európa átfordul az egyik oldaláról a másikra. Génua már nyomja, Hágában könnyebben esik a fekvés. De — mivel biztat többel Hága, mint Génua ? Minekja költöz­ködés, a Jnurcolkodás ebben a 3a­­kásinséges és drága vasúti jegyes világban ? Ha még a holland forint olcsóbb lenne, mini az olasz lira? De így? Ha Génnában kitört volna a pestis, megindult volna a föld, vagy áradással fenyegetett volna a tenger — még érthető lenne ez az átpakoiás. De mi köze van a geográfiái helynek a tárgya­­lások sikeréhez ? Szinte azt lehetne hinni, hogy Génuát azért válasz­tott«» Lloyd George, mert a meg­nyitó beszédéhez szolgáltatott j befejezést: a Columbusra való uta­lást. Ügy látszik Hágáról is van a vüágpremier-nek egy jó szónoki ötleté feljegyezve a kis noteszében s most átköltözteti ennek kedvéért az egész konferenciát, szőröstől bőröstől, a megemésztett bolsevíz­­mussal s a megemészthetetlen Bar­­ihou-v al. x A francia lapok támadást intéztek Lloyd George ellen s azt állították, hogy Lloyd Geo”ge veje petroleum keieskedö s azért insistálja az oro­szokkal való megegyezést, tehát azért hívta össze a gánuai konfe­renciát, hogy a vejének üzleti ér­dekeit szolgálja.. Nem tudjuk pon­tosan ellenőrizni se ezt a családi kapcsolatot, se az ismeretlen nevű misternek vagyoni érdekeit, de min den pózon, frázison, gesztuson és konvención túl ott leselkedik a si non e veto gyanúja. Hol van az a történetíró, aki egyszer a világ igazi arcát mutatná meg — szabadjon most Kassákot idézni — Párisban, Bécsben, Rómában, Londonban és Budapesten? Vájjon nem félnek-e tőle a tógák, kotúrnusok, pajzsok, a hímzett frakkok, a bronzszobrok céljára modeíül szolgáló pózok, a vörös stráfos tábornagyi nadrágok, a marsaibotok, a világ orkesztereil d?rigálók s a hősi beállításnak és emberi nagyságot mimelő virtuozi­tásnak színpadi görögi tizes kellékei, hogy egyszer, valahonnan talán 9 megriadt emberek íelkiismeretéből talán a műhelyek fojtott mélyéből, talán abból az extatikumbd, ame­lyik Szent Pétereket és Savanaro­­lákaf adott a történelemnek, megin­dul egy számum, egy passzátszél az igazság pólusáról, amelyik letép minden álarcot és a meztelen igaz­ság biborló szégyenét tárja májö föl az örök egeknek? Az uj hitnek szentelt vizeiben megfürdő lélek majd ámulva ismer rá arra a vi­lágra, amin évmilliók óta idegenül és eltévedtem ál. És ez a iáismerés a: csillagokig fogja földobálni uj­jongó rátalálásait: hogy a fü növé­sében, a kalapács csengésében, ? kasza pengésében, a földben, a nap­ban, a tavasz zsendülésében van az igazság, nem Lloyd Georgeban, nem Génuában és nem a konfe­renciákban Stop! — mondjuk a fantáziának, mely — ime — már a csillagok közé jár el vigasztalásért. Kötözzük csak vissza a Génuából Hágába vezető vasúti sínek kilométerkö­veihez s ne törődjünk vele, hogy olyan Antheusz ez, amelyik elve­szíti erejét, ha visszaesik a földre. Szépen, halban, pretenziő nélkül kérdezzük ezt: ha már mindenki belátta, mert belátta, hogy a hábo­rúból kimenekült világot a versail­­lesi koncepció fojtogatja halálra, miért azzal az egyetlen alapvető föltétellel gyülekeznek konferenciá­­ról-korifcrenciára, hogy a Versail­les» megállapodásokhoz nem szabad nyúlni? Pedig mennyi mindennel öbbet tudnak ma, mint tudtak ak­kor, ama babérkoszorus tavaszon Versalllesben ? S A fejlődés üteme vivace száguld rubato és furioso kilengésekkel s a tapasztalatod korma vastagon lepi el a győzelem trofeunsait. Hogy milyen a háború utáni gazdálkodás, azt csak Versail­les után látták, de azt már Versail­les- ben szabályozták. Ez a filius ante pattern logikai abszurditásá­nak iskolás példája, de ebbe az okolás példába élő és szenvedő és a nyomorúság, meg az összeroppa­násig munka Szibériájára Ítélt jö­vendő generációk buknak el. Ver­sailles — a tabu, amihez nem nyúl­hat Európa népe, minta patogoniai tüzimádó bálványának otromba kép­másához. A németek Marna mel­lett vesztették el a háborút, a fran­ciák Versa illesban. A párisi tanács­kozástól kezdve Londonon, Brüsz­­szelen, Portorcsen, Cannesen és Génuán keresztül Hágáig nem a háboruokozta gazdasági leromlás, hanem a Versailles okozta katasz­trófa sújtó következményei ellen 'eres gyógyulást a lassan-lassan fölvrágosodó értelem. Ezek a kon­ferenciák sikertelenségre vannak ítélve, ezek a tanácskozások ered­ményt nem mérnek mindaddig, imig a bukás Versailles utáni ta* paszíalatai nem lesznetc erősebbek, mint a győzelem Versailles előtti mámora volt. A győzelem mámorá­ban, a siker szédületében s a bősz­­’.zuállás lihegő szomjúságában ül-* iek akkor törvényt nemcsak a le­­:yőzöttek, hanem a gazdasági élet törvényeinek rendje fölött if. Azóta kialudtak a gloire főlcsa'ijft ivlám* pii 8 a pisin aire más formákat és más színeket mutat A jog módot ad a józan embernek arra, hogy megtámadja a részegségében kötött ügyleteket. Versailles arra akarja kötelezni a józan embert, hogy be­tartsa a részegségében kötött meg­állapodást, Ezért nincs remény a gyógyulásra A beteg Európát egyik fürdőhely­ről a másikra hurcolják, de min­denütt azzal a paranccsal, hogy a betegség kórokozóját nem szabad eltávolítani. Aszpirinnel gyógyítják a csonttörést és púderre! a kiütéses tífuszt. Urak, urak, nem lenne akkor stiiszerübb, ha Loardesban jönné­nek össze konferenciára ? (d. j.) Még folynak a kölcsön tárgyalások A költségvetési deficit Belpolitikai körökben feszült ér­deklődéssel várják a kormánynak a kölcsönügyben hozandó határozatát. A Bler-csoport esélyei még mindig igen kedvezőek és ha az utói só órákban nem érkezik újabb, az eddi­gieknél kedvezőbb ajánlat, úgy a «ormány a Bler-csoportial meg is köti a szerződést. A szerződés meg­­kc'.ése azonban nem jelenti a tár­­y yA-hAr végleges lezáródását, a kör máuy raífíoöii ezután érkező ajánla. tot megvizsgál, miután nem bizonyos, hogy a parlament jóváhagyja a Bler­­csoporítaí kötött egyezséget. Kumanudi a kölcsön ügyében meg­látogatta az llidzsében pihenő Pasics miniszterelnököt. Pasics a hírek sze­rint nem mondott végleges döntést a kölcsön ügyében, hanem Kuma­­nudinak azt válaszolta, hogy a mi­nisztertanácsra bízza az ügy elinté­zését, amely terjesszen javaslatot a parlament elé. Kumanudi nyilatko­zott a Sarajevo! „Vecssrna Posta“ munkatársa előtt és kijelentette, hogy a Bler-csoport ajánlata nem kedve zőtlen ugyan, de végleges döntés még nem történt. Beögradba péntek estére, vagy szombat délelőttre vár­ják vissza Kumanudit, amikor egy­szersmind döntenek is a kölcsön ügyében. Egyes hírek szerint Kumanudi pénzügyminiszter már péntek dél után visszaérkezett Beögradba, ezt azonban titokban tartják, nehogy a pénzes -portok ügynökei és a köz­benjárók munkájában zavarják. Tegnap különben uj kölcgönaján­­latot is kapott a kormány. Az Equitabla newyorki pénzcsoport ne­vében Beögradba érkezett Newton ezredes, aki benyújtotta köiesön­­ajánlatát. A pénzcsoport állítólag száz millió dolláros kölcsönt folyó­sítana, még pedig úgy, hogy az egész összeget rögtön, lefizetné elő­nyös íeltéielek mellett és a társa­ság egyáltalán nem folyna bele abba, hogy a kormánya pénzt mire használja fel. így nem ragaszkodna az Adria-vasat építéséhez sem. Beogradi munkatársunk még a következő belpolitikai híreket je­lenti : — A belpolitika hírei A választójog Beograd, A demokraiapárt pén­teken délután ülést tartóit, melyen a kormány választójogi javaslatáról tárgyaltak. Heves vita folyt, mely­nek folyamán a kormány javasla­tát erősen íámadiák, A vitában részt vettek Pribicsevlcs Szvetozár, Ku­­kovec Vjekoszláv, Marintovics Pál és Wilder Vjekoszláv. A klub el­határozta, hogy bizottságot fcü-d ki, amely a párt eílenjavaslafát fogja megszövegezni. A költségvetés A pénzügyi bizottság tegnapi ülé ­sén az 1922. évi költségvetést tár­gyalta. Előre látott kiadásokat eá* d'g 6 milliárd 690 millió dinárban állapítottak meg. Az eddigi bevéte­lek 5 miliiárd 950 millió dinárt tesznek ki. Eszerint a kiadások jó­val fölülmúlják a bevételi két. Az Így előálló deficit fedezetét a kü­lönböző állami jövedelmek emelé­séből remélik. A legújabb tarifa­emelésből 480 millió dinár többle­tet, vasúti jegyek árának emelésé­ből 45 millió dinárt, a Inxusáruk tilalma beszüntetése folytán 150 millió újabb vámra számítanak. A közvetett adók Igazgatósága az ille­tékek fölemeléséből 100 millió di­nár többletet remél, Ereknek a té~ teleknek az összege 775 millió, úgy, hogy az 1922. évi költségve­tés bevétele ezzel együtt 6 milliárd 725 millió dinár lesz és így az 1922. évi budget 35 raRiiós.‘több­lettel fog zárulni. A pénzügyi bizottság mai ■ ülésért a 200 százalék földadó fölemelését tárgyalta. A fölemeléséből származó jövedelem az állami adósságok ka­matainak és a régebbi évek deficit­jének fedezésére szolgált volna. Az uj adéjövedelmet a kamatok fizeté­sére fordítják. A pénzügyi bizottság a kérdés előadójául Seíyerov Slavko demokrata párti képviselőt válasz­tották meg. Laginja Beogradban Laginja Markó volt horvát bán, pénteken Beögradba érkezett. Hozzá közelálló csoportok azt állítják, hogy 1 ágin ja privát ügyeinek elintézésére

Next

/
Thumbnails
Contents