Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-17 / 135. szám
Ára 1 diaár XXIIL évfolyam________Subotica, szerda 1822. május 17.________135. szám Megjelenik minden reggel, ünnep alán és hétfőn délben .. . , ,. .. ,, SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexán dra-utica 4 »rém alatt TELEPOH SZÁM: Kiadéhivatal 8—58, szerkesetéség 5—10 * ö‘ trss KiidAintal: Kralja Aleaandra-ulica 1 (Leibach-palota) Budapestre A Kolozsváron megjelenő Keleti Újság, az erdélyi magyarságnak és a haladóit gondolkodásnak ez a kitűnő reprezentánsa, melynek magyámságát is európaiasságát a Padi Árpádok, Dózsa Endrék és Zágoni Istvánok hite, (adása és bátorsága adja meg; — küldi Budapest Jelé ezt a ßljajduldst. Közöljük minden változtatás nélkül ezt a vezércikket, mert az "ő elptm&szoü sérelmük, sérelmünk nekünk is, sérelme az egész elszakadt magyarságnak. Erí s vezércikket Budapestre ciwezzlfk. Nyíltan és őszintén kell saegürmmk, mert olyan veszélyt foráttoltak onnan az erdélyi s általában az istátiáliamokbeli magyar sajtóra, amilyent nem várhattunk egyetlen magyarországi kormány tattól sem, amely a más államokba szakad! magyarság sorsán nem akar tombolni. Ha vannak ott olyan hatalmat gyakorló kormányközegek, akSk eem tudnák, hegy mit Jelent 3tt a magánk életiben és életfönt^r- Sásában a sajtó, a nyomtatott betű, azokhoz keltene e sorokat eljuttatni, mert azokat szeretnők gondolkodóba ejteni. Az ui határok kétfelé vágták útjainkat, de a trianoni szerződés bármilyen súlyos terheket szakasztott a megcsonkított Magyarországra, azt az egyet nem tette semtyea budapesti kormánynak kötelességévé, hogy a magyar nemzetnek ideszakadt és küzdelmes Metre rendelt kisebbik jelével szemben ellenségesen viselkedjék. És a rosszhiszeműség vádját nem akarjuk emelni a mostani budapesti kormánnyal szemben sem. De ideje, hogy egyszer kijózanodjanak és észrevegyék azt a szűklátókörűséget, amely nem akar tulnézni azokon az összeszoritott határokon, amelyeken innen bennünket Budapestről meggondolatlanul, vigyázattanai sebeznek akkor, amikor belső szenvedélyes pártharcaik kíméletlen eszközeikkel elvakultan hadakoznak. Bethlen Irtván magyar miniszterelnök valamit látott és valamit tanult Génnában, amit eddig, ugylátszik, nem tudott. Ezt a tanulságát sietett is kifejezésre juttatni hazatérte után s debreceni beszé* dében ezekkel a szavakkal hozta nyívánosságra: „harmóniában kell élni az európai irányzatokkal, mert a magyar nemzet nem lehet elzárkózott sziget, hanem a nagy népcsaládnak egyik tagja“. Ez a harmónia hiányzott eddig, most Bethlen litván is észrevette, de az ellentétet szomorúan láttuk mi, akik mostani államunk keretében attól a kétségbevonhatatlan irányzattól várjuk kisebbségi és nemzeti jogaink érvényesítései, amelyen az európai politikai iejiCdésaek haladnia kell. Most kezdi belátni a magyar kormány elnöke is, hogy képtelenség megtagadni a liberálizmust, hogy kimondhatatlan bűn kerékkötőket erőszakolni a demokratikus fejlődés elé, amikor az emberiség ezen a; utón halad. És ha e belátást nyíltan hirdeti már, akkor a tényekben, a cselekedetekben következetesnek kell lennie. És akkor el kell törülnie azokat a terroriszükus intézkedéseket, amelyek a magyar sajtó szabadságát nyűgözik le. Odaá: egy pártnak, egy kurzusnak az uralmát akarják meghosszabbítani ezekkel az anakronisztikus intézkedésekkel, amelyek azonban kihatnak ide s itt egy küzdelmes sorsában verejtékező magyarságot fojtogatnak. A sajtó korlátozásának uj jármát találta ki Budapesten a mai magyar miniszterelnökség, A vidéki, külföldi és főképpen az utódállamokbeli Mr apók budapesti megbízottai tói máid-holnapra elvették u működési lehetőséget. Régi kipróbál újságíróknak a kezéből a párthatalmi bosszú kiütötte a kenyeret és nem törődött azzal, hogy az igy kielégített bosszúvágy elvágta a sajióöszszeköttetést Budapest és Erdély, a magyar főváros és Szlovákia, vagy a Bánság és a Vajdaság közöli. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy azért történt az egész, mert az egyik ilyen régi újságíró ellenzéki programmal, a saját meggyőződése szerint képviseiőjelöltséget vállalt a kormány jelöltjével szemben. Gömbös Gyula is kormányoz ma Magyarországon s volt rá gondja, hogy megtorló kezének munkáját a tudósításokkal foglalkozó újságírók valamennyien érezzék és hogy mi, a távoli, más világban élő magyarság is megérezzük. Mert érezzük már egész két hét óta. Várni lehetett, hogy a hirtelen elhamarkodott intézkedés után gyorsan észretérnek A hetek telnek és az észretérésről semmi hímem jön, mert nem is indul. Budapest a Keletet a Nyugattal összekötő kulfurvonal egyik kiemelkedő pontján fekszik. A háború előtt sem lehetett kikerülni s a nyugati élet hírszolgálata is onnan közveti* tődött le nemcsak mihozzánk, hanem az akkori Bukarestbe is, máshová is. Most Gömbösék kikapcsolják a kulturvonalból a hírszolgálatnak budapesti gócpontját, az itteni érdeklődés elől elzárják az egész magyarországi életei s az utódállamok magyar sajtóját a hírszolgálat bécsi és prágai forrásaihoz utalják. Mert azt talán mégsem gondolja a magyar miniszterelnök sajtófönöksége, hogy katonai irodával pótolni tudják a tudósítók szerkesztőségeinek munkáját7 Sok mondanivalónk lehetne arról is, hogy a budapesti bombarobbanás és az ottani választások eseményei mennyire belénkfojtják a mi választási sérelmünk nagy panaszait. Ha a mi vívódásainkat is figyelembe vennék, de másképen történne olt minden. De hogy mennyire nem lát az a kormány ide, azt semmisem bizonyíthatja jobban, mint amit a ajtószolgálat kikapcsolásával elkövettek. Bethlen azt is mondotta ebben a beszédében a harmóniáról, hogy nem lehet fehér karnisaival és piros frakkban, vagy vitézkölésesen jelenni meg a nemzetközi társaságban, ha ott az nem divat. Ha mondta, akkor dobálja is le arról a kormányról a fehér kamásnikat s piros frakkokat és kezdjen olyan kurzust, amellyel mi is lépést tarthatunk. Dobáija el azokat a jogtalan jognyirfcálási elvakultságokaf, amelyekkel bennünket, elszakadt magyarokat sebeznek. Mert mi úgy setn befolyásoljuk azt az ö párhar* cukat, nálunk nélkül is be fog következni a kurzusváltozás.. És ha sokáig nem következik be, akkor se ártsanak nekünk, ha használni nem tudnak. A horvát blokk követeli a nemzetiségi jogok megadását — A horvát blokk képviselőinek zágrebi gyűlése —A horvát blokk képviselő tagjai vasárnap ülést tartottak Zí-grebban, amelyen az aktuális politika: kérdésekkel szemben foglaltak állást. Az ütésen negyennégy képviselő vett részi, huszonseíten kimentették' távolmaradásukat. Megjelentek az ülésen többek között Rá dics István, Drinkovics Máté, Kosutics Mirkő dr„ is. Rádiós István elnököli az ülésen és ismertette a belpolitikai és külpolitikai helyzetet, A szónokok beszéde után áz elnök megállapította, hogy a blokk teljessen egységes minden kérdésben, még a részletkérdésben is megegyezők voltak a vélemények. Ezután az elnökség három határozati javaslatot terjesztett elő, a melyeket rögtön vita alá is bocsá- , toltak. A vita befejezése után a határozati javaslatokat egyhangúlag elfogadták. Az első határozati javaslat- Csicserinnek és Kumanudinak jegyzékváltására vonatkozik. A horvát blokk ebben a határozatában azt mondja, hogy Knmanndinak at a válaszirata, a melyben Ceicserlnoek a horvát kérdésben elfoglalt álláspontjával vitatkozik, misztifikáció és egyrészt Oroszország, másrészt egész Európa megtévesztésére szolgál. A blokk felhivja Csícserin figyelmét a világsajtóban ismertetett memorandumára, amely a való helyzetnek hü képét adja. A második rezolució az SHS. ál* lám területén élő nemzeti kisebbségekkel foglalkozik. Ez a határozat igy szól: A horvát blokk időszerűnek tartja, hogy az ország területén élő nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozzék. Kötelességének tartja, hrgy a beogradi kormánynyének adjon kifejezést, hogy üz ország határain belül élő nemzeti kisebbségeknek meg keli adni minden nemzeti és kulturális szabadságot. -MegütrácKír ihsm-* zeti és kulturális szabadságot a törvényben és a gyakorlatban az arnautáknak, akik a ma élő népek közül a Balkánnak legrégibb lakói, a magyaroknak, akik ezer esztendeje laknak a Duna—fisza mentén, a mohamedán törököknek és a németeknek, akik több száz éve laknak ezen a földön. Ott, ahol a nemzeti kisebbségek többségben vannak, teljes helyi önkormányzat jár nekik. A harmadik határozat a8 «raág terileti beosztásáról szól. — Négy diktátor, Basics, Trijko* vies, Pnbicsevics és Marinkovks, minden törvényes alap nélkül elrendelte az ország uj területi beosztását. Egyetlen szerb párt, egyetlen szerb politikus nem szólalt föl ez ellen. Amíg a szerbek tűrni lógják ezt az eljárást, addig a horvát blokk nemcsak hogy nem tárgyal, de szóba sem áll egyetlen szerb politikussal sem. Ez a blokk báróin javaslata. A magyarságot elsősorban és főleg a második javaslat érdekli, amely a nemzeti kisebbségek ügyével foglalkozik. Bár közelfekvő az a föltevés, hogy a blokk álláspontjának inkább taktikai, mint elvi okai vannak, nem lehet tudomásul nem venni a bátor szavakat, amelyek a magyarság kívánságainak is hangot adnak. A horvát blokk állásfoglalásának a magyarság számára főleg a tanulsága értékes. Kiderül ebből, hogy a horvát blokk, a tárgyi objektivitás távlatából milyennek látja a beogradi kormány nemzetiségi« nyal szemben annak a vélemé-
