Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-03 / 121. szám
}922. májas 3, BÄCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Bányászok tömegsírja Lupényhan Százhúsz bányász pusztult el a lupényi bányában A lupényi bányakatasztrófáról szűkszavú távirati jelentések alapján már beszámoltunk. Csak most tárulnak azonban fel a katasztrófa borzalmas részletei, amelyek száznál több áldozatot kívántak és a május elsejére készülő erdélyi munkásságot gyászba borították. Ä súlyos bányakatasztrófáról most a következő részleteket jelentik : A tárnában éppen akkor történt a robbanás, amikor a munkásokat le akarták váltani. Az a csoport, amelyiken a leszállás sora volt, készen állott a felváltás kezdetére s valószínűleg felvonásukra várakoztak azok a szerencsétlenek 'is akik odapusztultak. A mentési munka igen nehezen megy és nincsen remény, hogy élő embert hozhatnának ki a felrobbant tárnából. A mentők csak felismerhetetlenségig összesze szenesedett holdesteket hoznak felszínre. Eddig már százkét holttest hever kiterítve a tárna előtt. Leírhatatlan a kétségbeesésnek íttz a képe, amely a néző szeme leié tárul. A benrekedt bányászok családjai sorra kutatják a holttesteket, hátha akad egy gomb, egy ■ruhadarab, amely ismertető jelül *Szolgálna. Eddig azonban csak igen kevés szerencsétlenül járt bányásznak sikerült biztos személyazonosságát megállapítani a holttest után. A robbanás okáról két verzió van. A bányaigazgatóság nyilatkozata szerint valamely munkás eldobott égő cigarettája okozta a robbanást. Hivatalos vizsgálat feltevése szerint azonban ez teljesen valószínűtlen és rövidzárlatnak tulajdonítják a szerencsétlenséget. A bányaigazgatóság meg állapitása szerint százhuszonkét bányász tartózkodót lent a „Karolina“-tárnában, lehetséges azonban, hogy két munkás nem szállt le. Bizonyosra veszik, [hogy mind a százhuszonkettő — esetleg százhúsz — bányász pusztult ott. A szerencsétlenség egész Romániában mély részvétet keltett. A gyűjtőakció élére maga Ferdinand király állott s saját aláírásával bocsátotta ki a gyűjtőivé két. Milyen orrot parancsol Hittl Hümér professzor az arcplasztika műtétekről — Budapesti levél — Néhány hónappal a háború kitörése után, mikor a frontmögötti kórházak nagy hirtelen megteltek sebesültekkel, nyilvánvaló lett, hogy a küzdelemben nemcsak az egymással szemben álló íövészárkok vesznek részt, de harc ez a pogányul verekedő ember s a sebeket kötözgető orvos között is. A sebészetet gyakran állította az ezerféle ötletességü vértelen egészen uj feladatok elé, az arc, száj, álkapocs, az orr megsebesülésénél pedig előtérbe lépett az orvosi beavatkozás mellett az esztétikai szempont, úgy hogy ezek a plasztikus operációk hatalmas fejlődésnek indultak. Egy német professzor nemrég cikket írt az orvostudomány esztétikájáról s a cím, ha az arcplasztikának már eddig elért eredményeire gondolunk, csak az első pillanatra látszik különösnek. Budapesti munkatársunk fölkereste Hüttl jElümér professzort, aki ezekre a kérdésebre vonatkozólag a következőket mondotta: — Ezeket a plasztikai operációkat mamár nálunk minden sebész elvégzi, de egész természetes. Hogy ez az a terület, ahol az orvosnak nemcsak a szaktudása, de a művészi érzéke is érvényesül. Mértani rajzra többé-kevésbbé S lehet tanítani mindenkit, de a szaézire már születni kell. Különösen az orrplasztikánál fontos a meglátás: az orr az, amely összhangzásba hozza az arcot. — A meghalt Lumnitzer professzor volt ennek nagy mestere, aki teljes tökéletességgel végezte ezeket az orrplasztikai műtéteket, gyönyörű görög, sas orrokat alkotott. Ahol a plasztikai operácié nem segít, ott zselatin, glicerin, cink oxid és cinober keverékből masszával pótolják az orrot. Az arcplasztikába az orr azért fontos, mert elvesztése borzasztóan elrutitja az arcot. Egy Ebba nevű apácafó'nök, hogy az A demokratapártnak van egy csoportja, amely kezdettől fogva az őszinte, meg nem alkuvó demokráciát, a szociális követelményekhez simuló liberalizmust képviselte az ebben a vonatkozásban heterogén pártban. A nyilvánosság előtt kevéssé ismeretes, de a beavatottak jól tudják, hogy az állami élet nem egy fontos kérdésében ennek a csoportnak ellenállása hiúsított meg reakciós megoldásokat és nagyrészt az ő iniciativájuk telitett meg népies és szociális tartalommal az uj állam alaptörvényeit. Ennek a csoportnak egyik vezetője Jaksity Zsárkó dr., a kikindai kerület képviselője, aki a második Protity kormány megalakulásáig néhány hónapig a belügyminisztérium vajdasági ügyosztályának vezető államtitkárja is volt. A nemzetiségi kérdésben — és nála ez nem frázis, hanem gyakorlati elv — a teljes állampolgári egyenjogúság alapján áll. Épen ezért szükségesnek láttuk őt is megkérdezni, hogyan Ítéli meg a magyarság politikai megmozdulásának okait és következményeit, aki a msgyarság helyzetét közelről ismeri és akinek gondolkodását nem rontották meg elvakult soviniszta és túlhajtott pártszempontok. JakS'ty dr. készséggel vállalkozott rá beogradi ^rnunkatársunk felkérésére, hogy a Bácsmegyei Napló nagy nyilvánossága előtt kifejtve nézeteit a magyarság uj politikai pártjáról. E nyilatkozatot a megkérdezett politikus múltjára tekintélyére s egyéni súlyára való tekintettel értékes dokumentumnak tartjuk a szervezkedés problémájának megítéléséhez, bár azt véljük, hogy a magyarság szempontjainak megismerése, a magyar párt készülő programjának közzététele után sok tekintetben módosulni fog a szervezkedés javára ez az értékes, segítő szándékú és föltétlenül objektiv megítélés is. — A magyarság helyesen cselekszik — mondotta Jaksiiy dr. — ha részt kivan venni a közéletben. Ez nem csak joga, hanem polgári kötelessége is. A mozgalom se nem korai, se nem idő előtti. A magyarságnak eminens érdeke,hogy erőit összegyűjtse és szervezze, nekünk pedig előnyös Angliába betörő dánok esetleges brutalitásától megvédje a zárdát, az összes nővérek orrát levágatta. Nálunk Réty dr. ezeknek az orrplasztikai műtéteknek a specialistája, szédületes eredményeket ért el. Én is kezelek most egy fiatal nőt, aki betegségében elvesztete az orrát s kocsonyaszerü anyagból uj orrot kapott, amit a beteg ragaszt fel, minden harmadnap maga is készít el. Nem lehet észrevenni. — Az ajkak pótlására a pofabört s a nyakbörböl az úgynevezett vándorló lebenyeget használjuk fel állkapocsnak tíz orcsont élé vagy egész kivett borda szolgál. Kaucsuk protézisekkel is szokás operálni, ezek azonban nem gyógyulnak be, a beteg kiveszi, naponta megmossa s úgy helyezi újra vissza. A háború egészen uj szempontokat tár fel, különösen azokat a feltételeket lehetett pontosan megállapítani, melyek a távolról vett részek, a csont a zsírszövet átültetésre vonatkoznak. tudni, hogy kik a magyarság vezető emberei, akik a népet képviselik és akik jogosultak felelősség mellett a magyarság kívánságait és törekvéseit velünk meg* tárgyalni. — Vájjon helyes-e, hogy a magyarság önálló nemzeti pártként alakult meg, vagy nem, — ez ma már t\em aktuális, mert a magyarság már döntött a nemzetiségi alapon való szervezkedés mellett. Már nem fontos, sőt talán nem is érdekes, hogy én e tekintetben miként gondolkodom. Naiv dolog volna feltételezni, hogy a magyarság a mi útmutatásaink illetve kívánságaink szerint fog szervezkedni. A magyarság úgy fog szervezkedni, illetve már is úgy szervezkedik, ahogy érdekei parancsolják és olyan alapon, melyen érdekeit legjobban véli megvédelmezhetni. Hogy a megválasztott alap helyes-e, — a nemzetiségi alapon való szervezkedés jogos, hogy célszerü-e, az más kérdés. — Figyelemmel kisértem a magyar párt megalakítását és fejlődését. Nem tartom valószínűnek, hogy az akcióval sikerülni fog minden magyar, egy pártba tömöríteni. Demokrata államban szerény véleményem szerint a politikai szervezkedés tartósabb alapja csak ez lehet: azonos nézetek gazdasági és szociális kérdésekről. Világnézeti- és osztály helyzetre való tekintet nélkül tömörülni ma kissé nehezen képzelhetők. Nehezen tudom ma, a világháború után elképzelni, hogy a különben homlokegyenest ellenkező világnézetű egyének egy politikai párt tagjai lehessenek. — Amennyire tudom, a párt programja véglegesen kidolgozva, illetve elfogadva még nincsen. Kiváncsi vagyok rá, milyen lesz a párt programjának gazdasági és szociális része, amelyet el jog tudni fogadni majd egy Teleky'grőf és a napszámosa egyaránt. Miiyen lehel az az agrárreform, amelyért lelkesedni fog egy nagybirtokos és a bérese is? Milyen pontokat, kell, hogy tartalmazzon ez a program, anuty hevítse a munkást és kisiptmst egyrészről — az őket expropriate nagytőke reprezentánsát másrészről és mindez csak azért, mert a nagybirtokos gróf, a kisiparos és a napszámos magyarok. — Meggyőződésem, hogy a párt mai összetételében nem maradhat meg, hanem idővel differenciálódni fog világnézeti alapon, — A mai pártot mai összetételében nem tartom élég demokratikusnak. Az egyes szervezetekben a nép zöme: a parasztság és az iparos világ vagy egyáltalában kincsen, vagy csak gyéren van képviselve. Az a benyomásom, mintha az egész nem a népből indulna ki, hanem felülről. — Nem hiszem, hogy tévednék, ha azt állitom, hogy a magyar intelligencia jó része még mindig nem tud szabadulni a háború előtti feudális és kapitalista rendszer ideológiájából. Ha ez igy volna, baj volna és a pártnak demokratikus irányban való vezetése veszélyben forogna. — Az uj párt választási esélyei ? Erre megfelelni bajos. Nagyon sok fog függeni attól, hogy milyen lesz az agitáció és menynyiben lehet magával a néppel megértetni azokat az ideákat, a melyeket propagálnak. Annyi bizonyos, hogy a választások ideálisan szabadok lesznek, mint amilyenek az utolsó választások is voltak. — A magyarság sérelmei ? Az alkotmány és a törvények elegendő jogot biztosítanak. Minden polgár egyenlő. Nem hallottam, hogy bárki is panaszkodott volna, hogy kicsi a joga, kevés a szabadsága az államban. Arra azonban volt panasz a magyarság részéről, hogy jogait néha nem respektálták, az alkotmánybiztositotta szabadságát korlátozni akarták. Ez azonban a rezsim dolga. Egy-egy szolgabiró vagy alantas adminisztratív közeg okvetetlenkedését vagy túlkapásait nem szabad azonosítani a rendszerrel, mely ebben az országban csak szigorúan liberális lehet. A mig a magyarság ismerni fogja a kötelességeit, biztos lehet abban, hogy minden demokratikus gondolkodású ember segíteni fogja jogaielismertetésében. — Mint Jászi Oszkár politikájának régi harcosa, kit a vajdasági magyarság mai vezető emberei jó részéhez régi személyes, sőt a múltból az általános választójogi küzdelemből kifolyó némileg politikai fegyverbarátság fűz, kötelességemnek tartom nem bókolni és kellemes dolgokat mondani, hanem őszintén nyilatkozni. Az én nemzetiségi politikai programmom rövid, világos és félre nem magyarázható : — Mindazt, amit követeltem akkor, amikor a nemzeti kisebbséghez tartoztam, kell megadni most, amikor a sors többség némileg irigyelhető posiciójába juttatott minket. □□□□□□□□□□□□□□□□□ODDOOOCDQ A magyar szervezkedés jövője — Jaksiiy Zsarko dr. nyilatkozata —
