Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-03 / 121. szám
* <m-BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. májas 3. közvetítő szerepel a nyugati fiataliné^ & Oroszország között. Kilátástalanok az olaszjugosziáv tárgyalások Nincsics és Kumanudi miniszterek fiz napon belül visszatérnek Génuából, afiol akkorra a tanácskozáSök fs befejeződnek. A technikai albizottságok továbbra is Öénuá1?a maradnak, mert munkájukat még nem fejezték be, Az Olaszországgal folytatott tárgyalások dem biztatnak sok reménnyel, mert az olasz kormány nem érzi magát elég erősnek a fasclstákkai szemben. A Politika munkatársa beszélgetést folytatott Núcsicscsel, aki kijelentette, liogy az SHS. delegáció mindent meglelt a megegyezés érdekében. Olaszországnak is érdeke, hogy végre tisztáztassanak bizonyos kérdések. Ha ennek dacára nem jön létre á megegyezés, az nem az SHS. kormányon múlik, hanem Olaszországon. WVT V V W VWVW W W W VWv V### Rablógyilkos korcsmáros Megölte és kirabolta a szolgáját — Osijekröl jelenti tudósítónk — Vörös Antal szőlőtulajdonost és korcsmárost, akinek Dalj községben virágzó vendéglője van, a daiji csendőrség tegnap letartóztatta és az ősijein kir. ügyészség fogházába szállította. A Dal] községben élénk föltünést keltett letartóztatás előzményei a következők : Néhány hónappal ezelőtt nyomtalanul eltűnt a községből Antal béresszolga, aki Vörös Antal vendéglősnél volt szolgálatban. Mivel sem Írást, sem üzenetet nem hagyott hátra, amiből eltűnésének körülményeire és okaira következtethettek volna, sem pedig életuntságról nem panaszkodott soha senkinek: azt hitték, hogy a jozanéletü és takarékos fiatalember megunta a szolgai sorsot és ezért távozott búcsú nélicül gazdájától és a faluból. Ezt állította a korcsmáros is, aki mindenfelé azt hangoztatta, hogy Sándor Antal megszökött tőle. A múlt hét egyik -napján Vörös Antal kint foglalatoskodott a szőlöjé ben és — egyik ’szomszédjának állítása szerint — egy bozóttal benőtt kis domb körül sokáig, gyanút keltőleg piszmogott egy lapáttal. A szomszéd érdeklődött a korcsmárosnál,, hogy Bút csinál, mire ez megijedt és zavarba jött. Ez a jelenet azután még kétezer megismétlődött, ^jgy, (hogy végre a szomszéd kiváncs* lett, gyanut is fogott és elhatározta’, hogy utánajár a dolognak. Szombaton kora hajnalban kiment a BZÖlőbe és minthogy a korcsmáros még nem volt kint, megvizsgálta a gyanús földhányást. Legnagyobb megdöbbenésére emberi holttestet talált ott, amelyen látszott, hogy akkor ásták ki. A lelet megtalálója jelentést tett a esefndfirsége'S, amely nyomban vállalóm fogta a korcsmárost. Vörös Antal rövid vallatás után beismerte, hogy ő gyilkolta meg szolgáját, de hogy a vires, tettet miért követte el, arra nézve nem akart nyilatkozni. A vizsgáját azonban már kiderítette, hogy a korcsmáros rablási szándékkal ölte meg a szolgát, mivel tudta, hogy a takarékos fiatalembernek tíagyo&b összegű megtakarított pénze ffad. A szerencsétlen szotgalegénytől el te rabolt 20.000 koronát és a saját céljaira fordította. Az ősijeid törvényszék vizsgálóbírója kiszállott a helyszínére, ahol megvizsgálták a hullát, amelyet lefényképeztek. Megállapították, hogy a holttest már több hét óta volt a földben, aminek dacba fölfedezhető volt a nyakán a külSő erőszak nyoma: fojtogatás jele. A rablógyilkos korcsmárost csendőrség az osijeki kir. ügyészség fogházába szállította, ahol a letartóz itatott most őrültséget szimulál. Kiutasítják az idegenadó hátralékosait A belügyminisztérium döntése az útadó fellebbezések ügyében Ismeretes, hogy mindazokra, akik 1914 augusztus elseje után költöztek Suboticára, a város idegenadót vetett ki. Az érdekeltek legnagyobb része azonban méltánytalannak és súlyosnak találta a kivetett adót, amely sok esetben csakugyan tetemes összegre rúg és majdnem minden ilyen adókivetést megfelebbeztek. Az elsőfokú felebbviteli fórum, a ^szélesített tanács a legtöbb esetben elutasította a felt bbezöket, mire azok a belügyminisztériumhoz, mint vtgső fórumhoz fordultak. Eddig is öbb ilyen akta érkezett már vissza % városhoz a belügyminisztériumtól, mely szin'én n m adott helyet a fölebbezők kérelmének. így mindzok, akik a föleobezés végső elintéséig az idegenadónak csak egy észletét fizették le, az ügv elintézése után kénytelenek voltak a hátra ékos adó összegét is beszolgáltatni. Az idegenadónak az eredetileg kivetett összegben való behajtása már gyakorlattá vált, mert alig volt még set arra, hogy az idegenadó összegét csökkentette volna. Annál föl ünőbb azonban az a határozat, mely kedden érkezett le a városoz több ilyen adtföebbezéssel k pcsoletban. A belügyminisztérium ugyanis ebeknek az adóelengedésre rányuló kérelmeknek az elutasításában kimondja, hogy mindazok, akik az idegenadónak még hátralékos összegét nyolc napon belül be nem fizetik, illetőségi helyükre utasitandók vissza. Már több ügycsomó érkezett vissza ezzel az azonos tartalmú döntéssel és ebből következtetni lehet arra is, hogy a még folyamatban lévő iger nagyszámú hasonló lölebbezésnek is ugyanez lesz a sorsa. A szigorú döntés elsősorban SHS. állampolgárokat érinti, meri főképpen azokra vetettek ki idegenadót, akik a környékbeli falvakba, — tehál SHS. területről — költöztek be a háború alatt Suboticára ét isy ezek teljes jogú állampolgárok. I :y tehát a döntés ellenkezni látszik z alkotmánnyal is, amély szerint minden állampolgár tetszés szerint választhatja meg lakhelyét. Amint értesülünk, a belügyminiszteri rendelke és következtében az útlevelet kérelmezőknek ezentu nemcsak azt kell igazolniok, hogy rendes adókötelezettségeiknek elege tettek, hanem azt is, hogy az idegenadót — ha 1914. óta telepedtek le a városban — megfizették-e már. így az útlevelek szerzése, ahelyett, hogy végre könnyebbé válna, még mindiginkább meg fog nehezedni. A belügyminiszter sek csak lassan valósíthatók meg és sok idót fog igénybe venni, amíg mindaz, amit a kölcsönből akarnak fedezni, elkészül. Ezzel kapcsolatban újból aktuálissá vált a városi takarékpénztár megalakításának a kérdése. Amint ismeretes, a városi tanács már néhány héttel ezelőtt felújította azt a régi tervét, hogy megalakítsa a városi takarékpénztárat és most felmerült az a terv, hogy az uj pénzintézetet még a kölcsön felvétele előtt célszerű lenne megszervezni. Erről a kérdésről illetékes helyen a következőket mondották a »Bácsmegyei Napló< munkatársának: — A városi takarékpénztár létesítésére nem is lehetne kedvezőbb időpontot elképzelni, mint a mostani. Az eredeti terv szerint a városi takarékpénztár alaptőkéjét a most eladásra kerülő városi házhelyekből befolyó összeg képezné, azonban ennek az eladásnak a lebonyolitása még hoszszab időt vesz igénybe és ezért nem volna célszerű a takarékpénztár létesítésével ennyi ideig várni. — A most felveendő kölcsön elsősorban is jelentékeny pénzösszeg, amit sokkal gazdaságosabban lehetne gyümölcsöztetni, ha a város saját kezelésében lévő pénzintézete rendelkezhetne az összeg fölött. Meggondolandó az is, hogy a kölcsönből létesítendő beruházások, mint az utak javítása, a színház építése és az uj bérházak emelése nagyobb arányú üzletkötéseket igényelnek a legkülönbözőbb vállalkozókkal és mindezeket az jóváhagyta a városi kölcsön fölvételét A tizenöt millió dináros városi kölcsön felvételét a márciusi közgyűlés elhatározta. A közgyűlési határozat ellen két felebbezést is nyújtottak be. Miután a felebbezések elintézése- és a kölcsön jóváhagyása a városra nézve gazdasági szempontból rendkívül sürgős, mint már megírtuk, Leped á t Illés pénzügyi tanácsos a napokban leutazott Beogradba, (hogy, az ügy mielőbbi elintézését kisürgesse. Lepedát tanácsos beogradi tárgyalásai a legjobb eredménnyel jártak, amennyiben sikerült meggyőznie az illetékes köröket arról, hogy a kölcsön felvétele a városnak létérdeke és ennek következtében kedden délben már telefonon közölték is a város tanácsával Beogradból, hogy a belügyminiszter elutasította mindkét felebbezést és aláírta már Subotica város tizenötmillió dináros kölcsönének jóváhagyását. Eszerint a városi kölcsön ügye most már a megvalósulás stádiumába jutott és a város tanácsa már rövidesen meg is kezdi az annak idején megszakított tárgyalásokat az Uprava Fondavával, a kölcsön folyósítása céljából. Hogy a kölcsönt a város részletekben veszi-e fel, vagy pedig egy összegben és hegy milyenek lesznek a kölcsön régleges fel tételei, az a most következő tárgyalásokon fog végképpen eldőlni. Az egész tizenöt millió dinárra nincs a városnak egyszerre szüksége, miután az épitkezéüzleteket a város pénzintézete sokkal előnyösebben bonyolíthatná le. — így felmerült az a terv, hogy a városi takarékpénztárat a város esetleg még az ingatlanok eladása előtt egyelőre kisebb alaptőkével valósítaná meg és az uj pénzintézet a kölcsön felvétele után nagyon hamar megerősödhetne. A kölcsön felvételét megelőző előkészítő munkálatok egyébként már teljesen befejeződtek és kész tervek várnak a mérnöki hivatalban a megvalósításra. Mizériák a suboticai főpostán Nincs elég bélyeg a levélfeladásra Csak nemrégiben teltük szóvá azokat a mizériákat, amelyek'a siíboticai főpostahivatalnál a legviszszásabb állapotokat idézték elő és a legsúlyosabban sértik a postát igénybevevő közönségnek, különösen pedig a kereskedővilágnak az érdekeit. Tudvalevő, hogy a kereskedők, pénzintézetek, vállalatok napközben megirt leveleiket az esti órákban adják postára és igy ekkor kerülnek az ajánlott levelek föladásra. A posta munkaidejének beosztása folytin ezzel szemben délután 6 óráig két tisztviselő látja el az ajánlott levelek fölvételét, mig ez időn túl az összetorlódott munkát csak egy hivatalnok végzi. így minden este harminc-negyven ember tolong a hivatalban és megkezdődik a sorbaállás és a küzdelem azért, hogy ki terüljön először sorra. Ehhez az anomáliához legújabban még egy baj: a bélyeghiány járult. Az ajánlott leveleket fölvevő tisztviselő, — nem tudni, milyen okból — nincs elegendő bélyeg a föladott levelek fölülportózdsdra. Ez természetesen újabb tolongásra ad okot, mert megtörténik, hogy a ki később kerül sorra, a bélyeghiány miatt, nem tadja ajánlott levelét feladni. Megtörtént az is, hogy a bélyeghiányra való hivatkozással a felvevő tisztviselő ajánlott expressznek jelzett levelet csak mint közönséges expressz küldeményt vett fel és igy feladóvevényt sem állított ki róla. Ez az önkényes eljárás, a tisztviselők tetszésétől teszi függővé, hogy felveszi-e az ajánlott küldeményt vagy nem, természetesen a legmélyebben sérti a postát igénybevevő közönség érdekeit és minden tekintetben a postai szabályzatba ütközik. Kívánatos volna tehát, ha a postahivatal főnöksége, vagy más illetékes tényezők a közérdek szempontjából ezeket az anomáliákat mielőbb megszüntetnék. 'ÜLfÖCO! LAPOK HlQljtPTEBJESZTÖjlS HIBÓrfö m'uálái NÖV/5AD, wtoska uucA
