Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-15 / 105. szám

105. szám. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldat! Nem szüntetik meg Magyarországon a numerus clansust Budapestről jelentik: A magyar kormány „liberális" és „demokra­tikus4' programjára, amely jelzőket Bethlen Istvánnál még senki sem használt méltatlanabbal, a legjel­lemzőbb az az újabb hivatalos ki jelentés, amely szerint a szégyenletes numerus clausus enyhítéséről szó sem lehet. A Magyar Kurír című kőnyoma tost illetékes he yen informálták a kultu zkormány legközelebbi program járói, többek között a numerus clausus ügyéről is ilyen formán: — A numerus clausus enyhítésé­ről sző sincs. A törvény betartását faivédelmi érdek diktálja, enyhülés ott egyáltalán nem várható. Úgy az ellenzéki politikusok, mint a liberális sajtó a legnagyobb meg­botránkozás hangján támadják a kormányt ezért az újabb elhatáro­zása miatt, amely a müveit külföldön is mindenütt nagyon ártalmára lesz ismét Magyarországnak. A választási mozgalom még min­dig csöndben folyik, miután a bel­ügyminiszter rendelet adott ki, a mellyel az április 18-ig elrendeli tilalom hatályát a népgyülések te­kintetében április 21-ig bezárólag meghosszabbította. A hivatalos jelölések egyébként tovább folynak. A Jánoshalmái ke­rület két legnagyobb községének Jánoshalmának és Mélykutnak ké reImcre az egységes párt dr. Kiss Pét 1 jánoshalmai ügyvédet fogják jelölni, mig Kiskunhalason az el­len éki Halíer.párt Krüger Aladárt jelölte. A választási kampányra különben nagyon jellemző az a mód, ahogyan egyes biharmegyei községekben a választásokat előkészítik. Szilágyi Lajos, a berettyóújfalui kerület kép­viselőjelöltje tiltakozó táviratot inté­zett úgy a belügyminiszterhez, mint i a J ip- és szabjdsá8rvéd?l'm pár*- j közi bizottság elnökéhez, több bi­­barvármegyei közigazgatási tisztvi­­•elő áthelyezése miatt. A biharme­­*yei főispán ugyanis a választások taramára a neki nem tetsző köz­­igazgatási tisztviselőket egyszerűen szabadságolja vagy áthelyezi és he­lyükre a kormány bizalmi embereit ülteti. Az eset ellenzéki körökben nagy felháborodást keit. Ugyancsak támadják a kormányt Keresztény ellenzéki körökben azért is, mert a kerületi beosztásról szóló í rendelet értelmében megszüntették Uj-Szabadka község eddigi önálló törvényhatóságát, amelynek mosta náig külön főispánja és polgármes­tere volt. A kormányt ■— azt mondják — az a szándék vezette, hogy az uj szabadkai területen az eredetileg titkosnak nevezett szavazást ily mó dón nyilvánossá tegye. Az ellenzék véleménye szerint pedig törvényha­tóságot csak törvény foszthat meg meg törvényhatósági jellegétől. Nyoma veszett a bombamerénylőknek A budapesti rendőrség tíz napon át Vjíó vergődése a bombamerénylet tettesei után a tizenegyedik napon erőtlenül megállt, anélkül, hogy egyet­len pozitívumot is adott volna. Min­dent tudja Budapesten, bogy a nyo­mozásnak meg kellett erőtlenül állni. Az eddigi nyomozás csak azt állapí­totta meg, bogy a Dohány-utcai bom­bamerényletet azok az ismeretlen tet­tesek követték el, akik az Atheneum rombolását vezették, akik a Klub ká­véházi gyilkosságot hajtották végre, mert annyit meg lelhetett állapítani, hogy a Dohány-utcai merénylet szer­vi kapcsolatban van az előző bűn­cselekményekkel. Ennél a megállapításnál tényleg meg kell a pesti nyemozatnafc állni, mert ha tovább megy, akkor az egy éa ugyanazon szErvek által büntetle­nül elkövetett merényletek, gyilkossá­gok, pogromok tetteseit kell felelős­ségre vonnj. De kik a tettesek? Éppen ehhez a kérdéshez nem szabad nyúl­ni, mert a felelősségrevonáe a mai magyar rendszer oszlopait találná ha­lálosan. í Németet letartóztatták. A budapesti rendőrségen elrendel­ték Német Józsefnek, az Erzsébetvá­rosi Társaskör szolgájának előzetes le­tartóztatásba helyezését Német eflen nincsenek a rendőrségnek súlyos bi­zonyítékai, csupán néhány tanúvallo­más szól ellene. Ezek a vallomások úgy szólnak, bogy Német « meréay- 1st napján a kör közelében tartózko­dott. Német letartóztatásával tol jogén kimerült a bombamerénylet nyomo­zási anyaga. Í2 bután a bombamerénylet tsyé* bon adnám nyom néQml masnii a rendőrség. Ä rendőrség néhány nappal ezelőtt csak őrizetbe vette Németet, ma azon ban elrendelte a letartóztatását. Né­met ugyanis nem tudott alibit iga aolni arra vonatkozólag, hogy hol tar­­tózkodott a merénylet napján. A detektívek mindenhová elmentek, ahol Német saját állítása szerint a bombamerénylet napján délután, este félkilenc óra tájban, mikor a bomba­merénylet megtörtént és az utána kö­vetkező időben tartózkodott. A rendőr­ség meggyőződött, ;hogy Német sok tekintetben igazat mpndott, jóllehel, a terhelő tónak egyöntetűen az ellenke­zőjét vallják. Az ellentétes állítások és vallomások után az egyébként is összekuszált ügy még zavarosabbá lett é9 Német szerepe nem olyan tiszta már, mint a rendőrség látni vélte, , ötfős bob vall. A bombamerénylet ügyében Néme­ten kívül még Ötvös van a rendőrsé­gen, őt azonban Inkább a bécsi bom­bamerénylet ügyében faggatják. Az Erzsébetvárosi Kör elleni robbanás ügyében egyéb adat nincs ellene, mint néhány tanú állítása, hogy Öt­vös eldicsekédett a merénylet elköve­tésével. Ilyen módon a rendőrség nyc-j mosása most teljesen azon u pontod; van, mint amikor a merénylet meg-j történt. A rendőrség nyomozása &■' mai napon az esti órákig egyes újabb tanuk kihallgatásán kívül lényege­sebb, újabb dolgot nem produkált, / Kizárják a nyilvánosságot, A budapesti rendőrség, hogy tehe­tetlenségét leplezze, eltereli a figyel­met a Dohány-utcai merényletről és a jászkarajenöi tervezett merénylet szálait bogozza ki. Ehhez a sötétben való tapogatódzásfaoz nem akarja, hogy kísérje a nyilvánosság éles sze­me. Ma az újságírókat kitiltották a rendőrségről. Amint állítják, a nyo­mozás további sorsának érdekeit ve-' szélyeztetné az, ha a rendőrség eljá­rásáról bármi is a nyilvánosság elé kerülne. ■ • * ■ , ! . i c'.j SeS István Igazi neve Sucwia. A jászkarajenöi merénylet megkí­sérlésére vonatkozóan a rendőrség az eljárást befejezte és ma délután átki­­sértette az ügyészségre azt az öt em­bert, akikről kiderült, hogy ennek a. robbantó merényletnek a megkísérlé­sében bűnösök. Keő István jászkara­jenöi korcsmárosról különben kiderült az is, hogy már büntetett előéletű é* nem is a saját neve alatt szerepel. A1 rendőrség ugyanis Keő Istvánról dak­tiloszkópiai felvételt készíttetett és ekkor kiderült, hogy Keö István a bűnügyi nyilvántartóban már szere­pelt is, igazi neve Kucsera István és csalás miatt nyolc hónapi börtönbün­tetést szenvedett cl, azonkívül lop miatt is le volt tartóztatva. Keő Isi-' vén korcsmáros beismerte, hogy Ku­­csera István néven le volt tartóztatva, de azt állitja, hogy a Keő István név öt jogosan megilleti. Ä rendőrség most azután kutat, hogy nem terheli-e más egyéb bűncselekmény is, amit esetleg Kucsera név alatt követett eh Újabb feljelentés XeS ellen. Keö István ellen különben a mai R próféta Irtó: SOmiYÖ ZOLTfiN 'A próféta egy szép, hatalmas kö­vekből épült városban lakott, pince­­lakásban, ahol is hagymával és bur­­gonyahéjjával táplálkozott. A bur­gonya gumóját megvetette, mint olyas élvezeti cikket, amely liszt­­nemű anyag lévén, bár nagy táperő­vel bír, ám fölös nyomást gyakorol az agyra és lazítja az ösztönöket. És, habár a hagyma sem nélkülözi az izgató anyagot, de tisztán tartja a beleket és meghosszabbítja az életet. Minthogy az ipart szent foglalko­zásnak tekintette, már szürkülő haj­jal inasnak állt egy külvárosi var­gához, hogy alaposan kitanulhassa a mesterségét. ,fíét esztendő elmúltával a próféta teljesen kitanulta a mesterséget és felszabadult. Elbúcsúzott a mester­től és hazament. Otthon kis három­lábú suszterszéket készített magá­nak, beszerezte a szükséges szer­számokat és kurta az ajtajára, hogy mindenkinek, aki rongyos cipőben kénytelen járni a szegénysége miatt, ingyen javítással szolgál. Jöttek is az emberek seregestŐl. A lábuk kilógott a cipőjükből. A próféta már alig bírta a rengeteg munkát. Az illetőknek egyenkint le­hetett csak belépni a prófétához és az egyetlen feltétéi az volt, hogy a javítási munka ideje alatt a kijaví­tandó lábbeli tulajdonosa egy ké­nyelmes karosszékben foglal helyet, miközben a próféta előadást tart neki tanairól. Ez eleinte egész jól ment. ’A pró­féta ősz haja és bosszú szakálla tiszteletet parancsolt és az érdekelt embereknek meg van a? a tulajdon­sága, hogy még az erkölcsi prédi­kációt is meghallgatják, ha az ha­szonnal jár. — Egy napon beállít a prófétához egy ember, akinek rossz lábbelijét már több Ízben megjaví­totta. Ám ezt az embert a próféta ezúttal nem bocsátotta közel magá­hoz, hanem kezeit ég felé emelve, igy szólt hozzá a tömeg hallatára: — Nem vagy rá érdemes, hogy megfáldozzam a lábbelidet! Nemrég elmentem az ablakod alatt éB hal­lottam, hogy feleségeddel civódva, az istent káromoltad. Az ilyen ember megérdemli, hogy a városi kövek feltörjék a lábait. A te cipődet töb­bé meg nem javítom! E szavakra nagy zaj támadt. Ä prófétára gyülöletteljes pillantások meredtek. — Gazember! — kiáltották felé­je — mi közöd hozzá, hogy mikép­pen gondolkodunk? Nézze meg az ember! És még ha pap volna vagy valami biró! De egy ilyen közönsé­ges csirizrágó! Csupa csirizbüz, alig lehet kibírni a közelében! [Verjétek • meg! Rajta! * ‘ ' % És a tömeg nekiesett é8 ütlegelni kezdte. Csak akkor engedték el, amikor már kék-zöld volt & teste ,Nem akadt senki se, aki védelmére kelt volna. A próféta estig mozdulatlanul fe­küdt. Minthogy csupán testi fájdal­mai voltak és lelkét nem érintette az emberi háládatlanság, könnyen ki­bírta. Este tehát kapta a kis három­lábú asztalt, a hátára vette, a szer­számait papirha csavarta és egy ko­szorú hagymával útnak indult. A külvárosban megugatták a kutyák, akiket megzavart a holdat bámul tukban. Az egyik eb le is harapott a koszorúról egy fej hagymát. A próféta ügyet se vetett rá. Csak ment az utján nesztelenül az éji csöndben. Majd a város belsejébe ért, minthogy erre vitt az útja. A kőóriások falain végigsuhogott hajá­nak és szakádénak mély árnyéka. Messziről holmi öreg kintornásnak festett. ; • Reggelre célhoz ért: ott volt az erdőben. Itt letelepedett. Az embe­reket már nem tudta tisztelni és itt ütötte föl sátorfáját. Egy nagy fa alá helyezte a szerszámait, melléje a hagymakoszorut és leült. A mun­kát még itt sem akarta abbahagyni. Hátha elébe kerül. egy elnyomom­­dott vándorló, szolgálatára akart lenni és isten szabad ege alatt elő­adni a tanait.. Már hetedik napja élt igy a pró­féta az erdőben ée még egyetlen te­remtett lélekkel se találkozott. An« nál több ideje volt tanai felett gon« dolkozni, amelyeket igy kibővített az erdő szélén. A tüdejéből rekedt sipolás tört elő: az volt a köszön­tés. Amikor megpillantotta a szer­számokat, egyik lábát odatette a próféta elé: . _t — Foldozd meg! — sipogta, ’A próféta egykedvűen válaszolta:' — Nem vagyok én sebész! Nem tanultam az effélét. Hisz láthatod, varga vagyok. ‘ A boszorkány bahotázva nézeti, rá: —> Te pedig láthatnád, hogy láb* és lábbeli nálam egy dolog. A lábam külső bőre száz esztendőn annyira megkeményedett, hogy cipő gyanánt, szolgál. Ám kis baleset történt ve­lem: amikor ma éjszaka seprőmön a feilegek közt nyargaltam, egy mere­dek sziklára zuhantam, amely,ok borotvaéles széle fölhasitotta a tal­pamat. Ezt foltozd meg. A próféta szótlanul leült es mun­kához látott. A boszorkány talpán valóban oly kérges volt a bőr, hogy egész jól elbírta az ár lyukasztását, meg a szurkos-fonalat. De most hir­telen nagyot ugrott a boszorka: hopp! A próféta véletlenül melléje szúrt az árral és a szúrás nyomá­ban néhány csepp vér serkedt. Á boszorkány dühében előkapott a hátáról egy yaspálcáí, aztán a nyel-

Next

/
Thumbnails
Contents