Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-28 / 117. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 117. szám A macedón karthago A bitolji romok közt — Átok ül ezen a városon. Az emberek, akikkel beszélek, fájdalmasan és panaszlón mesélik, hogy Bitoljnak alig két évtized előtt hatvanezer lakkosa volt, ipara és virágzó kereskedelme, ma alig harmincezer ember lakik benne, ipara elpusztult, kereskedelme elsorvadt. Húsz év előtt nagy párisi divatcégek, a »Lauvre«-nak, a »Samaritain«-nek telepeik voltak BU toljban, mindennek ma. már nyomát is alig látni. A háború pusztításai. A háborúkat százszor, ezerszer megszenvedte ez az átokverte város. A török háború, a bolgár háború és az a nagy ötéves háború marcangolta a várost és romokká változtatta az emberi munka verejtékes eredményét. DU folytak le a háborúk a bitolji utcákon. A falakon mindenütt ott látni a, puskagolyók nyomát és az utak még sinyiik a gránát-esőt. Rendes, szép utca lehetett valaha a bitolji főutca és most kopár falak meredeznek az égnek, kő'halmazok állnak kétkét ház között és kormos gerendák feküsznek füverte udvarokban a máiadozó falak között. És jöttek az árvizek. Tizenkilencben már felrobbant egy municiösraktár, dőltek össze újra a házak és a lakosság, aki nem unta meg, aki ott maradt, ácsolt és épített, toldozta a rokkant házakat, élni kezdett. Most újra kezdhetik. Járom az utcákat. A legborzalmasabb emberi színjáték, a háború szin tere ez.és a díszleteket még nem lehetett eltüntetni. Ágyuk hevernek a tereken, a falakon ott vannak a szerb, a német, a francia katonai jelzések és a gyűlölet még lobogó lánggal ég ‘a lelkekben. A megrokkant város. Hajnalodik. Néhány öreg macedón csatangol az utcákon. Nézem a meg rokkant várost. Ahogy közeledem az égő raktárak felé, a házak egyre seri) ltebbek. Először csak azt látom, hogy a házaknak nincsenek ablakaik, hogy az utca telve van üvegszilánkokkal, ablakrámákkal, ajtórészekkel. Az üzletek nyitva vannak, az ajtókat elvitte Sl robbanás. Aztán szomorúbb képek jönnek. Házaknak ledőlt a homlokzatfaluk és az egész emeletes épületnek látszik a keresztmetszete. Szobákat, konyhákat, éléskamrákat látni, csupaszon, rendetlenségben, kis varrógépek látszanak, összerogyott ruhaszekrénvek, igénytelen konyhák, tótágast álló asztalok. Itt egy ház, amelynek az eleje benyomódott, meggörbült, mintha egy játékoskedvü óriás nyomta volna be az egyik oldalát, egy másik épületet, hatalmas emeletes palota, térdrekényszerdtettek a természet elszabadult erői: az első része besüppedt a földbe, a teteje elő re csúszott, csoda, hogy nem esik össze. , Égnek a raktárak. A raktárakhoz nem lehet közelnienni. Fojtó, szürke füst üli meg a környéket, a füstön keresztül néha látni egy-egy vizcsöves katonát, aki oltja a tüzet. A robbanás helyén, messziről és kissé izgatottan ezt láttam: hatalmas gödör van ott, be lehetne állítani egy kétemeletes házat, telve vízzel. Oldalt több méter magas íöldhányás, a robbanás vetett® oda ki a földét, ez ásta, ki az árkot is. A rak’ tárak mellett, a »vörös kaszárnya« mentén kis patakocska folyt, amelyet most megnövesztettek az esők. A katonák átvágták a patakocska oldalát, hogy menjen rá a viz az égő raktá rakra. Lehet, hogy ez vágta el a robbanás útját, de nem bizonyos, a jó sors mentette meg a bitoljiakat. Hisz olyan kicsiny az a Patak és & gránáthalmok olyan nagyok. Mert hajómba feküsznek még ott a gránátok, a fény eshü vei yü, borzalmas halálkatonák. »Ha éjszaka lett volna.« — Jaj, ha ez mind felrobbant volna, mondják a bitoljiak, jaj mi lett volna! Sok mentöszerencse védte a várost, hogy nem lett a robbanásból nagyobb katasztrófa.- Ha éjszaka lett volna, mit tehettünk volna, — mondják némelyek. — Mind itt vesztünk volna.- Ha a gránátraktár robban először, de sok halott lenne, — az omladozó falak, a repülő ajtók sok embert megöltek volna. így akkorra mi már a mezőkön voltunk. Mind több embert Iátok, jönnek és nézik a tüzet. Most az élelmiszerraktárak égnek, ötven vagon élelmiszer van benn, liszt, zsir, konzerv és kávé, az ég most fojtó , nehéz füsttel. »Mutassa meg a miniszternek.« Mellettem egy ember látja, hogy fényképezek, megszólít. — Látja azt a házat — és mutat egy romokban heverő épületre — tegnapelőtt lett kész, kölcsönpénzen építettem, összedőlt. Most mit tegyek? 'Azt fényképezze le, vigye el Beogradba és mutassa meg a miniszternek. Minek kellett ez a sok muníció itten? Miért nem hordták el, mikor annyiszor irtunk Beogradba ezért. Most fizessék meg a kárunkat. Gyerekek állnak körül, maszatos, álmos kis macedónok. A zsebük tele van srapnellgolyócskákkal: »glikkereznek« velük. Keresgélnek a földön srapnellgolyók után. Megszólítom őket. Csodálatos életű kis emberkék. Pincékben születtek, ahová a golyók elől menekült az anyjuk, öt-hat-tizesztendő előtt és mióta látnak és hallanak, sirást hallottak és ágyudörgést és háborús nyomorúságot. Ott előttem szedik fel a földről a vasszilánkokat és már tudják is, hogy ez mozsárról való, ez gránátról, ez srapnellról. Kitanulták a háborúban. Kérdem tőlük, hogy hol voltak a robbanáskor. — Kifutottunk a hegyre, mondja az egyik. Ott laktunk egy favágónál. ‘Akkor visszajöttünk, mert fáztunk és nem volt ruhánk és éheztünk. Most már itt is maradunk. A pincében lakunk, mert tönkrement a házunk. Szegények vagyunk. Az ablakos ötven dinárt kér egy kis üvegért és kétszáz dinárt az egész ablakért. Egy ház előtt egy ember már furfarag. Hazajött és már javítja a tetőt, ajtót készít és ujságlapokkal ragasztja be az ablakokat. Az országúton — a vörös kaszárnya mögött van a* országút w a kora reggeli órákban jönnek az emberek. Családostól szállingóznak vissza a bitoljiak. Az asszonyok simák, amikor beérnek a városba. A férfiak komoran, némán nézik a pusztulást. —- Még nincs vége, mondja mellet,tem egy. anyóka, aki né*i a tüzet. Látja ott, ez a sok gránát, ha az fölrobban, akkor még Prilep is összedül. És azt mondják, hogy lehet hogy az is felrobban. Mi akarta a robbanást? Mi okozta a robbanást, ezt kérdem most sorba az emberektől, mert hivatalos vélemény még nincs és valószinti, hogy sohasem lehet majd megállapítani. — Bolgárok, komitácsik gyújtották fel, mondja az egyik, mert itt mindenki féktelenül gyűlöli a bolgárokat. —Pokolgép volt benne, amelyik tizenkét óra múlva robban, az gyújtotta fel, mondja a másik és már mutatja is messziről, hogy hol helyezték el »az ország ellenségei« és gesztikulálva magyaráz. — A lakosság lopta a lőport, hogy patkányt irtson vele, így gyulladt ki, hangzik egy valószínűtlen magyarázat. — Katonák, akik őrségen voltak, eldobtak egy égő gyújtót, az gyújtotta fel. Nem lehet tudni mi okozta a robbanást. s Megyek vissza a város felé — a raktárak alig pár lépésnyire vannak a várostól — a szél csapkodja a levegőben lógó deszkákat, vékony geren dákat, a házak vakon, rongyoltan bámulnak az utcára, a főtéren ott áll egyedül egy őszszakállu ur, fáradtan, szomorún nézi a várost. Beszállok az autóba, el innen, minél hamarább* borzalmasak a romok. Lampel Béla. Markovics igazságügyminiszter Suboticán Sándor király a suboticai pályaudvaron irta alá a kerület? beos ztásról szóló rendeletet Egy beogradi jelentés tegnap még arról adott hirt, hogy az ország kerületi beosztásáról szóló rendeletet Sándor király Bukarestben írja alá. Ez a terv megváltozott, amennyiben a király Bukarestből jövet csütörtökön este a suboticai pályaudvaron irta alá szalónkocsijában a rendeletet, amely pénteken már hatályba is lép. A rendeletet dr. Markovics Lázár igazságügyminiszter hozta Beográdból Suboticára, hogy itt Sándor király elé terjessze aláírás végett. Markovics igazságügyminiszter csütörtökön délelőtt 11 órakor érkezett meg Beográdból. A pályaudvaron a minisztert az itteni radikális párt vezetői fogadták. Az igazságügyminiszter ezután meglátogatta a radikálispárt helyiségét, ahol a párt tagjait informálta az aktuális politikai kérdésekről. Az igazságügyminiszter ezután dr. ^Manojlovics János képviselő és dr. Manojlovics Vladiszlav közjegyző lakásán a tiszteletére rendezett ebéden volt, amelyeit csak kevés meghívott vett részt, majd délután Palicsra látogatott ki a miniszter. Ezután délután 5 órakor fogadta Markovics igazságügyminiszter a törvényszék épületének Választásrészletekben — A magyar belpolitika hírei — Bethlen Génuából való visszatérésekor konstatálhatta, hogy az ország ellenzéki hangulata megerősödött. Az egységes pért jelöltjeit a vidéken, dacára a nagyszerűen működő közigazgatási segítségnek, nem akarják meghallgatni és kijelentik, hogy nem hajlandók az egységes párt jelöltjeire szavazni. Bethlen most a főispánokat és szolgabirákat Budapestre rendelte, akik ujahh szigorú instrukciókkal hagyták el a miniszterelnökségi palotát. Pünkösd korul választanak Kiszivárgott hírek szerint a kormány a választásokat a pünkösd előtti és a pünkösd utáni napokban akarja megejteni. A választások első részlete május 28. és 29-én, második részlete pedig június 4-én és 5-én folyna le. A két részletben való választásnak félhivatalos indókolása az, hogy I a választások közötti többnapos elnöki termében a bírói és ügyészi testület tisztelgését. Dr. Miiesik Koszta törvényszéki elnök üdvözölte a miniszteri, majd tolmácsolta a bírói és ügyészi kar sérelmét. Panaszolták, hogy a fizetéseket még mindig nem folyósítják dinárban és hogy a drágasági pótlék kiutalása is késik. A miniszter válaszában kijelentette, hogy mindkét ügyben már megtörténi a kedvező döntés. Este Markovics igazságügyminiszter a pályaudvarra hajtatott Sándor király fogadtatására. A Bukarest felől jövő udvari különvonat 10 óra 19 perckor robogott be a suboticai pályaudvarra, amelyen — tekintettel arra, hogy hivatalos fogadtatás ezúttal nem volt — csak a hatóságok fejpi jelentek meg. Markovics miniszter felszállt az udvari vonatra és a király elé terjesztette az ország kerületi beosztásáról szóló rendeletet, amit Sándor király aláirt. Mintegy egyórás tartózkodás után, mely alatt az igazságügyminiszter jelentést tett a királynak a politikai helyzetről is, 11 óra 15 perckor az udvari vonat folytatta útját. A király Beograd elkerülésével Vinkovcen keresztül folytatta útját az expressel Páris felé, mig Markovics igazsagügyminiszter visszautazott Beogradba. időköz a szükséges karhatalmi elter lások végrehajtására szükséges. A keresztény ellenzék Bethlenéket minden oldalról hevesen támadják. Rassayék támadásának kivédése vagy megsemmisítése az erőszak eszközeivel nem olyan nehéz. Annál súlyosabb a keresztény ellenzék támadását kivédeni, mert ennek a csoportnak a vezetői hétpróbás konstruktivek: Andrássy, Friedrich, Weiss Konrád. Ez a csoport is megkezdte a támadásokat. Vázsonyi megegyezett Rassayékkal A Vázsonyi és Rassayék közt folyó egyezségi tárgyalások ma eredménnyel zárultak. A megállapodás szerint közös listával vesznek részt a választásokon. A megegyezés a jelölőhelyek felosztásának k-érdését is korlátozza, mely szerint Ugrón Gábornak az az 'északkeleti kerületben a második helyet, Szterényi Józsefnek pedig az ötödik helyet kívánják biztositan5
