Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-28 / 117. szám
2. oldal. gíjfban került eladásra. így a cseh koronái, amit arbitrázs utján 4'60 korongért lehetett volna beszerezni, a pénzintézeteknél és magánosoknál 540—5 50 koronás árfolyamon adták. Mint értesülünk, a pénzügyminisztériumban a deviza-rendelet enyhítését határozták el és május 1-töi kezdve meg fogják engedni, hogy a Narodna Banka dinárcsekkjeit külföldön is fel lehessen használni idegen valuták vásárlására. Ez mindenesetre meg fogja könnyíteni az arbitrázs-üzletet és a kereskedelmet is, azonban kérdés, hogy akkorra mily.n árfolyamon fog ismét állni Zürichben a dinár. Az a körülmény azonban, hogy ez az enyhítés megkésett és a 2 20 frankos áffolyamo; a deviza-korlátozás miatt ^kereskedőink nem tudták felhasználni, mérhetetlen károkat okozott a SHS. királyság gazdasági érdekében. A sentai polgármester ügye A Bácsmegyei Napló egyik legutóbbi számában megírta, hogy Szpáics Koszta dr. sentai polgármestert a belügyminiszter állásától felmentette. Minmost értesülünk, a felmentésről szóló aktát Marinkovics Voja belügyminiszter még április 21-én aláírta, de az még eddig nem érkezett meg Sentára. Az említett cikkel kapcsolatban a sentai demokrata-párt vezetősége annak a közlését kéri, hogy a párton belül nincsenek frakciók, így a párt a polgármester-kérdésben is teljesen egységes. Megbízható helyről nyert értesülésünk szerint az uj sentai polgármester Pelrovics Brankó dr. hódsági főszolgabíró lesz, aki Budapesten kereskedelmi minisztériumi titkár, majd 1918. októbere után budapesti jugo szláv ügyvivő volt, igy ő volt Jugoszlávia első diplomáciai képviselője Magyarországon. A májusi közgyűlés tárnyalja avárositsöitségvetést Mindazok az okok, amelyek a város 1922. évi költségvetésének letárgyalását ilyen szokatlanul hosszú időre elódázták, eléggé ismeretesek már. A városi tanács múlt év decembere óta nem tudta befejezni a kőltségve tés megkezdett tárgyalásait, amire talán még sohasem volt példa. Ezzel szemben azonban még alig Is fordult eiő az az eset, hogy annyi akadály hárult volna a költségvetés ősszeállitása elé, mint az idén. Kezdve az agrárföldek hónapokig húzódó és tulajdonképen még ma sem teljesen megoldott kérdésétől egészen az adókivetés még máig is függőben lévő ügyéig, a költségvetés végleges öszszeállitásának és letárgyalásának rengeteg akadálya volt. A városi tanács már hetek óta el akarja készíteni a költségvetést, hogy ezzel végre elhárítsa magáról azt a felelősséget, amely a költségvetésnélküli gazdálkodással együtt jár. A kiszélesített tanács is joggal várja már a költségvetés beterjesztését Mindezeknél az okoknál fogva a város tanácsa most elhatározta, hogy most végre, minden hiányzó ada. ellenére is befejezi a költségvetési tárgyalásokat; A tanács csütörtökön már össze is ült és rendkívüli ülésén kezdte meg a már rég félbeszakított budget-vitát. A tárgyalások most mái gyors íram-BACSMEGYE! NAPLÓ 117. szám ban fognak haladni, mert naponta tart a tanács ülést, amelyen kizárólag csak a költségvetés tárgyalásával foglalkozik. A kiadások redukálása és a fedezétek beállítása máris kedvezően halad, a legnagyobb nehézséget azonban az a mintegy ötmilliós tehertétel okozza, ami úgy állt elő, hogy a várostól újabban agrárcélra igénybevett és eddig bérbeadott földek bérlőinek a város kénytelen most visszafizetni a bérösszeget. A költségvetési tárgyalásákkal a fennálló nehézségek ellenére is valószínűleg még ezen a héten végez a tanács, úgy, hogy az 1922. évi költségvetés már a májusi közgyűlés elé kerülhet. Áprilisban a kiszélesített tanács nem is tart ülést, a májusi közgyűlés tárgysorozatának pedig egyetlen pontja a költségvetés letárgyalása lesz. „Fortuna szekerén okosan Ülj“ Suboticán havonként félmillió dinár értékű sorsjegyet vásárolnak A béke csöndessége, lassan felváltja az idegek vérevő játékát. Az emberek lemosva magukról a vér égető fröccseit, maguk mögé temetik a tegnapok árnyait. A nagy tömeg táborok kapui lassan elrohadnak. Az éveken keresztül őrzött ember roncsok rossz lábukon megindulnak hazafelé és otthon kezdődik a békés élet. -A békenapok csöndessége lassan elterül mindenütt. Előkerülnek a rég elfelejtett dolgok, amelyek tényleg a háborús előtti idők furcsa gyerekes eszközei. A sorsjáték. Valamikor egy néhány esztendővel ezelőtt a lapok hirdetései között a sorsjátékkal foglalkozó bankok nagy betűs hirdetései voltak a legsűrűbbek. Mindenki emlékszik arra a szállóigévé vált hirdetésre: — Török szerencséje örök. A bankok, a sorsjátékos vállalatok nagy számban működtek és egy húzást a legizgatottabb érdeklődés előzött meg. A lapoknak külön rovata volt, amelyben a kihúzott sorsjegyek számát közölték. A főnyereményről, azaz annak szerencsés nyerőjéről cikkekben számoltak be. Megirták róla pontosan, hogy kicsoda, mik a tervei, mit akar elkezdeni a nyert nagy öszszeggel. A háború mindezt megszüntette. Az embereknek nagyobb események kötötték le a figyelmét. Fiatal tizennyolcéves gyerekek komoly emberszámba kerültek és mintha mindenki leakarta volna tagadni a tegnapok beidegzett elemeit, mindent kiszorított az ötesztendős nagy vérömlés. Már ennek vége. A véreskezü ember lemossa magáról az emberölés csúnya mocskát és leguzsozott helyzetéből visszanyúl a tegnapba. Keresi a tegnap gyerekes játékszereit, zavart agyából kitörli a véres képeket. Az nj játékszer. Tizennégyben vették be a trafikok kirakatából a sorsjegyeket. Szépen egymás mellé sorakozva, kiterítve feküdtek, úgy, mint most a bankok ablakában az idegen valuták. Ezek szorították ki őket. A háború után ember roncsolt folyton narkotikumra vágyó idegzete nem bírta el a Hónapokig tartó unalmas sorsjátékot. A percenként, óránként uj izgalmat adó tözsdejáték kellett és ennek eszköze a valutaspekuláció. Később, mikor az idegek engedtek tulfeszitettségükből, került azután vissza újra a sorsjegy. Ma már a legnagyobb vaiutasiber is belátja, hogy az egyik óráról a másik órára való meggazdagodás lehetősége lassan szünöben van. A kisember pedig, aki annak idején elmulasztotta, vagy nem tudta a meggazdagodás konjunkturális alkalmait kihasználni, a régi jelszóval indul meg: — Hátha főnyereményt csinálok. így is tesz, sorsjegyet vásárol. Ma már a kirakatokban ott van a sorsjegy. és kis emberek esemény nélküli életében uj dátumok játszanak fontos szerepet, dátumok, amelyeken a húzások történnek. Kik vásárolnak sorsjegyet? Végig jártuk a trafikokat, a sorsjegyárusitás ügynökségeit és furcsa felvilágosítást kaptunk. Suboticán a tönkrement, rossz csizmákban járó orosz menekültek a legjobb sorsjegyvásárlók. A húzások napján ellepik a boltokat és izgatottan érdeklődnek azután, hogy vájjon nyertek-e? Kevés olyan orosz menekült van Suboticán, aki ne játszana. Ezeken a furcsa szeszélyes forgandóságokon az otthon hagyott házakat, földeket, gyárakat akarják visszaszerezni. Tudják, hogy az munkával nem lehetséges, tehát a sorsjáték utján próbálkoznak. Arra a kérdésre, hogy nyert-e már , a sok orosz közül egy is, tagadó választ kaptunk. Az oroszokon kívül kis, felfelé kapaszkodó emberek vásárolnak. Kis cselédek, • iparosok, kis hivatalnokok szomorú nincsentelenségüktöl gyorsan szabadulni akaró emberek. Suboticán egy viszontelárusitó havonként a következő mennyiségben ad el sorsjegyeket: 25 darab egészet, darabonként 240 dinár, 50 darab felet, darabonként 120 dinár, 154 darab negyedest, darabonként 60 dinár és 234 darab nyolcadot, darabonként 30 dinár. A bankokon kívül még körülbelül hat helyen árusítanak sorsjegyet. Egyegy árusítóhelynek a minimális havi forgalma 30.000 dinár, öt viszontelárusitón kívül egy központi ügynökség van, ennek a forgalma valószínűié? háromszorosain -négyszeresen felülmúlja a viszontelárusitó helyék havi forgalmát. Adataink szerint könnyen megállapíthatjuk, hogy Suboticán havonként egy félmillió értékben vásárolnak sorsjegyet, egy évben tehát hatmilliót tesz ki Subotica sorsjegy forgalma. Azt, hogy ezért az összegért hány ember játszik, nehéz lenne megállapítani. Az oroszok például furcsa keleties babonájukkal úgy tartják, hogy sorsjegyen csak úgy lehet főnyereményt nyerni, ha a család minden tagjának van egy sorsjegye. Egy szenvedélyes játékos. Ezt az oroszok mutatták. Sorsjegy kérdésekben minden orosz hozzáfordul, mert ö érti legjobban a sorsjegyjáték minden csinját-binját. Valamikor a Kaukázusban volt földbirtoka. Már akkor is folyton játszott. Szomszédai, a többi földbirtokosok agarat, pipát vagy hasonló dolgokat vásároltak szenvedélyesen, ö pedig sorsjegyeket. Amint beszélni kezdünk, vizenyős kék szemében melegség úszik el és szavai olyan énekelve, olyan sok puhasággal csengenek ki, mintha azokat a furcsa papírokat simítanák. Valóságos extázisbán beszél róluk, és szott: vége. amikor másra akarunk áttérni, 6 szenvedélyesen ott folytatja, ahol félbeszakítottuk, s sorsjegyeknél: Én régi, húszéves játékos vagyok, tudom jól a dolgokat. Annyira szeretem a sorsjegyet, mint a csáját (teát). Kérem, a végrendeletemben meghagytam a gyerekeimnek, hogy mindenesetre vásároljanak sorsjegyet, — Nyert már ön vaiaha? — De hiszen nem is az a fonboe, hogy az ember nyerjen. Arra nem is számítok, csak maga a játék, az kérem. Látja, menekülnöm kellett Oroszojszágból, a családi irataim mellé oda tettem a régi sorsjegyeimet, mert szeretem őket. A nagyszakállas orosz földbirtokos hosszasan dicséri sorsjegyeit, áradoz, akár egy szép nőről szokás. Érdekes, hogy arra azonban sohasem gondolt, hogy azokkal nyerni is kellene. Megkérdeztünk egy kishivatalnokot is. ö, mikor a frontról hazakerült, rövid ideig valutával foglalkozott, de csak kicsiben. Azt mondja, az nem vágott be. Pénzt akar sokat, gazdag akár lenni, egyszer jól akar élni. Talán sorsjáték utján sikerülni fog. Egy kis cseléd, szomorúan, minden nap állatos igába görnyed, szintén gazdag akar lenni. Kalap, lakkcipö, suhogó selyem szoknya izgatják fáradt szűk agyát. Alacsony, uzsorás tekintetű kis diák jön be az elárusítóhoz, egy nyolcad sorsjegyet kér. Megkérdezzük, minek? — Sok pénzt szeretnék, gazdag akarok lenni. Szemében ég a Moloch, a pénz fanatikus imádása. (gytf Egy magyar tudós halálára Nem rezgő fehérszakállu, derűs mosolyu, életjárt bölcs aggastyánt siratok ma, aki mögött teljes élet van, dús aratás, fájó vereségek, feledtető sikerek tarka hímé a munka erős, szürke szövetén s amit mindez együtt jelent: az Oeuvre, élete Müve. Az agg tudósok, nagy mesterek görögtüzes elmúlására, az elmaradhatatlan utolsó felvonás zárójelenetére lassan beidegződik a környezet, a kortárs, a köztudat. Emberi sors, hiánytalan, .beteljesedett. De fáj, nagyon fáj a ki nem élt élet pusztulása, egy pompásan fölívelő pálya letörése, ezerszeresen fáj a veszteség, ha olyan értékről van szó, mint aminőt Király György jelentett. Kevesen tudják róla, hogy közülünk való volt, itt született, innen indult el. Szegény katonatiszt-családból származott, ő maga még szegényesebb sorba jutott, mert a tanári pályát választotta. Küzdelmes, keserves, örömtelen ifjúságát beleadta, beleölte a szaka- v datlan munkába. Fiatalon feltűnt nagy tudásra valló filológiai dolgozataival; óriási nyelvismerete, megbízható forrástanulmányai megnyitották neki csaknem az összes európai irodalmakat. Egyforma könnyedséggel bányászott angol, francia, portugál müvekben és a régi magyar irodalom rejtett kincsei között. Amellett hivatott Jó tanító volt. Gyenge hangja messze vitt a katedráról, mert tanítványai lelkűidében visszhangot vert minden szava. A szakadatlan, megfeszített munka felőrölte törékeny szervezetét. Négy-Öt év előtt már vért köpött, — úgy lát-
