Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-22 / 111. szám
Ul. szám. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Mizériák a Romániával való személy és postaforgalomban Az S. H. S. királyság és Magyarország közti vasúti forgalom még nem i legideálisabb. Az a fővonal, amely |i Bánátot Szőregen és Szegeden át Budapesttel köti össze, még mindig el **a zárva. Óbébánál tovább nem wsgy a vonat, s a pálya, sin használattal. A Jugoszláviából MagyarorsÜgb» menő, vagy onnan érkező áru rsai Suboticán át juthat a rendeltetett helyére, így a suboticaá állomás telzsufolt, a vámhivatal el van halnosva munkával, pénzben, időben, ibrgalmi eszközökben az államot és tolgár&it nap-nap után óriási károsoéri. A Magyarországgal való forgalom leányosságait, ba ntm is menti, de fagalább indokolja az a feszültség, •aaiaiy a két állam között még mindig *a»g van, azonban a szomszéd Romániával sem jobb az összeköttetés, hottet a két ország között ma már nincs ellentétes érdek, s az uralkodó famíliák közeli frigye azt involválná, hogy m érintkezés a lehetőség szerint megkbnnyittessék. Ez azonban nincs igy. Kezdjük azzal, hogy a beogradi ro »ár, konzul csak egy utazásra ad vízumot. Az a kereskedő, szállító, akinek gyakrabban van dolga a román királyságban, minden útja előtt kénytelen vizumot szerezni az útlevelére x lefizetni a 31 dinár vizumdijat. A jugoszláv állampolgárnak, ha megérkezik román területre, a vasúti állóitól rendőrségénél, s aztán kívül a helyi sziguraneiánál kell jelentkeznie s ha nyolc napnál tovább akar román területen maradni, meglehetős magas dijat kell fizetnie. Vasúti összeköttetés a két állam között C3ak Zsombolya—Gyertyámoson át van, a többi érintkező vonal nines megnyitva. Az egyetlen vonat, amelyen átszállás nélkül lehet átjutni, a Szimplonexpres8 — luxusvonat, laxvasárakkal. A személyvonat menet•andje úgy van megállapítva, hogy az utas, aki Romániába szándékozik, majdnem egy teljes napot kénytelen Zsombolyán eltölteni, hogy átjuthasson a román határállomásra, Karpinte-re (Gyertyámos), itt azután egy éjszakát kell eltölteni, ha tovább akar •tezni. Ilyenformán a Kikinda és Tewwvár közti hatvan kilométeres utat az az utas, akinek szimplonra nem Wk — két nap alatt teheti meg —, I Imi szerencséje vak. A peches utasnak tArom-négy napot kell erre áldoznia, •er* vasár- és ünnepnap a jugoszlá-vtenán összekötő vonat nem közieké m. Még komplikáltabb a posta összeköttetés. A szimplonexpress nem visz postát. A postai küldeményeket csak személyvonaton szállíthatják. A Ro•cániába irányuló postaforgalom élesztő állomása Subotiéa. Zsombolyáiéi szinté át letoet kiabálni Romániába de ha valaki levelet küld onnan Cyertyámosra, előbb behozzák Subo Óéira, innen elküldik Zsombolyára, éti reggsttől estig várja a postazsák a Öywrtyámosról jövő vegyes vonatot, te ájviszi Gyerlyámosra, onnan másm>P délelőtt az egész zsák Temesvárik kerül, ott osztják el a leveleket, s Íja ntace nagy késés, délután átviszik vissza Gyertyámosra, ahol aztán harmadnap kikézbesitik. Ha tehát valaki Zsombolyáról levelet ir a szomszédjának Gyectyámosra, a legjobb esetben dl aaj> alatt tudja hozzájuttatni a *ettrgős< üzenetet. Ha közben ünnep van, esetleg egy hét is beletelik. Úgy az S. H, S., mint a román határrendőrség, vámhivatal a legnagyobb előzékenységgel segít az érintkezést megkönnyíteni, de a rendsze*>»»#»■»»«»««»»««««««»«»«» ren nem változtathatnak. * A két állam vasúti- és posta-delegátusainak össze kellene már egyszer ülniök, hogy a forgalom mostani mizériáit megszüntessék. A pesti rendőrség harca a hazárdjátékosok ellen Budapest folyton napirenden tartott szenvedélye, a kártyázás az utóbbi hónapokban hihetetlen mérveket öltött. A játékszenvedély tere most már nem csak a kávéház, a klub, a zugkorcsmák és titkos játékbarlangok, hanem a magánházak is, ahol milliós csaták folynak. A játékosok már nem érezték jól magukat a kávéházak titkos ajtajú szeparéiban, a játékbarlangok és klubok jól Őrzött helyiségében, a magánházakban ütötték fel tanyájukat. A rendőrség rájött erre is és több razziát tartott, amelyeknek eredményeképpen mindig szép számú hazárdjátékos és jóJékhelytadó agyén ellen indították meg az eljárást és nagymennyiséggü bankösszeget foglaltak le. Legutóbb Bak Sándor detektiv-csoportvezető tartott egy eredményes kártya-razziát Budapest egyes házaiban, ahol éjjelenkint nagyarányú játék folyt. Ezen titkos játékhelyek közül több a rendőrség előtt még teljesen ismeretlen volt. Egy jltékos, aki néhány hét alatt két és félmilliót vesztett el e játékhelyen, haragjában, bosszúképpen vezette nyomra a rendőrséget. A titkos kártyabarlangok a hetedik kerületben, a város belsejében, a Wesselényi- és Dohány-utcában voltak. A detektívek közül számosán már a kapuzárás elölt rejtőzködtek el a házban és figyelték a játékosokat, akik éjjel tizenegy, tizenkét óra tájt jöttek össze a kártyázásra. A játékot valamennyi házban, ahol most razziát tartottak, elegáns, többszobás lakásban folytatták, mely lakások bejárója a lépcsőházból nyílott. Az egyik dohány-utcai házban K. I. magánzónőnél éjfélután két óra tájt tartott razzia eredményeként több mint félmilliós bankot foglaltak le a detektívek s eljárás indult meg tizennyolc hazárdjátékos ellen, akik már hosszú ideje éjszakákon át baccarat és chemin játékot folytattak. Legtöbbjük börziáner, valutaspekuláns, kereskedő, bizományos. A jelzett dohányutcai razzián a detektívek nem hitt váratlan ellenszegülésre találtak a játékosok részéről. Azok nemcsak, hogy erélyesen tiltakoztak neveik felírása s a bankösszeg lefoglalása ellen, hanem fenyegető magatartást tanúsítottak. A detektívek razziája, amely öt-hat helyen folyt le, hasonló sikerrel végződött, melynek eredményeképpen több milliós bankot foglaltak le. A bűnös szenvedély leküzdésére az illetékes helyen azzal a tervvel foglalkoznak, hogy javaslatot dolgoznak ki a hazárd kártyajátékosok és a li' kos kártyabarlang fentartók megbüntetésére, mely szerint nem csupán pénzbüntetésre, hanem súlyos elzárásra Ítélik őket. Budapesten kártyás körökben ezért nagy a megrökönyödés. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• A jugoszláv-magyar ipari közeledés — A magyar nehézipar tervei Jugoszláviában — A genuai konferencián erősen foglalkoztatja a közép-európai államok ottani megbízottjait az a kérdés is, hogy a kisantant államai egymás között és Magyarországgal való vonatkozásban megtalálja a gazdasági együttműködés lehetőségét. A jugoszlávmagyar iparban a jövőben erős közeledés várható. Erre vonatkozólag kérdést intéztünk Mihályffy igazgatóhoz, a magyar gyáripar egyik legjelentékenyebb képviselőjéhez, aki a két állam ipari és érdekközösségéről a következőket mondotta a „Bácsmegyei Napló" tudósítójának : — Magyarország a trianoni békeszerződés következtében elvesztette közvetlen fogyasztóterületének kétharmadát és igy természetes, hogy főleg vas- és fémfeldolgozó ipara, amely a régi Magyarországnak a kielégítésére volt be rendezve és e mellett Ausztria- Magyarországon belül egy jóval nagyobb gazdasági terület kielégítésénél is számbavehető tényező gyanánt szerepelt, a mai Magyarország fogyasztásából megélni nem tud. Természetesnek kell találnunk a törekvést uj exportterületek után. — Jugoszlávia a békeszerződés következtében uj területekkel gyarapodott s még nem rendezhette be azt az ipart, amely ennek a megnagyobbodott területnek a kielégítésére ssükséges és igy mi sem természetesebb, mint hogy a jugoszláv piac mint számbaveendő és igen jó vevő jelentkezik az iparilag fejlődött területen. Ebből a megindokolásból kiin dúlva egész természetesnek kell találnunk a gazdasági kapcsolatot a két állam között és természetesnek kell találnunk a magánérdekeltség részéről azt a törekvést, hogy a gazgasdgi kapcsolat mihamarabb létrejöjjön. — Magyarországra nézve azonban Jugoszláviának, mint nyersanyagtermelő országnak is jelentősége van és itt a szomszédságból és a dunai útból adódó előnyök épp oly mértékben jönnek számításba, mint amennyire számításba veendők a kész cikkek fogyasztása szempontjából Jugosizávia részéről. — Az adott viszonyok között inkább azon kell csodálkozni, hogy államok, amelyek- gazdaságilag annyira egymásra vannak utalva, mint Magyarország és Jugoszlávia, ezideig nem találták meg a módját annak, hogy minden egyéb politikai állásfoglalástól menten, legalább gazdaságilag jobban megértsék egymást. Legjobb tudomásunk szerint ez nem mullott a magyar magánérdekeltségeken. ’ — Ha figyelembe vesszük azokat a híreket, amelyeket Jugoszláviából hallunk, hogy ott is meg van az óhaj a gazdasági kapcsolatok megteremtésére nézve, úgy inkább azt kall hinnünk, hogy a háború befejezése óta még mindig nem teremtődött meg a két állam között az az átmosphéra, amely a közös tárgyalások sikeres befejezéséhez szükséges. — Ez annál is inkább sajnálatos, mert végeredményben a gazdasági megállapodások hiányát mind a két, gazdaságilag egymásra utalt állam és annak fogyasztóközönsége erősen érzi. Érzi a mi országunk, amely munkaalkalmakat vészit el, amely üzemeit nem tudja a régi keretekben foglalkoztatni és igy nem tudja polgári lakosságának sem azt az életnívót biztosítani, amelynek visszanyerésére minden egyes ember és minden társadalmi osztály vágyiá. Érzi azonban Jugoszlávia is, amely az uj társadalmi és államberendezkedés során £ magán- és középitkezéseknek oly tömegébe fogott, melyek árukban tömeges kielégítést igényelnek. Ennél a tömeges áruigénylésnél nem lehet sem az egyénre, sem az államra nézve közömbös, vájjon a szükségletüket honnan és mily áron elégítik ki. Már pedig kétségtelen, hogy Magyarország ebben a tekintetben a legjobb szállító volna. Magyarország ismeri az uj Jugoszlávia és a régi Szerbia igényeit egyaránt, a magyar iparos ma i§ épp oly becsületességgel iparkodna kiszolgálni jugoszláv vevőjét, mint ahogy azt tette a régebbi időkben és teheti ezt egyéb, távolabbi államok versenyével szemben annál inkább, mert úgyszólván személyes érintkezésből ismeri a vevőket, ismeri a szokásokat. Annál nagyobb jelentősége van ennek, mert Jugoszlávia törzslakossága földművelő, már pedig a földművelők konzervativizmusával nálunk is számolni kell és ennek a konservativizmusnak figyelembevétele annál könnyebb, mert nálunk úgyszólván ugyanezen mértékben és ugyanezen vonatkozásokban nyilvánul meg, mint a Jugoszláv piacokon. — Gazdasági megállapodás esetén nem volna lehetséges, hogy Jugoszlávia nagyobb vámmal terhelje a magyar származású árut, mint ahogy teszi ezt a vele szerződött egyéb államokkal szemben, nem volna lehetséges, hogy a jugoszláv gazda, aki megszokta, hogy magyar cséplőgépet, ekét vagy motort használjon, abba a kényszerhelyzetbe kerüljön, hogy csak azért legyen kénytelen más, meg nem szokott gyártmányokat vásárolni, mert a magyar gyártmány esetleg nem bírja ki azt a vámkülönbséget, amely nem egy esetben háromszorosa, sőt több szőröse az egyéb államokból származó áruk vámjának. — Számbaveendő körülmény még az is, hogy a magyar gyáripar az utóbbi időkben örvendetes fejlődésnek indult. A mellett, hogy a magyar államnak megmaradt kitűnő szállítója lenni, — de mert állami és közszállitásokból egyedül megélni nem tud, — kénytelen volt magánigények kielégítésére fokozottabban berendezkedni. Most már számos olyan cikknek előállítására rendezkedett be, amelyekre azelőtt nem is gondolt és mindezen cikkeket a legnagyobb készséggel és versenyképei áron tudja a jugoszláv ói lamnak felajánlani.
