Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-22 / 111. szám
im A Falu rossza Szarajevóban A kíváncsiság meg az üres este felől integető unalom megvetették velem a jegyet a Falu rossza első szarajevói előadására. A pénztáros kisasszony biztosított, hogy ilyen kitűnő, igazi szerb darabot még nem láttam és jól teszem, hogyha ma váltok jegyet és nem holnap, amikor azt az unalmas Nórát játszszák. Igazán sajnálom, de nem lehetek egy vdeményen a jólelkü pénztáros kisasszonnyal. A darab a Deszkasev-féle féle átültetésben került színre hanyag és meg nem értett rendezésben. A televényszagu alföldi levegő teljesen hiányzott a darabból, a jelmezekben is csupa tévedés és gondatlanság, a falu rossza tarka selyem nyakkendőt viselt, a kar kedves hölgyei pedig inkább shimmytáncosnőknek öltöztek, mint bácskai paras/.tlányoknak. (Deszkasev ugyanfs egy bácskai faluba helyezte a szint.) A szereplők szürke közepességgel játszottak, szerepeiket nem tudták, Jenka nehéz énekbetétjei pedig kellemetlenül rosszul mentek. Kedélyes és zamatos alak volt Vucsicsevics ur Gonosz Pista szerepében és Markovics kisasszony Borisba szerepét oly bájosan turbékolta végig, mint azok a lágyhangu, feledhetetlen naivák, kiknek ablaka alatt régi, elsüppedt kisvárosi éjjeleken remegő léptekkel sétált a zöld diákszerelem. A premier közönsége csendes, meleg tapsokkal fogadta Tóth Ede népszínművét. Mellettem egy parfőmös muzulmán hölgy kissé felemeli fekete álarcát, lehet hogy a szinlapot akarja olvasni, lehet hogy könnyeit akarja letörülni; nem tudtam eldönteni. Hirtelen arcába néztem és megkérdeztem : Hogy tetszik a darab ? A muzulmán hölgy gyorsan lecsapta a fekete lárvát, de azért ábrándosán felelt : „Szép darab, jó darab, de olyan különös.“ A rónák lázitó forrósága, a keserűségtől űzött izgága parasztlegény mindenesetre különös lehet a muzulmán belenyugvásnak, az engedelmes bosnyák türelemnek. A Falu rossza is furcsán érezhette magát a kaszárnyák, a trafikok, a minaretek sokarcú városában, —él. MOZAIK. B S Q A renitens szerkesztő A Franciaországhoz visszacsatolt Elzászban a német nyelvű lapok nehezen illeszkedtek be az uj helyzetbe és nem egyszer megfeledkeztek arról, hogy Kluck tábornok lovascsapatai már nem Páris alatt portyáznak. Ilyenkor a kivételes hatalommal felruházott francia prefektus betiltotta a lapot és nem egyszer „javítóintézetbe“ küldte az agresziv szerkesztőt. A szerkesztő urak nem vették túlságosan tragikusan a* betiltást, mert először rendszerint csak pár hétre szólott, másodszor kitünően kamatozó erkölcsi tőkét kovácsoltak belőle. Sovén honfitársaik ugyanis kötelességüknek tartották, hogy a betiltás után újra meginduló lapot minden erejükkel támogassák. Az idők folyásával a visszacsatolt rész teljesen beoldvadt Franciaországba és a kivételes intézkedések is megszűntek ezen a területen. A német lapok hangfogót használtak és a lapbetiltások is szüneteltek. De elmúlt az elszászi németek sovinizmusa is és bizony a német lapok kezdtek gyengén menni. Egyik lap — nevezzük Volkswillenek — olyan rosszul állott, hogy minden napra várták a megszűnését. A szerkesztő leleményes ember volt és mikor már látta, hogy a további megjelenés lehetetlen, beállított a prefektushoz. — Prefektus ur. — mondta — egy 'nagy kérésem van. Tiltsa be a Volkswillét, A prefektus elámuit. — Megbolondult? — Sőt prefektus ur. A lap úgyis megbukott s holnap már nem jelenik peg. Eb tönkrement ember vagyok, ha ŐR nem segít rajtam. Viszont, ha en ma 6. oktal__________________ BACSMEGYEI NAPLÓ betiltja a lápot, mondjuk államellenes izgatás miatt, é* ismét beérkezett ember vagyok, Német honfitársaim szunynyadó sovinizmusa felébred és okvetlen összeadnak annyi pénzt, hogy a betiltás visszavonását „kieszközöljem“ és a lapot újból megindítsam. A prefektus először hivatkozott arra, hogy neki nincs is joga betiltani a lapot, de alapjában véve aranyos szive volt és másnap mégis csak megjelent a rendelet, hogy a Volkswille további megjelenését államellenes izgatás miatt a hatóságok betiltják. Nosza lett nagy riadalom a németek között. Ankéteztek, tárgyaltak, gyűjtöttek és pár nap alatt összeadtak vagy negyvenezer frankot a szerkesztőnek, hogy valamelyik francia ügyvéd által eszközöltesse ki a lap megjelenését. A szerkesztő elment a prefektushoz, öt perc alatt megvolt az „engedély“ és a friss tökével ismét . hozzálátott a lap megszervezéséhez. A reorganizáli lap vezércikkeiben élesen támadta természetesen a prefekturát és a minisztériumot, mint akik elnyomják a német kisebbsé-Respektus Sétáim közben gyakran találkozom a városban egy öreg emberrel, aki még nemrég pénzbeszedő szolgája volt egy helybeli jótékony egyesületnek. Mikor már nagyon megvénült a szegény öreg legény, s a megroppant lábai már nem bírták elég fürgén odaszállítani őt a sok „tag“-hoz, akik néha kétszer is elküldték azzal, hogy máskor jöjjön, alkalmatosabb időben, s csak a harmadik látogatásnál váltották be a nyugtájukat, — akkor az elnökség elbocsájtotta a jő embert s tisztességes nyugdijat szavazott meg neki. Néha megállók vele beszélgetni, mert nagyon szeretek öregekkel diskurálni, akik ugyan nem olyan bájosak, mint a kisgyerekek, de sokkal naivabbak, mint azok. — Nos. hogy van ? — kérdeztem tőle tegnap. — Nagyon rosszul, nagyságos ur, — felelte ö olyan mély sóhajjal, amilyent csak igen öreg és divatból rég kiment emberek tudnak kilehelni. —■- Mi baj ? Talán beteg? — Sóst voltam olyan egészséges, mint most. Ha a lábaim nem gyöngültek volna úgy le, én volnék a legegészségesebb ember az egész városban, s úgy szaladgálnék a nyugtákkal, mint egy tizenkét esztendős rikkancs. Nincs nekem, uram, semmi bajom. — Tán kevés a pénze? — kérdeztem részvéttel. — Hát valami sok nincs, de amennyi nekem kő, annyi hál* isten van. A kis házamból meg a szőlíőmbü! megélek rangosán. Kiadtam egy szobát s egy esztendő alatt annyi bért kapok értté, mint a ház került ujan, a harminc hektó boromért pedig negyvenezer koronán fölül vettem be. Szinte szégyellem, hogy a jótékony egylettől nyugdijat húzok, de hát megszolgáltam érte. — Tán a famíliával van baj ? — érdeklődtem tovább. — Mi vóna ? A család mind jól van. Most is az egyik lányomhoz megyek disznótorra. — Irigylésreméltó emberi — kiáltottam. De aztán látva a fájdalommal teljes kifejezést az arcán s egy valóságos torzvonást a szája körül, megint csak tudakoltam : — Hát mégis mi fáj ? Hol a baj ? — Hát nagyjó uram, az a baj, és az fáj, hogy már nincs respektus. S ezt újabb, még mélyebb sóhajjal mondta, szinte zokogta. — Nem értem, — feleltem. Megállt és engem is megállásra kényszeritett, és magyarázta: — Hát tetszik tudni, amig hivatalban vótam, megembereltek a népek és megsüvegeltek az emberek, még a gyerökeim is jobban tisztőttek, de amióta kicsöppentem a hatalomból, azóta nagyon érzem, hogy lepásszóttam. Hálátlanok az emberek, uram! Mikor még a tagsági 1 könyvvel meg a pénzestáskával iárt|m, geket. Bármennyire is támadta azonban az államhatalmat és a hatóságokat, a lap nem akart fogyni és egy szép napon azt vette észre, hogy minden pénzét elköltötte és a lap két nap múlva ismét bedöglik. — Mindegy. — gondolta — gyerünk a prefektushoz. , A prefektus igen hidegen fogadta. ^ — Mit óhajt ? — Prefektus ur, hivatkozva legutóbb tanúsított jóindulatára, — kérem, hogy méltóztasson a Volkswillét betiltani. A francia állam képviselője dühbe gurult. — Micsoda?! Hogy tiltsam be a Volkswillét? Azok után a gyalázatos cikkek után, amiket maga ir. Állandóan izgat a francia állam ellen és még hozzá ilyeneket mer kérni tőlem ? Ha loyalis szellemben irt volna, nem mondom, ismét kisegiteném és betiltanám a lapot. de igy: soha! És másnap a Volkswille nyomdatechnikai okokra való hivatkozással szüntette be megjelenését. (s) mindenki megadta a kellő tiszteletet, de most ugyancsak éreztetik velem, hogy oda a tekintély . . . Vigasztalni próbáltam, s emlékeztettem, hogy a lemondott polgármester, sőt a le vitézlett miniszter is igy jár, s hogy ez ellen nem lehet tenni semmit, bogy ebbe bele kell nyugodni. De nem sikerült megnyugtatnom az öreget. — Azt mondta: — Még se hittem vóna! Ilyen hálátlanság ! Azelőtt, mikor beszedtem a pénzeket és tudták, Hogy hatalomban vagyok, hogyan lázelegtek! — most meg, hogy hivatal nélkül vagyok, fölhagytak a respektussal. Úgy mennek el mellettem, mint ha senki se vónék. Elfelejtették ezek, kérem, a múltat! Hát érdemes volt foglalkozni a köztigyekkel ? Ráhagytam, hogy nem volt érdemes. Mert hiszen alapjában olyan igaza van a jó öregnek ... Ahogy az ember kint van a hatalomból, mingyárt vége a respektusnak! Baedeker. A bécsi Burgszinház már évekkel ezelőtt elfogadta Franz Werf élnék, a leghíresebb modern német költőnek Spiegelmensch cirnii darabját. A Burgszinház különböző igazgatói ezt a három évvel ezelőtt elfogadott darabot eddig még nem adták elő, a darab különösségei és egyéb indokok miatt. A színház mostani igazgatósága azonban az azóta már könyvalakban megjelent és nagy feltűnést keltett Spiegelmensch szerepeit kiosztotta és a premiert szombatra tűzte ki. A színdarab hőse Kari Kraus, a Fackel cimü folyóirat szerkesztője és kiadója. Werfel színdarabjában Karl Kraus van kicsufolva, ő a címszereplő, aki folyton magáról ir és beszé! és az ő alakja köré szövődik a darab cselekménye. A Burgtheaternek a darabban foglalkoztatott tagjai tegnap és tegnapelőtt egész sereg levelet kaptak Karl Kraus híveitől, amelyben arra figyelmeztetik őket, hogy ne merjenek a darabban föllépni, mert az életükkel játszanak. A színészek megjelentek az igazgatóságnál, amely — mint értesülünk — a tegnapi nap folyamán a rendőrségtől óriási méretű készenlétet kért a szombati premierre. Ezt meg is Ígérték, úgy hogy az előadást ezen a napon háromszoros rendőri kordon mögött fogják megtartani. A nézőtér is el lesz árasztva detektivekkel. Azonban ezek az óvintézkedések se fogják megakadályozni Kari Kraus híveit abban, hogy az ünneprontást meg ne próbálják. A színház tagjait máris értesítették, hogy büzbombákkal fogják megakadályozni a Spiegel-111. szám. mensch premierjét. A harcot a két bécsi Író közt egy másik szempont is komplikálja. A bécsi egyetem német nemzeti párti diákjai, a kik Werfel költészete ellen vannak, mert Werfel erősen szélsőbalirányu színdarabokat ir, elhatározták, hogy szintén elmennek a színházba és tüntetni fognak az ellen, hogy egy ilyen túlságosan szocialista felfogású iró darabját a Burgszinházban előadják. Haditervük az, hogy először az előadást akadályozzák meg, azután pedig kiszorítják a színházból Karl Kraus híveit. Maga Werfe! az izgalmas premier elől Olaszországba ment, ahol több nagy városban felolvasást tart. A szombati premier tehát nélküle fog lezajlani. A rendőrség Is teljes készenlétben fog állani. A bécsi színházi, irodalmi, sőt politikai körökben is rendkívüli érdeklődéssel tekintenek a Spiegelmensch ni esti bemutatója elé. — Politikusok Zagrebban. Da vidovics Ljuba, a demokratapárt elnöke, Miloje Ž. Jovanovics. Koszta L. Timotijevics, Bora Po povics ős Dusán Stevcsics társaságában Zagrebba érkezett. A demokrata vezetők Zagrebban ae ottani politikai körökkel folytat riak tárgyalásokat s onnan Ljubljanába utaznak. — Nitti Budapesten. Mint Budapestről jelentik, Nitti volt olasz miniszterelnök a genuai konferencia és a magyarországi választások után Budapestre érkezik. — Nittit Berzeviczy Albert, mint a Cor vin-társaság elnöke hívta meg, hogy előadást tartson a népei; szövetségéről. — A volt zagrebi főpolgármester halála. Szerdán este — mint jelentik — hirtelen meghalt Petrik Rudolf, Zagrebb volt főpolgármestere. — Az Erdélyi Magyar Szövetség Bernády beszéde ellen. Tegnap közöltük Bernády Györgynek, az erdélyi magyarság egyetlen képviselőjének beszédét, amelyet a román kamarában mondott el az erdélyi magyarság politikai céljairól és kívánságairól. A beszéddel kapcsolatban a Magyar Szövetség jobboldali vezetőemberei a beszédet „erőtlennek, langyosnak és túl ópportunusnak“^ találták. Báró Jósika, a szövetség elnöke viszont kijelentette, hogy Bernády beszéde a-Magyar Szövetség álláspontját teljesen fedi. Ebben az ügyben különben az intéző bizottságot már össszehivták, amelynek ülésén dől el, hogy a Magyar Szövetség azonositja-e magát Bernády be szódével. — — Ókanizsa az éhező oroszokért, Dr. Zubkovics Pál polgármester kezdeményezésére nagy gyűjtési akció indult meg Ókanizsán az oroszországi nyomor enyhítésére Az akció eddig is szép eredmónynyel járt. . — Tilos a „Csikós“. A Bezdáni Katholikus Legényegylet husvétra előkarta adni Szigligeti „Csikós“ népszínművét. A járási főszolgabiróság azonban a darab színre* hozását nem engedélyezte. A főszolgabíró cenzúrája annál árthe« tétlenebb, mert Suboticén csafe nemrégiben adták elő magyarul is, szerbül is a „Csikós'-t, az állameszme minden veszélyeztetés^ nélkül.
