Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-21 / 110. szám

200. szám. I bacsmegYei NAPLÓ 5, oldal Ceruzarajzok agenuai konferenciáról As elfogődott oroszok — Uoyd George eltörölhetetlen mosolya — A tolmácsolás netovábbja Genua, A teremben korán keli elfoglalnunk helyünket, mert a sajtó számára mindössze kétszáz helyet Élénken és fesztelenül figyeli vis-a vis-jét, Csicserint. Barthon mély olvasásba merül és jegyzeteiből föl sem pillant. Csicserin és társai némileg elfő­­gódva ülnek a körös­­körül leiéjük irányzott tekintetek gyújtópont­jában. Csicserin pá­paszemes, számtan-ta­­nárkülsejü, vörösen­­szökés szakáüu, so­vány alak, Litvinov borotvált képű, izmos, kövér, Vorovszky kar­csú, elegáns megjele­nésű, szenvtelen, hű­vös arc, ahoay a dip­lomatákat alakítják a Síinpadon. Joffe köp­cös, szakállas, cvikke­­res ember. Mindnyá­jukon fekete zsakett.' kéntelen gesztusnak; egy ízben per­cekig csapkodott tenyerébe, mikor argumentumait fölsorakoztatta* az utolsó akkordokat meg egyenesen az asztalon üti ki. Beszéde váratla­nul ér véget. Mintha hirtelen az ju­tott volna eszébe: „no, egyelőre eleget beszéltem*. Még egyet üt az asztalra, aztán nyugodtan leül. Barthou. Franciaország küldöttje, Poincaré helyettese, a francia kamara hires szónokai között is kivételes he­lyet foglal el. Már megjelenésében van valamj nyugtalanító, szinte tá­madó. Tekintete szúrós, minden moz­dulata offenzív, vad, lelógó bajusza van, mint a régi gall harcosoknak, a hangja éles, hideg, mint a guillotine. Mikor szólásra emelkedik és e hang belevág a terem csendjébe, villamos feszültségűvé válik a terem atmosz­férája. Mindenki visszafojtott lélegzet­tel figyel. Rathenau sárga, mongol arca hideg és mozdulatlan az izgal­mában vörös és fölhevíti Wirth naellett. Az oroszok az asztal fölött össze­hajolva magyarázzák egymásnak ocuiuuu szavait. juiuyu nuiii-lokára felrajzolódnak a ráncok. Min­denki érzi a teremben: ezen az emberen fordul meg a konferencia sorsa. Volt egy pillanat, mikor úgy látszott: az első ülés után szélszé­led az egész gyülekezet. Csicserin hajlott, fáradt; tanárnak néznéd aki valami elvont tudomány­nak szentelte életét. Rossz szónok, bár tökéletesen beszél franciául és angolul, sajátságos, kellemetlen ak­centusa szinte érthetetlenné teszi előadását. Vékony, erőtlen hang­jának furcsa mellékzöreje van? mintha elszabadult húr zörögne. Mig Barthou támadó egyénisége a legegyszerűbb kijelentő mondatnak is bizonyos violens szint kölcsönöz, e lágy zsidó eladásában a lege­rősebb nyilatkozat is színét veszti. Ha a főszereplőkről ily részlete­sen írunk, nem lehet megfeledkezni a konferencia két névtelen szereplő­jéről, akik a maguk nemében felüi­­mulhatatlant produkáltak. Két tolmácsról van szó. Az egyi-H. j’ tartottak fönn, holott nyolcszáz a jelentkezők száma. A meghívott előkelőségek, több­nyire helybeli notabilitások és csa­ládtagjaik ötszáz helyet foglalnak el a teremben': a hölgyek eleven fej­lettjei, a tábornokok és rendőrkap - tányok színes formaruhája, Qénua érsekeinek lila talárja kellemesen tarkítják a zsakettek és redingotok fekete mezejét, viszont, mi tagadás, a gazdasági konferencia komoly tér* mébe színházi premier hangulatát viszik bele. A terem lassankint megtelik. Elő­ször a luxemburgiak, aztán az al­bánok, bulgárok, osztrákok dele­gáltjai érkeznek, a japán küldöttség egyenesen kijelölt helyére tart és csöndesen helyet foglal. Görögök, lettek, norvégek érkeznek ezután. Barthout és a francia küldöttséget követi Wirth kancellár ésRatlienau­­val az élén a német delegáció Lloyd G:orgeot tapssal fogadják. Ő itt a í-piritus rektor. Sokan a delegáltak közül bizonyos elfogódottsággal lép­nek a terembe és zavarukban he­lyüket sem lelik. Mar az összes delegátusok elfog­lalták helyeiket, amikor az orosz küldöttség megjelenik a bejárat kü­­’ szöbén. Feszült figyelem kiséri őket. Lloyd George-ot szomszédja infor­málja az oroszok személyéről. Az angol miniszterelnök ismeri nevei­ket, de személyesen még nem érint­kezett velük. Csupán Kraszint ismeri. Lloyd George lassan, szokatlan«1 lassan beszél, hogy azok is meg­értsék, akik angolul nem tudnak. Az első szavaknál az egész terem 3 rendkívüli ember szuggeszciója alatt áll. Úgy beszél itt az orszá­gok vezéreinek társaságában, mint jó nagybácsi a gyerekekhez. Maga­­artásában az olyan ember fölénye, aki hozzászokott ahoz, hogy a leg­különösebb helyzeteken is ur legyen. E fölényes biztonságát kü­lönösen alászinezi szarkasz­tikus mosolya, amely szinte eltörölheted énül odarajzoló­dott szája szögletébe. Élet­tel teljes szeméből nagyszerű optimizmus sugárzik. Külön tanulmányt lehetne írni egészen sajátos gesztu­sairól. A szemöldöke, bor­zas fehér bajusza külöu szerepet játszik. Ha valami maliciát elhelyez, — rava­szul fölhúzza szemöldökét és a vastag bajuszt még jobban lesimitja kezével, mintegy eltakarni akarva a szája szélén megjelenő gúnyt Ez a mosoly egyenesen megsemmisítő az ellenfélre. Gyöngébb ellen­felet Lloyd Ge- ; - c ■* orge ezzel a kis v­­ajkrándulással el tudna intézni Néha átengedi magát valami ön­kök öreg angol hölgy, aki az olasz beszédeket minden jegyzet nélkül, egyszeri hallomásra, szinte szóról­­szóra fordította angolra, a másik fiatalember, aki viszont az angol miniszterelnök beszédét oly tökéle­tesen adta vissza franciául, hogy általánosan megtapsolták. Dezső Alajos.

Next

/
Thumbnails
Contents