Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-21 / 110. szám

BACSMEGYEJ NAPLÓ

6. oldal

LAPOZGATÁS

• a a

Olvasom Claade Farrére regényét, a Dax kisasszonyt. A színes leírások, poé- Őkus jelenetek, érdekes mese mögött egy egészen uj és veszedelmes tanulság mered ránk. Ez a tanulság, ez a szokatlan költői igazságszolgáltatás az erény bukását és a bűn és könnyelműség diadalát vallja.

A mindenkori irodalomban a Szeretők — azok, akik szerelemből vétkeztek — a legszimpatikusabb és legkedvesebb léma voltak. Csakhogy azok, akiket szenvedélyűk „összeütközésbe hozott az erkölcsi világrenddel“, az utolsó fejezetben, vagy az ötödik felvonásban mégis „elnyerik megérdemelt büntetésüket“. Ez a tragédia megdönthetetlen törvénye, ahogy azt a Dax kisasszonyok a fölsőbb lányiskolában tanulták.

A Dax kisasszonyban is azt várjuk, hogy az ártatlan és derék Alice a végén diadalmaskodik és mindannyiunk megelégedésére, sok szenvedés után cl#yeri a boldogságot, ami alatt természetesen egy bizonyos jóképű fiatalember értendő.

A rokonszenves bűnösöknek kijáró részvéttel, de mégis egy egész halvány kis elégtétellel láttuk volna, ha Carmen de Retz, a szabad szerelem, sőt a szabad szeretkezés apostola, könnyes szemekkel távozik ötödik vagy hatodik szeretője karján, miután minden elve és bölcsessége csütörtököt mondott egy jól nevelt urilány tisztasága és idealizmusa előtt.

Az erény elnyeri jutalmát, a bűn büntetését és az Alice Daxok megint egyszer nyugodtan a fka Inak — nekik van

igazak.

Jgen ám, de Claude Farrére azt mondja, hogy nem igy van és a könyve végén egy igen kellemetlen meglepetést okoz az összes Dax kisasszonyoknak.

A jóképű fiatalember ugyanis, aki egyik hölgybe se volt romeói szerelemmel szerelmes, összemérvén Dax kisaszszony szűzi ártatlanságát, tiszta szépségéi, hozományát, naivitását és — mit tagadjuk — kissé nagy kezét, az erkölcstelen Írónő számára már nem titokzatos, de mégis vonzó szépségével, szellemével és a mellette kínálkozó szabad életmóddal — az előtte volt öt és utána eljövendő tizenöt szerető ellenére is; ellenére még annak az egynek is, akivel az ő rövid eltávozása alatt az Írónő sürgősen vigasztalódott — az utóbbit választja.

A Dax kisasszony sorsa egyéni sors. De a Dax kisasszony alakja tipus. Típusa a világtól elzártan nevelt, férfiaktól távoltartott, produktiv munkára nem tanított, raffinement és társadalmi sliff nélküli vidéki urilánynak. Ez a tipus Németországban és Angliában kihaló félben van. Franciaországban és nálunk azonban igen gyakori. De mellette mind gyakoribbak a Carmen de Retzek, akiknek láttára a szegény kis Dax kisasszonyok ijedten konstatálják, hogy hát ilyen is van: nem kifestett kokott, hanem urinő, finom, müveit, társaságbeli — és mégis. Kis Dax kisasszonyok, hogy lehet az ilyen nők ellen védekezni ? A CaTmen de Retzeket kellene-e bojkottéin! a félvilágba, vagy a Dax kisasszonyokból is Carmen de Retzeket kell-e nevelni.

Claude Farrére nem akart irányrégényt irni. Mindjárt a mottójában megmondja, hogy ő maga sem akarná, hogy az ő tanulságai szerint alakuljon a lánynevelés.

Negyvenhárom éve, hogy Ibsen Nórájában felvetődött ez a probléma és megoldásban ma sem jutott előbbre, írtak róla komoly könyveket és regényeket, Prevost megírta a Demiviergest és Kahlenberg a Nixchent, Wollzogen a Dritte Geschlechtet és Balázs a Doktor Szélpál Margitot és mindegyikből csak azt látjuk, hogy igy se volt jó és úgy *e lesz jó.

Azt hisszük az eljövendő generáció számára megszűnik ez a probléma. A gazdasági viszonyók arra kényszerítik a

középosztályt, hogy elvei és ízlésétől függetlenül, kivétel nélkül kenyérkereső pályára nevelje a leányait. Már pedig abban a percben, mikor a lányok anyagilag függetlenek lesznek a szülőktől, semmiféle elv, tekintély vagy tradíció nem fogja őket megakadályozhatni abban, hogy a maguk életét éljék, a maguk ízlése szerint. Ez az Ízlés pedig aligha fog megegyezni, a marnák és pasák ízlésével. Igen ám, de mi lesz akkor a családi életbőr, ha megszűnnek a Dax kisasszonyok, akik direkt a feleség pályára lettek nevelve ?

Nos, reméljük, hogy a modern, szabad lányból is kiváló feleség és példás családanya válik majd, ha olyan férfival találkozik, akinek kedvéért érdemes lesz föláldozni a szabadságát. Persze, hogy aztán tényleg azzá legyen és az is maradjon, az minden férjnek a maga külön, örök problémája marad. L—ia.

Senta

A Tisza fodros hátáról befut a szél a város közepébe. Azon a parton, ahol a város fekszik, aszfalt- és cement-fal szorítja kénytelen mederbe a folyót. A túlparton apró tábláju földekből parasztok pogányos földimádása sir be a városba. Mert itt valami van a házak között, az emberek arcán, ami mély ráncokba szakad, amikor tavasszal a földek illatát csapja az uccákra a szél. A vasút uccai kisgazdakörben lehet látni, miként ül ki ezekre a bama, szélescsontu arcokra a föld mindennél nagyobb és szentebb imádása. Láttam kecskelábas asztalok mellett a csontos öklökre nehezedett busa fejeket a fogsorok kikoptatott sorából kurta meggyfaszáru cserép-pipák kupakja alól bodrosodó füstfelhőben. A szavaknak borkorcsoíya kellett, hogy a Tissahát tavaszi keskeny táblái megszólaljanak. Azután ömlött a szó, a torkok parázsosan égtek, mondatok, beszédek, dikciók izzottak ki rajtuk és égető hevítésük az életük legnagyobh istene

— A föld volt.

Láttam őket az ünnepi ég alatt, amikor a tornyok gombján melegen táncolt a nap és aranyesővel szórta be az ide illatozó táblákat, ht megint beszéltek. Kis körökben, öt-hatos csoportokban álltak a piactér közepén. A bordátlanul égnek futó házak nem akasztották meg mámoros pillantásukat. Azok mentek, futottak, a megérlelő aranyesőt cirógatták, bársonyosan magukba szívták és lávásan megint csak az igét tükrözték vissza:

— A föld. I

Azután, mikor a delelő már két órára nyulott — a kiskapuk fakilincse megcsattant, az ember lépett ki rajta. Ráncos csizmája alatt nyikorgott a kövezet. Bama bronzos arcába nagy fájások ráncosodtak bele, a kajla bajuszok bolond vonalában az akarás terítette ki remegését és megint csak azt hallottam:

— A föld.

Délután már nem álltak ki a piactérre. Haragos, villogó igemorzsolásukkal behúzódtak a korcsmákba. Két órakor már a rézfuvolák, bombardók széles gyomrából kibasszusonodott a nóta. Nem a szavak összerakása, nem a vékony hangjegyek egymásra hangolása volt. Valami más, valami pogányos áldozás, az elérhetetlen makrancos vágy, a vér, élet, ember, amit ők akarnak, aminek lerogynak télen havas, tavasszal harmatos, nyáron életes, ősszel szinbuja, nekik szűz ölére, imádságuk zsámolyára.

— A föld.

Mikor a korcsmák ivóiban már rekedten basszusodik a bombardó, a lányok dobhártyáját már nem bántja a zsivaj, a Royal előtt megindul a korzó. Vékony bokáju, elegáns ruháju lányok oldalán angol, francia ruhás urak teszik a szépet. A kávéház nagy üvegablakai mögött a fejek egybeolvadó tengere úszik. A kezekben legyező formában kifeszitett kártyalapok. Itt más a levegő, mint a gazdakörben vagy a réztrombitás korcsmában. Gummi sarkon jár a pincér és a mozdulatában nevetést kies iklandozó wiasság. Nem csoda, most ha

a szállásokról négy tajtékozó lován behajtat a genty, tükrök, üvegek, poharak csörömpölő halotti tora kezdődik. A cigányt lekényszeriti a padimentumra, a marokba csillogó, ólommagvát néha a menyezetbe köpő kis furcsa szerszám. Ilyenkor a pincér is megtanulja a tempót. Délután, amikor az ebédutáni emésztést siettetik a kereskedők, iparosok. szegény ruhás Iatainerek, már a pincér az éjszaka betanult tempóval ballansziroz rossz fekete kávét az asztalok között. Mert van nyoma itt a városnak is, a városháza két emeletével és furcsa kolosszusával szimbolizálja ezt. A személyek, akiknek itt kellene lenni, a város dekórumát adni, azok kint élnek a szállásokon. Van bent is házuk, de ott csak vendégek, briccsessz nadrágjukból a port jönnek kiveretni. Puha szárú csizmájukról a sárt, box-kenőccsel befeketíteni. A városháza közgyűlési terméből az igét halkszavuvá tenni, morgását megnyugtatni, a szállást, védeni a busa fejek makrancoskodása elől. A szállások megvékázzák magukból a pénzt, páncélszekrényes takarékok szépen elraktározzák.

Iskolák, a gymnázium, a kultúra szenthelyei, ahol hetven tanító, sok . tanár lobogtatja az agyak előtt a tudás fáklyáját. Egy itteni redakcióból indult el a budapesti kőszobor szigorú tekintetű, verekedő tollú volt élője Bartha Miklós, a publicista.

Az egész alacsony házak ablaka jókor reggel csapódik ki, mert az energiájukat kenyérre váltó nincsteleneket korán hívja a gyár, melyeknek vasgyomrában a gyapjú fonódik kockás szövetekbe. Vándor iparoslegényeknek, a „kofferosoknak“ is van itt megálló helye. Két bútorgyárban is trillázhatnak ki gyalulás közben vándor útjukon eltanult nótákat.

Ez a város nem állhat meg. A határtalanság, a viz, amelyen négy világrész viszi-hozza egymásnak az élet mindenféle termését lüktető tempót diktál az ereibe, csak a kis táblák meg a nagy szállások fekszenek még egymás mellett mozdulatlanul. (gyi)

— Pasics fia és leánya Sentán.

Kedden délután Pasics miniszterelnök leánya és fia Sentán időztek. Délután fél 3 órakor megebédeltek a sentai „Royal" szállóban. A városban Bukur Dragomir postafőnök kalauzolta őket.

— Külföldi tudósok Sarajevóban.

Két illusztris vendége van Saraievónak. G. S. Crawford világhírű angol archeológus és Oswalc Menghin bécsi egyetemi tanár. Mindketten egy tudományos társaság megbízásából Egyiptomba utaznak és ott archeológiái kutatásokat végeznek. Útjukban érintették Sarajevót is, ahol a múzeumokban szintén tanulmányokat végeztek.

— Nikita birtoka a montenegrói rokkantaké. -Beogradból jelentik : A kormány elhatározta, hogy á volt montenegrói uralkodói család zár alá vett birtokait eladja és azoknak vételárát a montenegrói hadirokkantak felsegélyezésére fogja fordítani.

— A petrovaradini tisztek kérelme. Beogradból jelentik : A petrovaradini várban állomásozó tisztek és katonai tisztviselők kérvényt nyújtottak be a közoktatásügyi miniszterhez, amelyben kérik, hogy gyerekeik részére a várban külön iskolát állítsanak fel. A minisztérium valószínűleg teljesiti

1 kívánságukat.

200. szám.

. II— ... .............

— A törvényszéki elnök távozása. Dr. Macsik Koszta, a suboticai kir. törvényszék elnöke, akit — mint jelentettük, — a cseh köztársaság elnöke a kassai tábla alelnökévé nevezett ki, e hó 26-én távozik a suboticai törvényszék éléről. Az elnöki teendőket ideig lenesen dr. Pavlovics István n. törvényszéki elnök látjfe el, mig a főtárgyalási tanácsban dr. Latinovics Milán fog elnökölni.

— Az amerikai misszió adománya a délszerbiai iskolák építésére. Beogradból jelentik: A Beograd ban tartózkodó amerikai misszió a közoktatásügyi miniszternek 190 ezer dinárt adott át a délszerbiai iskolák újjáépítésére.

— Zátonyra fntott tiszai hqjó.

A Tiszán közlekedő személyszállító hajók egyike husVét másnapján esti 7 órakor közvetlen a st. becseji hajóállomással szemben zátonyra futott. A hajó növi becsétől kezdve nem a Tisza medrében úszott, hanem a Tisza égterületén, pár száz lépésnyire az eleven vízben fennakadt. Az irtásokat csak másnap délelőtt hordhatták ki csónakon a becsei állomásra, mert a nagy szélvihar miatt a hajó nem volt megközelíthető. A zátonyra került bajé elvontatása annál nagyobb nehézségbe ütközik, mert előtte a viz igen sekély, sőt itt ott a pert is látható.

— Növi sad város közgyűlése.

Novisadról jelentik : A város kiszélesített tanácsa szerdán Szlepcsevics Milán főispán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen elsősorban a király nászajándékért! vonatkozó tanácsi előterjesztést tárgyalták. Az eddigi tervet, hogy a szükségelt összeget gyűjtés at ján szerzik be, elejtették és egyhangúlag elfogadták a tanács javaslatát, amely szerint a szükség let egy millió dinárnyi összeget progresszív kulcs szerint kivetendő adó alakjában fogják megszerezni. Ezután házhelykérdéseket tárgyaltak. A főispán házhelyiránti kérvényét levették a napirendről.

— Polgárháború Kínában. Pekingből jelenti a Matin tudósítója: Kínában kritikus helyzetet teremtett Sang Coe Sínnek és Vu Peri Finnek a katonai fővezérségért való vetélkedése. Az országban nagy harcok folynak. Peking is veszélyben forog. A külföldi diplomaták aggódnak, hogy a két tábor harca miatt a város egészen elszigetelt helyzetbe kerül.

— Betiltották a Szegedi Napló utcai árusítását. Mint Szegedről jelentik, a szegedi polgármester betiltotta a liberális szellemű „Szegedi Napló" utcai árusítását. Az utcai árusítás betiltása egy nagypénteki hir miatt történt, amely állítólag a szegedi papság körében' nagy megbotránkozást keltett. Ezzel kapcsolatban mozgalmat indítottak és aláirásokal gyűjtenek a kormányhoz teendő felterjesztéshez, amelyben indítványozni akarják, hogy a lapot végleg szüntessék meg. A Szegedi Napló egyike a legbátrabb hangú és legjobban szerkesztett magyarországi lapoknak, betiltása jellemző arra a sajtószabadságra amely most uralkodik Magyarországon.