Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-20 / 109. szám

109. szám.

BACSMEGYEI NAPLÓ

5. oldal

Budapesten elfogtak

egy pénzhamisító társaságot

A budapesti rendőrség egy nagy apparátussal dolgozó pénzhamisító bandának jött nyomára. A társaság a terézváros egyik szűk utcájában már hónapok óta gyártja nagy mennyiségben a cseh ötven és száz Szokolos bankjegyeket. Bgy nagy intézet erzsébetvárosi fiókjában jöttek rá a hamisításra. Nagycsütörtökön egy fiatal ember jelent meg a pénztárnál és cseh bankjegyeket kínált beváltásra, melyekről rögtön kiderült, hogy hamisítványok. Az illető üaumova Pávelnek mondta magát. Szerinte alig egy-két napja tartózkodik Budapesten. A szokolokat Prágából hozta magával.

A gyanús bankjegyekből nagyabb mennyiséget találtak nála. Hosszas vallatás után megtudták a rendőrségi közegek, hogy a Terézváros egyik mellékutcájában egy hat tagból álló pénzhamisító társaság működik.

Baumova által megjelölt házban megtalálták a hamisításhoz szükséges kliséket és festékeket. A többi tetteseket azonban a rendőrségnek még nem sikerült elfognia.

Síró asszonyok

A háziasszonyok, amikor reggelenként sápadtan, fáradtan, a megélhetés nehéz gondjaitól gyötörve, a piacra mennek bevásárolni, üres a kezükben levő kosár vagy szatyor. Amikor aztán bevásárlásaik végeztével, a piacról hazafelé mennek, — hát akkor is üres a kosár vagy a szatyor, de a szemük tele van könnyel: sirnak az asszonyok, mert a rengeteg pénzükért, amit kiadtak, alig kaptak valamit, vagy még annál is kevesebbet. Pedig ebédet kei főzni, a férj, az apa délben hazajön a hivatalból, a munkából, az irodából, a gyárból és ebédelni akar, a gyerekek is,enni akarnak — szegény asszony saját magával már nem is törődik, de a család az bizony megkívánja a magáét, de honnan, miből készítsen ebédet, amikor egy kiló disznózsír száz korona, egy kiló marhahús — ami nem is egy kiló, mert jókora csont is jár hozzá — talán már ötven korona, vagy még több, egy liter tej, — és milyen tej, — 16, 18, vagy talán 20 korona, egy kiló kenyér 26 korona.

Száz dinár sok pénz, fix fizetésű ember költségvetésében, de nagyon kevés, amikor az asszony száz dinárral kimegy a Diacra, a a mészárszékbe, a lisztesboltba, a fűszereshez és a pékhez.

Hát még amikor elfogy a tüzelőfa? Ma egy métermázsa fa 170 korona.

Hallatlan.a drágaság és kell, hogy ezzel is foglalkozzrnk, ke resve az utakat, módokat, amelylyel a drágaságon valamelyest enyhíteni lehetne.

A drágaságnak egyik főoka az, hogy sok élőállatot, marhát, sertést, baromfit tőlünk, a Bácskából és Suboticáról a külföldre szállítanak. A jó valutájú olaszok a drága lírájukkal összevásárolják a marhákat és ezzel felhajtják az arakat. Sertésért ma a piacon, Külföldi számlára 70 koronát fizettek élősúlyban. A disznózsír ára kerek 100 kor., és egy kiló libazsír 250 kor. A baromfi megfizethetetlenül drága.

Már most ha azt mondjuk, hogy meg kell tiltani az élő állat és mindennemű élelmicikk kivitelét, jönnek a valuta tudósok, a nagy pénzügyi szakértők és kiszámit-A Beogradban megjelenő Vreme legutolsó számában cikket közöl Sándor király életéről. A cikket itt ismertetjük :

Sándor király jókor kelő, reggelijét már nyolckor be is fejezte és visszavonul dolgozó szobájába, ahol tiz óráig a napi ügyek és levelezésének elintézésével foglalkozik. Tiz óra után megjelennek nála az adjutánsok és a különböző politikai funkcionáriusok, akiknek jelentését hallgatja meg. Ezek az audienciák mindennap déli tizenkét óráig tartanak, csak a vasárnap kivétel, amikor a király senkit sem fogad.

Tizenkettőtől egyig tart a séta. Egy órakor van a dejeuner. A király nagy kedvelője a szerb nemzeti ételeknek, amelyek sűrűn szerepelnek az étlapon. A dejeuner után megjelennek a királyi palotában Sándor király háborús ismerősei, akik között parasztok is vannak. Ezekkel hosszas és közvetlen diskurzust folytat. A látogatókat Sándor király még régens korából ismeri. Ezek az egyszerű emberek nem mulasztják el, ha Beogradba mennek, hogy Sándor királyt meg ne látogassák. Ha ilyen látogató jelenik meg a koriakban, az udvarmester azonnal bejelenti a királynak. Ezeknél a látogatásoknál tesz Sándor ki— Velikibecskereki munkatársunktól —

Beszámoltunk a bánáti Magyar Párt megalakulásáról, melynek elnökévé dr. Várady Imre ügyvédet, volt függetlenségipárti országgyűlési képviselőt választották meg, Dr. Várady a legnépszerűbb és legtekintélyesebb férfiú a Bánátban és nemcsak a magyarok, de a németek és szerbek is a legnagyobb szimpátiával veszik körül Várady személyét. Régi függetlenségi politikus, a demokrácia régi, tántoríthatatlan harcosa. A háború kezdetén az internált bánáti szerbeket személyes felelősség vállalása árán szabadította ki. Kétségkívül dr. Várady Imre személyében a bánáti Magyar Párt sorsa a legjobb kezekben van letéve.

Veliki-Becskereki tudósítónk beszélgetést folytatott dr. Várady Imrével az aktuális politikai kérdésekről és bánáti Magyar Pártnak a szerbekkel, németekkel és a munkásokkal tervezett együttműködéséről.

— Ami elsősorban a munkásságot illeti — mondotta Várady — én remélem, hogy a harmónia köztük és a mi pártunk között teljes lesz már a múltakra való tekintettel is- Mi persze nemzeti alapon álltunk, de a legdemokratikusabb elvi alapon. Még 1905-ják, hogy ez rontja a valutát.

A szakértőknek, — mint rendesen, — ebben sincs igazuk. A valuta egészen mástól romlik, de ha minden élelmi cikket kivisznek, akkor az egész megélhetés lehetősége romlik el és a sok valutajavitás mellett, a dolgozó nép éhezni fog.

rály csodálatos emlékező tehetségéről tanúságot. A legkisebb dolgokra visszaemlékszik. Az ilyen látogatásoknál nincs szertár és ceremónia, minden a legnagyobb közvetlenséggel folyik. A látogatók valamennyije királyi ajándékkal hagyja el a konakot.

Délután négy órakor a sétakocsizásról vagy a lovaglásról visszatér a király. Négytöl-hatig folynak a magán-kihallgatások. Este nyolckor van a vacsora, amelynek étrendje francia ételekből áll. A vacsoránál katonai és politikai előkelőségek jelennek meg. Vacsora után elmaradhatatlan a bridge-parti. Ennek a befejezése után tizenegykor a király visszavonul lakosztályába, ahol lefekvés előtt még másfél órát olvas. Leginkább a politikai és világtörténelmi müvek érdeklik. A szerb és horvát nyelven kívül perfekt beszél franciául, oroszul és németül, az utóbbi időben angolul tanul.

Sándor király szenvedélyes zenekedvelő, maga is muzsikus. Kitünően zongorázik. A sportok közül a vadászatot szereti legjobban, hires céllövő.

A társadalmi 'élet minden megnyilatkozása iránt nagy érdeklődéssel viseltetik Sándor király.

ben én mint egy magyar polgári párt képviselője a hatóságoknál erkölcsi és anyagi felelősséget vállaltam a munkások május elsejei felvonulásáért. Mi mindig megtaláltuk a megértést a munkássággal. Végül a szenvedésekben is osztályos társunkká lettek a munkások. Amint megtaláltuk a megértés és együttműködés lehetőségét a múltban, úgy Remélem, hogy megtalájuk a jövőben is.

— Azt hiszem, hogy a németekkel szintén sikerülni fog a kölcsönös bizalmat, harmóniát és megértést megteremteni. A németekkel engem régi kulturális, politikai és társadalmi kapcsolat fűz egybe. Évek hosszú során át én voltam a németek képviselője és elnöke vottam a torontálmegyei Bauernvereinnak. Az összeomlás után a németek is velünk együtt haladtak. Igaz, hogy utóbb önnálló pártot alakítottak, de erős a hitem, hogy a két párt karöltve fog működni. Hiszen a régi függetlenségi párt zöme a németekből alakult és ami idegenkedés a németekben a magyarok ellen feltalálható, azt a szűklátókörű régi szolgabiró-politika okozta, mely üldözte a németeket éppen függetlenségi politikai magatartásuk miatt.

— Az itteni szerb pártokra nézve |

»•••••••••••••••••••••••••••••»•••••••••a

Hogyan él Sándor király?

A bánáti Magyar Párt elnöke

az aktuális politikai kérdésekről

— Beszélgetés dr. Várady Imrével —

az a nézetem, hogy amig a nacionalizmus nem mint politikai hitelv, hanem mint szenvedély, mint fajgyűlölet él a szerb pártokban addig, még azokat a szerbeket is elriasztják, akik keresik a megértés útjait. Örömmel látom azonban, hogy mér kezdenek a szerb pártokban előtérbe kerülni azok, akik régen egylittharcoltak velünk a demokratikus jogokért. Amilyen mértékben jutnak ezek befolyáshoz,olyan mértékben emelkedik az én reményem, hogy a teljes megértés é? együttműködés lehetséges lesz.

Végül a magyarországi helyzettel kapcsolatban és a trianoni békeszerződésről egyik kérdésre a bánáti magyar párt elnöke a következőképen nyilatkozott:

— Nem hiszem, hogy az SHS. királyság magyar pártja jogosult volna kritikát gyakorolni bármely külföldi állam kormánya és belpolitikája felett. Különben is veszedelmes precedens volna a mai magyar rezsimről Ítéletet mondanunk. Én különben sem ismerem olyan közelről a mai magyarországi viszonyokat, hogy hivatottnak érezném magam arról bírálatot mondani.

— Másként áll a dolog a trianoni szerződés kérdésében. Ez a szerződés a mi kérdésünket rendezi, tehát pártunknak valóban állást kell foglalnia ebben a tekintetben. És a bánáti Magyar Pártot ez a meggondolás vezette, midőn programjába vette, hogy elfogadja a trianoni szerződés által 'eremlett államjogi helyzetet és követeli e szerződésben biztosított jogaink gyakorlati érvényre jutását,

Dr. Heszlein József.

Husvét utáni mozaik

.Husvét hetében nagy kereslet indult meg a tojás piacon. Ez a közgazdasági jelenség arra indított egy élelmes tyúkot, hogy összehívja kolleganőit és velük együttesen megbeszélje a szervezkedés munkáját. Szovjetoroszországban ugyan már rég meg van a tyúkok szakszervezete is, de ez eddig'nem annyira tojás problémákkal, mint inkább más szociális kérdésekkel foglalkozott.

A gyűlésre számtalan tyuk jött össze, úgy hogy hangos kotkodácsolás között akarták megválasztani a korelnököt. Miután azonban csupa nőnemű lény jelent meg a gyűlésen, ezt az aktust nem lehetett lebonyolítani, hanem helyette sorshúzás utján állapították meg az elnök személyét. Rövid székfoglaló után az ujonan választott elnök felhívta a gyűlés egybehivóját, aki egyike volt a legrutinirozottabb tyúkoknak, hogy ismertesse a programmot.

— Kolléganőim — kezdte ez a beszédet — a háború előtt ragyogó helyzetben voltunk s ma alig tenk a mindennapi kendermagra. Békében naponta leszállítottunk egy-egy lámpázott tojást á 3 krajcár és biztosítva volt a napi megélhetésünk. Ma mit vásárolhatunk azért a nyomorult másfél dinárért, amit egy tojásért kapunk. Nem is szólva arról, hogy ma nem 'tudunk tojni, csak igen magas üzleti rezsik mellett, ami személyes szükségletünk olyan hatalmas összeget vesz igénybe, hogy darabonként öt dináron alul képtelenek vagyunk tojni, ha csak nem akarunk ráfizetni.

— A költéssel ugyancsak ferde állapotok vannak. Békébe, ha ráültünk a tojásra, igazi békebeli csirkék keltek ki belőlük, most ha akár egy félévig ülünk rajtuk se kel ki belőle rendes példány. Aztán a tojáskeltő gépek óriási konkurenciát csinálnak nekünk. Tékát kortársnőim tömörüljünk! Sok lúd disznót