Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-20 / 109. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 109. szám vállalatnak nincs sok passzívája, amint értesülünk, mert a nagy raktárból a követelések nagyré szét ki lehet egyenlíteni. Sokkal súlyosabbak azonban Hajós Személyes adósságai. Egy tekintélyes és magasállásu suboticai urnák negyed miiliö koronáját vitte magával és az a sok, részben még fel sem derített adósság, amelylyel Hajós kereskedőknek, szabóknak, főpincéreknek és másoknak tartozik — közeljár szintén a negyed millióhoz. A hitelezők természetesen most drágaság és a kevés fizetés miatt. Az öngyilkosság idejében hárman voltak otthon, a másik szobában. Körülbelül fél öt órakor még beszélgettek vele, igen nyugodt volt, átment a szomszédos üzletbe papírért, teát és cukrot is vett. Teát csináltatott, majd bement a szobájába, irt, levetkőzött, az asztalra tette sapkáját és állva jobb halán'ékon lőtte magát. Azonnal befutottak hozzá, a szomszéd* ban is hallották a lövést, de mire a szobába értek a riadt emberek, a rendőr már halott volt. A szoba még most is olyan állapotban van, mint az öngyilkosság alkalmával. A halott rendőr az asztal előtt mereven, fehér alsónadrágban fekszik a földön, az asztalon sárgás petróleum lámpa és a jobb sarkán egy darab véres koponya csont. Agyveleje teljesen kifolyt. A golyó a plafonba fúródott. Az asztal közepén búcsúlevél hevert, amit elvittek Tillinger helyettes főkapitányhoz. A mentők is kijöttek, de mái csak a beállott halált konstatálhatták a megrázó drámánál. ijedten ostromolják a Titán céget, ahol szerdán délután már megkezdődtek a foglalások is. Elfogatóparancsot is adtak már ki Hajós Sándor Ferenc állítólagos mérnök ellen, tekintettel azonban arra,.hogy Magyarországba ment, kérdéses, hogy sikerülni fog-e kézrékeritése. •«aoeC'Si«««ts«aeca*9«ee»»« • • Öngyilkos lett egy rendőr A Bunjevačka ulica egyik házában szerdán délután agyonlőtte magát Milankovics János 46 éves suboticai rendőr. Kimentünk szerdán este az Öngyilkos rendőr lakáséra. Komor, rettenetesen sötét külvárosi uccók vezetnek a Bunjevačka ulicáig. Nyúlós, nagy sár, a szélesen terpeszkedő falusias házak apró ablakai alvásra hunyódnak, barátságtalan, kihalt az egész tájék. Az öngyilkos háza előtt rendőr áll amikor belépünk. Bent, a tornácon emberek, asszonyok vára koznak és halkan beszélgetnek. Sötét van csak a belső szobából hunyorog ki egy petroleum lámpa sárgás fénye. Milankovics János tizenöt éve szolgált mint rendőr. Négy gyér meke maradt hátra, felesége már 1917-ben meghalt. Az utóbbi időben sürür. betegeskedett, tüdővé szes és hat hónapig betegállományban volt. Fizetését azért továbbra is kapta. A rendes békebeli fizetésén kivül napi 56 koronát és a 15 éven felüli családtagok után fejenként 2 dinár pótlékot. Idősebb lányai Adél húsz és Juci tizennyelcéves a rendőrségen vannak kihallgatáson. Mindketten önállóan tartják el magukat. Kálmán, az egyetlen fiú 16 éves, szabóinas. Szomorúm, kisirt szemekkel ál előttünk és akadozva, csukló hangon felel kérdéseinkre. A legkisebb lány Katica, 12 éves, okos szemeivel kufatólag néz ránk, látszik, hogy még nincs tisztában a nagy szerencsétlenséggel, amely most apja halálával bekövetkezett. A tragédia előzményét az egybesereglett szomszédok és a halott öccse vontatottan, lassan emlékezve a részletekre mondják el. — Már többször emlegette az utóbbi időben, hogy nem bírja az életet — mondja egy nagybajszu, mélyhangu ember. — Nem élek én sokáig! Fejbe fogom lőni magamat! — ezeket mondogatta Milankovics az utóbbi napokban. De hát nem vettük komolyan a beszédjét, mert beteg volt és néha inni is szokott. — Sokat panaszkodott — vág közbe az öccse —, hogy nem birja eltartani a családját a nagy Veliki-Becskerek küldöttsége Pasics miniszterelnöknél — Becskereket kívánják a tiszai kerület székhelyének — Beograd. Szerdán délután 4 órakor fogadta Pasics miniszterelnök a veliki-becskereki és bánáti küldöttségeket, melyekben nemzeti különbség nélkül ötvenen vettek részt. A küldöttség azt kérte, hogy az uj kerületi beosztás alkalmával a tiszamelléki kerület székhelyét ne helyezzék át Veliki-Becskerekről Sjari-Becsejre. A küldöttséget Mihajlevics Szvetiszláv dr. radikálispárti képviselő vezette és résztvett benne Gavrila Emil dr. volt főispán és több képviselő is. A küldöttség nyomtatott memorandumot adott át a miniszterelnöknek, amelyben részletesen kifejtik, hogy miért tartják szükségesnek, hogy Becskerek maradjon a kerület székhelye. Milics Mika hosszabb beszédben fejtette ki a miniszterelnök előtt a küldöttség kívánságait. Pasics miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a memorandumot át fogja tanulmányozni, de kötelező Ígéretet nem tehet, miután ugyanolyan érveket, mint amilyeneket Becskerek mellett felhoznak, esetleg Stari-Becsej is felsorakoztathat a saját érdekében. A végleges megoldást a közérdek figyelembevételével fogják meghozni és ő nem prejudikálhat a kormány határozatának. A pesti rendőrség befejezte a nyomozást — Tettes nincs — Lezárták a bombamerénylet aktáit — A Dohány-utcai bombamerénylet hat szerencsétlen áldozatával, negyven sebestmjévél, az áldozatak síró özvegyeivel, árváival, a még meg;orlást követelő hangulatával véf leg lekerült a napirendről. A budapesti rendőrfőkapitány egy újságíró előtt lett kijelentésében már bejelentette, hegy a nyomozásnak vége szakadt, mert a rendőrség már minden nyomot és adatot kimerített, de nem akadt a tettesek nyomáia. Már csak valami véletlen szerencséből remélik, hogy ebben a borzalmas ügyben valami történjék. A rendőrfőkapitány természetesen nem adja föl a küzdelmet — legalább is hangsúlyozza, hogy a nyomozás tovább folyik, melynek eredménytelenségét máris bejelenti. — Most azt lehet mondani, nagyon kevés kilátás van arra, hogy eredményt lehessen elérni. A főkapitány, aki ebben a pillanatban a hivatalos álláspontnak adott kifejezést ezzel a kijelentésével, lezárta a Dohány-utcai bombamerénylet aktáit. A hivatalos körök még egynéhányszor hallani fogják talán az ellenzéki pártok és a bátrabb sajtó nyomozást sürgető fölszólalásait, de azok csak süket fülekre fognak találni. Mert Budapesten három év alatt megtanulták, hogy miként kell szájakat hallgatásra némitani, miként kell jogorvoslást követelő hangokat a torokba forrasztani. Most a vidék nyomoz Budapesten már teljesen ellanyhult a nyomozás. A nyomozási munka lezárásául a négy-ötszáz aktát áttették az ügyészségre. Ezzel a budapesti rendőrség munkája teljesen befejeződött. A vidék azonban lázban van, a kitűzött nagy jutalom izgalomban tartja és buzgalomra serkenti a vidéki rendőrkapitánysáokat. Egymás után érkeznek a főapitánysághoz távirati feljelentések, amelyek arról szólnak, hogy itt is, ott is gyanús emberek kerültek őriz*tbe, akik vagy a szemályleirás, vagy viselkedésük folytán váltak gyanússá. A nemzeti polgári párt is Mint ismeretes a nemzeti polgári párt azt a taktikai utat választotta, hogy ellenőrzi a kormány ténykedéseit és szükség esetén felemeli tiltakozó szavát, olyan esetekben, amikor a jogbiztonság veszélyben van. A nemzeti polgári pári, amely több Ízben valóra válthatta volna programját, csak most jutott annak tudatára hogy a bombamerénylet nyomozása nem folyik elég eréllye!, amiért ? kormányt felelősségre lehet vonni. A nemzeti polgári párt tagjainak körében általános depressziót idézett elő az a körülmény, hogy a hírhedt bombamerénylet ügyében megindított vizsgálat bizonyos szempontok közrejátszása miatt kátyúba került. Általános feltűnést keltett a szabadelvű politikusok pártjában, hogy a kormány ezúttal is félúton állt meg és újra tanúságot tett erélytelenségéről. Általános csalódást okozott az a tény, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetősége nyílt plakáton és az egyesület hivatalos lapjában olyan hangon beszél a belügyminiszterrel szemb&n, «milyenre még nem volt példa s a belügyminiszter ugyanakkor óvatosan nyilatkozik és keztyüs kézzel bánik támadóivab Nem merik feltételezni, hogy a kormánynak titkolni valója volna az Ébredő Magyarok Egyesületével kapcsolatosan s éppen ezért elvárják a kabinettől, hogy minden kicsinyes szempontot félretéve és minden egyéni érzékenységen felülemelkedve, a megbolygatott rend és jogbiztonság helyreállítása céljából nyílegyenesen halad a bombamerénylet tetteseinek és felbujtóinak erélyes és gyors kinyomozása felé. A pártvezetőség a tagok egyenesen kialakult véleményének engedve, elhatározta, hogy a kormánynál erélyesen közben fog járni abban az rányban. A párt részéről küldöttség fogja felkeresni a belügyminisztert és követeli a vizsgálat erélyes folytatását. Szerencsés megmenekülés A bombamerénylet egyes részletei, amelyekre egyáltalában nem ierjedt ki a nyomozás, lassan napvilágra kerülnek. A vacsorán részt vettek közül sokan a szerencsés véletlen folytán menekültek meg. Érdekes körülmények között menekült meg Weitzenfeld Lajos suboticai származású budapesti lakos, Weitzenfeld Marcel suboticai nagykereskedő bátyja, aki nyolóra után érkezeit meg a vacsorára. Letette a névjegyét egy a főhelyen, Rupert helyével szemben lévő terítékhez és ezután kiment az előcsarnokba, a hol néhány hirlapiróval beszélgetett. Pár pere múlva visszament a terembe, de ekkor már a helyén Kerényi Arnold szállító üli. Weitzenfeld felszólította Herényit, hogy keljen fel, meri ez az ő helye. Herényi azonban kijelentette, hogy nem hajlandó a helyét átadni, mert a kör háznagya őt erre a helyre altette. Weitzenfeld erre megkereste a háznagyot s felelősségre vonta a helyért. Hangosan vitatkoztak egymással a foyerben, miközben odafönt a teremben felrobbant a pokol gép. Kerényi Arnold a Weitzenfeld helyén egyik mártírja lett a klubvacsorának. Miért eredménytelen a nyomozás ? Marinkovics Jenő budapesti helyettes főkapitány, aki a nyomozást ve-' zette, az eredménytelenség okáról a következőket mondta: — A legelső és legnagyobb baj; az, hogy semmiféle bűnjel vagy támpont nem áll a rendőrség rendelkezésére. Más bűnügyben mindig akad valami bűnjel, egy ottfelejtett ruhadarab vagy más egyéb, ami a tettesektől ered, amiből a tettesekre vonatkozóan a rendőrség következtetni tud és kiindulási pontot kap ezáltal. Ebben az esetben azonban egyáltalában semmi sem maradt a helyszínen, nem lehetett találni semmiféle bűnjelet a felrobbant bomba maradványain kivül, úgy hogy a nyomozásnak tulajdonképen nem volt kiinduló pontja. A rendőri nyomozás alatt több Ízben elterjedtek azok a híresztelések, hogy már csak órák kérdése a tettesek kézrekeritése. Ezek a híresztelések egyáltalában nem voltak komolyak. — SajDos, úgy állunk, hogy nincs olyan nyom, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy kik a tettesek, jelenleg pedig semmi adat sincs, amire építeni lehetne. — Most azt lehet mondani, nagyon kevés kilátás van arra, hogy eredményt lehessen elérni. Hiszen nem ez az egyedüli eset, amikor Ilyen nagy bűnügyet nem lehetett gyorsan kideríteni. — Mi állandóan résen vagyunk: Minden nyomra reagálunk, ennyi buzgóság és szorgalom mellett, amit a rendőrség ebben az ügyben kifejt, még most sem adjuk fel a reményt.
