Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-20 / 109. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 109. szám vállalatnak nincs sok passzívája, amint értesülünk, mert a nagy raktárból a követelések nagyré szét ki lehet egyenlíteni. Sokkal súlyosabbak azonban Hajós Sze­mélyes adósságai. Egy tekintélyes és magasállásu suboticai urnák negyed miiliö koronáját vitte ma­gával és az a sok, részben még fel sem derített adósság, amely­­lyel Hajós kereskedőknek, szabók­nak, főpincéreknek és másoknak tartozik — közeljár szintén a ne­gyed millióhoz. A hitelezők természetesen most drágaság és a kevés fizetés miatt. Az öngyilkosság idejében hár­man voltak otthon, a másik szo­bában. Körülbelül fél öt órakor még beszélgettek vele, igen nyu­godt volt, átment a szomszédos üzletbe papírért, teát és cukrot is vett. Teát csináltatott, majd be­ment a szobájába, irt, levetkőzött, az asztalra tette sapkáját és állva jobb halán'ékon lőtte magát. Azon­nal befutottak hozzá, a szomszéd* ban is hallották a lövést, de mire a szobába értek a riadt emberek, a rendőr már halott volt. A szoba még most is olyan ál­lapotban van, mint az öngyilkosság alkalmával. A halott rendőr az asz­tal előtt mereven, fehér alsónad­rágban fekszik a földön, az aszta­lon sárgás petróleum lámpa és a jobb sarkán egy darab véres ko­ponya csont. Agyveleje teljesen ki­folyt. A golyó a plafonba fúródott. Az asztal közepén búcsúlevél he­vert, amit elvittek Tillinger helyet­tes főkapitányhoz. A mentők is kijöttek, de mái csak a beállott halált konstatál­hatták a megrázó drámánál. ijedten ostromolják a Titán céget, ahol szerdán délután már meg­kezdődtek a foglalások is. Elfo­gatóparancsot is adtak már ki Hajós Sándor Ferenc állítólagos mérnök ellen, tekintettel azonban arra,.hogy Magyarországba ment, kérdéses, hogy sikerülni fog-e kézrékeritése. •«aoeC'Si«««ts«aeca*9«ee»»« • • Öngyilkos lett egy rendőr A Bunjevačka ulica egyik há­zában szerdán délután agyonlőtte magát Milankovics János 46 éves suboticai rendőr. Kimentünk szerdán este az Ön­gyilkos rendőr lakáséra. Komor, rettenetesen sötét külvárosi uccók vezetnek a Bunjevačka ulicáig. Nyúlós, nagy sár, a szélesen ter­peszkedő falusias házak apró ab­lakai alvásra hunyódnak, barát­ságtalan, kihalt az egész tájék. Az öngyilkos háza előtt rendőr áll amikor belépünk. Bent, a tor­nácon emberek, asszonyok vára koznak és halkan beszélgetnek. Sötét van csak a belső szobából hunyorog ki egy petroleum lámpa sárgás fénye. Milankovics János tizenöt éve szolgált mint rendőr. Négy gyér meke maradt hátra, felesége már 1917-ben meghalt. Az utóbbi idő­ben sürür. betegeskedett, tüdővé szes és hat hónapig betegállo­mányban volt. Fizetését azért to­vábbra is kapta. A rendes béke­beli fizetésén kivül napi 56 ko­ronát és a 15 éven felüli család­tagok után fejenként 2 dinár pót­lékot. Idősebb lányai Adél húsz és Juci tizennyelcéves a rendőrségen van­nak kihallgatáson. Mindketten ön­állóan tartják el magukat. Kálmán, az egyetlen fiú 16 éves, szabóinas. Szomorúm, kisirt szemekkel ál előttünk és akadozva, csukló han­gon felel kérdéseinkre. A legkisebb lány Katica, 12 éves, okos szemei­vel kufatólag néz ránk, látszik, hogy még nincs tisztában a nagy szeren­csétlenséggel, amely most apja ha­lálával bekövetkezett. A tragédia előzményét az egybe­­sereglett szomszédok és a halott öccse vontatottan, lassan emlékezve a részletekre mondják el. — Már többször emlegette az utóbbi időben, hogy nem bírja az életet — mondja egy nagy­­bajszu, mélyhangu ember. — Nem élek én sokáig! Fejbe fogom lőni magamat! — ezeket mondogatta Milankovics az utóbbi napokban. De hát nem vettük komolyan a beszédjét, mert beteg volt és néha inni is szokott. — Sokat panaszkodott — vág közbe az öccse —, hogy nem birja eltartani a családját a nagy Veliki-Becskerek küldöttsége Pasics miniszterelnöknél — Becskereket kívánják a tiszai kerület székhelyének — Beograd. Szerdán délután 4 óra­kor fogadta Pasics miniszterelnök a veliki-becskereki és bánáti küldöttsé­geket, melyekben nemzeti különbség nélkül ötvenen vettek részt. A kül­döttség azt kérte, hogy az uj kerületi beosztás alkalmával a tiszamelléki kerület székhelyét ne helyezzék át Veliki-Becskerekről Sjari-Becsejre. A küldöttséget Mihajlevics Szvetiszláv dr. radikálispárti képviselő vezette és résztvett benne Gavrila Emil dr. volt főispán és több képviselő is. A küldöttség nyomtatott memoran­dumot adott át a miniszterelnöknek, amelyben részletesen kifejtik, hogy miért tartják szükségesnek, hogy Becs­kerek maradjon a kerület székhelye. Milics Mika hosszabb beszédben fej­tette ki a miniszterelnök előtt a kül­döttség kívánságait. Pasics miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a memorandumot át fogja tanulmányozni, de kötelező Ígé­retet nem tehet, miután ugyanolyan érveket, mint amilyeneket Becskerek mellett felhoznak, esetleg Stari-Becsej is felsorakoztathat a saját érdekében. A végleges megoldást a közérdek figyelembevételével fogják meghozni és ő nem prejudikálhat a kormány határozatának. A pesti rendőrség befejezte a nyomozást — Tettes nincs — Lezárták a bombamerénylet aktáit — A Dohány-utcai bombamerénylet hat szerencsétlen áldozatával, negy­ven sebestmjévél, az áldozatak síró özvegyeivel, árváival, a még meg­­;orlást követelő hangulatával véf leg lekerült a napirendről. A budapesti rendőrfőkapitány egy újságíró előtt lett kijelentésében már bejelentette, hegy a nyomozásnak vége szakadt, mert a rendőrség már minden nyo­mot és adatot kimerített, de nem akadt a tettesek nyomáia. Már csak valami véletlen szerencséből remé­lik, hogy ebben a borzalmas ügy­ben valami történjék. A rendőrfő­kapitány természetesen nem adja föl a küzdelmet — legalább is hangsúlyozza, hogy a nyomozás tovább folyik, melynek eredmény­telenségét máris bejelenti. — Most azt lehet mondani, na­gyon kevés kilátás van arra, hogy eredményt lehessen elérni. A főkapitány, aki ebben a pilla­natban a hivatalos álláspontnak adott kifejezést ezzel a kijelentésé­vel, lezárta a Dohány-utcai bomba­­merénylet aktáit. A hivatalos körök még egyné­hányszor hallani fogják talán az ellenzéki pártok és a bátrabb sajtó nyomozást sürgető fölszólalásait, de azok csak süket fülekre fognak ta­lálni. Mert Budapesten három év alatt megtanulták, hogy miként kell szájakat hallgatásra némitani, mi­ként kell jogorvoslást követelő han­gokat a torokba forrasztani. Most a vidék nyomoz Budapesten már teljesen ellany­hult a nyomozás. A nyomozási munka lezárásául a négy-ötszáz aktát át­tették az ügyészségre. Ezzel a buda­pesti rendőrség munkája teljesen befejeződött. A vidék azonban láz­ban van, a kitűzött nagy jutalom izgalomban tartja és buzgalomra serkenti a vidéki rendőrkapitánysá­­okat. Egymás után érkeznek a fő­­apitánysághoz távirati feljelentések, amelyek arról szólnak, hogy itt is, ott is gyanús emberek kerültek őri­­z*tbe, akik vagy a szemályleirás, vagy viselkedésük folytán váltak gyanússá. A nemzeti polgári párt is Mint ismeretes a nemzeti polgári párt azt a taktikai utat választotta, hogy ellenőrzi a kormány ténykedé­seit és szükség esetén felemeli tilta­kozó szavát, olyan esetekben, ami­kor a jogbiztonság veszélyben van. A nemzeti polgári pári, amely több Ízben valóra válthatta volna program­ját, csak most jutott annak tudatára hogy a bombamerénylet nyomozása nem folyik elég eréllye!, amiért ? kormányt felelősségre lehet vonni. A nemzeti polgári párt tagjainak körében általános depressziót idé­zett elő az a körülmény, hogy a hírhedt bombamerénylet ügyében megindított vizsgálat bizonyos szem­pontok közrejátszása miatt kátyúba került. Általános feltűnést keltett a sza­badelvű politikusok pártjában, hogy a kormány ezúttal is félúton állt meg és újra tanúságot tett erélyte­­lenségéről. Általános csalódást oko­zott az a tény, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetősége nyílt plakáton és az egyesület hi­vatalos lapjában olyan hangon be­szél a belügyminiszterrel szemb&n, «milyenre még nem volt példa s a belügyminiszter ugyanakkor óvato­san nyilatkozik és keztyüs kézzel bánik támadóivab Nem merik fel­tételezni, hogy a kormánynak tit­kolni valója volna az Ébredő Ma­gyarok Egyesületével kapcsolatosan s éppen ezért elvárják a kabinettől, hogy minden kicsinyes szempontot félretéve és minden egyéni érzé­kenységen felülemelkedve, a meg­bolygatott rend és jogbiztonság helyreállítása céljából nyílegyenesen halad a bombamerénylet tetteseinek és felbujtóinak erélyes és gyors ki­nyomozása felé. A pártvezetőség a tagok egyene­sen kialakult véleményének engedve, elhatározta, hogy a kormánynál eré­lyesen közben fog járni abban az rányban. A párt részéről küldöttség fogja felkeresni a belügyminisztert és követeli a vizsgálat erélyes foly­tatását. Szerencsés megmenekülés A bombamerénylet egyes részle­tei, amelyekre egyáltalában nem ierjedt ki a nyomozás, lassan nap­világra kerülnek. A vacsorán részt vettek közül sokan a szerencsés véletlen folytán menekültek meg. Érdekes körülmények között me­nekült meg Weitzenfeld Lajos su­boticai származású budapesti lakos, Weitzenfeld Marcel suboticai nagy­­kereskedő bátyja, aki nyolóra után érkezeit meg a vacsorára. Letette a névjegyét egy a főhelyen, Rupert helyével szemben lévő terítékhez és ezután kiment az előcsarnokba, a hol néhány hirlapiróval beszélgetett. Pár pere múlva visszament a te­rembe, de ekkor már a helyén Ke­­rényi Arnold szállító üli. Weitzen­feld felszólította Herényit, hogy keljen fel, meri ez az ő helye. He­rényi azonban kijelentette, hogy nem hajlandó a helyét átadni, mert a kör háznagya őt erre a helyre altette. Weitzenfeld erre megkereste a háznagyot s felelősségre vonta a helyért. Hangosan vitatkoztak egy­mással a foyerben, miközben oda­­fönt a teremben felrobbant a pokol gép. Kerényi Arnold a Weitzenfeld helyén egyik mártírja lett a klub­vacsorának. Miért eredménytelen a nyomozás ? Marinkovics Jenő budapesti helyet­tes főkapitány, aki a nyomozást ve-' zette, az eredménytelenség okáról a következőket mondta: — A legelső és legnagyobb baj; az, hogy semmiféle bűnjel vagy támpont nem áll a rendőrség rendel­kezésére. Más bűnügyben mindig akad valami bűnjel, egy ottfelejtett ruhadarab vagy más egyéb, ami a tettesektől ered, amiből a tettesekre vonatkozóan a rendőrség következtetni tud és kiindulási pontot kap ezáltal. Ebben az esetben azonban egyáltalá­ban semmi sem maradt a helyszínen, nem lehetett találni semmiféle bűnje­let a felrobbant bomba maradványain kivül, úgy hogy a nyomozásnak tulaj­donképen nem volt kiinduló pontja. A rendőri nyomozás alatt több Ízben elterjedtek azok a híresztelések, hogy már csak órák kérdése a tettesek kézrekeritése. Ezek a híresztelések egyáltalában nem voltak komolyak. — SajDos, úgy állunk, hogy nincs olyan nyom, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy kik a tette­sek, jelenleg pedig semmi adat sincs, amire építeni lehetne. — Most azt lehet mondani, nagyon kevés kilátás van arra, hogy ered­ményt lehessen elérni. Hiszen nem ez az egyedüli eset, amikor Ilyen nagy bűnügyet nem lehetett gyorsan kideríteni. — Mi állandóan résen vagyunk: Minden nyomra reagálunk, ennyi buzgóság és szorgalom mellett, amit a rendőrség ebben az ügyben kifejt, még most sem adjuk fel a reményt.

Next

/
Thumbnails
Contents