Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-09 / 99. szám

Ára 1 dinár XIII. évfolyam Subotica, vasárnap 1922 április 9 99 szám ■egjoiesik minden regjei, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési éi: negyedévre 50* —dinét SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alezandra-nlica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-ulica 1 (Lelbaeh-palota) A magyar program A Magyar Párt suboticai szerve­zete az alábbiakban nyilvánosságra hozza azt a programtervezetet, a melyet az egész országra megala­kuló Magyar Párt programjává akar tenni. A magyarság megszervezésének eszméjét a magyarok suboticai ve­zetői hozták közelebb a megvaló­suláshoz, innen indul ki az a prog­ram is, amelynek alapján az or­szág egész magyarsága egyesülhet. A tervezet, amelyet alább közlünk, még nem végleges. Ezt a tervet meg­küldte a suboticai pírt vezetősége a megalakult helyi szervezeteknek $ újságok utján is közzéteszi, hogy v arra vonatkozólag mindenki ne csak véleményt alkothasson, hanem vé­leményt mondjon Is, hogy igy megjegyzések alapján a programot el lehessen beérkező végleges készíteni. A »Magyar párt« programmterveze­­ie a következő: Amidőn a Magyar párt program­­mit vall és ad, nem népszerűséget hajszol, nem nagyhangú jelszavakat bocsát ki, csak kijelöli azt az utat és irányelveket, amelyen haladva a ma­gyarság sorsának megjavítása érdeké ben cselekdni és dolgozni akar. Ez a Programm nem foglalja ma­gába mindazt, ami szivünkön fek­szik, vagy amit elérni kívánunk, ehe­lyütt is azonban hangsúlyozni kell, hogy a trianoni békeszerződés alap­ján állunk és őszintén hirdetjük ál­­lamhüségtmket. A programmterveze­­tünkben felsorolt alapelvek meggyő­ződésünk szerint az állam céljait, az ország egységét, az egész társadalom erőinek együttműködését, a demokra­tikus jogegyenlőséget, az egész pol­gárság közötti harmóniát, s az embe­riség nagy eszméit egyformán szol­gálják. Mindezen intenciókkal eltelve az államtörvények keretein belül kíván­juk:' 1. A nemzeti kisebbségnek jogait védő szerződések és alapelvek fen­­tartás nélkül való végrehajtását, a magyarság, s általában minden nép­­kisebbség politikai, kulturális, gazda­sági és szociális érdekeinek minden korláttól mentes érvényesülését és biztosítását. 2. Az alkotmányban előirt emberi, nemzeti, állampolgári szabadságjo­gok, a sajtószabadság, a gyülekezési és szervezkedési jogok gyakorlásának és élvezhetésének olyan törvényes biztosítását, hogy azt a végrehajtás­nál a hatósági közegek rendelkezései­vel és intézkedéseivel meghiúsítani ne lehessen. 3. A nyelvi kérdésnek olyan intéz­ményes biztosítását, hogy ott és azok a nemzeti kisebbségek, ahol és ame­lyeket a népkisebbségi jogok szám­arányuknál fogva megilletnek, a köz igazgatás és igazságszolgáltatás fó rumain saját anyanyelvűket szóval és írásban minden korlátozás nélkül használhassák, nemkülönben, hogy ugyanezen jogokat a felek jogi képvi­selői is igénybe vehessék és hogy az elintézés ugyanazon a nyelven hozás sék. 4. A községi és törvényhatósági önkormányzati jog teljes visszaállítá­sát _ a virilizmus eltörlése mellett — az önkormányzati testületek ösz­­szeállitására a választások elrendelé­sét ' s azok gyűlésein a nemzet} ki­sebbségek részére a jegyzőkönyvi és tárgyalási nyelv haszná Ihatásának biztosítását. 5. 'A tanítás minden terén a nyil­vános jellegű magyar oktatás bizto­sítását, a magyar iskolai bizonyítvá­nyoknak az állami iskolák bizonvit­­ványaival való egyenlő értékét, nem­különben a szabad iskolaválasztás jo­gát, az oktatás, a tanszabadságot. 6. A teljes vallásszabadságot, az egyes vallásfelekezetek önkormány­zati jogának tiszteletben tartását, biztosítását, fejlesztését és megfelelő állami hozzájárulás. A kötelező val­lásoktatást. 7. A politikai bűnösök részére am­nesztiát. 8. A szabad forgalmat korlátozó in­tézkedések eltörlését. 9. A kereskedelem, ipar, pénzügy, egyszóval az egész gazdasági élet tel­jes szabadságának biztosítását és fej­lesztését, az összes államokkal barát­ságos gazdasági összeköttetés létesí­tését, szerződések kötését A keres­kedelmi és iparkamarák önkormány­zatának tiszteletben tartását. .10- Igazságos, az egész államra egyenlően kiterjesztett adórendszert a modern elvekkel és progresszivitás alapján, helyes közlekedési, pénzügyi és vámpolitikát. 11. A közigazgatás pártatlanságá­nak biztosítását és a törvényszerű képzettséggel biró régi tisztviselők visszahelyezését. 12. A földbirtokreform igazságos, haladó idők szellemének megfelelő népies megoldását, de a termelés folytonosságának és zavartalanságá­nak biztosításával. A magyar gazda­sági munkásokat e téren ért sérelmek haladéktalan orvoslását. 13. A munka szabadságának, nemkülönben a munkásszervezetek szabadságának, a munkásság sztrájk­jogának elismerését és visszaállítását. Az ipari munkásság számára uj mun­kaalkalmak teremtését, a munkásvé­delem kimélyitését, a munkásság jo­gos igényeinek a termelés fokozásá­val együtt haladó kielégítését. A munkásjóléti intézmények létesítését, fejlesztését és a rokkantügy nemze­tiségi különbségre való tekintet nél­küli méltányos és megfelelő rende­zését. 14. Az általános, titkos, községen­ként! egyenlő választójogot, a válasz­tói névjegyzéknek törvényszerinti összeállítását és kiigazítását úgy, hogy abból egyetlen jogosult se ma­radjon ki. Akinek választójoga van, az választható is legyen, — sem ak­tiv, sem passzív választói jog elnye­réséből nem zárhatók ki azok, akik az államnyelvet nem tudják. 15. Az egész magyarság közteher­viseléséből méltányos rész fordittas­sék a magyar közművelődés és köz­oktatás céljaira. > 6. Az asszimilációs politika meg­szűntetését. Ez a programtervezet, amelyből s^eretnők, ha program is válna. Mindaz, amit a magyarság akar, s amit ebben a tervezetben kifejt, nemcsak nem az állam érdekei ellen Van, hanem az álbm üdvét és virág­zását szolgálja. Az igazság az ál­lamok létének alapja s a magyar párt nem akar mást, mint igazságot, igazságot, egyforma elbánást, ren­det és nyugalmat az ország hatá­rain belül. Ez a dolgozó magyarság vágya is s az államhatalomnak nem szabad tűrni, hogy bárki bármilyen ürügy alatt megakadályozza, hogy a magyarság ezt a vágyát nyilvá- i ni hassa. Rádics István a magyarokról — Beszélgetés a horvát blokk vezérével — A horvát egyesülés pártjának klub­helyiségében folyt le a beszélgetés. A klubterem füstjében vitatkozó ar­cok láts ottak, Laginja a volt bán, Drinkovicz, Kossutics, a blokk al­­vezérei. Rádicsra várni kell, nincs még a klubban. Rádics István Végre jön. Zömök, szakállas em­ber, erősen rövidlátó. Az egyik sa­rokasztalhoz invitál és beszélgetni kezdünk. Figyelem az arcát, a pózait, a beszédmodorát és keresem rajta a történelmi hivatottság nyomait. Hi­hetetlenül közvetlen, érdeklődő és természetes. Ha a mi dolgainkról beszélek neki, a Vajdaságról, a ma­gyarokról, a Bácsmegyei Naplóról, minden póztól mentes kíváncsiság­gal hallgat, néha kérdez valamit és a kérdései, megvallom, néha zavarba hoznak, mert furcsák és nem min­dig látom a logikai kapcsolatokat. — Vannak maguknak arisztokra­táik ? — kérdezi egyszer. — N ncsenek, — felelem. — Kár — mondja és már t:é rám, sürgetően, nincs időm kutatni ennek a furcsa logikának a szer­kezetét. Hömpölyögnek, széláradnak, tor­nyosodnak a szavai, végül elárasz­tanak és én mint egv hipnotizált médium, mint a Le Bon tömege, már csak elhaló kritikával, az ob­jektivitás- utolsó foszlányaival hall­gatom. Hogy tudhat ez az ember — gon­dolom magamban — hatni a töme­gekre, hogy tudhatja ez az ember fanatizálni a parasztok tízezreit! Amit mond,: uj és érdekes. Amíg beszélt, állandóan arra gondoltam, hogy ennek az embernek a legna­függetleniteite magát a frázisoktól. A frázisok mohos kövei nem fek­szenek rá a tudatára és bizonyos, hogy -ez : destrukció. Lerombolja a nemzedékek tapasztalataiból levont következtetéseket, megtagadja a tra­dicionális eszmék jogát. Uj és ter­mészetes igazságokra talál és az a képessége is meg van, hogy azokat a tömegek állal érthető formában fejezze ki. — A nép, — mondja — nem ir­tózik a forradalmi kilendüiések gon­dolatától. A gyűléseken, ha izzik a levegő, tüzes közbesz íások hang­zanak el itt-ott és mindenki tőlem Várja a buzdítást. En ilyenkor lecsillapítom őket. Megmagyarázom nekik, hogy min­denüket eipusztitaná egy megmoz­dulás. — Ha nektek van egy pár iova­­íok — mondom nekik — és Pribi­­csevics tartja kezében a gyeplőt, ak­kor mit csináltok: agyonveritek a lovakat, vagy kiülitek a hivat an ko­csis kezéből a gyeplót? És a népek efre elhallgatni.!?. Feltétlenül bizik R-dics önmagá­ban és fanatikusa a maga teóriái­nak, igazságainak. A nagy önbizal­mára jellemzők ezen szavai: — A napokban albánok jártak nálam. Kérdeztem tő ük, hogy miért jöttek hozzám. Pasa — felelték mo­hamedán h nfitársaim — mi tud­juk, hogy Beogradban van egy té­tova kormány, Zagrebben pedig egy okos ember, mi az okos embert választottuk. Magáról nem sokat beszélt. Moz­gásában erősen korlátozzák, úgy hogy a szervezést most már tani! - ványai végzik. — Ez bajos dolog, mondja, mert gyobb fegyvere az, hogy tökéletesen1 azok a szervezetek, amelyeket éjt Lapunk mai száma 18 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents