Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-09 / 68. szám

Ära 1 dinár . évfolyam Subotica, csütörtök 1922 március 9 68. szám älegjolenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TEiEFOii SZÁM: KSadéUratal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90*— dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandra-idicn 4 szám alatt Kiadébivatal: Kralja Alesandra-oliea 1 (Le(bach-palota) Adóhátralék és jogsegély A régi magvar közjog tartalmazott olyan rendelkezést, mely az adó hátralékosokat megfosztotta a sza vazati joguk gyakorlásától, Ez azon­ban régen volt s miután a mai em­ber nem Krisztus születésétől, ha­nem a világháború kitörésétől szá­mítja az időt, még a közjog dilu- Viális idejében. A jogalkotásnak nemcsak modern, de egész régi ke­letű elméletei már tisztában vannak azzal, hogy a közjogok gyakorlását, hatósági jogsegélyben való részesí­tést nem lehet függővé tenni sem a vagyoni viszonyok rendezettségétől, sem a közterhek viselésének mód­jától. A királyság jogrendszerében egyre nagyobb teret hódit az a jogi fel­fogás, amely szerint hatósági jog­segélyben csak azok részesülhetnek, akik közterhekkel nincsenek hátra­lékba. Először az útleveleknél kez­dődőit ez a megszorítás. N m adtak és nem adnak útlevelet azoknak, a kik nem igazolják, hogy adóhátra lékuk nincs. Ha valakit családi, vagy üzleti ügyben valóban életbe­vágó érdekek szólítanának ki az országból, de nincs annyi pénze, hogy kifizesse a kivetett, fje me* se állapított adót, nem mehet ki az országból s ellátatlanok maradnak, vagy rosszul ellátottak lesznek leg­főbb érdekei. Ha valakinek áruja érkezik vámkülföldről, mely vám­kezelést igényel, hiába ajánlja fel mindannak megfizetését, amit a vám­hivatal igényelni jogosult, ha csak azt nem igazolja, hogy nincs adó­hátraléka, nem kapja meg az áruját. A ki ingatlant vesz, vagy elad, nem folyamod liatik a telekkönyvi ható­sághoz az ingatlan átíratásáért, mindaddig, amíg nem igazolja, hogy nincs adóhátraléka se neki, se ve­vőjének, illetve eladójának. Most jelent nleg az uj * lakástörvény, mely ezt a jogáilapotct a lakásügyi eljá­rásra is kiterjeszti. Senki nem for­dulhat a lakáshivatalhoz, senki nem hivatkozhatik hatóságok előtt a la­kástörvény rendelkezéseire, aki nem igazolja, hogy adótartozása nincs. S ezt a jogi helyzetet az teszi különösen súlyossá, hogy n-m a megállapított adók befizetésének iga­zolását követelik meg. Mert végre arra.még lehet indokot találni, ha kevés számút és kevéssé megnyug­tatót’ is, hog/ a jogerősen kivetett adók befizetését minden rendelke zésre álló eszközzel szorgalmaz­zák. De arra a legridegebb fis­kális érdek se taláhat okot, hogy meg sem állapított, ki sem vetett, esedékessé nem vált, le nem járt, sőt még elő sem i t adókat ilyen módon hajtsanak be. Ez az eljárás illuzoriussá teszi az egész adókivetési eljárást s üres forma­sággá sülye'-zti a jogorvoslati rend­szert. Minek a tárgyalások nagy munkája s minek a jogorvoslati el­járás, ha az adóalany nem a végre­hajtási kényszer, de a jogsegélyben való részesedés nagyobb kényszere úgyis beszerzi az adót. Ha pedig egyszer már lefizette az adót, a későbbi adómegáilapitásnak úgyis csak virtuális értéke van. Mert még abban az esetben is, ha a b. fizetett­nél kisebb összegben állapítanák meg adóját s a különbözeiét vissza­utalnák is, azt csak akkor fizetné ki az állampénztár, ha igazolná az adózó, hogy nincs adóhátraléka. És ezzel újra megindul az egész kör­forgás. De ahogy a gyakorlatban alkal­mazzák ezeket a rendelkezéseket, még az sincs kizárva, hogy ha va­laki minden előirt adóját kifizeti, akár meg van állapítva akár nincs, még akkor se kérheti a törvények alkalmazását. A Wekerle féle adó­törvények szerint ugyanis a pénz­ügyi hatóságoknak bizonyos ese­tekben joguk van az adók biztosí­tását is követelni. Erre a rendelke zésre való hivatkozással mind gyak­rabban kezdik követelni a követ­kező évnegyedekben előírásra kerülő adók kifizetését is„ Az egyéni sérelmek, melyeket az ily módon történő szabályozás okoz, oly(.n tömegüek, hogy a közgazda sági konszolidáció végleges megte­remtésének akadályát látják benne. S meggondolandó lenne, hogy a szigorú, sőt kíméletlen adóbehajtási eljárás mellett az adóbeszerzés e módjának előnyei fölérnek-e azokkal a le nem becsülhető hátrányokkal, amiket okoznak. Esik a gabona ára A liszt ára hasz dinárral esett -A novisadi tőzsdén már hetek óta alig történt kötés bácskai és bánáti búzában. A forgalom tárgya kizá­rólag Ószerbiábóil származó áru volt. Az elmúlt két hét alatt a novisad tőzsdén háromszáz vaggon ószer biai búzát — egyedül március el sején 50 vaggont — adtak el. De nagy a Vajdaság behozatala tenge­riben, zabban és egyéb gabona­­nemüetben is, — nemcsak Szer­biából, hanem külföldről, Romániá­ból és Bulgáriából is, A bácskai málmok már hetek óta kizárólag szerbiai búzát őrölnek. Megtörtént tehát az, hogy a’gabona Eldorádó­jába, Bácskába és Bánátba idegen­ből hoztak gabonát. Kétségtelen, hogy a múlt évi ga­bonatermés nem' a legkielégitőbb, megállapítható azonban, hogy a be­hozatalt nem az áruhiány, hanem a gazdák spekulációja okozza. Megállapítható, hogy az utolsó termésnek mintegy negyven száza­léka még mindig a termelők mag­tárában fekszik. Egyedül Kula köz­ségben például háromszáz vaggonra becsülik a még készletben levő bú­zát és tengerit. Emiatt a malmok kénytelenek voltak az importhoz folyamodni, ha üzemüket továbbra is fönn akarják tartani. Az ószerbiai búza ma két­száz koronával olcsóbb, mint a bácskai, de a valóságban ez az ár­­különbözet csupán 40—50 korona, mert a bácskai búza abszolút tiszta, mit őségi súlya pedig 79—80 kg., addig a szerbiai 4—5 százalék ide­gen keveréket tartalmaz és csak 74—75 kg. fajsúlyú. Tengerit főképpen Bulgáriából és Romániából hoznak be, — ami már a valuta rovására megy. A Romá­niából jövő uszályhajók azonban nem az utolsó évi termésből, ha­nem 1920-as termésből származó tengerit hoznak, amely 40—50 ko­ronával olcsóbb métermázsánként a belföldi árunál. A bolgár tengeri is olcsóbb a belföldinél. Egyedül zabbaa nincsenek tény­leges készleteik a gazdáknak, ak k a vetőzabot is vásárolni kénytele­nek. Zabot különösen a romániai Bánságból importálnak. A gazdáknak az áremelkedésre számitó spekulációja ugylátszik meg­­bos ulta magát. A kedvező időjárás és a jó terméskilátások, valam n íz a körülmény, hogy a tavaszi mezőgazdasági műnk latok megin­dulásával egyes gazdáknak pénzre van szüksége, több termelőt arra Diri rá, hogy fölösleges terményei­ket eladják. A nagy import miatt azonban sok áru került a piacra, viszont a pé zh ány és a vagonhíány most a kereskedők taszkod­nak a vételtől. A magánforgalomban így már napok óta nem történt eladás és a novisadi tőzsde is üzlet­­felenséget jelent. A vevők tartózkodása a vételtől a piacon napok óta áresést idézett elő. A búzát 1950 koronáért — tehát a multheti árnál 100 koronával ol­csóbban — kínálják. Ennek megfe­lelően a liszt ára is 70 —80 koro­nával, a ko p é 100 koronával, a tengerié 40—60 koronával esett. Vevő azonban így sem akad, men a kereskedők bizonyosra veszik, hogy az árak esése még folytatódn Rá kell mutatni, hogy a magán­kereskedelem reális áralakulása mel­lett a novisadi tőzsde jelentése még mindig „tartott árakról" számol be — üzleltelenség melleit. A novisadi 2000 koronás árjegyzés ugyani tisztára csak papiros-ár s ugyanez a jelentés közli azt is, hogy „kötés nejn történt." A valódi árat a ma­gánforgalom 1950 koronás kínálata közelíti csak meg, de ez sem a va­lódi kurzus, mert hiszen ezért az árért sem lehetett vevőt találni. A tófok önkormányzatot követelnek a csehektől Néhány nappal ezelőtt a prágai képviselőházban beterjesztették a tót néppártnak az 1920 február 29-iki cseh köztársasági alkotmány­­törvény megváltoztatására és az ön-: állóság legalizálására vonatkozó in­dítványát, mely szerint a Felvidék', valamint az Erdős Kárpátok leg­­szélesebbkörii önkormányzatot ki­­,vannak, amely a csehszlovák köz­társaság egységessgével összeegyez­tethető. A Felvidék, mint közjogi és jogi személy azokból az orszá­gokból áll. amelyeket a trianoni bé­keszerződés a volt> magyar államból a csehszlovák köztársaságnak oda­ítélt. Saját belső ügyei elintézése céljából úgy a törvényhozás, mint a végrehajtó hatalom szempontjából saját országos önkormányzata volna. Belügyei: kó'zoktatásügy, vallásügy, kereskedelem, jogszolgáltatás, me­zőgazdaság, közmunka, népjólét és az ezekre vonatkozó pénzügyi és törvényhozási intézkedések. A Fel­vidéknek saját belső ügyei elinté­zése céljából saját tartományi kor­mánya van, amelynek élén a mi­niszterelnök áll. Ezt a kormányt az elnök felvidéki illetőségű polgárok­ból nevezi ki és a kormány az elnök kezébe esküt tesz. A beliigyekre vonatkozó törvényhozást a Felvidék saját tartománygyülésén intézi el. A felvidéki tartománygyulés valamely felvidéki városban székel. Az indítvány szerint a tót tarlo­­mánygyülés egykamarás és annyi tagból áll. ahány szenátor és képvi­selő a prágai nemzetgyűlésen szere­pel. Képviselővé csak a Felvidékre illetékes állampolgárok választha­tók. A választás hat évre szól. A Felvidék hivatalos nyelve a tót. Az egész köztársaság közös ügyei a következők: a hadügy, a külügy, a közlekedésügy, az igazságügy és az elnökválasztás, valamint az ez­zel összefüggő pénzügy és törvény­­hozás. A közös ügyek élén az elnök által kinevezett közös miniszterek állanak, akiknek egyharmada tót teli. hogy legyen. A külügyminiszté-' riumban a hivatalos nyelv a cseh és a tót. A hadsereg az egész köztár­saság védelmét látja el. A hadsereg­­nyelve a tót ezredeknél a tót,. A Felvidéket a szenátusban 31 szená­tor, a nemzetgyűlésben 61 képviselő képviseli. Juriga megtagadja az adót. Prága. Juriga képviselő a Po­zsonyban megjelenő Szlovenszka ,Lidove Noviny-ban kifejezi azt a meggyőződését, hogy egyetlenegy önérzetes polgár sem fog annak a .kormánynak adót fizetni, amely a törvény ellenére a községtanácsi vá­lasztásokat elhalasztani merészeli és a polgárok ilymódon fogják a kormányt a törvények betartására kényszeríteni. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents