Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-09 / 68. szám
2. cfđa!; BACSMEGYE! NAPLÓ Bajok az opfálások körül Kést lobet eS intézni sok opciós kérvényt Az optálások körül, amint az előrelátható volt már, olyan nehézségek merülnek fel újból meg újból, amik arra engednek következtetni, hogy az állampolgárság kérdése a legtöbb esetben, az egy évi határidő letelte után se lesz még véglegesen tisztázva. A január 26-iki első opciós határidő óta már több mint egy hónap telt el és a váiosi főlegyzői hivatalból még mindig nem tudták a belügyminisztériumba továbbítani a beérkezett kérvények nagyrészét. Csak azokat az opciós kérvényeket lehetett felterjeszteni, amelyek a rendelet intézkedései szerint szabályosan voltak mellékletekkel felszerelve. Ilyen kérvény pedig csak igen csekély számban volt. Az opciós kérvények nagyrésze még most is itt fekszik a városházán és minden felszólítás eddig hiábavalónak bizonyult arra nézve, hogy a kérvényezők egészítsék ki a kérvényeket a szükséges okmányokkal. A kérvényezők egyrésze nyugodtnak érzi magát aziránt, hogy az opciójogának bejelentésével nem veszítheti azt el és igy nem tartja sürgősnek az iratok kiegészítését. A legtöbb kérvényező nem is tudjá a rendelet által megkövetelt okmányokat beszerezni. Nagyrészt olyan hatósági bizonyítványok szükségesek a rendelet szerint az opciós kérvényekhez, amelyeket az optálónak külföldről kell beszerezni, illetőségi vagy születési helyéről és az ilyen okmányok beszerzése ma legalább is hosszadalmas, de sok esetben teljesen lehetetlen is. Még kérdésesebb azoknak az opciója, akfk a rendeletadta joguknál fogva a határidő lejárta előtt csak szóbelileg jelentették be opciós igényüket, azzal, hogy később fogják okmányokkal igazolni az eloptálásra való jogukat. Ezeknek még mindig csak szóbeli bejelentésük az irányadó, de a végletekig ezt sem veheti figyelembe a hatóság. I Egy kritikus albumából Irta: Baedeker CTlég néhány jegyzet a halálról Aki szívesen hal meg, az élvezi a halált, aki nem szeret meghalni, az e 1 š z e n v e di. . * Ha nem volna biztos a halál, még sókkal rosszabb vólna, mert még inkább félnének tőle. Igazán szerencse, hogy biztos. * Élj úgy, hogy mentül többen sirassanak meg, ha meghalsz. És iparkodjál mosolyogva meghalni. i ■f Nem tudok kívánatosabb dolgot kérni — kár, hogy lehetetlen —, mint azt, hogy láthassam a temetésemet., * , ' j A hálál nem ér semmit, mert az ember nem örülhet neki, ha bekövetkézett. Égy szerelmes légyott, vagy egy finom ebéd, amely vár ránk, többét ér, mert utánuk is érez az ember valami gyönyörködietőt. De a halál! Ha egyszeb meghaltál, nem tudod, hogy meghaltál, s nem tudsz Örülni, hogy ez az örvendetes, felszabadító esemény bekövetkezett. Ha az öntudat megmaradna a meghalás után, mi- j csoda boldogság volna meghalni! * A halálfélelem nem egyéb, mint az emberbüszkeségnek és az életgögnek egv nagy és elég szerénytelen megnyilvánulása. Mert mit jelent ez egyebet, mint hogy az ember a maga részére külön és kivételes pozíciót, pjökéletet, a haláltól való mentessé-Mlnden jel arra vall, hogy ha nem módosítják az opciós rendeletet s ha nem fognak illetékes helyen bizonyos esetekben egyes okmányoktól eltekinteni, úgy az állampolgárság kérdésének tisztázása még nagyon sokáig fog késni, ami pedig sok kellemetlenségre és zavarra adhatna alkalmat. Remélhető, hogy a belügymlnfszte rium tekintettel lesz ezekre a körülményekre és megfelelő utasításokkal látja el a hatóságokat. A magyar jóvátétel kérdése — Tárgyalások Londonban — London. Dictmandi, a jóvátételt bizottság mellett működő román delegáció vezetője, külön kiküldetésben ideérkezett és Chamberlainnel tanácskozott. Diamandi két hétre tervezett itteni -tartózkodása alatt a külügyminisztériumban és a pénzügy minisztériumban több kérdésről fog tanácskozni, amelyek a trianoni szerződésből származó jóvátételi kérdésekkel és a trianoni szerződés végre hajtásával vannak összefüggésben. Fiúmét zárt városnak nyilvánították — Olaszország nem gondol Fiamé annektálására — A fiumei események, — mint előrelátható volt — nemcsak Beogradban, hanem Rómában is nagy izgalmat keltettek és az olasz kormány, a legújabb hírek szerint, mindent elkövet hogy a nyugalmat a városban helyreállítsa. Az olasz kormány és különösen az uj külügyminiszter, Schantzer, már megígérték a beogradi kormánynak, hogy minden intézkedést megtesznek a rend helyreállítására. Ennek az Ígéretnek azonban csak akkor lesz hatása, ha az olasz kormány akár hatalmi eszközökkel, akár más utón a fascistákat Fiume kiürítésére kényszeríti. Ez azonban nem olyan egyszerű dolog. Fiume ostrománál tudvalevőleg az olasz hajóhad egységei is résztvetlek épen úgy, mint a múltban D'Annunzio alatt. Ebből látni, hogy a hadsereg s a haditengerészet még mindig szimpatizál a fascistáknak azzal a törekvésével, hogy Fiúmét hozzá kell csatolni Olaszországhoz. Az >la-z kormánynak kétségkívül meg van a hatalma ához, hogy ennek e llenére rendet teremtsen F.uméban. A helyzetet azonban az ieszi suyo s*. h »v sei ki w<V biztosítékot get kiván, s valószínűleg azt hiszi, hogy ő itt nélkülözhetetlen, s hogy nélküle a világ majd nem tud boldogulni? * /. . Az emberek boldogtalanok, mert meg kell halmok, — de bizonyosan sokkal boldogtalanabbak lennének, ha nem volna módjukban meghalni. Képzeljék el az örökéletet, amikor az arasznyi élet is olyan kevéssé mulatságos! * Nem, nekem nem kell az örökélet, š a nagyon hosszú se! S neked kell? Képzeljünk el egy száz évnél idősebb embert — természetesen férfit, mert asszonyt elképzelni is borzalmas ilyen vénnek! — csupa hasonlókoruak közt! Hogy unnák ezek (magukat és) egymást, s hányszor mondanák a társaikról; unalmas vén hülye! Vagy képzeljük őt el fiatalok között! —■ ugyan jó! érezhetné-e magát köztük? Az bizonyos, hogy terhűkre lenne nekik, 3 igy őneki is hamarosan terhére lenne az ilyen élet. Bármilyen hibái vannak az életalkotásnak és a világterein lésnek — igazán láttam már tökéletesebb intézményeket is —, az tagadhatatlanul nagy bölcsesség benne, hogy az ember nem él to» vább, mint ameddig él. A természetben váltógazdaságra, egymást fölváltó nemzedékekre van szükség, hogy uj eszmék születhessenek, uj korszakok támadhassanak, s hogy történjen valami, amit úgy hívnak- világtörténet. Igaz, erre azt vethetné ellent az örökkéélniakaró, hogy az Ur egy kis jóakarattal úgy organizálhatta volna az embert, hogy no hetven esztendőre nem nyújthat, hegy ezek az örökös puccsok Fiúméban nem fognak-e megint megismétlődni, ha majd újra alkalom kínálkozik. Fiume zárt város Ráma. Schantzer külügyminiszter a római jugoszláv követ előtt kijelentette, hogy Olaszország a rapalloi szerződés végrehajtásában nem gáioltatja magát nacionalista pucscsok által, mint például a fiumei puccs. A fiumei olasz főmegbizott és több fascista képviselő igyekeznek meggyőzni a fiumei fascistákat arról, hogy Olaszország nem gondolhat Fiume annektálására. Az Associated Press tudósítója jelenti : Castelli, fiumei meghatalmazott miniszter zárt városnak jelentette ki Fiúmét, megtiltotta, hogy oda bárki más, mint fiumei polgár beléphessen, elrendelte a magánszemélyek lefegyverzését; mindazok, akik a legutóbbi konfliktusban résztvdtek, valamint a?ck az idegenek, akiket f glaikozásuk nem köt a városhoz, kötelesek elhagyni Fiume területét. Lefegyverzik a fascistákat Bées. Fiúméból táviratozzák a „Wi »fr Allgemeine Zeitnny“-nak : A fiumei nemzeti fascistapért felívást bocsátott ki, amely a fascistákat felszólítja, hogy fegyvereiket szolgáltassák be. A nemzetvédelmi bizottság hasonló felhívást bocsát k. Karabélyosok fogják a lefegyverzést végrehajtani. Uj alkotmány ózó gyűlést hívnak össze Ráma. Az olasz kormány Castelli őrnagy hivatalos meghatalmazott mellett D'Annunzio két ismert hivéf 1$ Fiaméba küldötte, hogy az ottani fascistáknál érvényesítsék befolyásukat és értessék meg velük, hogy Olaszország Fiume annexiójára nem gondolhat. Castelli őrnagy Fiúméban abban az irányban folytat tárgyalásokat, hogy válasszanak egy személyiséget, Jaki egyelőre vezetné a város igazgatását és összehívni az: uj alkotmányozó ülést, amely azután megválasztaná az uj kormányt, Azt hiszik, hogy ezek a tárgyalások eredményre fognak vezetni. Az olaszok szerepe a fiumei puccsban Beograd. Az „Avala“ félhivatalos sajtóügynökség jelenti: A fiumei eseményeket az olaszok úgy igyekeznek föltüntetni, mintha azok a fiumei pártok belső harcainak természetes következményei lettek volna. Ezzel szemben pontosan meg lehet állapítani, hogy a támadók az olasz vasutak tulajdonát képező vasúti szerelvényeken és olasz páncélautókon mentek be a városba és hogy egy olasz torpedónaszádról, — melynek parancsnoka elhagyta magát fogatni — tüzeltek a városra. A kikötőben jelenvolt többi olasz haditengerészeti egységek nyugodtan végignéztek a bombázást. Fölmerül tehát az a kérdés, hogy hogyan jutottak a fölkelők az olasz állam tulajdonát képező hadi- és vasúti fölszerelési tárgyak birtokába. Trieszt. Az „II Lavoratore* jelenti, hogy a fiumei eseményekért nem azokat kell hibáztatni, akik a tárna. elegendő testi erőt lehelt volna belé, hanem tízezer évre valót. Akkor aztán a hat-hétezer esztendős ember még aránylag fiatal volna és teljes megelégedésre láthatná el a közhivatalokat s kifogástalanul végezhetné még e magas korban is a privátteendőit. De az Ur nemcsak bölcs volt, hanem kegyelmes is. Egy kicsit, úgy látszik — kezdetben főleg —, szerette az Embert, aki minden komiszságá ellenére mégis csak egyike a legintelligensebb teremtményeinek, s nem akarta öt ilyen szigorúan büntetni. Ily hosszú időre nem akarta olyan kellemetlen foglalkozással büntetni e kedvelt teremtményét, mint aroinö az Élet. Az Isten haláljutalommal fejezi be az életbüntetést, s tulhosszan nem kívánta büntetni az embert azért a kis jutalomért, amely a Halál által éri öt azért, hogy élt. * Ami a halált, helyesebben a meghálást nehézzé teszi, talán az a körülmény. hogy az ember rendesen csak egymaga hal meg s csak egyedül ö készül meghalni. A háborún túl és a tömegszerencsétlenségeken kívül az ember társak nélkül kénytelen az élettől megválni. Az ágyában csak 6 a beteg, a körülötte levők: az orvos, az ápoló és a család egészségesek és bár ezek épp úgy meg fognak halni, mint ő, ez a kimenetel rájuk nézve még nem aktuális. Ránézve éllenben az és pedig annyira, hogy nemcsak ő kénytelen előkészületeket tenni a halálra, de a mellette segédkező!:: az orvos, az ápoló és a család is. készül rá. Az ö halálára. Ez bizony elég kellemetlen. Az orvos, az ápoló s a család túlélik öt, s akkor is fognak teázni, szeretni, sétálni, dolgozni és színházba vagy moziba menni, amíkojj már ö ezeket a pompás dolgokat nem élvezheti. Talán ezért — merő irigységből, életirigylésből — látni sola haldokló arcán azokat a keserű vonáe sokat, amelyeket nem védhettek oda pusztán a kiállóit szenvedések. AJ sárga irigységnek a keserű nyomai ezek, amelyek azt látszanak hirdetnij >Óh, az élet nem olyan nagy érték, óh éppen nem! — hanem a tudat, hogy mások még akkor is fogják tudni, hogy mi az újság, amikor én mér azt nem fogom megtudhatni, az bizony kínos és én ezért halok meg olyan nehezen!« A * ^ Hogy a halál percében, órájában, vagy a napján mint lesz, hogy’ lesz, azt nem tudom. Lehet, hogy akkor ón is rettenetes gyáva leszek és hogy félni fogok a Haláltól, amely most csak érdekes nekem. De most, az bizonyos, most egy csöppet se félek tőle. Most szeretem a Halált. És szeretném, ha ö is szeretne engem. Ám lehet, hógy ez az érzésem csak egy csalfa félrevezetése a Természetnek, egy ügyes trükk, amellyel be akart csapni, amellyel azonban nagy jót tett velem. Mert hiszen ez a berendezése rám nézve azzal a jótéteménynyel jár, hogy szeretvén és óhajtván a halált, szívesebben viselem az élet terheit és könnyebben tűröm mindazt, amit Hamlet felpanaszol: a kor gunycsapásait, Zsarnok boszuját, gögös ember dölyfét, Utált szerelme kínját, pör-halasztást, A hivatalnak padkázásait, I
