Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-08 / 67. szám
Z cfđal. BACSMEGYEI NAPLÓ 67. szám. Szabad*® a bírónak magyaréi szólani... Adalék a nemzetiségi lélektanhoz ' Egy Kolozsvárott lejátszódó incidens érdekesen világítja meg a nem tzetiségiekkel szemben mutatott magatartás egyik jellegzetes oldalát. Ahol a történelmi változások egy földrengés hirtelenségével változtatok az erőviszonyokon, kisebbséggé .taszítva le azokat, akik addig az Uralom részesei voltak s nemzetet alkotó faj tagjaivá emelve azokat, akik korábban a nemzeti kisebbséghez tartoztak, itt is, ott is mutatkoztak .olyan jelenségek, melyek arra mutattak, hogy a nemzetet alkotó fajnak azok a tagjai, akik korábban a kisebbséghez tartoztak, türelmetlenebbek és inkább nacionalisták, mint az ő királyságuk volt állampolgárai. ^ Úgy látszik ezek a nemzetiségi kérdés vigaszosabb kezelésében, a rendszabályok kíméletlenebb végrehajtásával, azt akarták 'demonstrálni, hogy megbízhatóságuk és faji érzésük a régi idők eseményeiből következtethető minden bizonyíték ellenére kétségtelen és száz százalékos. Ennek megállapítására szolgáltat most érdekes adalékot a kolozsvári törvényszék. A bukaresti igazságügy minisztérium rendeletileg szabályozta az igazságszolgáltatás nyelvkérdését, a román nyelv használatát tette kötelezővé a bíróságoknak. A nyelvi kérdés most a kolozsvári törvényszék egyik polgári tanácsában súlyos konfliktusra vezetett. Egyik bíró a románul nem tudó félnek tolmács hiányában magyarul tette fel a kérdést. FA tanács elnöke erre erélyesen figyelmeztette a bírót, hogy csak román nyelven szólhat. A biró a polgári perrendtartásra hivatkozva nem vette tudomásul az elnöki leintést, vita keletkezett s a bíró .tanácsi döntést kért. A bíróság visszavonult s az elnök — egymaga maradt a véleményével. A tanács két tagja leszavazta. A dolog érdekességéhez tartozik, hogy a .rigorózus elnök — magyar ,származásu, a két szavazó biró pedig — román. Az érdekes konfliktusban a törvényszék elnöke a következőket mondotta: — Természetes, hogy az igazságszolgáltatás nyelve az állam hivatalos nyelve. Tény azonban az, hogy még a román birók se ismerik elég ,gé a román jogi terminológiát s igy tekintettel vagyunk a nyelvi nehéz ségekre, a magyar bírákra. Joga van a bírónak a fél anyanyelvűn feltenni a kérdést, ezt nemcsak a perrendtartás engedi kifejezetten meg, de az igazságkeresés megállapítása szükségessége is. Lengyelország a kisántáníban — Beszélgetés Krokowszky lengye! fökonznllal — H titkos diplomácia műhelyéből Báró L1ESERT leleplezései a háború előtti iöökböl A »Süddeutsche Monatshefte«: cimu folyóirat rendkívül nagyérdekességü tanulmányt közöl báró S i ebéritől, aki a háború előtt Oroszország követségi titkára volt Londonban. A közlemény nagyrészt ismeretlen akták sorozatát tartalmazza, amelyek teljesen uj színben .tüntetik fel a. háború előtti diplomácia működését. Siebert »Bekerítés« cimü tanulmánya érdekesebb' a l.egérdekfeszitőbb regénynél. A tanulmány a háború alatti diplomaták jellemzésével kezdődik, majd elmondja, hogy amikor Aercnthal Bosznia annexiósáért küzdött E monarchia és Oroszország közti feszültség ismét fenyegetővé vált, s az orosz diplomácia sokkal intenzivebben kezdett azon dolgozni, hogy a balkáni népeket közös érdekszövetségbe tömörítse a Monarchiává! szemben. Érdekes leveleket, közöl Siebert. a szerb-bolgár szövetség létrejöttéről és ennek Angliában és Oroszországban tapasztalt hatásából. Szenzációsan hat az n leleplezés, hogy Oroszország, mely’ addig fegyveres beavatkozással fenyegette Romániát, ha Bulgária ellen találna. fordulni, 1912-ben, nehogy az erős Bulgária veszélyeztesse az ő balkáni érdekeit, egyszerre cserbenhagyta a bulgárokat s -Romániát jiead eg esség érői biztosította. Ezzel — B ’csi iudósitőnkfól — A kisantant négyesszövetséggé alakulása közelebb hozta Lengyelországot a jugoszláv közvélemény érdeklődéséhez. A diplomáciai szerződések az állampolgárokat elsősorban gazdasági szempontokból érdeklik s ezért dr Kasimir Krokowsky bécsi lengyel főkonzulhoz fordult a Báesme gyei Napló munkatársa, aki a kü szöbön álló jugoszláv-lengyel szövetkezés gazdasági jelentőségét az alábbiakban ismertette: Lengyelország és a szlávok. A lengyeleket sokszor érte már a többi európai szláv nemzet részéről az a vád. hogy a szláv faji öntudat bennük nem él, s hogy Lengyelország tulajdonképpen nem is szláv állam. Ha alapja nem is, magyarázata mindenesetre van ennek az állításnak. A háború előtt Lengyelország Oroszországgal állott szemben. A cseh nemzetiség viszont, a cári birodalomnak csodálója, a balkáni szláv nemzetek pedig mindenesetre hívei voltak. így aztán a len g.yelek, a csehek é? a szerbek között sem fejlődhetet ki valami túlságosan mély szimpátia. A háború befejeztével ezek a kérdések természetesen elvesztették jelentőségüket cs hogy Lengyelország csak lehetővé tették, hogy Románia meg nem támadja Bulgáriát. Franciaország mindaddig, míg Poincaré nem volt külügyminiszter, a balkáni eseményekkel kapcsolatban teljesen az érdektelenség álláspontját foglalta el. Poincaré azonban a nyugati hatalmakkal és Oroszországgal együ't szervezkedni kezdett, az Osztrák-Magyar Monarchiának balkáni térfoglalása ellen. Erre való tekintettel Szaszanov azt a tanácsot adja Izvolszkynak, hogy ne ragaszkodjék túlságosan mereven a balkáni statuskvóhoz, mert. »a Balkánon nagyon gyorsan változik a helyzet« és »nem lehet előre látni minden véletlent, ami bizonyos rendszabályok végrehajtását teheti szükségessé«. Ezért szükségesnek .tartja mindennemű határozott Írásbeli kijelentés elkerülését. Két évvel a háború előtt már minden állam készülődött, fegyverkezett s kezdetét vette Olaszországnak a hármasszövetségtől való eltávolodása. Edward angol király meglátogat, ia az olasz királyt és a római orosz követ részletesen beszámol a találkozóról. Eredetileg úgy tervezték, -hogy politikáról nem lesz szó, azonban Edward király másképp határozott és tárgyalást folytatott Viktor Emanuellel és Tittonival az Adria-kérdésről és tájékozódott most feszi meg az első lépéseket a kisantant felé — annak az az oka, hogy Lengyelországnak nagyon is sok baja volt belül és annyi komplikációja a határokon, hogy külügyeinek' rendezését eddig el kellett halasztania. Lengyelország még nem lépett be a kisantantba, de teljes határozottsággal állíthatom, hogy rövidesen belép. Gazdasági határok. Az sem lehet kétséges, hogy a politikai megegyezés után a gazdasági szerződés fog következni, amelynek sokkal nagyobb lehet a jelentősége, mint általában hiszik. Jugoszlávia — amint erről legutóbbi beogradi utamon meggyőződtem — Bécsből importálja ipari cikkeinek legnagyobb részét. Bécs főleg Csehszlovákiából merit, úgy, hogy Becsben az áruk nagy része drágább, mint Csehszlovákiában. A helyzet tehát az, hogy Csehszlovákiából indul ez az áru, majd Becsbe kerül, innét Zagrebba, ismét innét Beogradba. Minden közbeeső piac drágit. aminek az az eredménye, hogy ^Bécs drágább, mint Prága, Zagreb drágább, mint Bécs,' Beograd viszont drágább, mint Zagreb. Ezen •segíteni kell és lehet, még pedig a közvetlen vámmentes tranzitó forgalom bevezetésével. Export-import lehetőségek. A közvetlen átfutó forgalom bevezetésével a lengyel-délszláv gazdasági összeköttetésnek igen nagy lehetőségei nyílnának. Elsősorban petróleumra gondolok, amelyre Ószerbiában az ottani világítási eszközök korlátozott volta miatt van különösen szükség. Igen nagy kilátásai vannak az S. H. S. királyi ságban a lengyel gyapjú- illetve textiliparnak, amely számottevő angol vélemény szerint a manchesterinek. semmivel sem marad alatta. A valutáris differenciák miatt, a jugoszláv piac sokka! olcsóbba« fedezheti Lengyelországban textiláru szükségletét, mint Csehszlovákiában. A felsősziléziai nehézipar ipari gépekkel, a lengyelországi kisebb mezőgazdasági gépekkel láthatja el Jugoszláviát Igen fontos és föltétlenül exportképes a lengyel szeszipar. Végül szénben is fedezni tudnék a jugoszláv szükséglet nagy részét. A Jugoszláviából Lengyelországba irányuló importnak a lehetőségei kisebbek. Mezőgazdasági terméke-, két, továbbá szilvát, déli gyümölcsöt, bort, esetleg — ha a mostani, hosszú időre elegendő készlet elfogy — fát tud használni a lengyel piac az S. H. S. királyságból. Azonban addig, amíg két-három vámvonalat kell érinteniük a lengyel szállítmányoknak, hogy Jugoszláviát elérhessék, komoly kapcsolatról nem lehet szó. Magyarország kiközösítése következtében — aminek indokolt voltáról én magam nem vagyok meggyőződve — nem marad egyenlőre más ut, mint a Csehszlovákián ég Ausztrián keresztül vezető. A génuai konferencia kapcsán azt hiszem sikerül majd olyan megállapodást teremteni, hogy a lengyel szállítmányok Magyarországon át vámmentesen és feltartóztatás nélkül érhessék el a jugoszláv határt. sä viszonzásául hasonló támogatást kér Olaszországtól a török tengerszorosok tekintetében, amit Tittoni meg is Ígért. Franciaország és Itália titkos szövetséget kötöttek és az orosz diplomaták már levélben arról kezdtek tárgyalni, hogy Olaszországot a Monarchia és Németország ellenfelei számára megnyerjék. Szaszanov azonban azt irja Izvolszkynak, hogy »nem volna célszerű Olaszországnak a hármasszövetségből való formális kilépését, elérni. csak a Franciaországhoz való szoros viszonyt kell kiépíteni. A francia-olasz titkos szerződés ellenére, a francia kormány vigyáz arra. nehogy Olaszország a Földközi tengeren túlságos befolyást nyerhessen. Poincaré és Szaszanov Olaszország magatartásáról tárgyal az 1912 augusztusában történt szentpétervári találkozó alkalmával is és megállapítja annak fontosságát, hogy Olaszország szövetségeseivel szem ben kötelezettségeinek formailag eleget tegyen, 1912 novemberben azonban a megegyezés majdnem felborul. Tittoni kijelenti, hogy Olaszország nem egyezik bele abba," hogy Szerbia kikötőt kapjon az Adrián. Poincaré végre is hosszabb levélváltás után hozzájárul, hogy Szerbiát, fosszák meg az adriai kikötőtől, az Olaszországnak egy német-angol emiatt elégedetlenkedő Oroszorszáháboru esetén tanúsítandó magatar- got pedig azzal nyugtatja meg Poinlása felől. Oroszország a frípoliszi kérdésben tanúsított jóakaratu magatartá:care, hogy számithat Franciaország [teljes támogatására, ha Szerbiának U Monarchiával támadt konfliktusa háborúra vezetne. E kijelentés dacára sem szűnt meg Oroszország bizalmatlansága Franciaországgal szemben. Izvolszby panaszkodik Cmppi francia külügyminiszter ellen, mert francia bankok kölcsönt nyújtottak Budapest, városának, ami »Oroszországban kellemetlen benyomást keltetta. Ügyesen dolgozik; az orosz politika azon is, hogy a német befolyást a Balkánon megakadályozza. Bulgáriának a barátság biztosítása mellett kölcsönt nyújt. Oroszország. A kényszerhelyzetek ügyes előidézésével az antant mind erősebb lett. A diplomácia titokban dolgozott. mig a népek mit sem tudva élték életüket, Jules Camhon, Franciaország berlini követe már két érvel a háború kitörése előtt biztosan számított a háborúra és csak arra törekedett, hogy minél több szövetséget szerezzen . Franciaországnak. A közvélemény a titkos diplomácia idejében teljesen »quantité négligeable« volt. A népek akarata nem számított. Azóta az orosz államférfiak eltűntek a világpolitika színpadának sülyesztőjében, Poincaré viszont újból hatalmának teljességében irá-. nyitja az európai politikát. Azokból az okmányokból, amelyek itt is, ott is nyilvánosságra jutottak, könnyen lehet következtetni arra, hogy a génuai és a jövőben megtartandó egyéb konferenciákon lehet-e tőlük várni azt a békét, amire Európának oly nagy szüksége van.
