Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-08 / 67. szám

67- szám. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. dlffi. * Magánvállalkozás akarja kiépíteni a Duna—adriai , vasutat Egy küjfpldi pénzcsoport azt az ánlt ' “ ajánlatot tétté az S. H. S. kormány riák, hogy kiépíti a Duna-Adriai vasafat. A kormány az ajánlatot tárgyalás alá vette, döntés még nein történt. A beogradi sajtó a megérdemelt nél kevesebb figyelmet szentel en nek a hírnek, pedig egész bízó nyps, hogy az uj ország közgazda sági, sőt talán politikai történeté ben ennél súlyosabb jelentőségű esemény aligha történt. A világhá­­bojut előidéző gazdasági kérdések egyike éppen ez a vasútvonal volt. Az akkor még kis Szerbia az Adria felé tendált, de sem Olaszország­nak, sem pedig a monarchiának nem volt érdekében az uj adriai vctélytáfs* A külföldről érkező ajánlat rész Igtei nem ismeretesek, egyes kiszi­várgott hírek szerint azonban az ajánlat igen komoly es a kormány­nak okvetlenül foglalkozni kell vele. A vonal Beogradból indulna ki és Boka-Kotorskában végződne, hossza 1400 kilométer. Az épités költségei négy milliárd dinárra rúgnak. A vállalkozó pénzcsoport saját költsé­gén fölépítené a vasutat, az állam­tól csupán nyersanyagbeszerzési és szállítási kedvezményt kér és meg­adja az államnak azt a jogot is, hogy a vonalat, ha pénze lesz, a maga számára megváltsa. A vonal a legújabb amerikai épitési módszer szerint épülne, úgy, hogy a mo­dern 30 tonnás lokomotivokat is elbírja. Az ajánlattevők rámutatnak azokra a mérhetetlen gazdasági előnyökre, amelyet az uj vonal, az S. H. S. termelőpiacnak jelentene. Miért bírságolják a magyarországi leveleket? j Egy idő óta azok, akik Magyar­­országból kapnak levelet, minden levél után kénytelenek portó külön­­fcteetet és bírságot fizetni. Szinte Azt lehet mondani, hogy nem tudnak anDyi bélyeget felragasztani Ma­gyarországon a levelekre, hogy azt a jugoszláv posta elegendőnek ta­lálja. És ez nemcsak abból szárma­zott, hogy a közönség nincs tisztá­dban az állandóan változó — állan­dóan emelkedő postatarifával. Mert büntetést kell fizetni az ajánlott le .ívelek portója után is, amit pedig postán adtak fel s aminek portóját a posta állapította meg. Nyilvánvaló tehát, hogy itt nem­csak a szabályokban való járatlan­ságról van szó. Annál is inkább nyil­vánvaló ez, mert a Magyarországból küldött leveleket nemcsak itt, hanem Romániában és Csehszlovákiában is megbírságolják portóhiány címén. Sikerült megállapítanunk, hogy ennek a rendszeressé vált bírságo­lásnak mi az oka. A nemzetközi postaegyezmény ugyanis a Magyarországon föladott 8 az utódállamokba irányított egy­szerű és 20 gramnál nem súlyosabb levél portóját hat magyar koronában állapította meg. Az utódállamok a nemzetközi postaegyezménynek eh­hez a rendelkezéséhez tartják ma­gukat s kíméletlenül megleleteznek minden levelet, amelyiknek portója ennél kevesebb, vagy — nehezebb, vagy ajánlott leveleknél — vagy alacsonyabb alaptarifa alkalmazásá­val van megállapítva. A nemzetközi postaegyezménynek azonban van egy határozmánya, amely szerint a magyar kor­mány jogosítva van ezt az alaptarifát húsz százalék­kal leszállítani. A magyar kormány felhatalmazása alapján a magyar postaigazgatóság élt is ez­zel a joggal s 4 korona 50 fillérben állapította meg a levelek tarifáját. Erről azonban elfelejtették értesí­teni az utódállamok postaigazgató­ságait, melyek a nemzetközi posta­egyezmény nem módosított tarifája hoz tartják magukat. Ezt a kérdést, ami csak egy jogos intézkedés értesítésének elmulasztá­sából származott, mielőbb el kell in­tézni, hogy vége szakadjon a rend­szeressé vált portóbüntetéseknek. Nem kell hozzá más, csak az, hogy a jugoszláv postaigazgatóság érte­sülést szerezzen arról, hogy a ma­gyar posta jogával élve leszállította a tarifát. , A beogradi konferencia programmja — Politikai kérdések nem kerülnek szóba — Beograd. A gazdasági konferen­cia ünnepélyes megnyitása valósai* nüleg csütörtökön fog megtörténni a tiszti otthonban. A konferencián politikai kérdésekről nem fognak tárgyalni, mert azokat Bukarestben és Pozsonyban már elintézték. így csak azok a gazdasági kérdések kerülnek Beogradban tárgyalás alá, melyek a gópiai konferencián is szóba kerülnek. Ezek a kérdések a kővetkezők: 1. A Legfelsőbb Tanács 1922 január 6-án Cannesban elfogadott! határozatainak keresztülvitele. 2. A pénz cirkulációja és köz' ponti jegybank fölállítása. 3. A forgalom kérdése és az ál­lami- és magánhitel megszervezése. 4. Gazdasági és kereskedelmi kérdések, a kivitel és behozatal megkönnyítése és ennek biztosíté­kai. A kereskedelmi műveletek tör­vényes garanciái, az ipari, irodalmi és művészeti tulajdon nemzetközi védelme, A konzuláris ügyekre vo­natkozó határozatok és a külföldiek védelme kereskedelmi szempontból. 5. Szállítási kérdések. Mégis elfogadják Erdélyben a magyar képviselőjelölteket? — A Magyar Szövetség a passzivitás mellett — Az erdélyi választások ügyét, úgy látszik, még sem azok az erőszakos­ságok fogják befejezni, amelyekről már két ízben is beszámolt a Bács­­megyei Napló. Regisztráltuk azokat a brutális törvénysértéseket, amivel a romániai kormány utasítására a magyar képviselők jelölését a vá- Jasztási elnökök meghiúsították. Még a higgadtabb és elfogulatla­nabb román közvélemény is elitélte azokat a példanélküli törvénysérté­seket, amiket a magyarság alkotmá­nyos jogainak letörésére felhasznál­tak. Ügy látszik ez az általános fel­zúdulás s az attól való félelem, hogy a magyar választók az ellenzéki képviselőjelöltekre fognak leszavaz­ni, arra birta a román kormányt, hogy foglalkozzék a reparáció gon­dolatával. Mint kolozsvári tudósítónk jelenti, a bihari választók egy küldöttsége megjelent a belügyminiszter előtt s elpanaszolta, hogy milyen fantasz­tikus törvénysértésekkel vetették vissza jelölteiket. Vaitoianu belügy­miniszter a küldöttségnek kijelen­tette. hogy végtelenül saj­nálja a visszautasításo­kat és már rendeletet adott ki, hogy uj jelöléseket ejtsenek meg, il­letve a visszautasított ajánlá­sokat megfelelő revízió után fogadják el a választási elnö­kök. A miniszternek ez a kilátásba he­gyezett rendelete azonban mindez­­ideig nem érkezett le . . . Megírtuk, hogy a visszautasítások okozta első felháborodásban a Ma­gyar Szövetség vezérlő bizottsága, mely a választások legfőbb irányítá­sára kapott a politikai pártoktól fel­hatalmazást, felhívta a magyar vá­lasztókat, hogy ellenzéki jelöltre Szavazzanak. A vezérlő bizottság most revízió alá vette korábbi ha­tározatát és a kővetkező proklamá­­cióval fordul Erdély magyarságához:! ■>;A választások vezetésére alakult vezérlő bizottság az előző felhívás kibocsátása óta beérkezett jelenté­sekből megállapítja, hogy a magyar­ság jelöltjeinek minden törvényes ok nélkül, különböző ürügyekkel való visszavetése előre adott, titkos utasításokon alapul. Kétségtelen, hogy a kormány az általános, titkos és egyenlő választási jogot csak jel­szóul használja s annak leple alatt "a magyarság részére az alkotmá­nyos jogok gyakorlását lehetetlenné jteszi. Azon tömeges és folyton fokozódó visszaélések folytán, melyeket a magyarság je­löltjeivel szemben a választási el­nökök elkövettek, joggal rendült meg a hitünk abban, hogy a mostani körül­mények között hízhatunk a tör­vények erejében és oltalmában. A magyarság ünnepélyes óvást emel azon tényekkel szemben, me­lyek alkotmányos jogainak erősza­kos eltiprását jelentik s ünnepélye­sen kijelenti, hogy az állami törvényekben és nemzet­közi szerződésekben az egész világ előtt tettes vállalt kötelezettségek valóra válása végett or­szág és világ előtt hallha­tó felhívását más utón fogja előterjeszteni. Mindezek alapján a vezérlő bi zottság a február hó 27-ik napján hozott határozatát a következőleg módosítja: I. A magyarság csupán azon ke­rületben adja le szavazatait, me­lyekben a vezérlő bizottság jelölt­jeit elfogadták. II. Minden más kerületben tar­tózkodjék a szavazástól való rész­vételtől. III. Semmiesetre sem tekinthetők a magyarság jelöltjeinek azok, akik magyar létükre a magyarság kebe léből kiválva, sérelmeit át nem érezve, jogairól előre lemondva esz­közül használták föl’magukat a ma­gyarság törekvéseivel szemben. " ' Ezen határozatok megtartása min­den magyarnak becsületbeli köteles^ söge.« Most egész Erdély feszült figye­lemmel várja a történendőket. »“S’­­f* 4 A munkaidő uj szabályozása A szociálpolitikai minisztérium uj( rendelete a munkaidő meghosszabbi­­.fásáról, most. érkezett le a városok­hoz a megfelelő végrehajtás céljá­ból. A rendeletnek a termelés foko­zása a célja s megengedi, hogy épp­úgy, mint más államokban, nálunk is azokban az üzemekben, ahol ez szükségesnek mutatkozik, a nyolc­órai munkaidőn túl is folytathassák’ a munkát. A szociálpolitikai minisztérium uj rendelete elsősorban tekintettel van a munkások fizikai erejére és mun­kabírására és ezért megállapítja, hogy nyolc órán tu! nem lehet hu­zamosan meghosszabbítani a munka­időt, hanem csak a szükséghez ké­pest fél vagy esetleg, egy órával Azonban még így sem hosszabbít­hatja meg egyetlen üzem se önmaga a munkaidejét, hanem azt minden­kor kérvényezni kell az illetékes iparfelügyelőség utján a szociálpoli­tikai minisztériumtól. Méltányos esetekben azután a minisztérium en­gedélyezi a munkaidőmeghosszabbi­­,tást, de mindig csak egy a kérvény­ben feltüntetendő idő tartamára, egy félévre vagy egy esztendőrf. A város és az iparfelügyelőségck most a rendelet, alapján összegyűjtik az erre vonatkozó kérvényeket és az engedélyek megérkezte után szi­gorúan ellenőrizni fogják n rendel­kezések pontos betartását, nehogy esetleg visszaélések történhessenek. Nők az angol felsőháziján Mióta a Habsburg-dinasztia hatal­ma vesztett, száműzött lett, azóta a történelmi tradícióhoz való ra­gaszkodást az angol alsóház. a lor­dok háza reprezentáljá. Ősi konven­ciók, szokások uralkodnak az angol felsőházbau. s ezeken az ősi tradí­ciókon ütnek most rést a feministák nagy diadalára. Bevonulnak a lordok házába — a nők. Az angol nők felsőházi tagságá­nak jogát egy élelmes nő küzdöt­te ki. Amikor az angol király kinevezte peernek viscount Rhonddát,- a hires szénmágnást, külön rendelkezés tör­tént arra nézve, hogy peeri méltó­ságát, minthogy fiuutóda nem volt, leánya örökölhesse. Viscount Rhond­da meghalt s a leánya lett a peer. De ezzel a dolog nem ért véget, mert a viscountess, peeri méltósága alapján, igényt támasztott a felső­házi tagságra. A lordoknak súlyos fejtörést oko­zott a viscountess kívánsága, mert igaz, hogy az alsóháznak ez idő sze­rint van két női tagja is, de a felső­­házban eddig nem döntötte meg a férfiak kizárólagosságát a négy év előtti választójogi törvény, mely az angol nőknek szavazati jogot adott, s lehetővé tette, hogy képviselővé is választhassák őket az alsóházba. A lordok háza bizottságot küldött ki lady Rhondda igényének megvizs­gálására. s a bizottság döntése a lady javára szólott. Ö lesz tehá* az angol felsöház első női tagja,

Next

/
Thumbnails
Contents