Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-08 / 67. szám

Ára 1 dinár XXm. évfolyam március 8 Subofica, szerda 1922 Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ír i negyedévre 90*— dinár SZERKESZTŐSÉG s Kralja AJexandra-tiliea 4 szám alatt TELEFON SZÁM: KiadóbivaUJ 8—58, szerkesztőség 5—10 Kiadóhivatal i Kralja Alexondrs-ulica 1 (Lcjbach-paiota) A gazdasági elzárkózás Tegnapi számunk vezető cikkében rámutattunk arra a szakadékra, mely áthidalhatatlanul tátong a közgazda­ság tudományának fölismerései és a királyság gyakorlati gazdasági politi­kája kffzt. A tegnap elmondottakat . még egy meggondolással akarjuk kiegésziteni. Az állam organikus életében az egészség megháboritása nélkül elkép­­zethefetlen az, hogy a különböző szervek különböző belátások szerint Saukcionáljanak. Mintahogy elgondol­­fwtatlan komoly erőkifejtés olyan módon, hogy a láb taszítsa azt, amit a karok húznak, éppúgy nem gondol­ható el az sem, hogy sikereket tud­jon fölmutatni, eredményeket tudjon elérni az állami ügyek intézésének az a módja, amely mellett a külpolitikai törekvések meghiúsulnak a belpoliti­kai intézkedéseken. Az országos kül­politika most azon fáradozik, hogy megteremtse a Balkánhatalmat, hogy a négyes szövetséggé kibővült kis­­antantot a Balkán-államokkal megerő­sítve egy uj nagyhatalom súlyával és és tekintélyével lépjen fel ott, ahol a világpolitikái irányítják. Ehhez a Balkán-egységhez azonban nemcsak politikai, hanem katonai és gazdasági megegyezések is szükségesek. Gazda­sági közeledés nélkül ma már, az államkapitalizmus mai kifejlődőttségé­­ben elképzelhetetlen katonai konven­ció és külpolitikai együttműködés. A fejlődések iránya a nagy egységek létrehozását követeli meg: katonai, gazdasági, politikai, vámterületi egy­ségeket. Ha pedig az ország külpolitikai vezetése engedelmesen követi az idők parancsait, az ország gazdasági politikájának sem lenne szabad ujjat huzni az általános politikai helyzet követelményeivel. A külpolitika állam­­szövetségeket keres, a gazdasági po­litika példátlan kíméletlenséggel való­sítja meg a gazdasági elzárkózást. A helyzet veszedelmesen hasonlít ahhoz, mintha kát lovat úgy fognának be a kocsiba, hogy egyik előre, a másik hátra huzza. Mennyi energiát fogyaszt el a meddő állvamaradás. Tegnapi cikkünkben megkíséreltük annak bemutatását, hogy milyen gaz­dasági hátrányokkal jár a mereven és kíméletlenül végrehajtott elzárkózás. Ma meg szeretnénk indítani azt a gondolatsort — kinek van ideje és főleg helye a bizonyításra? — amely­nek végén kikerülhetetlenül ott áll a rezümé : mennyi politikai hátránnyal is jár ez a tervszerűség. Amikor pedig a gazdasági és politikai hátrányok egy­mással vetélkednek, akkor ebből a vetélkedésből — ez az igazi cirkulusz viciozus — csak megnövekedett ter­hek, csak megsulyosodott veszteségek kerülhetnek ki. Ha az országot kül­politikai balsikerek érik s az tagadha­tatlan, hogy a közelmúltban érték, — akkor ennek egyik okát abban is kell keresni, hogy a gazdasági rendszabá­lyok gyöngítették a politikai állásfog­lalások erőteljességét. S ha romlik a valuta, annak is itt keresse egyik tényezőjét a kutató ér­telem. Abban a diszparitásban, ami a kormányzás funkciói között megvan. A valuta sűlyedése — a terápiával ellentétben — lázt jelent. A gazda­sági élet lázát. S a jó orvos nem púderrel ♦ önteti el a himlőt s nem chininnel a lázat, hanem iölkutatja a betegség okait s azt igyekszik eltávo­lítani a szervezetből. A gazdasági élet lázas állapotát a közgazdaságtan ku­­ruzslói hidegpakkolással akarják le­szorítani, ahelyett, hogy minden erejük, leleményességük, fizikai és értelmi hatalmuk összefogásával megindítanák a forgalmat, biztosítanák és fokoznák az ipari és agrártermelést s bekap­csolnák — elzárkózás helyett — az ország véredényrendszerét a világter­melés tápláló artériájába. Magánkézbe mennek át a német vasutak Bécs. Mint Berlinből jelentik, meg­kezdődtek a tárgyalások a német államvasutaknak magánkezelésbe vé­tele végett. A szocialista pártok heve­sen ellenzik e tervet, azonban kor­mánykörökben - bíznak abban, hogy sikerül ellenállásukat leszerelni és pedig úgy, hogy a munkásszervezete­ket is felveszik az uj társaságba. E szerint olyan társaságot alapitaná­nak, melynek tagjai a magántársula­tok, a szakszervezetek és a német állam lennének. A társaság részvényeit csak bel­földiek szerezhetnék meg, de a tár­saság kötelezvényeket is bocsátana ki, melyek lehetővé tennék a külföld részvételét is. Az alaptőke huszon­nyolc milliárd aranymárka, azaz öt­száz milliárd papirmárka lenne. Az egész terv legközelebb a biro­dalmi gyűlés elé kerül. Lloyd George beteg A génuai konferencia befejezéséig állásában marad — Ideiglenesen megoldást nyert az angol válság — London. Beavatott parlamenti kö­rökből jelentik, hogy a kormány­­válság megoldottnak látszik, mert Lloyd George unionista kollégái kérelmére elhatározta, hogy meg­marad hivatalában. Lloyd Georgonak tehát sikerült az, a minek sikerében egy hét előtt talán még maga sem bízott. Ulti­mátumának, melyben sem többet, éem kevesebbet nem követelt, mint azt, hogy a kormánykoalíció több­ségi pártja, a konzervativ-unionista párt, szivvel-lélekke! álljon a háta mögé, úgy látszik, teljes sikerrel jár. Lloyd George nem volt haj­landó tovább tűrni azt a frivol já­tékot, melyet az uuionista párt egy része állandóan olyan formában űzött, hogy Lloyd George minisz­­teretnöki székét a felborulástól már alig lehetett megmenteni. Lloyd George-ot a háborús ese­mények tolták az angol kabinet élére. A háború első évében ugyan­is már bebizonyosodott, hogy az angol liberálizmus nem alkalmas egy háborús állam vezetésére. így került a pénzügyektől az uj leg­fontosabb minisztériumnak, a mu­­niciós minisztériumnak élére Lloyd George, a volt walesi ügyvéd, a hol a legrövidebb idő alatt a felkészü­letlen angol ipart a legnagyobb ter­melőképességig fokozta, A ki fel akarta akasztani a császárt Az 1918-iki őszi választások ál­lították a legnagyobb probléma elé Lloyd George-ot. A néphangulat a nacionalizmus vulkánján tombolt és Lloyd George, mint jószimatu po­litikus, mindig alkalmazkodott a nép hangulatához. Jobb érzései el­lenére is a kormány koalició-prog­ramját két jelmondatban foglalta össze: az egyik, hogy a német csá­szárt bíróság elé kell állítani, sőt halálra Ítélni, a másik, hogy a há­ború összes költségeit Németország­nak kell megfizetnie. Ezeket a jel­szavakat Lloyd George is csak jel­szavaknak tekintette, de a parla­menti koalíciós többség mégis ezek­nek a jelszavaknak alapján került össze. Lloyd George pozícióját nem kis mértékben az biztosította, hogy sző­­bajöhető konkurrenseit nagyrészt vagy leszerelte, vagy pedig" meg­győzte arról, hogy az ő kabinetjé­ben sokkal súlyosabb szerepet tölt­hetnek be, mintsem őnélküle. Ezzel a módszerrel azonban nem szerelte le az unionistB párt elégedetlen ele­meit, akik az unionista párt igaz­gatójának, sir George Youngernek vezetésével egyre inkább hangoztat­ták, hogy semmi szükség nincs to­vább a kormánykoalícióra, mivel az unionisták az alsóházban amúgy is nagy többséggel rendelkeznek. Hi­bájául rójják fel Lloyd George-nak azt is, hogy állandóan nemzetközi kérdésekkel foglalkozik, az angol belpolitika kérdéseit pedig elhanya­golja. Sir George Youngerék emiatt erőteljes rohammal Lloyd George megbuktatására törekedtek. Sir George Youngerék akciója azonban ez alkalommal meghinsult. Chamberlain és Balfour igen nyo­­mós okók miatt ennek az aiciónak a leszerelésére törekedtek. Az unio­nista párt vezérei ugyanis tisztában varrnak azzal, hogy az esetben, ha Lloyd George-ot is ellenzékbe szo­rítják, a következő választáson győ­zelmük legalább is kétségessé vá­lik. Balfour és Chamberlain pedig inkább akarja az unionista párt ural­mát Llovd George-zsa! együtt, mint Lloyd George nélkül ugyanannak a politikának vereségét. Ez az oka annak, hogy az unionista párt in­kább Sir George Youngert és hí­veit emeli ki helyéről, semhogy Lloyd George-ot elejtse. A miniszterelnök beteg Lloyd George tehát egyelőre győ­zött, miniszterelnök marad, de min­den jel arra vall, hagy csak a génuai konferencia befejezéséig. Po­zíciója ma szilárdabb, mint volt, azonban úgy látszik uralma már nem tarthat hosszú ideig. Erre vallanak az angol politikai élet legújabb eseményeiről szóló alábbi táviratok : London. Chamberlain az alsóház­ban hétfőn bejelentette, hogy Lloyd George bronchitisben megbetegedett és ezért lakását el nem hagyhatja. A miniszterelnök néhány heti sza­badságra megy amelyet Grifithben fog tölteni. Lloyd George megbetegedésének feiréí természetesen egyes politiku­sok úgy magyarázzák, hogy »poli­tikai betegségről“ van szó." Ennek a felfogásnak tápot ad a Reuter Iroda jelentése is, amely szerint a poli­tikai válság még koránt sincs elin­tézve. Ezzel szemben a Pall Mai Gazetta, amely közel áll Lloyd Georpehez, kijelenti, hogy Lloyd George ügye ma jobban áll, mint az utóbbi napokban és a konzer­vatív párttal való konfliktus elinté­ződött. London. A kormányválság kérdé­sében még mindig nem történt dön­tés. A félhivatalos Reuter Iroda azonban bejelenti, hogy Lloyd George rövid időn belül talán mégis le fog mondani. Chamberlain és a konzer­vatívok többi vezére eddig nem tu­dott kielégítő foimulát találni, amely a konzervatívok jobbszárnyának lo­jalitását Lioyd George iránt bizto­sítaná. A Reuter Iroda továbbá megállapítja, hogy Lloyd George elhatározását főleg a génuai érte­kezlet befolyásolja, mert a miniszter­­elnök, ha csak lehetséges, az érte­kezletet meg akarja menteni. Ezért a miniszterelnök talán még egy, vagy két hónapig hivatalban marad és személyes kívánságait alárendeli azoknak a nagy érdekeknek, ame­lyek Európa újjáépítéséhez fűződnek. Lapimk mai száma 12 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents