Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-07 / 66. szám

66. szám. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5: oldal. Wrangel Beográdban látogatás az ellenforradalom ntolső hadvezérénél Vert serege nagy része már jó régen itt tartózkodik az ország­ban Megérkezett most a vjpzér is, időrendben eddig az utolsó lázadó vezér, aki fegyverrel akarta xnegdonteni a szovjetek uralmát. Itt van most Beogiadban, hogy egy-két nap múlva elvonuljon Karlovcére várni, hátha megint akad egy-két nagyhatalom, aki megint hajlandó financírozni újabb vállalkozást. Szemben a királyi palotával előkelő kis földszintes kastély, a cári Oroszország követség! háza A nem letező orosz kormány kö­vetsége székel most benne. Itt szállt meg Wränge!, mint valami látogatóba jött uralkodó. Úgy is viselkedik. Egész nap fogad : bu­kott orosz nagyságok és névte­len kis eüenforrodalmarok igye­keznek a Vezér eié jutni, llgy látszik, van még bizalmuk csil­laga uj hajnalában. Délután hire megy az újság­írók között, hogy 4 órakor a sajtó képviselőit fogadja a „Főparancs­nok űr". Hamarosan összeverő­dünk néhányan, vagy tizen a követség előcsarnokában, Elegáns ■egyenruháju tábornokok, admirá­lisok, néhány kifogástalan zsaketu civil (talán a régi cári diploma eiábö!) udvarias szolgák sétálnak nesztelenül a puha szőnyegeken. Szinte egy valódi fejedelem ud­varában képzeli magát az ember. „Még egy kis türelem uraim" mondja franciául egy finomarcu szőke úriember és egy pár perc múlva nyílik az ajtó, beinvitál­nak Bennünket a követség fogadó termébe. Az asztalnál feltűnő magas, sovány katonatiszt, a cser­keszek jellegzetes egyenruhájá­ban, Wrangel. Elénk jön, bemu­tatkozás, hellyel kinél, ő maga az Íróasztalhoz ül, háttal a nagy ablaknak, talán szándékosan, hogy arcvonásai homályban maradjanak. Oroszul üdvözöl bennünket, mint a szerb sajtó képviselőit, melynek nagy hálával tartozik. Szavát mondatonként szerbre fordítja egy hölgy, akki mellette áll. Beszél a szerb és orosz nép tradicionális szeretetéröl, rokon­ságáról, amely a jövőben még melegebb lesz, ha Oroszország megszabadul a vörös terrortól .. . Egy pillanatig sem fogunk nyu­godni, mig meg nem szabadítjuk az orosz népet ettől a terrortói... Nem akarjuk, hogy az orosz nép átvegye a mi eszméinket, csak a mai borzalomból akarjuk kisza­badítani. Akarjuk az orosz nép egységét, mely most meg van zavarva. "A tolmácsnő minden szavát le fordítja, most kis szünet áll be-Végre a kissé kínos csendet újra Wrangel töri meg. Biztat, kérdezzünk tőle dolgokat. Egy szerb kollega kérdi, hol van a volt Wrangel-hadsereg ? Franciául válaszok Száztizezer embert hozott át. ebből ötvenezer volt katonát. Legnagyobbrészt Jugoszláviá­ban és Bulgáriában vannak. Meg­tartották katonai szervezettünket, legnagyobbrészt dolgoznak, egy ré.szjik mint határőr. Legközelebb még ezerötszáz ember érkezik CieliipoliboliDő!. Ezek is dolgozni fognak. Az a törekvésem, hogy* ne legyenek a terhére annak *z államnak, melyben menedéket találtak. Kisebb részük Cseh- és Görögországban van. SiSntén dol­goznak. Egy kérdésre elmondja, hogy Németországban főleg a Judentcs hadsereg maradványai vannak. Ezek nincsenek katonailag szer­vezve. j-J---— Megkérdeztem, milyen relatió­­kat tart fenn ez a katonai szerve­zet a magyar kormánnyal. A kérdés kissé zavarba hozza, azt válaszolja, hogy Magyaror­szágon kevés emigráns van, akik egyéni politikát folytatnak Beszél még arról, milyen fel­ad államok politikai menekültjeinek központjában, az osztrák főváros­ban ,a jugoszláv emigránsok két csoportja sorakozik az emigránsok százezernyi táborához. Lengyel, orosz, cseh, horvát, szerb, magyar, román, ukrán és ki tudja, még meny­nyi minden fajú és nemzetiségű emigráns kolónia éli Becsben a maga külön, elzárkózott életét, Jár­va az időre, amely, mint ok mond­jak, a legjobb segítőtársai minden lázadónak. ’ i y -’A jugoszláv emigránsok bécsi cso­portját a szerb sajtó különös figye­lemmel kiséri és minden kis nieg-j mozdulásuk idegességet támaszt odahaza. Amellett a legvadabb hí­reknek adnak helyet, óriási pénz­forrásokról, titkos, nagy összeeskü­vésekről írnak, ug.v hogy a közvéle­mény már kozd nagyobb fontosságot .tulajdonítani a bécsi jugoszláv emigránsoknak, mint ők maguk. Két kolóniában élnek a délszláv politikai pienekültek és a két kolóniát a vi­lágnézeti különbségek mélységes szakadéka választja el egymástól. A horvát szeparatisták S ve tie őrnagy vezetése alatt álló csoportja mozgékonyabb. Ezek a horvát poli­tikusok többnyire jobb anyagi hely­zetben lévő emberek, a múltból né­mi összeköttetésekkel a múlt politi­kusaival és ezekkel gyakran és so­kat »tárgyalnak«,- illetve álmodoz­nak a múltról és a jövőről, amely ,azt hiszik — az övék. Aktiv politiku­sok, a bécsi diplomáciai képviseletek azonban nem sok jelentőséget tulaj­donítanak ennek a Cafc-lmperiálban A biztos tippek Bécs, március 4. Az itteni turfkörökben néhány nap óta feltűnő csalási ügyről be­szélnek- amelynek áldozata Fehr Armand bukméker. A párisi ver senynapon történt. Két előkelőén öltözött amerikai ur megjelent Fehr irodájában, hogy fogadást kössön az ugyanaz nap délután tartandó párisi lóversenyre. A pá­risi verseny délután három óra­kor kezdődött és a két amerikai is három órakor jelent meg az irodában és igy a bukmékernek sejtelme sem lehetett arról, hogy ők a verseny első számának ered­ményéről már értesültek! minthogy közvetlen telefon Paris és Bécs között nincs, a távirat kézhezvé­tele pedig több órába telik. Az amerikaiak a bukméker irodájá­ban nem tudták magukat elhatá­rozni arra, hogy melyik lovat fo­gadják meg. Végre is egyikük a készülten várja a menekült had­sereg, hogy ismét fegyvert fog­hasson. Egy kollega még megkérdi mik a személyes tervei ? — Megosztom bajtársaim sor­sát, amig visszatérhetünk Orosz­­országba, ami egészen biztos. Vége az audenciénak. Felől­iünk, még egy pár köszönő szó a szerb sajtónak, kézfogások. Kissé ámulva jöttünk ki és megállapítjuk, hogy talán kér is lett volna érdekes, konkrét dol­gokat kérdezni a cári tábornoktól. Úgy mutatkozott be, mint egy uralkodó, aki helyett a miniszte­rei szoktak gondolkodni időnkénti deklarációkén tu! semmi pozitív agitációj. sikert sem tudták eddig elkönyvelni. A másik, a szomorúbb csoport, a kommunistáké; Az olvasottak és el­mondottak alapján Belgáidban bizo­­■nyara valami nagyúri életet élő, ősz­­.szeesknvőket pénzelő, agitath ere­jű és képességű gyülekezetnek gon­doljak őket, pedig anyagilag is és mozgási lehetőségben is nagyon kor­látozott'emberek. A belvárosi Muzeura-kávéházban van a törzsasztaluk, ott szoktak gyülekezni délutánonként és este: csupa rongyolódó,. sápadt, ches em­ber ~r hisz az orosz szovjet készül a génuai konferenciára és a segé­lyezést már rég beszüntette. Mozgá­si szabadságukat a bécsi rendőrség korlátozza. Nagyrészt olyan embe­rek ezek. akik nem követtek el tör­vény szerint büntetendő cselekményt ,s akik ellen eljárás nem is volt fo­lyamatban, de azért jónak láttak, hogy a számukra bizonytalan terü­letet az osztrák köztársaság politi­kai menedékjogával cseréljék fel. . A bécsi jugoszláv kommunista emigránsok szűk és zárt társaságban cinek és minden idegent eleve is bi­zalmatlansággal fogadnak. Minden­kiben kémet látnak, — az a szerb vagy horvát. aki nem jólismert elv­barátjuk, hiába is közeledik hozzá­­jok. -*■ • A jugoszláv emigránsok nagyrésze készülődik haza. A bécsi jugoszláv követség azonban nem acl nékik — lévén nem kívánatos' elemek — út­levelet s ezért most osztrák útleve­lekkel szállingóznak haza felé. telefonhoz ment azzal, hogy majd tanácsot kér egy barátjától, aki ismeri a párisi versenyteret. A fo­gadást azután megkötötték. A első versenyben egy nem igen fogadott lóra harmincezer koronát tettek, a többi számokra csak néhány ezer koronát. A buk­méker szerint ez csak manőver volt s részükről a többi fogadás nem is volt komoly, az első ver­senyt azonban magas kvótával megnyerték. Két nap múlva újra megjelen­tek a bukmékernél és szintén na­gyobb összeget nyertek. Fehr Ar­­mandnak végre gyanúsnak tűnt fel ez a dolog és bejentette az esetet a rendőrségen. Amikor a legközelebbi verseny napon a két amerikai megint meg­jelent az irodájában^ egy rendőr­­tisztviselő felhívta őket, hogy kö­vessék a rendőrségre. Ezek hi-j vatkoztak arpe, hogy ök. az aine-J rikei missziónak tagjai és terüle-A bécsi jugoszláv emigránsok (Becsi tudósítónktól.) A kulünbo­feketéző társaságnak es ők maguk ten kívüliséget elveznek,de mindez nem használt. A rendőrségen megállapították róluk, hogy egyik Mascarich Ge­orge, Kaliforniából való, de jelen­leg Bécsben lakik, a másik pépig W’ilbury Duba, az amerikai gyér­­meksegito akció hivatalnoka, aki a kaliforniai Los Angolosból ke­rült Becsbe. Ez utóbbi kijelentette, hogy semmiféle csalást nem kö­vetett el, utóbb azonban beval­lotta, hogy szikratávíró utján már ot perccel a verseny lefutása után megkapta Parisból az eredményt a regi Hofburgban berendezett tadió-allomás utján. Ez a vallo­más azonban valótlannak bizo­nyult, ellenben kiderült, hogy Dúba maga* is radió-távirész és ebben a minőségben van az amerikai állomáson- szolgalatban Ez a radio-állomás közvetlen kap­csolatban van Parissal és Đuba egy, eddig meg isméi etlen párisi bűntársának segítségéve! már né­hány iperccel a verseny lefutása után tudomást szerezhetett az eredményről. Mascarich tagadja, hogy bármit is tudott volna Duba machinációról Ö a havi 250 dol­lar fizetéséből, ami félmillió osz­trák koronának felel meg, nagyon jól megél és nincs szükségé ilyen csalásra, A tényállás megállapitasa után a rendőrség megállapítása után a a rendőrség elbocsátotta a két amerikait. Egyébként az amerikai misszió garanciát vállalt az iránt, hogy egyikük sem hagyja el Bécset. Drága az újság Hiába, akit az irtozatcs nyomorúság a jelen minden örömétől és a jövő minden reményétől megfosztott, an­nak bizony drága, az nem fog,újságot venni, sőt talán még olvasni sem vá­gyik: tompa kábuiíságában annyira ránehezedik, lenyűgözi a maga baja, hogy mással foglalkozni már nincs ereje. De aki még nem volt kénytelen lemondani az élet némi apró kényel­meiről, ha még oly aprók is, mind­arról, ami szint és derűt hoz. eszmér, hangulatot, ösztönt ad, akinek még futja egy szivarra, egy pohár borra, egy cigarettára, a közönségnek az a .rétege, még ha a legszerényebb jöve­delmű is, nem fog lemondani az újságolvasásról. A mai árakat szembe­állítani a békebeliekkel, annak csak akkor volna értelme, ha a koronának, most is a békebeli értéke és vásárló­ereje volna, de mikor 155 a zürichi árfolyama, tessék csak körülnézni, mit lehet 4 koronáért venni. A 3 2 oldalas újság békében 10 fiitér veit, ma 4 korona. A drágulás negyvenszeres de tessék csak bemenni a legelső papirüzletbe és meggyőződni arról hogy egy iv jóminőségű papír, mely béke­időben két fillérbe került, ma négy koronán aiul nem kapható, tehát két­százszorosán drágult; de mi minden kell még az újság előállításához, hol marad a nyomda, az expedíció költ­sége,- nem is szólva a szellemi munka díjazásáról. Minden e világon relativ, vtszony­­érték, magában kiszakítva minden je­lenség . hamis adatokat mulat. Aki drágálja az újságot, hasonlítsa össze* a; árát a papír és a ceruza, a búza és a tojás, a ruha és a cipő árával; .mindjárt elhallgat vagy csak akkor fog amúgy istenigazában szörnyülködni. Azt a kérdést pedig, hogy szükséges-e az újság, vagy nem, talán nem is kell felvetni, úgyis eldöntötte már minden újságolvasó az első áremelkedések

Next

/
Thumbnails
Contents