Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-30 / 89. szám
BACSMEGYEí NAPLÖ 89» s*ám, S oldal? mi ■ I - ■ . - . Szaporodnak a koldusok — Vasiéiak nz étet meglepettjeiről — Bimult a tél, a győzelmes tavas z aranylávája legyőzte a "hideget, a havat, kellemes lanyha levegő az utcákon, de mintha a Holdasok Is megszaporodtak volna. A templomok előtt, a kávéházakban, az utcán, vasútnál egyre gyakrabban találkozók velük, kis rongyos, mezítlábas gyerekek, reszketős aggok, siránkozó asz* szonyok olvasót pergetve fonyadt újaikon, siralmas kinézésük, paaaszos hangjuk belevág a szivünkbe. A koldulás, nemcsak nálunk Subotícón, de az egész világon foglalkozássá, keresetté vált még pedig biztos megélhetést nyújtó keresetté. Egy ember — tolókocsiban szó* kott üldögélni a templom sarkon — családját tartja el a koldulásból. Két kisgyermeke, az egyik már harmadik elemibe jár, déltájban mindég egy kék zománca lábosban hordja az ebédet, mellette egy jó karéj kenyér és az öreg, szenvedés barázdákkal tele szántott arcú nyomorék, jóizüen falatozik. Néki már megvan az .állandó" jövedelme és a többi koldusok is respektálják több esztendős jogait. Senki az ő „kerü letébe“ nem merészkedik, s vagy három jól menő saroknak ő a korlátlan ura. A kávéházas koldusok is nagyon elszaporodtak. Leginkább kis gyerkőcök, okik végig sarcolják a márványasztalok körül kártyázó vendégeket éa aztán pár dináros zsákmányukat vidáman elperecezik. 4 Egyre másra tűnnek fel a már szinte megszokott „házi koldusok" sorában az uj „csillagok." Szomorú élettépett csillagok ezek a nyomor és a munkanélküliség szülöttet. Az emberek nem érnek rá elmélkedni, hogy honnan jönnek, miért jönnek, csak futólag, kellet len pillantásokat vetnek rájuk. A koldusok legnagyobb része igazi béna és igazán nyomorék, bár hamis is akad köztük, élnyavalyások és álnélkülözők. Az igazi nyomor azonban nemkövetelődzik, nem jajgat, csak titokban sir. Mikor lesznek a választások? Minden koldusnak megvan a maga „munkaköre" ahol „dolgozik". Az egyik koldus, akivel az élet összehozott, a villamosok állandó utasa. Idegsokkos, sovány, gyüröttruhás katona ember. Nehezen vonszolja fel magát a kocsiba, remeg az egész teste amikor az emberek elé áll és fülükbe morzsolja könyörgő szózatát. És az emberek, a hölgyek inkább félénkségből, mint könyötületből adják iéldináros alamizsnáikat, csakhogy szabaduljanak izzó szemeinek követelődző tüzelői. Az ilyen koldusnak mindenki ad, mert nehezen megy tovább az utazó emberek elől. Sokkal súlyosabb a sorsa annak, aki lehajtott fővel, magába roskadva álldogál az utca sarkon, mankósan, csonka lábbal. Kézé ben kopott, viharvert sapka, nem beszél csak hallgat... Leginkább csak az érzékeny szfvü nők, kisgyermekeikkel menő mamák és a feleléstől drukkoló diákok veszik észre. A környező országok választási iygalmai mintha átcsaptak volna az S. H. S. királyságra is. A parlament hónapokra terjedő munkarendet dolgozott ki, a kormány még nem is foglalkozik a választási törvénnyel és mégis mindinkább sűrűbben foglalkoztatja a közvéleményt a választások kérdése.. Trifkovíes Márkó törvényelőkészítő miniszter tervezete szerint a képviselők mandátuma csak 1923 júniuséban jár le. Ezt a javaslatot a képviselőhéz többsége valószínűleg elfogadja, úgy, hogy előreláthatólag csak jó másfél esztendő múlva lennének a választások. Nem egészen indokoltak tehát azok a mér most meginduló viták, tárgyalások és tanácskozások, amelyek a választások ügyével foglalkoznak. Épp igy nem látszik indokoltnak az a lázas tevékenység sem, amellyel a különböző pártok, főleg a Vajdaságban, valóságos korteshadjératott folytatnak Nem látjuk tisztán azokat az okokat, amelyek az ország sajtójának egy részét már most választási hangulatba tartja. A közhangulatnak ez a „választhatnékja", a tömegeknek ez az előérzete leginkább még azzal magyarázható, hogy a kormánytöbbség labilitása nem mindenben alkalmas az egységes kormányzásra. Ha normális időket élnénk, bizonyára a kormány is a népre apellálna, ahelyett, hogy állandóan az ellenzéki pártokkal kötne kompromisszumokat, de a mai viszonyok között a kormány nem szívesen viszi bele az országot egy választási kampányba. A konszolidáció menetét minden bizonnyal zavarnák a választások, azonfelül, amint látjuk, úgyszólván majd minden nap felvetődnek olyan kérdések, amelyek erős kormányt és parlamentet köve telnek. Aiig hihető, hogy az ellenzéki sajtó egy részének és a politikailag tájékozatlanok ösztönének ezúttal igaza lesz. A nemzeti kisebbségek jogvédelme Eg!) esek tanár könyve a kisebbségek védelmének fejlődéséről — AB. N. bécsi tudósítójától — A nemzeti kisebbségek védelme a békeszerződés óta egyre fontosabb helyet foglal el a nemzetközi jog irodalmában. Ez egyenes következménye annak a sajátos állapotnak, melybe Közép- és Keleteurópa a világháború után jutott. Kelet és Középeurőpa ugyanis a legtarkább vegyülök© a különböéő népeknek, ilyenformán elkerülhetetlenné válik, hogy minden e területen létesülő államalakulás az államban legnagyobb számban képviselt népességen kívül idegen nyelvű elemeket is foglaljon magában. A párisi békeszerződések szerkesztői érezték ezt a kényszerűséget és épen ezért egy korrektivumot akartak teremteni a nemzetiségileg kevert államok helyzetének enyhítésére. A nemzetközi publicisztika éa jogi irodalom a Párisban megteremtett alapelveket továbbfejlesztette és az autoeóm fejlődésnek uj célokat tűzött ki. Különös elmélyüléssel tárgyalják különösen a dunai Európa nemzetiségi pro* blémáít a még békeidőből ismert Scotus Viator és a népszövetségi ligák unionjának memorandumai. Ezeknek a szerkesztése körül, épen úgy mint a minoritások védelmének hathatós jogi institúciókkal való kiépítése körül a Sorbonne ismertnevü tanéra, a Aulard francia professzor szerzett elévülhetetlen érdemeket. A kisebbségi probléma irodalma most a cseh szlovák tudomány irányából gazdagodott egy uj müvei. Dr, Perek V., a nemzetközi jog tanára a prágai államtudományi társaság kiadásában könyvet adott ki a kisebbségek védelméről. Éjié! Irta: Byomcí Imre (Harminc év körüli asszony, a szeme, a teste tele élniváeyással. Minden mozdulata hamis, az élni vágyás takarasa. Ve'e szemb n fáradt art ti, zavart tekintett! íérfi ül. Beszédjében valami beteges, de megkapó árryalat van, — Az első jelenet a szalonban, a második a hálószobában történik. Késő este, amely már az éjszakába nyúlik. Az alvó vidéki város vért korbácsoló csöndjeiéiül el a házak között.) Az asszony: No Pista, én sohsem ismertem volna meg magát. A férfi: Mikor az a portré készült, még erős, egészséges ember voltam. Az asszony: Ne haragudjon, de én még most sem tudom tulajdonképen, hogy mi is történt magával Az öreg ur (hamiskásan nevet) soha sem akart magáról beszélni. Pedig nagyon sokszor érdeklődtem maga után. A férfi: Érdekes, milyen makacs baragtartó az apám. Hiszen tudja, éveken keresztül felbontatlanul küldte vissza a leveleimet. Azt sem tudtam volna meg sohasem, ha haza nem Jövök, hogy megnősült. Az asszony: (kacérkodón tetszeleg) Az igazán nem volt olyan fontos esemény az életében, hogy erről beszámoljon magának. A férfi: Téved, ha azt hiszi. Az asszony : (öntelten mosolyog) Helyes, hát tévedtem. Hiszen ez nem is fontos. Magáról beszéljen inkább, hát mi is történt magával? A férfi: Ugyan, semmi különösebb, nem tudok dolgozni, roncs vagyok, semmi sem vagyok, ez az egész. Az ^asszony: De hát sut szeretnem tudni, miért? Kedves Pista, tudja, hogy mi asszonyok nagyon kiváncsiak vagyunk. Mondja el . . . Utóvégro is mostoha anyja vagyok, tudni akarom, ml történt a fiammal. (Közelebb húzódik hozzá, megslmitja az arcát.) Pista fiam, mondja el. A férfi: (nevetve) Jól van anyám, ha úgy akarja. De unalmas, mindennapi történet az enyém. Azt tudja, huszonöt éves koromban már jónevü festő voltam. Az első kiállításom után kimentem Párisba. Beiratkoztam a Julien iskolába, én voltam a legjobb növendék. Egy kisebb nemzetközi ki-'' állításon az első dijat nyertem. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Lábam elé akartam kényszeríteni az egész világot. Uj utakra vágtam, Messiás akartam lenni. Megtagadtam mindent, ami régi. Rettenetes khaoszba keveredtem bele. Jobbra, balra kellett verekednem és ez az őrült harc felemésztette bennem azt a kis alkotó erőt, ami bennem volt. Kínlódva keresem a régi énemet, nem találom. A szemem még felfogja a színeket, de a véremen már nem mennek keresztül. Szürke színteienség. (A keze reszket, a hangja síróvá válik, az egész viselkedésében az idegek pattanásig való feszülése vehető észre.) A kezem, ez a béna csontdarab a sintérnek való. Mindent megpróbáltam, merfium, alkohol, nő, semmi sem segít. Tudja (egész közel húzódik az asszonyhoz) ha mégegyszer érezném az alkotás lázát. Ha a S2ín, az ölelés, a vonal,, forma megtudna bennem remegtetni valamit. (Még hevesebben) Tudja még egyszer alkotni, nagyo', szépet, bámulatosat. Feltámadás . . . (teljesen magának) valamit olyat adni a világnak, amelyet még sohasem látott. (Az egész teste reszket) Térdre a hitetleneket. Az asszony (hevesen félbeszakítja.) Pista, de minek izgatja magát? A férfi (mintha nem hallotta volna-) Félúton nem megállni, menni előre, rontani, tömi. Egészen újat hozni. Jó, asszonyom maguknak van igazuk, mi bolondok vagyunk. Az asszony: De Pista, hát csöndesen, visszanyeri még az alkotóerejét. A férfi: Mit, újat, szépet adni ? Minek? Hogy a tömeg mocskos szájával hahotázzon rajtunk. Alkotni, prostituált módjára eladni, kiállítani az énünk legrejtettebb titkait. Pfuj, rondaság. (Erőtlenül elhallgat, a szemét báayadtság fátyolozza be.) Az asszony halkan feláll, lecsavarja a viljanylámpát é3 csöndesen kimegy a szalónból. Kintről hallík, amint a szobalányt hívja. Megdöbbentő csönd úszik el az egész színen. A férfi még még mindég mozdulatlanul üi. A férfi (észre sem veszi, hogy egyedül van). Csak még egyszer. Ez a csonttarab, ez a kerek üveggolyó ebben a csontüregben. Ez a pirosszinü viz a bőrcsatornákban, ha mégegyszer megmozdulnának. Hallga . . . Csönd. Most úgy érzem magamat, mint a terhes asszony, kinek méhébe be!enyilamlott a harmadik élete. Ez itt szürke szín, ez Itt egy lefelé futó vonal. Ez meleg, piros, ez kék. Színek,(a szeméhez kap) vonalak. Ez rózsaszín, puha bársonyos, olyan, mint a női test szine. Kerek, ez forrna Ez kép, ezt már láttam. Fehér ágy, habos, mint a decemberi hó. Milyen szép a fodrokból kiemelkedő hushalom. Érzem, a vérem issza a szint, a vonalat, a formát. Még nem egész a kép. A rózsaszín és fehérhez acélos kék kell A feje feleit kék burából égő vlllanylámpa. így. A kék hideg, sége olvadjon fel a meztelen test {orróságán. Az arc az ismerős, láttam. Ismerem. A szájszéle vastag az élnivágyástól. Ez kiáltó vörösszin. Milyen jó,; érzem, ez a szülés előtti pillanatok részegítő iáza. Szín, vonal, forma. (Hirtelen feiygrik, az ajtóhoz rohan, kiszakítja. Kékes fénysugár vetődik ki a kinyitott ajtón. A kékes homályból alig észrevehetőn egy meztelen női kar látható.) Ez az, igen, .persze láttam. Itt van. A mostoha anyám. Csak a karját keliene megigazítani, ki esik a képből. Ez a pillanat, amit vártam, Szép, csupa szin, élet. Test, forma vonal. (A kar megmozdul, ijedt mozdulat vonala látszik.) Az asszony (csak fosziányosan lehet haiiani) De Pista, hogy kerü! maga ide. Maguk mindannyian rondák, éhes állatok. A férfi (hangjában a rs!mí akarás.) Nem, a teste, kép, szín, vonal, forma, Az asszony: Takarodjon. Éhes him, A férfi : dadogva. A pillanat. Kép. Test. Az asszony: Csúnya éhes him. Ki innen.'- A férfi (csöndesen megfordul, beteszi rnaga után az ajtót. Csak a sírása hallatszik.)
