Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-29 / 88. szám
88. szám. BACSMEGYEl NAPLÓ 5. oldal Nicolas Chauvin Volt idő, amikor jogosan azt hiheitük, hogy eljött a megértés napja és elvonul a gyűlölet fekete éjszakája. 1918 Mindszentek havat Írtak akkor a krónikások, a forradalmárok, a felszabaeulások friss, tavaszos levegőt lengettek az elnyűtt utcákon, az elhagyott lövészárkokban, a rosszkedvű hivatalokban. Förtelmes volt ez a háború, — szóltunk akkortájt, — de talán mégis jó arra, hogy a félrevezetett emberek végre belássák, milyen lazító igazságtalanság, milyen őrült hazugság volt gyűlölni, gyilkolni a másik oldal embereit csupán azért, mert más nyelvet beszélnek, más egyenruhát viselnek. Lelőni a szemben gubbasztó és remegő embertársat, akit azelőtt sohasem láttunk, aki soha semmit sem vétett ellenünk, akinek felesége, fehérhaju anyja, bámészarcu gyermeke lehet otthon, kinek jámbor foglalkozása, szelíd kedvtellései, bus nótái és gondtalan örömpercei lehettek egy ismeretlen távoli faluban ... Lepuffantani ezt az ártatlan, túloldali testvért: — ó — ez több, mint esztelenség, több, mint szívtelenség. Akárhogy uszítottak is a „kitűnő" államférfiak, a kövér pofáju papok, az aranygalléros katonák, akárhogy okoskodtak és parancsoltak, hogy agyon kell tiporni, halomra kell lőni az állat nak hiresztelt ellenséget, most talán belátja minden öntudatra éb redt, becsületes szivü ember, mi lyen borzalmas hazugság volt az ordítok szava, milyen iszonyú, ostoba kegyetlenség az ellenség mészárlás. Így hittünk és beszéltünk akkortájt és meg voltunk győződve arról, hogy a gyilkoló és rom bolp nacionalizmus jósokára, talán örökre kihal a tömeglélekben, hogy az uszító jelszavak elvesztették izzító erejüket, mint kihűlt gránátszilánkok. Hittük, hogy ez a rettenetes háború mindenki előtt világosan bebizonyította a véresszemü, emberhúsra éhes sovinizmus csődjét, hittük, hogy az Aresek, a Hadurak, a rohamot vezető Krisztusok és a harcba segítő szűz Máriák uralma hoszszu és boldog időre megdőlt, hittük, hogy az emberek belefáradtak a gyűlöletbe, a gyilkolásba, mint az undorig jóllakott kéjencek és most a szeretet, a simogatás pihenéses piaurja következik, valahogy úgy hittük, hogy ezentúl baráti kézszoritás, keresztényi türelem, a kulturlélek lágysága és megértése fog uralkodni a népeken. így hittünk balgén^ vággyal és rajongással abban a forradalmas, reményreme gős őszutóban. De ha ma visszapillantunk akkori hitünkbe, fonnyadt ábrándvirágainkra, keserű gúnnyal kell felkacagnunk. Széjjeltekintünk a mai politikán, az újságokon, a plakátokon, a törvényeken és rendeleteken, de sehol még nyo mát se látjuk a türelemnek, a rokonszevnek. Vagy közöny vagy gonosz ellenszenv az osztályré szűk. A gyűlölet éjszakája még nem vonult el felettünk, az uszító nacionalista jelszavak még ma is termékeny talajra találnak a szenvedélyre fogékony tömeglélekben, sokszor csörögnek a kardok és felemelkednek a halálsikolyos puskák a másik oldal felé, az ugyanúgy szenvedő, remánylő, küzködő ember felé. Az elvakult, gyülöletiihegős nacionalizmus számos jelenségét, szomorú, sajgó tünetét látjuk a hivatalokban, az utcán, az iskolában, a közéletben. A nyelv és származás tajtékos gyűlölete szinte mindennapi, re vans eszmék vetődnek fel, melyek szerint az unokákon kell megbosszulni az elődök bűneit, akárcsak a pápua vagy kanibál szokásjogban. A sovén rosszindulat egy eltévelyedett ember cselekedeteiből lehetetlen és gonosz következtetéseket von le, egy-két egyén bűnét alaptalanul és erőszakosan százezrekre, egy egész nemzetségre általánosítja, csupán azért, hogy gyűlöletet szítson. Felhívás fenyeget az utcán, hogy ne merj az anyanyelveden beszélni, Had az iskolában büntetést kap, ha azon a nyelven beszél, amelyen véletlenül beszélni tanult, a hivatalban nem értik meg a panaszodat, fütyürészve hallgatják végig, alázatos kérésedett, az alkotmányban lefektetett gyülekezési- és szólásszabadság csupán írott malaszi ahhoz, ha „idegen nemzetiségihez tartozol és hiába vagy rokkant vagy földeden földmunkás, nem kapsz segélyt, nem kapsz földet abban az esetben, ha rósz szül választottad meg anyanyel vedet. Nincs színház, amely számodra is lehetővé tenné Ibsen, Moliere vagy Schakespeare szépségeit, a türelmetlen sovénség belekiabál a művészetekbe, amelyek örökkön népek és korok fölé emelkednek, tudományszomjadnak a harcsabajszu határőrök szabnak határt, ha pedig kórházba kerülsz, nem szabad utolsó szavaidat anyanyelveden elhörögni. A nemes megértés, a kultúra széles, lágyvonalu perspsktivája, mely egy pillanatra megnyílt előttünk, most ismét összezsugorodott a sovénség szűk látkörüségévé. A tömegek nem helyezkedketnek el fölényes ormokon, a társadalmi csoportok szűk és lapos körben mozognak és e kapzsi önzés öleli őket össze. Ez a kollektiv önzés oly kegyetlenséget, oly kíméletlenséget fejt ki, mely teljesen ismeretien az egyéni lélektanban — állapítja meg Pelante szociológiájában. Es a sovénség ennek a beteges önzés nek harcoló, tüskés gyülöletbogáncsa. Ma Nicolas Chauvin, Scribenek ez a bárgyú, bamba, csökönyös alakja az otromba tömegek, a hazugszavu uszítok bálványa és ideálja. A pacifizmus lenge olajágával azonban nem lehet ezt az átkot lihegő, vérre és viszályra szomjazó molochot fejbehólintani. Meg kell várni, hogy elpusztul jón, mint öreg, kiaszott, haldokló isten, aki körül már uj hitek, uj erők, uj, hatalmas világot zsonganak és tavaszodnak. Sz. K A kis árdrágítók kiplakafiroxása Budapesti levél a villamos-üzem és az ujságválialatok küzdelmeiről — Budapesti tudósítónktól — Érdekes megfigyelni, mint illeszkednek be az emberek a drágaságba. Két közszükségleti cikk a villamos és az újság drágult ebben a hónapban feltűnően nagy lendülettel. A villamos hatvan, az újság hatvanhat százalékkal drágult meg egyszerre. Azt lehetett hinni, hogy a villa mosutasok száma kisebbedni fog és csökkennek az újságolvasók is. E helyett most már kételytelen, hogy ugyanannyi ember olvas újságot és utazik villamoson mint eddig. Jellemző a gazdasági helyzetre, hogy éppen csak b vállalkozások — a villamosüzem és a hírlapvállalatok — küzdenek tovább is a legnagyobb zavarokkal, melyek ilyen nagyarányú emelkedést voltak kénytelenek létrehozni. Budapest város villamosüzeme a nyolc koronás vitel dijak dacára is tovább tengődik és csak ürügyet keres, hogy tiz koronára emelje a tarifát. Hasonló helyzetben vannak a lapok is. Az 5 koronás emelés későn jött és nem fedezi le a deficitet. A tények jobban beszélnek : A Nap, a Neue Post és az Abendblatt megszűnt. A központi sajtóvállalat gazdát cserélt. A 8 órai Újság kormánypárti lett és beolvadt a Budapesti Hírlapba, a Magyar Hírlap beolvadt a Pesti Hírlapba, mert már csak a Légrádynk százmilliói tudták megmenteni, az Újság rosszul áll, a Magyarságot a legitimisták tartják fenn, a Népszavára a szociáldemokrata párt fizet rá és a Szózat csak mint a kormány félhivatalosa bir exisztáini. A nagy tőkeerős lapvállalatok is megérzik a rósz hirlapkonjukturát. Az Est tröst hatalmas deficittel dolgozik és egymásután bocsátja áruba nagy bérpalotáit. A Pester Lloyd a kapi alisíák, a nagybankok leibzsurnólja szintén megérzi a behozhatatlan kiadásokat. A Lapkiadók Szindikátusa újólag tanácskozott a megoldás lehetőségéről, miután azonban egy újabb emelés egyelőre még gondolatnak is bizarr, azt határozták, hogy igyekezni fognak a kiadásokat redukálni. így egyöntetüleg kimondták, hogy csak három könyomatosra fizetnek elő és amennyire a hírszolgálat megengedi csökkentik az oidalszámót is. A lapok helyzete most ismét rosszabbodott, mert a postai szállítás diját lényegesen fölemelték. Miután küszöbön van az újságíró szervezetek bérmozgalma, amely ötven százalékos fizetésjavitást követel, bizonyos, hogy ezek az újabb megterhelések komoly gondokat fognak jelenteni sok lapvállalatnak és az is valqszinü, hogy rövidesen újabb lapok fogják beszüntetni üzemüket. A kormány most tette meg az első „komoly" lépést a drágaság ellen. Kiplakátiroztak egy árdrágítót. Még a drágaságot is plakáttal intézik el. Uton-utfélen hirdetik plakátok, hogy Gremen La jós zöldségdrust eiité'.te a biró sag, mert 18 korona helyett 20 koronáért közvetítette tovább a burgonyát. Gremen Lajos neve nagy plakátbetükből ott lóg minden utcasarkon és hirdeti, hogy kisembereknek nem szabad drágábban adr.i a burgonyát, a mint ezt az árvizsgáló bizottság előírta. Ardrágitani csak a nagy vállalatoknak szabad, a hatósági üzemeknek és a sok milliós államilag támogatott részvénytársaságoknak. Ezeknek az igazgatóját is kiplakatirozták, de képvii selőjelöltnek. — Egységes pártprogrammal. Gazdátlan milliók A bécsi rendőrség állandóan zavarja feltűnő figyelmességével a titkos valuta-spekulánsok, illegális tőzsdeügynökök és a hirtelen gazdagodni akarók csöndes polgári kóvéházaknak mondott találkozó helyeit. A bécsi tőzsde környékén sok ilyen csendes kávéház van, amelyeket időnként meglátogat a rendőri kirendeltség. Ezeken a helyeken a törvényes tilalom dacára idegen valutakereskedés, deviza ügyletek lebonyolítása folyik az ebédutóni vagy uzsona kávé mellett. Minden iiyen kávéház valóságos kis tőzsde. Legismertebb ezek között a Mária Terézia kávéház, amelynek látogatói az Oroszországból elmenekült gyárosok, nagykereskedők, akik az osztrák korona rongyos papírhullájának lecsípett darabjaiból akarják gyáraikat újra felépíteni. A legutolsó rendőri razzia alkalmával a Mária Terézia kávéházban százhúsz olyan egyént tartóztattak le, akik amint később kiderült, tiltott tőzsdeügyietek megkötése végett tartózkodtak ott. A letartóztatottaknál a következő pénzösszegeket találták : lo millió osztrák korona, lo ezer bélyegezetlen osztrák korona, 13 ezer németbirodalmi márka, 32 ezer lengyel márka, 15 ezer dinár, 25oo lei, 33o francia frank, 2o fontsterling, lo ezer csehkorone, 2o ezer magyar korona, 5ooo líra, 463 dollár, Too drb arany tizkoronás. Volt még más a talált értékek között, egy csekk két és fél millió osztrák koronáról, 5oo francia frankról, lo fontsteriingről, 5oo márkáról, egy másik csekk 56 dollárról. Természetes az ilyen razziák alkalmával a rendőrség nem elég’ szik meg az ott talált személyek megmotozésával, hanem átkutatja az egész helyiséget. Éhben az esetben is igy történt. Az egyik kártyaasztal feiszakitott térítője alatt 5o ezer koronás bankjegyekben három és félmillió osztrák koronát találtak. Különböző helyeken elrejtett csekkek és pénznemek értéke 5 millió osztrák korona volt. A rendőrség a lefoglalt összegeket az adóügyi hatóságnak adja át, amely ez illeték és az egész összeg ötven százalékának levonása után visszadja tulajdonosainak. Ezután következik csak a rendőri eljárás megindítása.. 31 SS1 PEILATELIA BÉLYEGKERESKEDÉS - SZÉCSI E. SUBQYS€A,?Ó POSTA MELLETT VÉTEL - ELADÁS - CSERE Keresek megvételre ImsznáH jugoszláv bélyegeket tekintet nélkül »kiadásokra bármily mennyisegbsii 7304
