Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-29 / 88. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 88. szám, kormány a történtekről értesítette az antantot. Ehhez a határincidenshez magyar részről a következőket fűzik: A magyar határőrség tévedésből agyonlőtt egy osztrák csendőrt, akit csempésznek néztek. Az osztrák kor­mánynak kapóra jött, hogy a nyu­gatmagyarországi területet újabb ka-. ton, i megszállás alá vegye. Á bécsi lapok annak az aggodal­muknak adtak kifej zést, hogy a? osztrák birtokba került területeket a magyar felkelők komolyan veszé­lyeztet k. Ausztria óvintézkedéseinek azonban korántsem egyedül ez a jelentéktelen esemény az oka, in­kább a lakosság növekvő nyugta­lanságára lehet azokat v sszavezetni. Kölcsön vagy ingatlan eladás A kis/.élesített tanács egyrésze a városi kölcsön ellen Subotica város csütörtöki közgyü lésének tárgysorozatán egyik leg­fontosabb pont a városi tanács előterjesztése a tizenöt millió dná­­ros kölcsön felvétele ügyében. Több Ízben rámutattunk már, hogy Su­­boticínak a legfontosabb beruházá­sok céljából halaszthatatlan sürgős szüksége van erre a kölcsönre és megírtuk m r azt is, hogy a városi tanács a kérdéses tizenöt millió di­nárt mire akarja fordítani. Amint azonban most jó forrásod' értesülünk, a városi kölcsön sikere most közvetlenül a közgyűlés eiöit kérdése-sé vált. A kiszélesített ta­nács tagjainak egy része azon állásponton van, hogy nincs szük­ség a kölcsönre. A közgyűlésnél ezen a ve eményen levő tagpíi határo­zottan ellenzik azr, hogy a város nagyobb kés/pénz*kölcsönt vegyen fel és ehelyeU mm módot prakti­kusabbnak tartanak arra, hogy i város pénzhez jusson. A közgyűlés­nek ez a része helyesebbnek t*rta ná, ha a város eladná ingatlainak egy részét és ezt a pénzt fordítaná a szükséges beruházásokra. Állás­foglalásukat szza! indokolják, hogy ma az ingatlanok értéke nagyon magas és így a város jelentékeny ös reghez juthatna, amelyekből épit­­k> zhetne, s ha az épületek értéke esik is, effektiv károsodás nem ért a várost. Míg abban az esetben, hogyha készpénz-köicsönt vesz fel ma a város a jelerrirgi rossz valu­­táris viszonyok közölt, úgy évek múltán a jó valutában való vissza­fizetés már határozottan terhes. A közgyűlés ellenzéki tagjainak ez az indokolása már az első pilla­natban helyesnrk és elfogadhatónak látszik. Subotica vár ának azonban ma nincs módjábau ingatlanokat eladni. Csak földek eladásáról le­hetne szó, azonban részint amugyis sok földet vesztett el legutóbb e város, másrészt pedig az újabb földeladást az agrárminisztérium bizonyára nem is engedélyezné. Ilym körülmények közt tékát az egyetlen lehető megoldásnak a köl­csön felvitele látszik. Ha ezt a közgyűlés most mégis meg»kadá­­lyo ná, úgy a város legközelebbi programjának valóra váltása teljesen lehetetlenné válik, ami megint csaž arra vezetne, hogy minden fejlődés­nek elvágnák az útját. Anyagi eszközök nélkül bépteh.n a város minden beruházásra, a * anyagi eszközök megszerzésének pedig egyetlen módja a kölcsön. A készülő sajtótörvény Trifunovies Misa a törvényelőkészítő bizottság elnöke nyilatkozik a Bácsmegyei Naplónak A törvényelőkészítő bizottság el­nöke, Trifunovies Misa, a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt nyilatkozott a készülő sajtótörvény­ről. Trifunovies nyilatkozatában ezeket mondta: — Az uj sajtótörvényről a mi­nisztertanács egy szőkébb bizottsá­ga most tanácskozik. Ezek a ta­nácskozások még napokig el fognak tartani, ugy. bogy a javaslat körül­belül egy hét múlva lesz a törvény­előkészítő bizottság előtt. A parla­ment a kerületi beosztásról szóló törvényjavaslat letárgyalása után veszi elő a sajtótörvény javaslatot. — Már most le kell szegezni, hogy a kormánynak az az álláspont­ja. hogy a sajtószabadság elvének feltétlenül érvé­nyesülni kell. A törvény azon­ban módot fog találni arra, hogy a sajtószabadság örve alatt ne lehes­sen egyesek magánéletét tendenció­zusan, a közérdekkel való minden kapcsolat nélkül, a nyilvánossági plőtt tárgyalni. Ä törvény büntető rendelkezései olyan szigorúak lesz­nek. hogy bizonyára mindenki meg fogja gondolni, hogy személyes ér­dekeivel a sajtó nyilvánossága elé menjen el. A büntetések, még­­egyszer hangsúlyozom, feltétlenül igen szigorúak lesznek. — Arról is történik gondoskodás, hogy egyes lapok a törvény szigora elől ne menekülhessenek el ugy. hogy strohmanu-t nevezzen meg a lap felelős szerkesztőjének. Minden cikkért a lap tényleges szer­kesztőjét. s a tényleges cikk­írót vonják majd felelősségre. A fe­lelősségben egyébként a kiadó, sőt a terjesztő is osztozni fognak. — Nagy hibája volt az eddig ér­vényes szerb sajtótörvénynek, hogy a bizonyítási eljárást évekre el le­hetett huzni. A sajtóügyek az uj ja­vaslat szerint gyorsan intézteinek el és nem lehet majd azok befejezé­sét a végletekig elhúzni. Elbocsátották a suboticai magyar postásokat A tíszlvlselffredukeió csak magyar alkalmazottakat sújtott — Az állam* polgári egyenlőség elve a programban és a gyakorlatban A szuboticai postának kínos szen­zációja van. Ez a „fájdalmas“ szen­záció nemcsak annak a harminc cs Iádnak jelenti rxisztenciális ösz­­sztroppanását, akik egyik napról b másikra kenyér nélkül maradtak, hanem gyökerében érinti az Itt élő egész magyarság lelkivilágát is. A postaügyi miniszter rendelke­­-és" folytán a szuboticai postahiva­tal valamennyi magyar alkalmazott­ját elbocsátották. Az elbocsátottak valamennyien esküt tett alkalma­zottak, sokan közülük családosak s olyan is van az elbocsátottak kö­zölt, akiknek már 20—25 évi szol­gálati idejük is van. Az elbocsátás indoka: a hivatal­noki létszám redukciója. A valóság­ban azonban alivha ez lehet az ok. Mert ugyanannyi uj tisztviselőt, il­letőleg kezelőt alkalmaztak, mint amennyit a szolgálatból elbocsátot­tak. Ezzel kétséget kizárólag doku­mentálták, hogy az elbocsátott al­kalmazottak nemcsak fölöslegesek nem voltak, hanem egyenesen nél­külözhetetlen szolgálatot végeztek. Ennek az intézkedésnek első hát­rányát maga a posta szenvedi meg. Harminc kipróbáit, hűséges és szor­galmas, dolgát ismerő és kötelessé­gét évek óta kifogástalanul végző alkalmazott helyett uj, gyakorlatlan és szakképzetlen erőket vesznek föl. Ezek pedig csak évek nmlva pótol­hatják a munkaerőnek és szakkép­zettségnek azt a hiányát, ami — szomorú bizonyossággal lehet ezt e lőre Kötni — a posta működését nagyon érezhetően fogja megbé­nítani. . De az államhatalom is érezni fogja ennek az intézkedésnek súlyát, meri az állam kinevezett, rendsze­res szolgálatban alkalmazott és es­küt tett tisztviselőiben megrendülhet ti bizalom az alkalmaztatás* bizton­ságában és állandóságában. Melyik tisztviselő végezheti nyugodtan és melléktekinletek nélkül hivatalos dol­gát, ha arra kell gondolnia, hogy minden pillanatban elveszítheti állá­sát, alkalmaztatását és nyugdíjjogo­sultságát. A török tisztviselők hir­­nedt korruptságát az okozta, hogy minden kormány változáskor az utols bakterig kicserélték a tisztviselőket, minden közalkalmazott tehát arra örekedett, hogy hivataloskodása ideje alatt elvégezze az államhata­lom helyett a jövőjéről való gon­doskodást. A megtisztult közéleti felfogás, az államethika nem enged­heti azt, hogy a tisztviselőket olyan példák riaszthassák meg, melyek szolgálatuk ideiglenessége mellett szó! nak. Az intézkedés ellen szó! a poli­tikai morál is. Ezek az alkalmazot­tak álláshoz jutottak volna Magyar­­országon, ha a hüségcsküt nem teszik le. Joggal hihettek abban, hogy a hüségeskü letétele által olyan viszonyba kerülnek uj hazájukkal, mint amilyenben a régi hazájukkal voliak. Ez a viszony pedig kizárta azt, hogy a közalkalmazottak fe­gyelmi eljárás nélkül hivatalukból kttehessék. A kormányelnök, a kor­mány tagjai, a politikai pártok ve­zetői egyetértenek annak hangozta­tásában, hogy ez az ország — * demokrácia földje, hogy az alkot­mány a teljes polgári egyenlőséget valósítja meg. A postaügyi miniszter mondotta a magyar szervezkedéssel kapcso atban, hogy Itt kisebbségi pártra nincs szükség, mert az ál lampolgári teljes egyenlőség mellett senki sem érezheti magát kisebb­séghez tartozónak. Vájjon az a ren­delkezés, mely az anyanyelvűk miatt tesz ki hivatalából harminc köztiszt­viselőt, összeegyeztetheiő-e ezzel az állampolgári egyenlőséggel ? Mae kellene már kezdeni a hirdetett igéknek, a vallott programnak meg­valósítását is. Amíg szak dékok átongnak a szó és tett, a program és cselekedet, az Ígéret és teljesi és között, addig azt keli látni, hogy az alkotmá-y megvalósításáért való küzdelem se felesleges. Szeretnénk azt hinni még a meg­tett intézkedés után is, hogy a tisztviselő redukció csak valóban felesleges és ideiglenes alkalmazot­tak elbocsájtását fogja lehetővé tenni s hogy ennél a kiválogatásnál egye­dül a köz szempontjai lesznek irány­idók. A közérdek pedig egyrészt nem engedi meg a nemzetiségi meg­különböztetést, másrészt pedig azt követeli, hogy az eddigi elbocsá­tások is revízió alá kerüljenek. A magyarság ugy tekint erre a kérdésre, mint messzekiható politikai tanulságra, mint az ígéretekben való mzakotiás bizonyítékára, vagy cáfo­latára. Hisszük, hogy a magyarság /árakozásában a szlávság türelmes és megértő tagjai, tehát túlnyomó többsége is osztozkodni fog. Vázsonyi a passzi­vitás mellett A debreceni véres gyűlés utóhangjai Abból az izgalmas káoszból, amit a debreceni füttykörök vertek föl a magyar politika porondjain, csak az ellenzéki vezérek önérzetes és ham gos tiltakozása hangzik ki. Rámu­­tatnak arra, hogy ugyanakkor, a mii kor Bethlen István Hódmezővásár­­helyen azt hirdeti, hogy' a gyüleke­zési és szólásszabadság utjából éli hárított minden akadályt, a debre­ceni ébredők, fütykössel, székekkel és himnuszénekléssel akadályozzák meg a függetlenségi párt gyűlését, A belügyminiszter, akinek ezeket a visszaéléseket bejelentik, minden bejelentésre azt válaszolja, a kor­mány minden intézkedést meg tesz, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő, de egyetlen intéz­kedést se tesz meg annak érdekéi ben, hogy a rendbontók elvegyék, méltó büntetésüket. A Debrecenben járt politikusok azt is panaszolják, hogy amikor az inspekciós rendőr­­tisztviselőtől kértek védelmet a fo­kosok és székdobálók ellen, a rend­őrtisztviselő azt válaszolta: közi beszólni mindenkinek szabad. Vázsonyi Vilmos politikai be­szédében a végső konzekveni c i a levonását ajánlja. Többek kö­zött a következőket mondta: j — Amint két évvel ezelőtt s passzivitást hirdettem, ugy ma is azt hirdetem, hogy alkotmányellenes dolgokra az egyedüli méltó felelet az összes szabadelvű és demokrata; elemek kikapcsolódása lenne, mert nem vagyok képes logikailag felfog­ni, hogy miként lehet egy rendele­tét és nemzetgyűlést törvénytelen­nek nyilvánítani és azután egy tör­vénytelen rendelet alapján beülni a nemzetgyűlésbe? Nem akarok segít­séget adni abhoz, hogy ez a kormány hamis erkölcsi bizoDyit­­ványt állíttasson ki magának és ugyanakkor, amikor államcsínyt kö­vet el ezzel a választójogi rendelet­tel, rámutasson arra, hogy nem kö­vettem el államcsínyt, mert hiszen benn vannak a parlamentben a sza­badelvű ellenzék tagjai, a szocialis­ták, sőt megvan a felekezeti béke is, csináltak egy pártot, amelyben zsidók is vannak és támogatják a kormányt. Izoláltan is hirdetem új­ra, hogy passzivitás az egyedüli helyes felelet az államcsínyre... Egyébként megkezdődött az el­lenzéki jelöltek letartóztatása. Bíró Imrét, aki a Rassay-párt nak volt je. löltje Tápiószelén, az ottani csend­őrök letartóztatták és Budapestre kisérték. Két napig volt a budapesti ügyészség fogházában,

Next

/
Thumbnails
Contents