Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-28 / 87. szám
36« sz^n\» BACSMEGYE! NAPLÓ 5. oldal Figyelmeztető sző a magyarság szervezkedéséről —* A radikális-párt hivatalos lapjának cikke — A radikális-párt hivatalos lapjának, a „Samoupravának“, a vajdasági némzeti kisebbségekről szóló, a múlt hetekben megjelent vezéreidére, beogradi radikális körökben sűrűn történik hivatkozás. A cikk bevezetésében azt mondja, hogy a Vajdaság az országnak az a része, amelyben legtöbb az intellektuel, amely gazdaságilag legerősebb és kultúra tekintetében igen fejlett, jelentékenyen felülmúlja az ország többi részeit. Emellett a Vajdaság az az országrész, ahol a legtöbbet olvasnak és legtöbbet gondolkodnak. A vajdaságbeliek a sok-sok generáción keresztül olyasféle karaktert és mentalitást nyertek, a mely hasonlít a hollandusokéra. Szeretik a munkát, e rendet, a jő ruhát, a pipát, az újságokat és a csendet. Gondolkodás és érzésvilágában, valamint a külső behatásokra való reagálás tekintetében a vajdasági német nem sokban különbözik a magyartól, a magyar a szerbtől. Jelenben hasonlítanak egymáshoz, miután azonos viszonyok között élnek. • Ezeket a jó embereket egy dolog választja el és ez a nemzeti ség. A német kizárólag németnek érzi magát, a magyar kizárólag magyarnak, a szerb szerbnek, sőt mi több a zsidó zsidónak. Mindamellett ezek a különböző nemzetiségű emberek együtt élnek, egymással megférnek, együtt dolgoznak, kereskednek. Hiba volna azt gondolni, hogy az 6 nacionalista ideológiájuk elégedetlenséget, békétlenséget, harcoskodást szül. Ellenkezőleg. Talán sehol serit áll a végrehajtó hatalom olyan tiszteletben, mint a Vajdaságban és a polgári jogokat sehol sem élvezik rendesebben, és magasabb kultúrával, mint éppen a Vajdaságban. A cikk ezután áttér a Vajdaságban legutóbb megindult német és magyar szervezkedési mozgalomra. Ez a szervezkedés, főleg a magyaroké, olyan körülmények közt megy végbe, hogy semmi jóval nem biztat. Hogy ez igy történik, ebben hibásak a magyarok és hibásak a fennálló politikai pártok is. A magyarság és németség válaszúton áll. Vagy önálló nemzetiségi pártba tömörül, vagy bemegy a már fönnálló pártokba. Meg kell most vizsgálni, hogy mit hoz az első és mit a második eset. Mi történik akkor, ha a nemzeti kisebbségek a fennálló pártokon belül igyekeznek elhelyezkedni. Erősítést jelentenének a pártoknak, ezáltal magukat is erősítenék, miután azoktól jelentékeny erkölcsi éa anyagi iámo gatést kapnának. Képviselőik, mint a npgy klubbok tagjai, sokkaj könnyebben vihetnék keresztül javaslataikat és reálisabban oldhatnák meg gazdasági, pénzügyi és közlekedésügyi problémáikat. A belpolitikai kérdésekben igen jótékony hatással volna működésűk, miután eloszlathatnák az esetleges félreértéseket és segédkezet nyújtanának ahhoz, hogy a nehéz kérdések a legmegfelelőbben oldódjanak meg. Megfizethetetlen szolgálatot tenne ez a mód a nemzeti kisebbségeknek azért is, mert elhárítana minden kellemetlen befolyást a nemzeti kisebbségek felöl és igy azok nyugodtan törődhetnének a gazdasági és kulturális kérdésekkel. Mert a nemzeti kisebbségek kénytelenek lesznek harcos politikát folytatni, ha önnálló pártba tömörülnek, bár a harc tárgytalan. Hogy az tényleg tárgytalan, azt könnyű bebizonyítani. Ebben az országban senki meg nem tiltja senkinek, hogy német, vagy magyar tegyen. Mi, mondja a cikkíró, senkit el nem nyomunk, senkit nem gyanúsítunk, senkit nem üldözünk. Mi teljesen a humánus jogegyenlőség álláspontjára helyezkedünk és készek vagyunk, hogy kövessük azokat az ideálokat, amelyekért a Balkánon harcoltunk. Ennél szebbet nem ajánlhatunk fel a németeknek és a magyaroknak és ők ennél többet nem is kérhetnek. Ha a magyarok és németek önnálló pártokba csoportosulnak, megváltozik a helyzet. A magyarok és németek gyönge párttal jönnének be a parlamentbe. Mint szabad állam, szabad polgárainak, nem lesz okuk, hogy nemzetiségi szabadságért küzdjenek. És ha mégis harcolnak — és talán harcolni is fognak 1 — ez kellemetlen ellenhatást váltana ki ahelyett, hogy közvetítő hidul szolgálnának az egyes nemzetiségek között, elválasztó falként fognak szolgálni, ahelyett, hogy a bizalmatlanság eloszlatását ér nék el, annak a megnövekedését fogják elérni, ahelyett, hogy a megértés és türelem szellemét terjesztenék a nemzetiségi gyűlöletet fogják szítani. Lehet, hogy külföldi irányítást is kapnak és harcukba felforgató elemek kerülitek, ami természetes reakciót szül. Mint gyönge pártnak, a parlamentben soha olyan erejük nem lesz, hogy velük számolni kelljen, egy józan kormány sem fogja őket használhatni és kompromittálnának minden komoly ellenzéket. Azokon a vidékeken, amely őket a parlamentbe küldte, borzalmas nacionalista és párt-orgiák lesznek, amelynek a következménye egész biztosan azoknak a vidékeknek a gazdasági és erkölcsi erejének rombadőlése lesz. Mindezeken felül, működésűk meg fogja akadályozni azt is, hogy a királyság és Magyarország között szívélyes viszony jöjjön létre. Nem túlzás tehát, ha azt mondjuk, hogy az önálló nemzeti kisebbségi pártok többet ártanak, mint használnak, és ha azt mondjuk, hogy katasztrofális következményekkel járó hibát követnének el a saját nemzetiségükkel szemben, akik hosszú időre elvesztenék ennek az országnak a barátságát. Reméljük, fejezi be a cikkíró, ezeket a sorokat a mpgyarok és németek olyan barátságosan fogadják, amilyen barátságosan azokat irtuk. Jól gondolják meg politikai vezéreik, hogy mit cselekszenek, és saját lelkiismeretük szerint gondolják meg, hogy a fentieket nem keli-e megszivTelniök. Másrészt a vajdasági szerbek is tolmácsolják ezeket az aggodalmakat nem szláv polgártársaiknak. Feladják a múltat, mert a jövőnek mégis valamivel többel tartoznak, mint a múltnak. E cikkben festett sötét perspektíváról nem akarjuk azt mondani, hogy az fenyegetés, s józan és baráti sorairól pedig szeretnők azt hinni, hogy a radikális pártban is visszhangot keltenek. Kötelességszerüen a jpárt álláspontjaként tolmácsoljuk tehát ezt a megnyilatkozást. A magyar szervezkedés tényleg céltalan volna, ha nemcsak egyegy újságcikk és néhány minisz téri nyilatkozat mondaná, hogy senkit sérelem nem érhet azért, mert a magyar nemzetiséghez taftozik, — hanem ha az alkotmány liberalizmusa a gyakoriat-Konferenciáról konferenciára Konferenciáról-konferenciára zarándokolnak a világ politikusai, tudósai és katonái, hogy valahogy rendet és békét teremtsenek abba a nagy zűrzavarban, a mibe a világháború után belekerült az emberiség élete. Konferenciáról-konferenciára vonszolja magát az ezer sebből vérző, lerongyolódott, haldokló világ, hogy végre va'ahol, valamelyik konferencián levezekelje végre minden bűnét, amit elkövetett. Ez a canossa-járás époly jellemző a mai időkre, »mint a zürichi kurzus, a hol a beteg Európa lázát mérik le naponként és ahol a valuták szédületes versenyeredményei adják a diagnózist. Az újságolvasónak nap-nap utón újabb és újabb konferenciákról ad hirt az európai sajtó, amelyek annál sűrűbben jönnek, minél messzebb megy az emberiség élete a világháború borzalmaitól. A statisztika eddig még nem állította össze. a maga pontos számadatait a világ mai életét annyira hűen karakterizáló konferenciákról, bár egy ilyen táblázat nagyon érdekes adatokat szolgáltatna a világpolitika válságaihoz. Egy német újság úgy hozzávetőlegesen kiszámitotta, hogy 918 október óta körülbelül 1500 nagyobbszabásu konferencia zajlott le. Ezeká közül nem kevesebb, mint egyezer tisztán politikai tanácskozás volt. Beleszámította a német újság ebbe a summába a versaillesi, saintgermaini, neuvillei, sevresi és trianoni békekonferenciákat is és a washingtoni „leszerelési“ tanácskozásokig mindazokat a jelentősebb értekezleteket, amelyek a békeszerződésekkel kapcsolatosan tartottak. A konferenciákon Anglián és Franciaországon kivül Németország szerepelt a legtöbbször, bizonyítván azt, hogy a német politika Európa legégetőbb, legfontosabb problémája. A nagyantant országainak tárgyalásait nagyobbrészt a „német jóvátétel" foglalta le és az orosz kérdés. A ban is testet öltene s ha a radikális párt követné múltja nemes tradícióit s a demokraták vidéki exponensei hívek lennének azok' hoz az elvekhez, amelyeket a be* ográdi vezérek vallanak. Ha a magyar a vajdaságban egyenlő jogokat s egyforma elbánást élvez, mint bármely más polgár. akkor a külön magyar párt létjogosultsága megszűnik s akkor a magyarok a maguk világnézetének legmegfelelőbben elhelyezkednek az egye3 pártokban. Addig azonbon, amíg a magyarságnak védeni kell az alkotmányt, őrködni kell azon, hogy a demokratikus elvek és a radikális tradíciók meg ne hamisittassanak, hogy tehát az élethez, a szabadsághoz, a kultúrához, a gazdasági fejlődéshez való jussától senki meg ne fosztassék, — a magyarság nem tehet mást, mint hogy önálló pártban szervezkedik. Utalunk különben dr. Gräber László-nak ép mai számunkban megjelent vezércikkére, s kérjük a szláv nyelvű sajtót, hogy tájékozódás végett hasonló loyalitással tolmácsolja azt. *«««>»>* kisantant államainak politikusai közül Benesnek sikerült a legtöbb konferenciát összehozni. Csehszlovákia nem kevesebb, mint 113 tanácskozáson szerepelt, mint összehívó. A konferenciák közvetlen a világháború utáni esztendő első hónapjaiban voltak n legsűrűbbek. Aztán egy ideig ellanyhult, majd a legutóbbi hónapokban ismét fellendült a konferenciákszezonja Az elmúlt hetekben érte el az európai politika a konferenciák rekordját, a genuai tanácskozás előtt, amikor az egész világ mozgósított politikusai a legtöbbször ültek le a zöld asztalokhoz. Lesújtó kritika a női orvosokról Angol és osztrák mozgalom a nőknek at értelmi pályákról való kiszorítása végett Két helyről egyszerre érkezik hir, hogy mozgalom indult meg a nőknek az intellektuális pályán való hatalmas térfoglalása ellen. Az egyik hely London, a másik Becs. Mind a két városban az erős ütemben szaporodó női orvosok ellen szállottak síkra, de emögött voltaképpen a nők által eddig kivivett jogok megnyirbálására való törekvés rejlik. Londonban a mozgalom nem indult kifejezetten a női orvosok ellen. Egyelőre csak orról van szó, hogy a kórházakban és a klinikákon a női orvosnövendékek ne tanuljanak együtt a férfi orvosnövendékekkel. A harctéren járt orvosnövendékek nem szívesen látják azt, hogy leányok velük együtt tanulnak és ezeket a leányokat később kórházi orvosokká nevezik ki, vagy háziorvosokká szerződtetik. A londoni mozgalom vezetői azt akarják, hogy tanulják meg a leányok is az orvosi mesterséget, de ne a fiukkal együtt. Iiyen együttes előadásokon bizonyos tárgyak fejtegetésénél mindenki rosszul érzi magát. Az előadó tanár, a fiuk és a leányok. Azután meg hány* szór volt rá eset, hogy a végzet* doktorkisasszony férjhez ment é? hogy
