Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-28 / 87. szám
ft oldal. BACSMEGYE! NAPCO 87. szám. abbahagyta a foglalkozását. — Mennyi elpazarolt idő, mennyi elpazarolt fáradság. Ezzel szemben a nők álláspontja az, hogy amikor tanulnak, akkor nincsenek sem férfiak, sem nők, hanem munkájukba elmerülő emberek. Az igazság az, hogy a nöorvosok határtalan szorgalommal és odaadással végzik el mesterségüket és ez az uraknak érthető okoknál fogva nem tetszik. Bécsben nem ver még ilyen erős hullámokat az antifeminista akció. Ott egyelőre csak Johann Pein, a kiváló laryngologus pendítette meg azt az eszmét, nem volna-e helyesebb a nőket nekik megfelelőbb foglalkozás felé terelni. — Amikor tizenöt esztendővel ezelőtt a nők a szellemi pályák felé tódultak, *— jelentette ki az orvostanár, — én már akkor ellene voltam annak, hogy nőket az orvosi pályára bocsássanak. Nem mondom, ha egy-egy lánynak kedve telik az orvosi tudó Hiányokban, ám képezze ki ma «át. De hogy deriire-borura mindenkit felvegyünk az egyetemre, aki jelentkezik, ennek határozottan ellene voltam és vagyok ma is. Az a nézetem, hogy a nők önálló szellemi foglalkozás üzésére alkalmatlanok. A köztudatban is igy van az. Bizonyság az, hogy Törökországban példának ékáért* akoi a nőorvosok számára igazán tág teret nyitottak, a török urak mégis csak férfiorvosokat hivatnak beteg asszonyaikhoz. A nőkből kiváló ápolónők rekrutálódnak, de mint orvosok nem állják meg a helyüket. ROSSIJA—FONCIERE biztosító- és viszontbiztosító társaság; Az SHS. illám Itswyyobb nemzeti intézete. FKklgszgatöaágs Snbotlca (Hitelbank palota) Panaszkodnak a kereskedők Üresek a boliok — Nates vevő — A cseh korona Annak a nagy gazdasági megrázkódtatásnak hatásait, amelyet a csehkorona zürichi följavulása idézett elő, még mindig erősen érzi az ország közgazdasága. Különösen a merkantilizmusra nehezedik még mindig súlyosan az egyre tartó krízis, amelyből ugylátszik egyelőre nem tud kiszabadulni a jugoszláv kereskedelem. Tavaly ilyenkor — husvét előtt — átmenetileg megélénkült a kereskedelmi élet. A sokásos ünnepi bevásárlások, ha nem is nagymértékben, de mindenesetre érezhetően föllenditették az üzletek forgalmát. Ma üresen állnak egész nap a boltok. Vevőt csak a legritkább esetben üdvözölhetnek a kereskedők, akik nagyon Kanaszkodnak a megakadt és oltponton veszteglő üzleti élet miatt. Azok a boldog vásárlók, akiket a mai horribilis árak sem tudnak elriasztani, abból szerencsés osztályból kerülnek ki, akiknek a pénztárcája érzéketlen minden konjunkturális árdrágulással szemben. Akiknek mindegy, hogy ezer koroua helyett kétezret, vagy ötezret hagynak az üzletek pult jain. A kisemberek és fixfizetéses hivatalnokok nagy tömege azon ban nem mer belépni a boltokba. Még az ünnepeiőtti bevásárlások tradíciói sem tudják rávenni arra, hogy a legminimálisabb szükségleteit baszerezze. Nem azért, mintha ezek a kisemberek nem szívesen vásárolnának, hanem mert a mai rettenetes drágaság» ban nem tudják megfizetni azokat az árakat, amelyeket a csehkorona magas kurzusa* diktált a jugoszláv piacra. Nem mondunk újságot, amikor lekonstatálfuk az árak száz szá zalékos drágulását. Amióta beütött a gazdasági krízis, mindennek az ára fölugrott dupla summára és ami pér hónappal ezelőtt 500 koronába került, ma 1000—1200 koronás áron kínálják a boltok kirakatai. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a boltokban pang az üzlet. Támadó szándékú államok között —- A Journal des Débats cikke —-Paris. A Journal des Débats beográdi levelezőjének tollából cikket közöl, amely Ausztriának és az SHS. királyságnak politikai és gazdasági téren való közeledéséről számol be. Olaszország — igy szól a cikk — a háború befejezése óta Ausztria irányában olyan politikát követett, amiből arra lehetett következtetni, hogy Ausztria átjárónak akarja fölhasználni keleteurópai befolyásának kiterjesztésére. Mindez azonban nem akadályozta meg Marchese della Tor rét tat abban, hogy a velencei konferencián Magyarország érdekeit képviselje. Románia és Beográd között nem olyan a viszony, amilyennek nemcsak mint szomszédos, hanem mint szövetséges államok között is lenni kellene. Méi? fenyegetőbb az SHS. királysággal szemben Magyarország magatartása. Föltételezve Bulgáriáról, hogy az őszinte közeledés politikáját követi, aminek alaposságéról először azonban meg kell győződni, kétségtelen, hogy az SHS. királyság csupa támadó szándékú államtól van kö rüívéve és ezeknek magatartása a jövőben teljesen bizonytalan. Ezekkel szemben Ausztria mutatkozik csak egyetlen olyan államnak a volt ’ellenséges országok közül, amely belenyugodott sorsába és egyáltalán nem gondol ujabbi háborúra. Ha a régi Ausztriában van még valami Habsburg-propaganda, ennek eredőjét semmi esetre sem Becsbe, hanem inkább Budapesten kell keresni. Ausztriánál mindenesetre veszedelmet je-R Béga-parton — Becsfcereki levél — A Béga csöndes, kis folyó, mely Becskereket két részre szakitja. Hangtalan, halk a folyása, nagyon sokat kanyarog, a partját fűzfák díszítik. Kis hajók Is járnak rajta, hajóskapitányokkal és matrózokkal. Teherforgalma is van. kis sleppek úsznak rajta lassan lefelé és tegnap egy rendes, szabályszerű, elegáns motorcsónakot is láttam a Bégán. Büszkén kattogott, mint valami automobil és mintha a Béga is büszke lett volna alatta . , Nekem legalább határozottan imponál azóta ez a folyó. Két híd íveli át Becskereken a Bé gát, amit Itt — nem tudom miért — mindenki Begának neves rövid e-vel. A hidak rövidek és keskenyek, a nagyobbik legfeljebb hat méter hosszú, de azért Becskereken mégis Nagyhidnak nevezik. A Béga két partja nem esik messze egymástól, át lehet be szálgetni minden erőlködés nélkül az egyik partról a másikra. Az egyik part a becskereki part, a másik amerikai part. Mert a Bégén túli városrészt Amerikának nevezik. Úgy hiszem, azért, »ért a Bégát a benszülőttek tenger kék fektetik és. a tenger»ntó7! száraz földet Amerikához hasonlítják. Megjártam egyszer ezzel az elnevezéssel. A vasúton jöttem haza, Becskerekre és az utitársam, egy öreg ur, megkérdezte tőlem: — Az ur Becskerekre utazik ? — Oda. — Ismeri ott a Kendereséket? >— Hogyne, Ők Amerikában laknak. — Amerikában? — szóit az öreg elszontyolodva — és én két nap óta utazom, hogy meglátogassam őket. Azt hittem, hogy még Becskereken vannak. .. ... Jó itt a Béga partján sétálgatni délután. Nagy dorongok feküsznek a viz mellett, azokra le is lehet ülni és nézni a viz folyását. Az amerikai oldalon többen horgásznak hallatlan türelemmel. Gyerekek laufmétát ját szanak a V12 mellett. A kishíd alatt egy kis ritkán beültetett fáskert van, amelynek Csókltget a neve. Csóklfget: milyen szép és kedves. Ha rossz kedvem van, kimegyek a Csókiigetbe és az ifjúságomra gondolok. Egy helyen nagy 'ívben kanyarog a Béga. Ballagok a parton és azt hiszem, nemsokára kiérek a városból, de csalódom, mert egyszerre visszajutok a város közepébe. A Béga vize visszafelé folyik. Nagyon szereti Becsnem bir megválni tőle. Ha kiér a város végére, hét szépen viszszafordul. Egy öreg ember jön le a lépcsőn a partra. Reszkető kezében egy pléhbögre tele kávéval, leül vele a dorongra és meguzsonnál. Közben a ruháját leönti kávéval, nem is törüli le. Megszárad. Egy kis fiú, rongyos, mohó szemekkel nézi. Mikor a bögre kiürül, a gyerek csöndesen odébb áll. Megjött a vonat. A parton emberek kezdenek menni, libasorban, egymás mögött, egyenkint. Nem sietnek, itt Becskereken senki sem siet. Miért sietne, a sorsa úgyis utóiér mindenkit. jön egy szerelmes pár, karonfogva mennek, egyenesen a Gsókliget felé. Ezek mintha gyorsabban mennének. Mert ők eleibe sietnek a Sorsnak. Mikor odaérnek, keresik a padot, de nem találják. Az ősszel még ott volt. Talán elvitte valaki fűteni a hideg télben . .. Utánuk nézek a fiataloknak és frigyes sóhaj jön föl a szivemből. De jó nekik. Még fiatalok, és Becskerekon most újra tavasz van . . . . A Béga diszkréten suhan el mellettük. nagyon tapintatos folyó. Én sem zavarom a magányukat, fáradtan, lassan besétálok a városba. Csak még egyszer szomorúan visszanézek feléjük ... — h.j. — lentett az 6 gyöngesége és ezért kell Ausztriát támogatni^ ami érdekében áll a beográdi kormánynak. A prágai szerződés fejtörést jelent a kisantant történetében, még pedig Ausztriára nézve kedvező értelemben. Take Jonescu nemrégiben Ausztriának a kisantanthoz való csatlakozását mindkét részre nézve clőrvösnek mondotta. Beográdban 'sasé szá» mitanak Ausztrián a kisantanthoz való belépésére, mint inkább a hozzá való alkalmazkodásra, Ausztria újjáépítésében jobban van érdekelve Jugoszlávia, mint Csehszlovákia. Ezért sürgősen szükséges az árucsere és szállítási egyezmény megkötése. Hasonlóképen számos más aktuális kérdést, mint például az osztrákmagyar bank liquidációját is hamarosan és békésen meg kell oldani. Az utódállamok vámuniója — Mindenki akarja és mégsem lesz meg — — A Bácsmegyel Napló bécsi tudósítójától — Az európai helyzet konszo’idációjának egyik sarkalatos kérdése az, hogyan oldódjék meg a Dunamedencében fekvő államok egymáshoz való viszonya. Azokról az államokról van szó, melyeket ma az utódállamok révén kezelnek. Ide tertozik a S. H. S. királyság, Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia, Románia és kiegészítőén Lengyelország és Itália is. A portorosei konferencia ezeknek az államoknak a képviselői sok üdvös határozatot hoztak, melyeknek a kölcsönös áruforgalom szabadságára vonatkozó hatása azonban kérdésessé lesz azáltal, hogy az egyes országoknak joguk van saját termelésük védelmére olyan magas behozatali vámokat kiróni, hogy annak hatása fölér a behozatali tilalommal. Érzik minden oldalrólról azt, hogy a Duna-medencében fekvő államok igazi együttműködését, Európa keleti és délkeleti területének természetes vérkeringését más gazdasági megszerveződés alapján lehetne csak elérni. Minél súlyosabbá válik a gazdasági válság, annál sűrűbben hangzik fel a jelszó: hogy az utódállamoknak gazdasági uniót kell egymással alkotniok. Legújabban ez a felhívás Noblemairenek, a francia kamara tagjának abban az előadói beszédében hangzott el, smelyet az Ausztriának adandó kölcsönnel kapcsolatosan tartott. Noblemaire kijelentése igy szól: A kisantantnak garantálnia kell Ausztria biztonságát és a vámunió egy fajtáját kell vele egyetemben megalkotnia. Csak a napokban tartott Hotovec volt cseh hereskedelemügyt miniszter a cseh külkereskedelemről előadást, melynek a végső következtetése az volt, hogy az utódállamoknak vámunióba kell egymással lépniök és ez a vámunió további kifejlődésében az európai egyesült államokhoz fog elvezetni. Budapesten a génuai konferencia anyagát előkészítő bizottság ülésén Teleszky János volt pénzügyminiszter vetette fel azt a programmpontot, hogy Magyarországnak vámunióba kell lépnie az
