Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-03 / 62. szám

6. okial. BACSMEGYEI NAPLÓ 62 szám. >yen, ami lényegesen megdrágítja éz árut. Az árak emelkedésének a leg­­f$hb oka azonban az, hogy a termelő nem ad el gabonát. A di­nár nemzetközi paritását a gazda ép úgy ismeri, mint a bankember. A parasztgazda fél a pénztől, s inkább tartja a búzát, amelynek értéke állandóan emelkedik. Az árak emelkedéséhez hozzá­járulnak a szállítási mizériák is. Most lenne például a tavaszi kukorica-szállítások ideje, azonban » szállítás egyelőre lehetetlen, csak majd a hajóforgalom megindulá­sával kezdődhet meg újból, azon­ban a viziszállitást nem lehet igénybe venni a forgalmi zavarok miatt. Igen sok áru már novem­ber óta nincs leszállítva. Ezeknek a viszonyoknak a kö­vetkeztében aztán érthető, hogy az árak hihetetlen mértékben szők­ítek fölfelé. A búza métermázsá­­jwiak a kereskedelmi forgalomban j ma 2000 korona efl ára, a kuko­rica valamelyik ^bánáti feladóálo­­másróJ 1420 korona, a zab 1300 korona. Ennek megfelelően a nul­lás liszt kilogrammja ma 24 ko­rona 50 filler, egy kiló kenyér Suboticán 24 korona, Beográdban 14 koronában van a kenyér ára megállapítva. A búza az utolsó hé ten 300 koronával drágult. Egy hét alatt ifyen horribilis áremelkedés csak egész rendkívüli viszonyok közt szokott előfordulni. A termelők az árak fokozatos emelkedését látva spekulálnak ter­ményeikkel és nem akarják azt eladni. Suboticán még van elég búza s bár a malmok nagy része jelenleg áll a mai buza-készletek mellett, nem kell attól tartani, hogy tavaszra elfogy a kenyér, de bi­zonyos, hogy megfizethetetlenül drága lesz. A város kukorica- és korpa ellátása igen rósz, ami ka­tasztrofális helyzetbe sodorja a sertés hizlalást és igy megint sú­lyos gazdasági hatással lesz. tanácsát a jövőre nézve. A bölcs fér­fin mcgsimogotla sárga szakállát és érré gyen válaszolt: — Egyet tanácsolhatok csak Ön­nek: menjen el egy jőnevü sebész­hez és operáltassa le a fejét. Ne fél­jen fiatal barátom, ez a műtét ma­napság mór nem oly veszélyes és csöppet sem fájdalmas. A legújabb, idők tudományos kutatásai, állat- és emberkisérletej. ugyanis bebizonyítot­ták, hogy a fejre, illetve az agyve­­lüre semmi szükség sincsen. A gon­dolkozás, a £ intelligencia manapság már nem divatos és nem is ajánlatos dolog. Majd meglátja, az operáció után többre fogja vinni, mint amed­dig eddig vitte. Ha megfogadja taná­csomat, egész szép karrier áll előtte. Egyébként ennek a műtétnek még az az óriási előnye is meglesz, hogy nem lesz többé nyakkendő-probléma, .em kell fejét történte, bogy milyen nyak­kendőt vesz fel részben, mert nem lesz feje, amit törhetne, másrészt, mert nem lesz mire kötni a nyak­kendőt. Igaz szívvel és igaz százdináro--ok­­kal mondtam köszönetét a bölcs íér'ia bölcs tanácsáért. Holnap már mrtj -is történik a műiét és holnapután ni, okosabb élelet. kezdek mindent-: le régi sallang és hagyomány nélkül. Annyi már előre is bizonyosnak ’ft­­szik, hogy a jövőben nem fogok többé férjét nekir oh almi a falnak. ’ 1 SS.& Az olasz külügyminiszter közeledést keres a kisantanthoz. Visszatérés a rappalói szerződéshez. — Az vj külügyminiszter volt osztrák bevándorló. Az utolsó olasz jelentések mutat­ják, hogy a Facta-kormány a meg­alakulás nehézségeivel megbirkózott. Factának, Giolitti e bizalmasának, kormánya megalakult. Facta tartotta meg a belügyi tárcát. Olaszország ugyancsak megromlott külpolitikai pozícióját pedig Carlo Schanzer sze­nátor, Giolittinak egy másik politi­kai barátja, lesz hivatva helyreállí­tani. ■ ' Jól értesült helyen Schanzer poli­tikáját akként jellemzik, hogy az a rapallói szerződéshez való visszaté­rést s a kis-antant. államaival kelet­kezett politikai eltávolodás áthida­lását fogja keresztülvinni. A fran­ciákkal szemben az angolokkal együtt azt az utat fogja járni, amely minden körülmények között meg akarja gátolni azt, hogy a repará­­ciók követelésének tulhajtása az európai politika számára gyujtóanya­­gul kouzerváltassék, Az uj külügyminiszter személyére és pályafutására különösen érdekes részlet, hogy Schanzer Carlo dr., aki az olasz politikában már több-A rókusi állomáson Rókusi állomás, a Szeged-ró­­kusi pályaudvar, ahol az S. H. S. királyságból a Magyarország felé irányuló személyforgalom nagy­része lebonyolódik. A Szeged rőkusi állomásnak itt Jugoszláviában már régóta rette­gett hire van. A fekete-könyv, a melybe a hírhedt T. osztály ada­tai alapján beírják azokat az idegen alattvalókat, akik ellen a magyar nyomozóknak valami kifogásuk van, a rőkusi állomáson játszik a legnagyobb szerepet, ott tart leghosszabb ideig az utasok ki vallatása és megvizsgálása, on­nan küldik vissza a legképtele­nebb ürügyek alatt a legtöbb utast, s ott megy legkönnyebben a mit sem sejtő utasok letartóz­tatása. A Szeged-rókusi állomás tesz legtöbbet arra nézve, hogy a két szomszéd állam között ne barát ság, hanem elkeseredettség le­gyen. • Egy stari-becsei olvasónk pa­naszolja, hogy a rőkusi állomá­son egy serdületlen rendőrellenör basáskodik mostanában, aki ha fáimét főleg a szerb nemzetiségű utasokkal szemben érezteti. Go­rombáskodásairól már számtalan jegyzőkönyvet vettek fel az SHS. konzulátuson. A panaszoknak azonban eddig nem volt semmi eredménye. A rendőrellenőr, úgy érzi, hogy ö, aki a magyar állam­hatalmat reprezentálja a határál­lomáson,megfenyegetheti az utaso­kat, gorombáskodhatik velük, sha nem volna ott a parancsnok, egy rnagyi rangban levő tiszt, aki finom és udvarias ur, olyan ami­lyennek egy hivatalnoknak len­nie kell, bizonyára sok kellemet­len inzultus is történt volna már a rőkusi állomáson. Minthogy a rendőrellenőr elleni panaszok teljesen eredménytele­nek voltak a budapesti SHS kon­zulátus kénytelen volt retorzióhoz nyúlni. Természetesen, hogy Szegeden, szőr viselt miniszteri állást, nem is olasz, hanem bécsi születésű. Az uj olasz külügyminiszter uj hazájába atyjával, egy Galíciából származó bécsi ügyvéddel, gyermekkorában vándorolt be Olaszországba. Atyja, aki a múlt század hatvanas évei nagy gazdasági fellendülése idején számos alapításban szerencsésen ,volt érdekelve, az emlékezetes 1873-as »krach« idején teljesen a tönk széléhez jutott. Az öreg Schan­zer családjával, mint egy bécsi épi­­tö-vállalat képviselője, Rómába ke­rült, ahol nagytehetségü fia már a római diákság mozgalmaiban vezető szerepre küzdötte fel magát. Schanzer politikailag Giolitti is­kolájához^ tartozik, akinek nagy ro­­konszenvét képességeivel éppúgy meg tudta nyerni, mint korábban Garibaldiét. Az első Giolitti-minisz­­tóriumban a posta- és távirdaminisz­­'ter tisztet töltötte be, a közelmúlt­ban pedig mint az olasz delegáció­nak hivatalos vezetője, a cannesi konferencián lépett előtérbe. a rőkusi állomáson is vexálják az utasokat, ó'k is gorombáskodnak, nem lehet ok arra, hogy Buda­pesten az SHS követségen is ha­sonlókép cselekedjenek. Az, akit ügyes bajos dolga egyik országból a másikba kényszerit, nem tehet sem arról, hogy a sze­gedi rendőreilenör goromba és tapintatlan, sem arról, hogy két szomszéd ország közt a hangulat nem barátságos. A terített asztal Berlinben, ahol már sok minden­ből rendeztek kiállítást, legutóbb a .»terített asztalt« mutatták be a kö­zönségnek. A német fővárost eddig ntindig azzal vádolták, hogy nincs saját íz­lése, a londoni és a párisi »nagy asztalokat« másolja le, hogyha egy­szer a köznapitól eltérő módon te­ríteni akarnak. Berlinből jelentik, hogy a Budapester Sívasseban meg­nyílt Terített Asztal, az angol lapok vallomása szerint is bebizonyította, hogy Berlin ezen a téren is emanci­pálta magát a többi világváros íz­lése alól. A legsikerültebb alkotás a »Souper a Deux-opera után«. Az abrosz, a virágok, a poharak, a terí­tékek s az ezüst-serlegek mind úgy vannak összeválogatva cs elrendez­ve, hogy a kiállítást látogató közön­ség csodálkozva állott meg a jó Íz­lés e mintaképe előtt, Feltűnést kel­tett a virágos-asztal is. Ezen az asztalon a legkülönbözőbb virágok voltak elhelyezve. Sokan nézték a »gyógyuló beteg asztalát«. Ezt az asztalt úgy terítették meg, mint ahogy gyógyuló beteg számára szo­kás teríteni. A »nagymama kávé­asztala« szintén sok pillantást irá­nyított maga felé. Az oroszok hús­véti asztala ís nagy sikert jegyezhe­tett fel. A fehér abroszon élénk szí­vná tányérok piroslottak. A külön­böző szinti húsvéti tojások, sonkák, kalácsok és vodkák ügyesen voltak elrendezve a zümmögő' szamovár körül. Érdekes, hogy az ízlés e remekei mellett néha közönséges dolgok is meghúzódtak. Egy nagyon előkelő társaságbeli hölgy asztala fekete klothtal volt leteritve s oly vissza-, taszító benyomást keltett, hogy a látogatók nézete szerint elrontaná az étvágyát annak a vakmerőnek, aki ahhoz az asztalhoz merne ülni, Aki játékbankkal akarta megmenteni Ausztriát Vicomte Paul Froc de la Guerre et de Geneuville letartóztatása Bécsben —* Bécsi tudósítónktól — Emlékezetes, hogy a volt monar*. chia összeomlása után kalandos hi* jrek járták be a sajtót különböző nagy, montecarlói arányú játékban* kok alapításáról. Nemcsak a buda* pesti Margit-szigeti játékbank kéz* deményezéséről, hanem Salzburgban és a Šemmeringen alapítandó ha* sonló intézetekről a legkalandosabb kombinációkat lehetett hallani. Kü­lönösen konkrét alakot öltött a salz* burgi terv. ' Az összeomlás után ugyanis nemcsak az osztrák állam, hanem a különböző városok is a leg* nagyobb pénzügyi krízisben voltak, Becsen kívül nem volt város, mely* mek olyan nyomasztóak lettek volna az adósságai, mint Salzburgnak. Valóságos megváltóként üdvözölték Salzburg városa részéről azt az elő­kelő idegent, ki Paul Froc de la Guerre et de Genenville vicomte, kissé hosszú néven ^ mutatkozva be, jélent meg a színen és egy részletekig kidolgozott pénzügyi tervvel állott elő, mely alkalmas volt arra, hogy Salzburg városának minden nehéz* ségét. egy megalakítandó játékbank jövedelmével eloszlassa. A vicomte ur kalandos terve hosszú és körül* ményes hatósági akció kezdetét je* lentette. Salzburg városa ugyanis azonnal folyamodvánnyal fordult az osztrák kormányhoz, hogy ez szün­tesse meg területére vonatkozólag a szerencsejáték tilalmáról hozott büntetőtörvényt. Mielőtt azonban az akció lezáró* dott volna, a vicomte újabb alapi* tási kísérletbe fogott. Egy fényes nevű kalandortársasággal, melynek egyik tagja Reuss herceg néven szc* repelt és amelynek többi tagjai is bárói boronát viseltek névjegyükön, több milliót gyűjtött össze, hogy egy semmeringi villában nagyszabású já* tékbankot rendezzenek be. Szinte beláthatatlan volt a játék* bank-alapitások nagy jövője. A nyo­morban örvénylő Ausztria nyilvános­ságát egy ügyesen vezetett sajtó­­kampánnyal arról iparkodtak meg­győzni, hogy a játékbankok, mint az idegenforgalom emelésének esz­közei, feljavíthatják Ausztria pénz­ügyi állapotát. A hatóságok bosszú ideig tétováztak is a tervekkel szem­ben. Fordulatot csak az a meglepő tény teremtett, hogy a párisi rend­őrség bizalmasan figyelmeztette az osztrák hatóságokat, hogy Paul Froc de la Guerre et de Genenville vi­comte a legnagyobb mértékben gya* uns személyiség. A nemzetközi szc* reucsejátékosok és artista-világban szünet nélkül vándorol kelet és nyu­gat között. Volt már varieté-igazga­tó Konstantinápolyban, éjjeli bávé­­ház-vállalkoző Maríborban, járt Bu­dapesten, honnan aztán Bécs félé fordult, midőn a proletárdiktatúra számára elviselhetetlen levegőt te­remtett. Érdekes, hogy sehol sem sikerült valamit rábizonyítani a yi-

Next

/
Thumbnails
Contents