Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-24 / 83. szám
6. oldal. BACSMEGYÉI NAPLÓ 83. szám. fel, amelyek a történelemhamisifás tényét letagadhatatlan igazsággá deklarálják. Ami különben Kossuth Lajossal és a kossuthi politikai ideálokkal történt és történik Magyarországon, klasszikus példa Anatole France axoméjára. Aki csak egy kicsit is ismeri a 48-as harcok történeti eseményeit és azokat a hajtóerőket, a amelyek az akkori időket mozgatták, rögtön belátja, hogy a „győztél Kossuth Lajos“ nem volt Az európai államok, amelyek valamennyien a gazdasági elzárkózás politikai csődjének küszöbén állanak, érthető irigységgel tekintenek azok az államok felé, amelyekről a „jóvaluta" üdvözítő voltába vetett közhit a konszolidáció jelenlétét állapítja meg. Csak természetes, hogy a legtöbbek ítéletében a varsaillesi béke legnagyobb nyerője. Franciaország is ezek közé a boldog államok közé tartozik. A francia napisajtó, de még inkább a francia közgazdasági sajtó híreinek a figyelése és rendszeres gyűjtése ezzel szemben arról győz meg, hogy a francia gazdasági konszolidáció is messze van még attól, hogy eleven valóságként érezhessék — maguk a franciák. Elég a legutolsó hetek híreit egybefogni: a kép, amelyet nyerünk, mindenről inkább beszél, mint a békeviszonyok beköszöntéséről Franciaország csak a közelmúltban volt kénytelen a fogyasztó szenvedélyes panaszaira a parasztok ugyancsak szenvedélyes eüeatáliásával szemben újból a maximáltok rendszabályához nyúlni. A francia kormány két esztendővel a győzelmes versai'lesl békekS-stiiszerü frázis azok szájából, a kik a numerus clausust, a botbüntetést és egyéb örökké emlékezetes reakciós jogfosztó törvényt megszavazták a nemzetgyűlésben. Históriai szempontból egy csöppet sem volt plauribüis ez a találkozás. És a mostani ünneplés is ízléstelen történelmi anakronizmus csupán, önkényes kisajátítás, amit a történelem itélőszéke sohasem fog szankcionálni. tés után — a kenyér és a has maximális árait állapítja meg. Franciaország legalább a gazdaság pillanatnyi érdekei szempontjából • kétségkívül nagy előnyeit élvezi a versaüiesi szerződésben biztosított gazdasági rendnek. A szén egyre növekvő tömegeit kapja Németországtól: 1919 szeptemberétől 1921 szeptemberéig húsz millió tonna szenet kapott a francia gazdaság Németországból, ami lehetségessé tette, hogy a francia vasipar, különösen Lotharingiában számos kohóját helyezhette üzembe. A német vasúti sztrájk, ha csak átmenetileg is súlyosan érintette a francia gazdaságot a Ruhr-vidéki koksz elmaradása révén. S a francia gazdasági terület 66 kohójából 1921 év végén még mindig csak 32 volt üzembe helyezhető. A francia ipari alakulás menetére egyáltalán nem biztaték az utolsó két év külkereskedelmi mérlegeinek adatai sem. Ha elgondoljuk, hogy Franciaország, amely 1920-ban 1133 millió frank értékű kémiai terméket szállíthatott a külföldre, 1921-ben valutája nagy javulása idején mindössze 85 millió frank értéket szállíthatott ki, ha megtudjuk, hogy a selyemárukban ugyanezen idő alatt a kivitel 2092 millió frankról 1358 millió frankra, a cukorkivitel 349 millió frankról 197 millió frankra csökkent — a gazdasági konszolidáció menetét zavartalannak bizonyára nem látjuk. A francia külkereskedelem utolsó két évének adatai szintén nem biztatók, amelyek a bevitel és kivitel alakulására vonatkoznak. 1921-ben Franciaországnak minden országból száz és száz millió frankkal alacsonyabb volt a bevitele,mint 1920-ban. Ám ugyanebben az időben Franciaországnak a kivitele is minden egyes országba ugyancsak száz meg száz millió frankkal csökkent — csak az egyetlen Németországot vévén ki: Németország felé 854 millió frankkal nőtt a francia kivitel. Nem lehet hát komolyan beszélni sem a francia gazdaság, sem a francia államháztartás stabilizált állapotáról. A Banque de Chine összeomlása nem maradt elszigetelt jelenségként a pénzvilág alakulásában. Éppen a legutóbbi időkben uj szenzációja van a francia pénzvilágnak. Ezúttal egy százéves múltú pénzintézet, a Claude de la Fontaino omlott össze, amelyet egész Franciaországban nagy respektussal emlegettek mindenütt. Ez a bank, amelyet általában Comptoir des Ardennes néven ismernek, 90 millió francia frankot kitevő bejelentett passzívájával a francia tőkerenaissancének ugyancsak sántító bizonyítéka. FALU TAMÁS: DAL A hidag halálvágy Mát oly rég kisért. Szeretnék meghalni, S nem tudom, miért? Könnyem már elsírtam, Most sírom majd a vért És élni szeretnék, S nem tudom miért? Franciaországot nem kerüli el a gazdasági válság A Versailles! béke előnyei nem biztosíthatják a javulást piacon éppúgy, mint a virágüzletben, egyformán drága ez i bolyé; a kertészek szerint n piacon is az 6 ibolyáikat árulják. Azelőtt ez is megfordítva volt ös a virágkereskedők szaporították készletüket a mezők liliomaival. A korai virágokat valamikor külföldről, Olaszországból, Francia, Poroszországból hozták, érthető volt tehát, hogy a drága csomagolás, nagy szállítási költség és az a tény, hogy sok virág útközben elpusztult, megdrágította az árakat. Most azonban a behozatali tilalom miatt nem importálnak virágot, és mégis drágább a Sándorban szedett ibolya a Nizzainál is. „Rossz a valuta", — mondják már a kertészek is. Emiatt drága az orgona, emiatt nem lehet virágokkal kedveskedni a nőknek. így teszi tönkre a valuta a virágpoézist is. Lassan elnémul a virágnyilás. In memóriám Kossuth körül Amagyar elégedetlenség sokszor viííesztctt Kossuth Lajos nevében, a 48-as szabadságharc sokszor adott hitet és erőt a magyar feudalizmus terrorja alól kiszabadulni akaró magyar demokráciának. A nagy közjogi harcok idején a magyar ellenzéki mozgalom vezetői Kossuth-tradiciókkal a turini száműzetésben élő republikánus örököseként álltak szembe a bécsi Burg abszolutizmusával. Egy fél századon keresztül nem volt olyan ellenzéki mozgalom Magyarországon, a mely túl tudott volna jutni a történelemmel kicsit megreformált 48-as jelszavakon, nem volt elégedetlenség, amely Kossuth-szimbolumok nélkül indult volna hatalmon levők ellen. Kossuth neve, a kossuthi trediciók mozdították meg minden alkalommal a magyarság rebellis elemeit, mert Kossuth, a turini száműzött volt a • forradalom kísértő szelleme Magyarországon, olyan forradalomé, amely a szocializmuson belül szociális megjavulas rémé nyét is jelentette. A mai Magyarország is sokszor idézte Kossuth emlékét, sokszor hangoztatta a kossuthi ideálokat. Jó pár hónapja a magyar kisgazdapárt hajtotta meg az emlékezés zászlaját Kossuth Lajos sírjánál azzal o nagyhírű mondással, hogy „győztél Kossuth Lajos". A legutóbb pedig úgy áldozott neki a magyar politika, hogy halála évfordulóján hivata losan demonstrálta szimpátiáját a nagy kiráiydetronizáló magyar kultusza mellett. Anatole France tanította, hogy a történelem idővel mindig javít, vagy ront minden históriai eseményen! eszmén és egyéniségen. Mindenkor visszamenőleg a maga lépése revideálja át a múltat és azokat a szuggesztiv történelmi erőket, amelyek még hatékonyak és elevenek, igyekszik a maga számára átformálni. A történelem hamisításnak ez a módja minden időre érvényes és különösen azoknak a társadalmi vagy politikai érdekek vólt divatos szokása, amelyek a maguk főlényét csak a múlt még aktuális erejével tudták biztosítani. A töriénetemirás sok adatot kutatott már Egy magyar költő Móricz Zsigmond siker.- Svédországba.* Örvendetes magyar irodalmi sikerről hirt hozó levélét kaptunk a napokban a berlini Ernst Rohwoltcégnek, .Móricz Zsigmond németkiadójának a közvetítésével. A levél többek között Carl David Marcus svéd kritikusnak »Egy magyar nemzeti költö« cimü cikkét tartalmazta, amely a stockholmi »Aftenblađeđ«ben jelent meg. A kritikus rendkívüli elragadtatással ünnepi Móriczot, akinek hatalmas regényét, a »Sáraranyet, a Legnagyobbak müveihez hasonlítja. \ A »Sárarany« körülbelül egy évvel ezelőtt jelent meg németül, »Gold im Kote« címmel és hogy mily feltűnést keltett, megítélhetjük abból is, hogy a nemrégiben nálunk járt Thomas Man n, aki Móriczró) egyébként semmit- se tudott, spontán elhatározásából nem valamely hivatalos nagyságot, hanem a méltatlanul sokat üldözött Móricz Zsigmondot látogatta meg. A német fordítás Magyarországból Európába emelte Móricz regényét, a melyet, a-szód cikkíró is természetesen németül olvasott, Cikkének; elejé’l Móricz Zsigmond életévet és magyarságával foglalkozik, majd részletesen elmondja a »Sárarany« robusztus erővel megirt, földből sarjadó meséjét, fölvázolja olvasói képzelete elé Túri Daninak, e »fizikai Übermensch c-nek az alakját, jellemét, földéhségét, katasztrófáját: az egész magyar földet, az élet sarát és az embert, aki arany e sárban, arany, amelyből azonban semmit se csinált az isten. Megjegyzés nélkül közöljük az »Aftenbladeđ« cikkének befejező részét: »Mikor elolvastajn ezt a hatalmas embcrábrázolásf, önkéntelenül is azokra az északi paraszttipusokra gondoltam, akik eljutottak ilyen rendkívüli magasságokba: Strindbergr e, H a m s u n r a, Selma Lagerlöfre. A magyar éposz ugyanazt az egyszerűséget és nagyságot adja vonalaiban, mint ezeknek a mestereknek legnagyobb müvei. Vannak bennük falusi jelenetek, például az aratás éjszakája, melyek egyenesen a hemsaiekre emlékeztetnek. Ez a magyar iró épp jól ismeri a maga parasztjait, mint Strindberg, de kíméletlen naturalizmusába még több erőt ad az a délszaki nyíltság, amellyel dákjait megírja. A házasélet mélyreható analízisével Strindberg drámáira emlékeztet; a grófnő esetében sok van, ami a Julia k i s a s s z o n y-t juttatja az olvasó eszébe. — De Móricz Zsigmond többel akar! Mint Hamsun és Selma Lágertól, .6 is tipikus képet akar adni a többi osztály és a kultúra ellen küzdő paraszt sorsáról. Ami a döntő pillanatban fellázad Túri Daniban, az az egész magyar parasztság faji gyűlölete a nemesség ellen, az évszázadok igazságtalansága, amely ezt az pgyszemélybe-összefogott Herkulest és Don Jüant választja eszközéül. És éppen ezért válik ez a paraszt tipikus hőssé, akinek a sorsa messze túlnő az egyén keretein. — Az előadás, tisztán művészi szempontból ítélve, nincs mindig egyforma magas színvonalon, de fokrólíokra, emelkedik azokhoz a pompás, egyaránt tipikus és drámai jelenetekhez, amelyek igazi lelkiélménnyé teszik a. regény olvasását.^ Cári David Marcus jól látja Mórica egyéniségét, művészeti és társadalmi céljait. Móricz Zsigmond diadala a magyar kultúra legigazabb törekvéseinek a diadala,
