Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-22 / 81. szám
% oldal. BACSMEGYE1 NAPLÖ 81. szám. opcxiós kérvények Már rég volt a hatóságnak és a közönségnek annyi baja és kelle* »ellensége egy rendelet végrehajtásával, mint az opciós rendelet végrehajtásánál, pedig a többi rendeletek közt is akad homályos és lélremagy arázható. Az opció első határidejéig benyitott kérvények nagyrészét Subotiea város tanácsa — mint már megírtuk — nem terjeszthette fel a belügyminisztériumba, miután a legtöbb kérvény hiányosan volt felszerelve, a legfontosabb mellékletek hiányoztak belőle. A kérvényezőnek nem állt módjában a többnyire raesszefebvö helyekről a szükséges személyi és egyéb okmányokat beszerezni, de a rendelet nem ismer Ryen enyhítő körülményeket és a hiányos kérvények épp ezért nem voltak továbbíthatók. A városi tanács több ízben figyelmeztette az «érdekelteket, hogy a hiányzó mellékleteket pótlólag terjesszék még be kérvényeikhez, ez azonban mindeneiéig alig egy-két esetben történt »eg. Ezenkívül voltak igen sokan olyanok is, akik az opciód rendeletet helytelenül értelmezték. így az 8. H. S. állampolgárságért már igen sokan benyújtották kérvényeiket olyanok is, akik sem nem szlávok, sem pedig nem birnak ide való illetőséggel. Ezekben az esetekben pedig az opciós rendelet nem ad optálási jogot. Mindezekben a vitás esetekben az opciós kérvényeket intéző főjegyzői hivatal egész mostanáig haladékot adott a hiányok pótlására, a mai nappal azonban megkezdte az opciós kérvények végleges elintézését. Az akták ugyanis egyre gyűllek a főjegyzői hivatalban, anélkül, hogy az ügyek legnagyobb részét el lehetett volna intézni. Ezért az illetékes hatóság most úgy határozott, hogy az érdekelt feleket még egyszer beidézi a szükséges adatok és mellékletek beszerzése céljából, azonban ba ez az -utolsó kisérlet sm járna eredménnyel, akkor a vitás és elint éghetetlen opciós kérvényeket a város egyszerűen irattárba helyezi. A város jóindulattal kívánja kezelni az ügyet, azonban nincs más választása, mint a végleges elintézésnek ez a módja, ruert a rendeletben előirt terminust a városnak nincs módjában a végletekig túllépni. Április elsejéig kér haladékot a villamosvasút a sándori vonal kiépítésére — Tizenkét millió koronába A suboticai villamosvasúti részvénytársaság — mint megírtuk — az előirt határidőre nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy a sándori vonal kbpitését megkezdje, őt még csak nem is nyilatkozott március 15-ig, amikor az építkezésnek már meg kellett vcHna kezdődnie, aziránt, hogy hajlandó-e az uj vonalat kiépíteni. Néhány napos késéssel most érkezett meg a villamosvasúti részvénytársaság közlése a városhoz, a nely szerint az igazgatóság április elsejéig további haladékot kér a várostól arra, hogy a sándori vonal kiépítésére nézve végleges választ adhasson, íl előleg, hogy a munkálatokat megkezdhesse. A villamosvasúti részvénytársaságnak ez az újabb haladók iránti kére me összefügg azokkai az okokkal, amelyeket már ismertettünk és amelyek szerint a brüsszeli igazgatóság részéről még nem érkezeit végleges döntés Suboticára az újabb beruházáshoz való hozzájárulás tekintetében. A „Bácsmegyei Naplóa munkatársa megkérdezte Pletikoszics András dr. polgármestert ?rra nézve, hegy ezekután irt * vár s állá kerfii az uj vonal építése — pontja a sándori villamos viíás ügyében. Pietikoszits polgármester kijelentette munkatársunk előtt, hogy bár a városnak a fennálló szerződés érteimében most már meglenne a végrehajtási joga, vagyis maga is megkezdhetné a villamosvasút uj vonalának építését a részvénytársaság terhére, azonban különös tekintettel a csak két hetes haladékra, a város hajlandó még április elsejéig várni a munkálatok megkezdésébe, hosszabb halasztásokba azonban nem kíván a város belemenni, már csak azért sem, mert a Sándorig vezető, vonal kiépítése a város szempontjából nagy fontosságú és kívánatos volna az uj vonal mielőbbi elkészülése. Amint értesülünk, az uj vonal kiépítése mintegy tizenkét millió koronába fog kerülni a most elkészült költségvetés számításai alapján és ezt az összeget könnyen remélik Suboticán is összehozni az uj kibocsátandó villamosvasúti részvényeknek a helyi pénzügyi körökben való elhelyezése által. Minden remény meg van arra, hogy a brüsszeli válasz hamarosan megérkezik és néhány napon belül -nfgifpjtdhPtik a vnn* épit sót. In memóriám Bismarck — Goethe —- Stendhat Különös jelentőségű dátumok találkoznak most az emlékek kalendáriumában. Március 21 — Bismarck napja, márc. 22 — Goethe halálának kilencven, március 23 — Stendhal halálának nyolcvanéves évfordulója. Lóbáíjuk meg előttük az emlékezés tömjéntartóját. Március 21-ikén kezdődött és március 21-én fejeződött be Bismarck igazi pályafutása. Mintha szimbolikus jelentősége lenne ennek a dátumnak. Uj korszakot jelentett Bismarck az európai politikában s föllépése és letűnése egybeesik a naptári időszak kezdetével. Hetvenegyben a német-francia háború diadalmas befejezése után március 21-én lett az összekovácsolt német birodalom kancellárja és 1890. március 21-én hagyta el ezt az állását — „Eicsaptak" — mondta, mint egy rossz cselédet. A német gőg Säcular-mensch-nek nevezi Bismarckot s ö valóban a század embere volt. Ma mar históriai távlatból látjuk életét és munkáját. A német egység, ami az ö alkotása volt, még megvan, de a német hegemónia, a mit az ő brutális ereje kényszeritett rá a világ a, már romokban hever. Bismarck német politikája — Poroszország nagygyáemelése volt. Az osztrákok és franciák elleni győzelmek által kifelé katonai győzelmekkel és diplomáciai mesterkedéssel, befelé csudálatosán megszervezett népműveléssel, az indusztrializmus megindításával és az általános választójog törvénybeiktatásával tette hazáját naggyá. Erejének teljében bukott e! a császári hiúságban, de bukása után némán és mozdulatlanul rengeteg erőt és tekintélyt jelenteit ez a pomeríniai erő, ez a „R gyöngyuirdg lelke“ (Sgy iró feljegyzéseiből). 'Akkor éjj] alig aludtam fél órát. Százszor, Őtszázszov elismételtem magamban boldogan és mámorosán: »holnap reggel jelenik meg a Könyv' — az én első könyvem«. Már latiam, hogy a vásári könyvek tarka halmazából mint válik ki a finom rajzu fehér könyvfedél, dísze a kirakatnak. Az emberek megállnak előtte és igy szólnak: »nézd csak, nézd, Kezdő Péternok könyve jelent meg, gyorsan vegyük meg, még mielőtt elfogy«. Kis csoportok állnak a kirakat előtt, lányok és fink és öregek is és mondják: »okvetlenül meg kell venni ezt a könyvet, szoktam olvasni Kezdő Péter írásait a Kis Hetilapban, szavamra mondom, ez az iró a legtöbbet ígérő talentum a tizennyolc éven aluliak között. Akad olyan is, aki ezt tagadja, vita és csődület, támad, a tömeg egyre nő és mindenki az én első könyvemet nézi, amely ott diszlik a kirakat közepén, a díszhelyen: Arany János összegyűjtött müveitől délre, az újdonságok között, egy Molnár és egy Gárdonyi közvetlen szomszédságában. Istenem! Milyen nehezen múltak az Órák. Reggel hatkor már kiugrottam az ágyból. Anyám nem kérdezte: »mi van veled, hová mész« — tudta ‘jól, hogy ma jelenik meg a könyvem, az első könyvem, ö sem aludt az éjjel. Nem reggeliztem, rohantam le a körútra. A könyvkereskedések még lehunyt redőnyökkel aludtak, de biztosan ők is az én könyvemről álmodtak. A szemetes csengetett, a vicinék hordták a szemetet, a villamos vonítva közeledett — látszólag minden olyan volt, mint más reggeleken, mégis mindenben volt valami finom és meghatott, ez nem túlzás, szavamra mondom, benne vibrált a levegőben, hogy ma jelenik meg Kezdő Péternek »A gyöngyvirág lelke« cimü kötete a szerző saját kiadásában és a Galantai-cég bizományában. ■ Kávéházak és élelmiszerüzletek már rég nyitva voltak, csak a könyvkereskedések nem mozdultak, »jellemző honunk állapotára — gondoltam elkeseredetten« — a hitvány testi táplálékról előbb gondoskodnak az emberek, mint a lelkiekről. Végre nyolc óra után a Vilmis császár-utón. egy könyvkirakatban megláttam a könyvemet. A szivem majd kiugrott a helyéről, hogy én azon a reggelen mit éreztem, ott a kirakat előtt, azt csak akkor kísérlem meg leirni, ha majd legalább ötven évi praxissal rendelkező gyakorló iró leszek. Nagyon boldog voltam, pedig a könyv nem diszlett a főhelyen, mint ahogy megérdemelte volna, sőt inkább kissé a sarokban volt és egy »Karinthy: így irtok ti« kissé rá is feküdt, úgy hogy a nevemből csak annyit lehetett olvasni, »Kezdő Péter«, a, többit eltakarta a Karinthy ■— hiába az öregek mindig elnyomják a fiatalokat. Most Kohn Emil boltja elé siettem, ezen antikvárius kirakatában a legszorgosabb kutatással sem tudtam felfedezni müvemet — biztosan nem rendelte meg. Az ő baja, gondoltam és megvetéssel távoztam az Andrássy-ut irányában. Egy divatos könyvkiadóban reménykedtem — »az tudja mivel tartozik áZ uj magyar irodalomnak!« Ott bizonyára egész külön sorom lesz, kis cédulával: ÜÍKezdő Peter első könyve!!! II!Most ieient meg!!! !!! Szenzációs újdonság I! I Az előkelő'kirakatban csupa Herczeg Ferenc volt, de véges-végig csupa Herczeg Ferenc, regények és színdarabok. Az utcán, a kirakat előtt egy vörös kőrszakállu kis, kövér emberke állt és gyönyörködve nézte a könyveket — ez biztosait Herczeg Ferenc, állapítottam meg magamban, biztosan ő is lejött nézni a könyveit. A másik kirakatban csupa Dickens, Shakespeare, Moliére és más halott iró volt, azt a kirakatot éppen ezért nem is nézte senki. Nagyon fájt nekem,, amit ez a könyvkereskedő velem tett és éppen a Dickens és Shakespeare kolléga urak kedvéért, akiknek már igazán mindegy, hogy künn vannak-e a kirakatban, vagy sem. Csak úgy tudtam magamnak megmagyarázni a dolgot, hogy a cég elfelejtette megrendelni müvemet és azon tűnődtem, miképp lehetne figyelmüket felhívni könyvemre. Hirtelen elhatározással benyitottam az üzletbe, Egy őszszakállu tekintélyes emberke állt a bolt közepén. Hozzá fordultam: »Kérem, — mondtam — nem látom a kirakatban Kezdő Péternek »A gyöngyvirág lelke« cimü könyvét, ygyebár nincs meg önöknek«. »Kezdő Péter. Kezdd Péter — ismételte az öreg ur — ég egy fiatal segédhez fordult, nézze csak meg az újdonságok között...« A segéd ur valahonnan kikaparta a könyvemet. »Tessék parancsolni« — mondta és nyújtotta felém. Rét* tenetesen szégyeltem magam, istenem, ha ezt valaki ismerős meglátná, egy iró, aki megveszi a saját könyvét! Az üzlet forgott körülöttem, a könyvkereskedő pedig mosolyogva nézett rám a jóságos két szemével, mint aki sejt valamit. A pénztárnál voltam, mikor megjelent az üzletben az a kis, vörösszakállu emberke, aki a kirakat előtt állt, Herczeg Ferenc és az Arany hegedű cimü regényt kérte Herczeg Ferenctől. Na, ha ő teheti, mért ne tehetném én! — gondoltam. Azzal a tudattal távoztam a boltból, hogy amit tettem, az Írók körében szokásos, az irók néha-néha kénytelenek megvenni saját könyveiket — e tapasztalat kissé lehangolt és sötét, színben tárta elém a messze jövőt, amikor már egynél több müvem lesz a könyvkereskedői forgalomban. De azért folytattam zarándokutamat. A Körúton két példány volt a kirakatban, mind a kettő a legjobb helyen, a kirakat közepén, hozzátámasztva egy jutányos áru Brehm: Az állatok világához. Ebben a boltban másfél
