Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-18 / 77. szám
77. szám BACSMEGYEI NAPLÖ ' 7. oldal biente meg bennünket ettől ä csapástól! ... Mikor kitört a világháború, a cári család boldogtalan életében javulás állott be. Alexandra meleghangú levelekben bátoritgatta a cárt, aki viszont nejéről szeretettel telt följegyzéseket irt naplójába.^ Az osztrák főhercegnőt elfeledték. A Romanovok legérdekesebb regényének lezajlását a világháború akadályozta meg... mozaik' A költő és az asszony — A Ravasz-ügynökség cáfolata —* A haparandai Ravasz-ügynökség e következőket közli: A „Bscsmegyei Napló" egyik legutóbbi számában Baedeker tudósítása nyomón megírta a költő és az asszony szerelmét. A tudósítás szerint az asszony felhívására imádói, a katona, a bankár, a jogtudós, a pap és a doktor dicsőítő verseket Írtak őnagysá gához, amiket mint saját szerzeményeiket hódolattal rakták lábai elé. Csupán a költő hallgatott. Mikor az asszony emiatt el akarta űzni, a költő, — Baedekér szerint — a következő szavakkal mentette ki magát: — Azért nem írtam költeményt Rólad, azért nem intéztem hozzád verset, mert nem szorultál rá. Hisz Te magad vagy a legszebb költemény! Te magad vagy a Poézis! Az ass»ny erre megfőzve omlott a költő kebelére, — és a többi udvarlók, verseikkel együtt lecsúsztak. Baedekernek eme kétségtelenül tendenciózus beállítású riportjával szemben a Ravasz ügynökség kiküldött munkatársa a helyszínén a következőket állapította meg: Szarvasné őnagysóga udvarlóit összegyűjtve, eképen szólt hozzájuk. — Epekövynéről a Szivek harsonája cimü lapban naponta dicsőítő költemények jelennek meg. Ez olyan sérelem rám nézve, amit nem bírok ki és nem merek az emberek szeme elé kerülni. Epekövynét sikerült lefőzni azzal, hogy kettővel több imádóm van, mint neki, — de ti valamennyien csak sóhajtoztok és hallgattok. Legyen rá gondotok, hogy engem is versek dicsőítsenek. Jutalmul azé leszek, aki a legszebb verset Írja. Az imádók, a katonatiszt, a bankár, a jogász, a fogász, a makkász és a Pinkász azonnal autóba ültek, hogy alkalmas embert ke ressenek, aki helyettük a verset megirja. Másnap pedig hódolattal rakták költeményeiket a szépaszszony lábai elé, amelyek soronként fél dollárért megjelentek a Szivek harsonája cimü lapban. A leghosszabb a bankáré volt, mert neki volt a legtöbb pénze. " A assszony könnyekig meghatva mondott köszön etet a versekért, — de mégsem volt teljes a boldogsága, mert a gyűjteményekből hiányzott Mélabus urnák, a költőnek a verse. Magához hivatta tehát a költőt és felháborodva szólt hozza : —- Tudni szeretném, hogy miért nem tettél eleget parancsomnak. Hogy van az, hogy azok az imádóim, akik nem hivatalból költők, azok mind, — és elég gyorsan, <— lábaim elé zengték hódolatuk dalát. Te pedig, a született és hivatásos költő, mégsem daloltad azt el. Hogy történhetett az, hogy míg egyéb foglalkozású udvarlóimat költőkké tette a szépségem, addig te, akinek olyan könnyen megy a versírás, mint gyermeknél a sirás, lánynál a kacagás, te nem Írtál költeményt rólam ? S a költő könnyes szemekkel térdelt a nő lábai elé : — Érzem haragod jogosságát, ó asszonyom, ki szebb vagy minden nőnél és akinek uj tavaszi toalettje lepipálta még az Epekövyné ruháját is, amit pedig csak sejteni lehet rajta, — de látni nem. Be kell azonban val lani, hogy az összes udvarlóid verseit én írtam, — darabonként tíz dollárért. És az asszony meghatottan bo rult a költő tüdejére, mely felett ez boldogan hordta a nő révén szerzett hatvan dollárokat. —kas. Drága a selyemharisnya . . . A korzón délben süt a nap, estefelé pedig az ivlámpák terjesztik fényüket. A fény körül pedig —■ mint a nyári éjszakák pillangói — csoportosulnak az emberek. Fel-alá bullámzanak és a selyemharisnyák formás lábakat fednek. De csak úgy fedik őket, bogy látni. is lehessen. A kirakatokban divatcikkek, mellettük pedig számokkal teleirt karton-lapocskák, az árjelzo cédulák. Egy pár selyemharisnya 500 koronától felfelé, kalap 600-tól 2000 koronáig. Selyem, szövet, keztyü, cipő, mind megfizethetetlenül drága. Különösen azonban a fixfizetésü kishivatalnokok és a nyugdíjasok lányainak. És ők mégis úgy szeretnének elegánsak lenni, csodáitatni magukat sóvár férfiszemek által— nem elrejteni szépségüket, ami nem is arra való, hogy elrejtsék. És tavasz van... és ők érzik ezt... Ilyenkor azután jelentkeznek azok, akiknek van pénzük. Férfiak, akik egy kis örömért szívesen módot nyújtanak a divatos öltözékre vágyó nőknek arra, hogy vásároljanak. Kezdődnek a vallomások, kezdődnek a tárgyalások — közvetlenül vagy közvetve (ez azonban a Btk.-ba ütköző bűncselekmény, mert a törvény is szigorúan őrködik az erkölcsök felett.) Egypár szép szó, nyájas hízelgés — a selyemharisnyák a kirakatokból oly csábítóan integetnek. A kislányok éjjel is csak arról álmodnak, meg a betétes, pántos lakkcipőről, tollas kalapról és tapadó selyemblúzról, amit oly könnyű lenne megszerezni... És tavasz van..« Néhány lépésnyire a korzótól pedig olyan csendes minden. Nem lehet baj, mert ebben a nagyvárosban alig ismerik egymást az emberek. Van egy csendes utca, van egy csendes ház, diszkrét szobával. Á szomszédos vendéglőből még nappal is muzsikaszó hallatszik... A Kulundzsics-utea egyik háza kiválóan alkalmas titkos találkahelyek céljaira. Itt találkoztak a szerelmes párok, délutánonként, mignem á rendőrség tudomást szerez az ott történő dolgokról. Srardán délután $ rendőrség le«.' leplezte a találkahelyet. Amikor legtöbben voltak jelen, a rendőrök benyomultak a találkahelyre, ahol megy párt értek tetten. A nőket — tisztviselők, nyugdíjasok és iparosok leányai, hivatalnoknők, varrónők és házilányok — felvitték' a rendőrségre. A nők kétségbeesett .sírással követték a rendőröket. Az orvosi vizsgálat után dilemma elé állították őket: vagy rendőri engedély, vagy elzárás. A rendőrségnek ez a felfedezése azonban nem az első ilynemű »fogás«, mert már többször előfordult, hogy nőket — munkásnőket, cselé-« deket, és hivatalnok-leányokat — hasonló kihágáson értek. Alig van hét, hogy emiatt egy-két nőt el ne ítéljenek. í A kihallgatások alkalmával kiderült, hogy a nőket nagyrészt a súlyos megélhetési viszonyok térítették erre az útra. Vannak azonban olyanok is, akik őszintén bevallják, hogy jobb öltözethez akartak ily módon jutni. A kirakatokban' pedig á selyemlyemharisnyálr ilyenkor kárörvendve mosolyognak áldozataikon... Újabb adók terve a pénzügyi bizottság előtt Vagyonadót és száz százalékos pótadót tervez a pénzügyminiszter Beogradból jelentik: A pénzügyi bizottság első szekciója csütörtökön ü ést tartott, amelyen előbb a postaügyi minisztérium költségvetésének leszállításáról tárgyaltak. Ezután áttért a bizottság két adónem megvitatására. A pénzügyminiszter ugyanis két uj adónem tervét dolgozta ki és terjesztette a bizottság elé. Egyik adónem uj vagyonadó volna, amelyből 597 millió dinárnyi jövedelmet vár a pénzügyminiszter. A pénzügyi bizottság nem fogadta el a javaslatot, mert az az álláspontja, hogy a vagyonadót nem lehet az állambudget deficitjének födözésére fordítani, hanem azt vagy beruházásokra, vagy a Narodna Banká-nál fönnálló hitelek törlesztésére szabad csak fölhasználni. Ezután a pénzügyminiszter előterjesztette a 100 százalékos pőtadórót szóló-adótervezetet. A javaslat szerint valamennyi közvetlen és közvetett adót 100 százalékkal fölemelnék. Ebben az ügyben a pénzügyi bizottság még véglegesen nem döntött, de máris bizonyosra vehető, hogy ezt a javaslatot is el fogja utasítana a bizottság. Érdekes, hogy a javaslatot az állami tisztviselőkre is kiakarták terjeszteni. Schober ismét megbukott — Ausztria nem tudja mit kezdjen a kölcsönökkel — Bécsi tudósítónktól (Sz) Körülbelül egy hónapja annak, hogy a „Bácsmegyei Napló" a canesi szerződéssel kapcsolatban az osztrák kancellár bukását jelezte és egy hónap után ismét megtörténik az a csoda, hogy Schober kancellár — ismételten meg fog bukni. Kétszer bukott egy hónap leforgása alatt a volt bécsi rendőrfőnök és a két bukás között Ausztriának az öszszeomlás óta legrózsásabb korszaka zajlott le: a hitelek korszaka, amikor minden osztrák előre látta, hogy csak egy kis kitartás —■ és az a bizonyos tyuk ott fog föl ni mindenkinek a fazekában. Rózsás színű hetek voltak ezek: az optimizmus ragyogó hetei, amikor a bécsi lapok alig győzték az újabb és újabb hitelhirek regisztrálását, amikor a valuták egyik napról a másikra harminc és negyven százalékokkal estek és amikor — ha gyéren is, de megkezdődött az árak lassú leszállítása. Egy hónappal ezelőtt a canneii szerződés miatt vonta meg a nagynémetek pártja a keresztényszocialista koalíciótól a támogatást azzal az indokolással, hogy Schober kancellár az ötszázmii lió cseh koronás kölcsönért eladta Ausztria nemzeti aspirációt, a Németországhoz való csatlakozás szabadságát és ötszázmillió cseh koronáért odaállt huzni a cseh politika szekerét úgy, ahogy azt Benes parancsolja. Megírtuk ezt annak idején az osztrák külügyi hivatal főembereinek információi alapján és megírtuk azt is, hogy Schober kancellár megy és helyette Eder dr., a voralbergi kormányzó vonul be a Ball-hausplatzi külügyminisztériumba. Schober megbukott annak idején a prágai vizit miatt és ami a legfurcsább, — továbbra iá <5 maradt az osztrák köztársaság kancellárja, csak éppen a külügyi hivatalt kellet átadnia egy szürke politikusnak, Hennet doktornak. Röviddel azután, hogy Schober elhagyta a Ballhaus ódon termeit — kezdődött el az a rózsás korszak, amiről utólag derült csak ki, hogy nem volt egyéb szép álomnál. A hitelek egész zuhatagja érte Ausztriát, mindenki Ausztrián akart segíteni és az osztrák közvélemény a hitelakció eredményességét Schober kancellár javára irta. A volt bécsi rendőrfőnök volt az, akivel személy szerint a legjobb viszonyt tartották fenn a bécsi antant megbízottak és azért éppen úri modora és előzékenysége segített az antant képviselők szelíd nyomására a kancellári méltóságába. Schober tehát jogosan hivatkozott a kölcsönökre, mint az ő nagy személyi eredményeire és politikai sikerére — és továbbra is megmarad a kancellári székben. Ámde közben kiderült, hogy a márciusi napok várakozása csaló álomkép volt csak és a hitelekből, a nagy népszövetségi kölcsönből nem lett semmi és a tánc folytatódott ott, ahol egy hónappal ezelőtt abbanmaradt: a valuták haussea, az árak emelkedése, a gazdasági khaosz kavarog tovább, lefelé a lejtőn. Schober nimbusza eloszlott a hitelek körül és a kényes kérdés: a burgenlandi határok megállapítása újra napirendre került. Schober két politikai gikszert követett tehát el egymásután és hjába ragaszkodnak hozzá az antanthatalmak — ismét meg fog bukni. Először a
