Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-18 / 77. szám

6 oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 77. száin. esen a portengeren. A városnak úgy kellene be­osztani az utcák tisztántartását, hogy a nagyvárosok pé dalára az éjszakai órákban söpörtetné a forgalmasabb utcákat, napközben pedig megkezdené a locsolást. Amint értesülünk, a város szán­dékában is van több öntözőkocsi beállítása, amire mielőbb föltét­ien szükség is volna. •»•••«« M3Í98 ••••« Egy leány bűnügyi rémregénye Gyilkosságok Aradon, Paneseváa, Temesvár ott — Temesvárról jelentik: A temes­vári ügyészségnek néhány hét óta különös lakója van. Alacsony, hu­szonegy éves és furcsa viselkedésű leány ez, akinek sunyi,emberkerülő tekintete lelki aberrációra enged következtetni. A leányt egy egysze­ri lopásért fogták el, de ő a bűnö­sök megrögzött szokásával ellentét­ben, nemhogy tagadta tettét, hanem hagy bőbeszédűséggel valóságos bűnügyi regényt mesélt el, amelynek egyes fejezetei — lopásokat, betö­réseket és gyilkosságokat állító­lag 6 és egy banda követték el. Amennyire hihetetlennek és fantasz­tikusnak tűnt fel eleinte ez a szokat­lan vallomás, eddig máris megálla­pították, hogy sok helyütt megfelel a valóságnak. A különös leány neve Draer Bor­bála, huszonegy éves gyén lakos. A leány ez év elején Oravicabányára ment, ahol cselédnek szegődött. Egy szép napon meglopta távollevő úr­nőjét, aki feljelentést tett a temes­vári rendőrségen, ez viszont a gyén esendőrséget értesítette, amely e! is fogta a leányt és Temesvárra hoz­ta. Itt azután kihallgatása alkalma­ival a következőket adta elő: . — 1918-ban ismerkedett meg Meistorovics Gavril volt hadifogoly­­lyal, akivel Pancsevóra ment és ott különböző betöréseket követett el. Meistorovics szervezett egy rabi6-Tuöós-e uagy költő? Kistermetű, szélles véllu, ősz hajú ur, zöldes haveloktól takart, széles nyitott gallér, melynek szár­nyai alól barnára égett egészsé­ges szinü bőr kandikál elő, ez Wilhelm Bölsche, a nagy német tudós, aki talán egyedül kísérelte meg összekapcsolni a tudományt az irodalommal. A hetven éven felüli fürge, huncutkós bajszu, esöpp szakállu, mosolygó öreg úron a fáradság legkisebb nyo­mát sem tapasztaltam, pedig alig egy félórája, hogy kiszállt a vo­natból. Bécsböl jött, de nem tért pihenőre, hanem lekötelező szí­vességgel felelt kérdéseimre. —■ Becsben előadást tartottam, onnan jöttem Budapestre, a hol felolvasok. Fiatal koromban szép­­iró voltam, meg is jelent egy ok­kultizmussal foglalkozó regényem Plautus czimmel. Ennek most uj kiadását rendeztem sajtó alá. Könyveim másfél millió példány­ban forognak közkézen Németor Szagban. A „Szerelem az élők vi­lágában", a „Baczíllustól a ma­jomemberig" című müveimből a fölösleges részeket kihagytam vagy újakkal pótoltam és így hoztam újból forgalomba őket. Jelenleg a természettudományok és a val­lás közötti differenciák letompi­­tását célzó művön dolgozom. Em­lékirataim, a melyek a jelenkor legtöbb nagy emberét is érintik, most készülnek. Igyekeztem az irodalmi naturalizmust belekap­csolni a tudományos működé­sembe. Hauptmann Gerharddal azelőtt is tartottam fenn össze­bandát és ennek a uKörte« nevet adták. A bandának Meistorovics Gavrilon és Draer Borbálán kívül tagjai voltak még: Jovanovics Iván és Pomorisa Dusán. A banda Ara­don, Temesvárott, Piskin. Petro­­zsényben, Lúgoson, Oravicán, Ani­­nán és egyéb helyeken követett el betöréseket és lopásokat. — Az SHS megszállás idején — folytatta Draer Borbála — ennek a bandának három tagja Temesváron egy parkban gyilkosságot, követett el. A meggyilkolttól sok pénzt és ékszereket vettek el. Egy SHS őr­mesternek, ki szintén segített a gyilkosságban, Meistorovicsék azt mondották, hogy a meggyilkolt egy gazdag beográdi kereskedő. A zsák­mányolt pénzt a banda tagjai az Őr­mesterrel megosztották. A leány ki­jelentette, hogy a gyilkosságnál nem volt jelen, azt azonban tudja, hogy az őrmester jelenleg Panesevón szol­gál. — 1919-ben Meistorovics és két társa Aradra ment, hol megismer­kedtek egy petrozsényi kereskedő­vel, akit azután az arad—radnai vasuvonalon. a vasúti kocsiban, meggyilkoltak Ezután Penesevőra mentek, ahol s bandát néhány tag­gal kiegészítették. Panesevón Meis­torovics és két előbbi társa a sző­lőkben meggyilkoltak egy ynllattilaj­­donost és tizennyolcezer ezüst fo­köttetést, most azonban szomszé­dok vagyunk, mert birtokaink egy­más mellett fekszenek a Riesen­­gebirgeben. Haeckelhez szoros barátság fűzött. — A német tudomány jelenleg is hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy visszaszökkenhessen a há­ború előtti mederbe, azonban, sajnos, részben hiányoznak a kellő anyBgi eszközök, másrészt a műszerek. Ezen a téren is tapasz­talható némi javulás, sÖt már az entente tudományos köreivel is tudtunk kapcsolatot teremteni. Po­litikával nem foglalkozom, nem vagyok semmiféle pártnak tagja, bár régebben kapcsolatok fűztek a szociáldemokratákhoz. Különö­sen Bebeliel voltak összekötteté­seim s a Volkshochschulen, a a Humboldt-akadémián előadáso­kat is tartottam. —■ A mai rezsim Németország­ban jobban kedvez a tudományos kutatásoknak, mint a régi, mert a császár nem kedvelte őket. Az egyetemet nem látták szívesen, talán éppen azért, mert az iro­dalmat használtam fel a tudomány népszerűsítésére. Ezen a téren nincs is utódom. Fiam Jénába jár az egyetemre és jogot tanul. A lányom huszonhárom éves^ ta­nulni nem szeret és állandóan sportol. Ennek a rövid életrajznak meg­hallgatása után búcsúztunk a né­metek szimpatikus költő-tudósa tói, akiről sokan állítják, hogy tudományában a kelleténél talán több a költészet, de senki sem tagadja meg tőié a művészeknek kijáró dicsőséget. f rintot vettek el tőle.! Draer Borbálát egy Ízben Lugo son a sziguranca elfogta, ügy sza­badult meg innen, hogy Meistoro­vics Gávril vagy ahogy Draer nem minden büszkeség nélkül mondja: »a férjem«, elküldte Lúgosra Jovano­vics Ivánt azzal az utasítással, hogy mint bulgáriai bolgár, fogassa el ma­gát, adjon át Draernek morfiumot, amellyel ez altassa el a detektive­­ket és szökjön meg. Jovanovicsot tényleg elfogták és Draer szerint valóban át is adott neki morfiumot. ő ezt az altató-szert a detektív vi­zes poharába keverte. Amikor az­után a detektív ivott a vízből, el­aludt és ő megszökött. Jovanovics­­nak is sikerült ellógni. Draer azután szinte mesébe illő részletet közölt a rendőrséggel. Sze­rinte, mikor a banda tagjai Jugo­szláviából átjöttek Romániába, Zsi­­.dovinban szálltak meg, hol egy bar­langjuk volt, amely három szobából állott. Draer Borbála többet nem akart .mondani. Kijelentette, hogy Meisto­rovicsék a banda két áruló tagját felakasztották és ö attól fél, hogy .ha kiszabadul, éppúgy járhat, Ép­pen ezért nem vall többet. • Megállapítást nyert eddig, hogy Draer előadásában sok a költött, de sok a való is. így például az a park­ban elkövetett gyilkosság, amelyre Draer Borbála céloz, nem más, mint Trkulje Spiro boszniai kereskedőnek a meggyilkolása. A rendőrség akko­riban nem tudta a gyilkosokat meg­találni. A rendőrség teljes erővel nyomoz tovább a rejtélyes ügyben. Naplóiegyzetek Miklós cár boldogtalan házaséletébSi A cár el akart válni a cárnétől. — Egy osztrák főhercegnő volt a menyasszenyjelőlSje Loehtma Wladimororna Olga asz­­szony mintegy tizenöt esztendőn ke­resztül nevezetes személyiség volt II. Miklós cár udvarában. A korán özvegységre jutott tábornoknénak mély vallásossága mágneses hatást gyakorolt a cári család tagjaira, kik a jámbor életű asszonyt rendesen «szent. Olecska« név alatt emleget­ték s megkülönböztetett tiszteletben részesítették. Meghitt barátnője volt Alexandra óiménak is, aki palotá­jában napról-napra vele teázgatott, miközben legizgalmasabb családi dolgaiba beavatta s tanácsait ki­kérte. Az Özvegy tábornokué tapasztala­tait testes naplójában örökítette meg, amely — bár csak töredéke­sen került most napfényre — ma egyik legbecsesebb forrásmüve a trónjavesztetfc cár viharokban és rejtelmekben gazdag uralkodásának. Ezek az intim vallomások nem egy történelmi tévedés korrigálására hi­vatottak. Közöttük módfelett érdekesek a cári pár boldogtalan házasságára vo­natkozó feljegyzések, amelyek tarka mozzanatokban regélik el a fehér palota nagy titkát, hogy: a cár ko­molyan foglalkozott a válás gondo­ltával s Alexandra cárné utódjául egy fiatal osztrák főhercegnőt sze­melt ki. Az orosz főúri szalonokban álta­lánosan az a hit élt, hogy II. Miklós cár szerelmi házasságot kötött. Ezt a frigyet kiváltképpen Bismarck herceg szorgalmazta, ki Lajos hesz­­szeni herceggel szemben háláját így akarta leróni, hogy leányát, az ál­modozó Alice hercegnőt, a Roraano­­vok trónjára segítette. A vaskancel­lár tervének megnyerte az európai műveltségű orosz arisztokratát. Sze­­remetev grófot, aki III. Sándor cár­nak intim barátja volt. A gróf az­után Moszkva közelében lévő kas­télyában pár hét alatt összeboronál­ta ezt a házasságot, amelyet diplo­máciai körökben különös jelentősé­gűnek tartottak. Orosz előkelő tár­saságokban beszélik, hogy a fiatal Miklós hamarosan szenvedélyesen beleszeretett Alice hercegnőbe, aki azonban sohasem tudott igazában fölmelegedni a cár iránt. Az orosz cárné lelkében mindig német maradt és nem tudott megszabadulni a lelki­­ismeretfurdalástól, amiért a cári ko­rona miatt vallását elhagyta. Az a nagy szerelmi láz, mellyel az utolsó Romanov házassága kezdő-: dötfc, hamarosan engedett hevéből. Miklós szigorúan tapasztalta, hogy neje szellemi tekintetben jóval fő-, lőtte áll. Kínosan gyötrődött s az európai műveltségét állandóan csil­logtató Alexandriai kerülte, kezdte elhanyagolni. A cári pár elhidegülé­­se különösen 1895 októberében öl­tött határozott formát, amikor Alexandra a várva-várt cárevics .helyett leánygyermeknek adott ele* tét. Olga nagyhercegnS születése után gyötrelmekkel telt esztendők követ­keztek: A trónörökös-várásnak iz­galmas évei. Miklós tobzódásoknak adta magát, mig Alexandra német környezetében keresett vigaszt. Közben mind veszedelmesebb módon kezdett kialakulni a kozák-tisztek összeesküvése, melynek éltető lelke Mária Pavlovna nagyhercegnő volt, aki fiát, Boris nagyherceget, akarta trónra juttatni. Az összeesküvők re­ményei fokozatosan emelkedtek, mert a cárné hat esztendő alatt egy­más ntán — Tatjána, Mária és Anasztázia nagyhercegnőket — hoz­za a vilá\a. Mikor 1901-ben is leánya szüle­tett, akkor a cár elkeseredése való­ban határtalan volt. Reményeit tel­jesen elveszítette s komolyan gon­dolkodóba esett, hogy sorsán segíts elválik feleségétől s egy osztrák fő-' hercegnőt vesz feleségül. Miklós cár a bécsi udvarral bősz­­szabb időn át titkos tárgyalásokat folytatott, amelyekben a cárnak Szaszanov tábornok volt a megbí­zottja s amelyek csak akkor sza­kadtak meg, amikor a cérnának 1904. évi julius 30-án Alexins sze­mélyében fiúgyermeke született. Miklós azonban ezután is foglal­kozott a válik gondolatával, amely­nek oka az volt, hogy az orosz fő­­urak a germonofíl Alexandra elles állandó csatát folytattak. Olga asszony naplójában 1914 ja­nuárjában ezeket a sorokat olvas­suk: — Atyuska boldogtalan. Feltű­nően sokat iszik... Szive kesereg. Nem bírja nézni fiának gyötrődé­sét... És Anyuskát okolja... Fé­lek, hogy ennek a rideg éjszakának a vége gyászos hajnal lesz ... Fé­lek a virradattól... Vájjon nem fog-e bevonulni a mi szent csarno­kainkba a bécsi nÖ?,g#e Jó isten,

Next

/
Thumbnails
Contents