Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-18 / 77. szám

6 oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

77. száin.

esen a portengeren.

A városnak úgy kellene beosztani az utcák tisztántartását, hogy a nagyvárosok pé dalára az éjszakai órákban söpörtetné a

forgalmasabb utcákat, napközben pedig megkezdené a locsolást. Amint értesülünk, a város szándékában is van több öntözőkocsi beállítása, amire mielőbb föltétien szükség is volna.

•»•••«« M3Í98 ••••«

Egy leány bűnügyi rémregénye

Gyilkosságok Aradon, Paneseváa, Temesvár ott —

Temesvárról jelentik: A temesvári ügyészségnek néhány hét óta különös lakója van. Alacsony, huszonegy éves és furcsa viselkedésű leány ez, akinek sunyi,emberkerülő tekintete lelki aberrációra enged következtetni. A leányt egy egyszeri lopásért fogták el, de ő a bűnösök megrögzött szokásával ellentétben, nemhogy tagadta tettét, hanem hagy bőbeszédűséggel valóságos bűnügyi regényt mesélt el, amelynek egyes fejezetei — lopásokat, betöréseket és gyilkosságokat állítólag 6 és egy banda követték el. Amennyire hihetetlennek és fantasztikusnak tűnt fel eleinte ez a szokatlan vallomás, eddig máris megállapították, hogy sok helyütt megfelel a valóságnak.

A különös leány neve Draer Borbála, huszonegy éves gyén lakos. A leány ez év elején Oravicabányára ment, ahol cselédnek szegődött. Egy szép napon meglopta távollevő úrnőjét, aki feljelentést tett a temesvári rendőrségen, ez viszont a gyén esendőrséget értesítette, amely e! is fogta a leányt és Temesvárra hozta. Itt azután kihallgatása alkalmaival a következőket adta elő:

. — 1918-ban ismerkedett meg

Meistorovics Gavril volt hadifogolylyal, akivel Pancsevóra ment és ott különböző betöréseket követett el. Meistorovics szervezett egy rabi6-Tuöós-e uagy költő?

Kistermetű, szélles véllu, ősz hajú ur, zöldes haveloktól takart, széles nyitott gallér, melynek szárnyai alól barnára égett egészséges szinü bőr kandikál elő, ez Wilhelm Bölsche, a nagy német tudós, aki talán egyedül kísérelte meg összekapcsolni a tudományt az irodalommal. A hetven éven felüli fürge, huncutkós bajszu, esöpp szakállu, mosolygó öreg úron a fáradság legkisebb nyomát sem tapasztaltam, pedig alig egy félórája, hogy kiszállt a vonatból. Bécsböl jött, de nem tért pihenőre, hanem lekötelező szívességgel felelt kérdéseimre.

—■ Becsben előadást tartottam, onnan jöttem Budapestre, a hol felolvasok. Fiatal koromban szépiró voltam, meg is jelent egy okkultizmussal foglalkozó regényem Plautus czimmel. Ennek most uj kiadását rendeztem sajtó alá. Könyveim másfél millió példányban forognak közkézen Németor Szagban. A „Szerelem az élők világában", a „Baczíllustól a majomemberig" című müveimből a fölösleges részeket kihagytam vagy újakkal pótoltam és így hoztam újból forgalomba őket. Jelenleg a természettudományok és a vallás közötti differenciák letompitását célzó művön dolgozom. Emlékirataim, a melyek a jelenkor legtöbb nagy emberét is érintik, most készülnek. Igyekeztem az irodalmi naturalizmust belekapcsolni a tudományos működésembe. Hauptmann Gerharddal azelőtt is tartottam fenn összebandát és ennek a uKörte« nevet adták. A bandának Meistorovics Gavrilon és Draer Borbálán kívül tagjai voltak még: Jovanovics Iván és Pomorisa Dusán. A banda Aradon, Temesvárott, Piskin. Petrozsényben, Lúgoson, Oravicán, Aninán és egyéb helyeken követett el betöréseket és lopásokat.

— Az SHS megszállás idején — folytatta Draer Borbála — ennek a bandának három tagja Temesváron egy parkban gyilkosságot, követett el. A meggyilkolttól sok pénzt és ékszereket vettek el. Egy SHS őrmesternek, ki szintén segített a gyilkosságban, Meistorovicsék azt mondották, hogy a meggyilkolt egy gazdag beográdi kereskedő. A zsákmányolt pénzt a banda tagjai az Őrmesterrel megosztották. A leány kijelentette, hogy a gyilkosságnál nem volt jelen, azt azonban tudja, hogy az őrmester jelenleg Panesevón szolgál.

— 1919-ben Meistorovics és két társa Aradra ment, hol megismerkedtek egy petrozsényi kereskedővel, akit azután az arad—radnai vasuvonalon. a vasúti kocsiban, meggyilkoltak Ezután Penesevőra mentek, ahol s bandát néhány taggal kiegészítették. Panesevón Meistorovics és két előbbi társa a szőlőkben meggyilkoltak egy ynllattilajdonost és tizennyolcezer ezüst foköttetést, most azonban szomszédok vagyunk, mert birtokaink egymás mellett fekszenek a Riesengebirgeben. Haeckelhez szoros barátság fűzött.

— A német tudomány jelenleg is hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy visszaszökkenhessen a háború előtti mederbe, azonban, sajnos, részben hiányoznak a kellő anyBgi eszközök, másrészt a műszerek. Ezen a téren is tapasztalható némi javulás, sÖt már az entente tudományos köreivel is tudtunk kapcsolatot teremteni. Politikával nem foglalkozom, nem vagyok semmiféle pártnak tagja, bár régebben kapcsolatok fűztek a szociáldemokratákhoz. Különösen Bebeliel voltak összeköttetéseim s a Volkshochschulen, a a Humboldt-akadémián előadásokat is tartottam.

—■ A mai rezsim Németországban jobban kedvez a tudományos kutatásoknak, mint a régi, mert a császár nem kedvelte őket. Az egyetemet nem látták szívesen, talán éppen azért, mert az irodalmat használtam fel a tudomány népszerűsítésére. Ezen a téren nincs is utódom. Fiam Jénába jár az egyetemre és jogot tanul. A lányom huszonhárom éves^ tanulni nem szeret és állandóan sportol.

Ennek a rövid életrajznak meghallgatása után búcsúztunk a németek szimpatikus költő-tudósa tói, akiről sokan állítják, hogy tudományában a kelleténél talán több a költészet, de senki sem tagadja meg tőié a művészeknek kijáró dicsőséget. f

rintot vettek el tőle.!

Draer Borbálát egy Ízben Lugo son a sziguranca elfogta, ügy szabadult meg innen, hogy Meistorovics Gávril vagy ahogy Draer nem minden büszkeség nélkül mondja: »a férjem«, elküldte Lúgosra Jovanovics Ivánt azzal az utasítással, hogy mint bulgáriai bolgár, fogassa el magát, adjon át Draernek morfiumot, amellyel ez altassa el a detektiveket és szökjön meg. Jovanovicsot tényleg elfogták és Draer szerint valóban át is adott neki morfiumot. ő ezt az altató-szert a detektív vizes poharába keverte. Amikor azután a detektív ivott a vízből, elaludt és ő megszökött. Jovanovicsnak is sikerült ellógni.

Draer azután szinte mesébe illő részletet közölt a rendőrséggel. Szerinte, mikor a banda tagjai Jugoszláviából átjöttek Romániába, Zsi.dovinban szálltak meg, hol egy barlangjuk volt, amely három szobából állott.

Draer Borbála többet nem akart .mondani. Kijelentette, hogy Meistorovicsék a banda két áruló tagját felakasztották és ö attól fél, hogy .ha kiszabadul, éppúgy járhat, Éppen ezért nem vall többet. •

Megállapítást nyert eddig, hogy Draer előadásában sok a költött, de sok a való is. így például az a parkban elkövetett gyilkosság, amelyre Draer Borbála céloz, nem más, mint Trkulje Spiro boszniai kereskedőnek a meggyilkolása. A rendőrség akkoriban nem tudta a gyilkosokat megtalálni. A rendőrség teljes erővel nyomoz tovább a rejtélyes ügyben.

Naplóiegyzetek Miklós cár boldogtalan

házaséletébSi

A cár el akart válni a cárnétől. — Egy osztrák főhercegnő volt a menyasszenyjelőlSje

Loehtma Wladimororna Olga aszszony mintegy tizenöt esztendőn keresztül nevezetes személyiség volt II. Miklós cár udvarában. A korán özvegységre jutott tábornoknénak mély vallásossága mágneses hatást gyakorolt a cári család tagjaira, kik a jámbor életű asszonyt rendesen «szent. Olecska« név alatt emlegették s megkülönböztetett tiszteletben részesítették. Meghitt barátnője volt Alexandra óiménak is, aki palotájában napról-napra vele teázgatott, miközben legizgalmasabb családi dolgaiba beavatta s tanácsait kikérte.

Az Özvegy tábornokué tapasztalatait testes naplójában örökítette meg, amely — bár csak töredékesen került most napfényre — ma egyik legbecsesebb forrásmüve a trónjavesztetfc cár viharokban és rejtelmekben gazdag uralkodásának. Ezek az intim vallomások nem egy történelmi tévedés korrigálására hivatottak.

Közöttük módfelett érdekesek a cári pár boldogtalan házasságára vonatkozó feljegyzések, amelyek tarka mozzanatokban regélik el a fehér palota nagy titkát, hogy: a cár komolyan foglalkozott a válás gondoltával s Alexandra cárné utódjául egy fiatal osztrák főhercegnőt szemelt ki.

Az orosz főúri szalonokban általánosan az a hit élt, hogy II. Miklós cár szerelmi házasságot kötött. Ezt a frigyet kiváltképpen Bismarck herceg szorgalmazta, ki Lajos heszszeni herceggel szemben háláját így akarta leróni, hogy leányát, az álmodozó Alice hercegnőt, a Roraanovok trónjára segítette. A vaskancellár tervének megnyerte az európai műveltségű orosz arisztokratát. Szeremetev grófot, aki III. Sándor cárnak intim barátja volt. A gróf azután Moszkva közelében lévő kastélyában pár hét alatt összeboronálta ezt a házasságot, amelyet diplomáciai körökben különös jelentőségűnek tartottak. Orosz előkelő társaságokban beszélik, hogy a fiatal Miklós hamarosan szenvedélyesen beleszeretett Alice hercegnőbe, aki azonban sohasem tudott igazában fölmelegedni a cár iránt. Az orosz cárné lelkében mindig német maradt és nem tudott megszabadulni a lelkiismeretfurdalástól, amiért a cári korona miatt vallását elhagyta.

Az a nagy szerelmi láz, mellyel az

utolsó Romanov házassága kezdő-: dötfc, hamarosan engedett hevéből. Miklós szigorúan tapasztalta, hogy neje szellemi tekintetben jóval fő-, lőtte áll. Kínosan gyötrődött s az európai műveltségét állandóan csillogtató Alexandriai kerülte, kezdte elhanyagolni. A cári pár elhidegülése különösen 1895 októberében öltött határozott formát, amikor Alexandra a várva-várt cárevics .helyett leánygyermeknek adott ele* tét.

Olga nagyhercegnS születése után gyötrelmekkel telt esztendők következtek: A trónörökös-várásnak izgalmas évei. Miklós tobzódásoknak adta magát, mig Alexandra német környezetében keresett vigaszt. Közben mind veszedelmesebb módon kezdett kialakulni a kozák-tisztek összeesküvése, melynek éltető lelke Mária Pavlovna nagyhercegnő volt, aki fiát, Boris nagyherceget, akarta trónra juttatni. Az összeesküvők reményei fokozatosan emelkedtek, mert a cárné hat esztendő alatt egymás ntán — Tatjána, Mária és Anasztázia nagyhercegnőket — hozza a vilá\a.

Mikor 1901-ben is leánya született, akkor a cár elkeseredése valóban határtalan volt. Reményeit teljesen elveszítette s komolyan gondolkodóba esett, hogy sorsán segíts elválik feleségétől s egy osztrák fő-' hercegnőt vesz feleségül.

Miklós cár a bécsi udvarral bőszszabb időn át titkos tárgyalásokat folytatott, amelyekben a cárnak Szaszanov tábornok volt a megbízottja s amelyek csak akkor szakadtak meg, amikor a cérnának 1904. évi julius 30-án Alexins személyében fiúgyermeke született.

Miklós azonban ezután is foglalkozott a válik gondolatával, amelynek oka az volt, hogy az orosz főurak a germonofíl Alexandra elles állandó csatát folytattak.

Olga asszony naplójában 1914 januárjában ezeket a sorokat olvassuk:

— Atyuska boldogtalan. Feltűnően sokat iszik... Szive kesereg. Nem bírja nézni fiának gyötrődését... És Anyuskát okolja... Félek, hogy ennek a rideg éjszakának a vége gyászos hajnal lesz ... Félek a virradattól... Vájjon nem fog-e bevonulni a mi szent csarnokainkba a bécsi nÖ?,g#e Jó isten,