Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-18 / 77. szám

76. Mm, BACSMEGYEI NAPLÓ Emelik a vármegyei Bács-Bodrog vármegye vezetősé­gének már hosszú idő óta nagy gon ,dott okozott a megyei nyugdíjasok é& azok özvegyeinek ügye. A nyug­dijak egyáltalán nem tartottak lé­pést az általános drágulással, miál­tal a nyugdíjasok úgyszólván nyo­morogtak. A vármegyéhez ebben az ügyben többször intéztek a nyugdi jasok kérelmet, hogy ügyüket ren­dezzék, de mindezideig, pénzügyi okokból, arra sor nem kerülhetett, Most azután S z t o j k o v Mózes dr. alispán tervezete alapján, ame­lyet a megyei közgyűlés elfogadott és a belügyminisztérium jóváhagyott, a nyugdíjas tisztviselők, utmeste­­rek, azok özvegyeinek és árváinak ügye elintéződő«, Eszerint 1922 ja­nuár elsejei hatállyal, a száz és két­száz százalékos pótlék megszünteté­se mellett, a szabályrendeletben elő­irt nyugdijakat, lakbérpótlékot,' - ne­veltetési és temetkezési járulékot, valamint kegydijakat, az eddigi ko­ronaérték helyett dinár értékben ad­ják lri. Azoknak a nyugdíj és egyébb járulékai, akik 1922 január elseje után nyugdíjaztalak, rögtön dinár értékben állapittatik meg. , Az igy keletkezett költségtöbblet nem teszi .szükségessé a vármegyei pótadó felemelését, miután a külön­böző alapokból 590,000 dinár áll ezen célra a megye rendelkezésére A fenti rendelkezés folytán a 654 megyei nyugdíjas ügye végre elinté­zést nyer, A novisadi strand — Előkészületek az nj szezonra — — Novisádi munkatársunlMt — rÁ novisadi Duna-strand a legna­gyobb folyami strandja a kontinens­­,nek. 4—5000 ember fordult meg némelyik napon a strand végelátha­tatlan selymespuha homőkján. Sok­szor nem látszott a homok a sok meztelen, félbarnára sült testtől és estefelé mint egy nyugtalanul moz­gó kígyó nyúlt el a sok ember a vá­rosba vezető gyepes utón. A már­cius napsugaras melege eszébe jut­tatja az embereknek a strandot és naponta járnak, le a vízhez meg­nézni, nem változott-e a múlt év óta a strand, a kabinok, a hatalmas ét­terem, a zenepavillon, meg a bok­ros, sürü sziget..,- 'A hó, eső, szél elmosta, elhordta a 6ok lábnyomot, a gyerekeképitette homokvárakat. Itt-ott letört faágak, gyaluforgács tarkítja a lapos partot, agy néz ki, mint egy elhagyott,­­szerpentines, konfentis bálterem haj­nal felé. Csönd, elnyúlt nyugalom, barátságtalan, morgó szélzugás. Hatvan munkás dolgozik, épít, javít, fúr, farag a strandon: készül­nek az uj szezonra, nemsokára, má­jus, akkor megindul az emberáradat és nem lesz vége szeptemberig. Több mint 850 kabin lesz az idén,-, százzal több. mint az elmúlt nyáron. Ho­mok-gátakat emelnek, Iiogy^ váljék a' strand-homokot az elsöprés §lt>L rA vasúton is sokat javítanak, uj benzines erős motor kerül a tavaszi rossz, autómotor és mégrosszahb lo­vak helyére. Százhúsz személv fog egyszerre leül ázhatni, nem úgy, mint faválv. A játéktér kibővül, tornata­nár és örvös lesz állandóan künn. A* uj szálloda lu?Jyét is már jelölhetik/; Nagy versenypályát fognak építeni és az oldal-erdőt is kiirtják. Bővül, nagyobbodik a strand, a kabinok hat méterrel magasabbak, mint a vízállás. A kivezető ntat is rendbe­hozzák. Nem kell majd port nyelni, sem pedig három kilométeres kocsi­­utat csinálni. Fölemelték a régi utat és kövezik, meg négyszer Öntözik is majd a nyáron naponta. Igaz, a ka­bin-árak is magasabbak lesznek 40— 160 százalékkal. Az európai hadseregek létszámának leszállítása Szeptemberben fog összeülni a népszövetség teljes gyűlése Géni­ben. A gyűlés az európai száraz­földi hadseregek leszerelési kér­désével is foglalkozik. Ennek a kérdésnek a tárgyaiéra egy külön úgynevezett vegyes bizottság ale kult. A vegyes bizottság egyik tagja Lord Ezher konkrét javas­latot nyújt be az európai száraz­földi hadseregek létszámának leszál­lítására. Lord Erzler javaslata tiz évre Uőre kivánja megállapítani az urópai hadseregek létszámát Az általa elgondolt alapegység har­mincezer főnyi hadseregből áll, a rendőrséget és a vezérkart is be­leértve. Az egyes országok ennek az alapegységnek egyszeresét vagy többszörösét állíthatnák fel. Szá mitása szerint az európai hadse­regek igy alakulnának a követ kező tiz évben: Belgium, Dánia, Norvégia, Svéd ország, Svájc, két egység (60.000 ember). Csehszlovákia, Anglia, Görög­ország, Jugoszlávia, Hollandia, Románia, Spanyolország, három egység (9o.ooo ember). Italia, Lengyelország, négy egy­ség (I8OJO0 ember). Portugália egy egység (3o.ooo ember). A legyőzött államok: Német­ország, Ausztria, Magyarország, Bulgária, Törökország katonai lét­számát a békeszerződés Írja elő. Esher javaslata szerint tehát Anglia csupán 9o.ooo katona1 tarthatna fegyver alatt, annyit' mint a kis Görögország, vagy mint Németalföld. Anglia ilyenformán kész jó példával előljárni, noha a lemondás jelentőségét némileg csökkenti az, hogy a koloniáüs csapatokra nem terjedne ki a le­fegyverzés. Franciaország 580.000 katonája helyett csak 180.000 fő­nyi hadsereget tarthatna, ha a népszövetség és a népszövetség után a kormányok elfogadnák a javaslatot. Lengyelország például 250 000 katonában szabta meg hadseregének létszámát, amellett azonban tartalékosok is állanak fegyver alatt, és a lengyel had­sereg létszáma szerény számve­téssel 360.000 ember. Ebből lord Esher javaslata csak százhúszez­ret hagy meg, ugyanannyit, mint Olaszországnak. Noha a finan­ciális nehézségek nyomása alatt Olaszország mór önként a foko­zatos lefegyverzés útjára lépett, az olasz hadsereg még mindig több, mint kétszeresét teszi a Lord Esher által javasolt létszám­nak. A népszövetség az érdekelt hatalmak egy-egy katonai meg­bízottjának részvételével állandó bizottságot küldene ki a lefegy­verzés végrehajtásának ellenőr­zésére. Akármilyen távol áll is ma még a Lord Esher által ki­dolgozott tervezet a megvalósu­lástól: a tervezet jelentőségét hiba volna kétségbevonni. Bajorország menedéket adott a Károly­­puccs vezérének — Interview Lehár ezredessel — Az októberi Károly-puccsnak ka­tonai főfunkcionáriusáról, Lehár ez­redesről, a Horthy-csapatok győ­zelme után sokáig semmi bizonyosat sem lehetett tudni. Vad hírek. jöt­tek arról, hogy Károly király tábor­nokát a saját katonái meggyilkolták, tőgy belefulladt a Dunába és aztán nagysokára az a nem kevésbbé el­­enőrizhetetlen híradás érkezett, íogy Lehár ezredes bajor földön, a bajor monarchisták vendégszeretetét élvezi. Egy csehországi lap munkatársa véletlenül összekerült a Károly­­puccs főparancsnokával, aki inkog­nitóban éli napjait egy istenháta­­mögöttí bajor faluban. Az újságíró tiszteletben tartja az ezredes inkog­­nitóját és nem árul el semmit Lehár artózkodási helyéről. Menekülését, életét az októberi. kaland után igy mondta el Lehár ezredes: — Amikor már úgy álltak a dol­gok, hogy elfogatásunk csak órák térdése lehetett, magához hivatott engem a császár , és megparancsolta nékem, hogy adjutánsommal, Osyald ^hadnaggyal, meneküljek el és a mi októberi akciónk aktáit hozzam biz­tonságba. Mi tehát menekültünk, lu­­líúdopképpen saját akaratunk elle­nére. Október 24-íkéről 25-ére vir­radó éjszakán halászcsónakban me­nekültünk Komárom mellett át a Dunán. Polgári ruhát viseltünk és arcunk kissé maszkírozva volt. Csehszlovákia területére érve, én és adjutánsom elváltunk egymástól. Hogy adjutánsomat mégegyszer lát­ni fogom, azt alig reméltem abban az időben. — Prágában, a Palace-szállóban adtunk egymásnak randevút. Én az­tán Komárom mellett felültem a vo­natra és Pozsonyba utaztam. Nap­közben a szállodai szobámban tar­tózkodtam. Pozsonyból Prágába utaztam és a megbeszélt helyen ta­lálkoztam Osvald főhadnaggyal. Még azon az éjszakán tovább akar­tunk utazni, de nem volt csak ma­gyar pénzünk, a bankok pedig zár­va voltak. Aggódva indultam le szo­bámból a portáshoz, hogy a magyar koronák beváltását megkíséreljem, amikor .a hátam mögött ismerős lép­teket hallottam. Tényleg Pallenberg volt, akit még öcsém estélyeiről is­mertem. Odamentem hozzá, megis­mertettem vele kilétemet. Pallem berg a kezembe csúsztatott ezer cseh koronát, amit én a későbbi kurzuson tízezer magyar koronával viszonoztam. Még azon az éjszakán tovább utaztunk Marienbadba. Itt kiszáll­tunk és az Osvalrl által szerzett tér­kép segítségével tíz órai gyalogút után, erdőkön és gázlókon keresztül 5. oldal megtettük az utat a határon keresz­tül. Nyolc órakor estre holtra fá­radtan érkeztünk meg Mähring falu­ba, az első bajor községbe. Meg­menekültünk! Azóta itt élünk Ba­jorországban, a száműzetésben. A hatóságok tűrnek bennünket, holott nagyon jól ismerik kilétünket. Senki sem őriz bennünket és senki sem elv lenőriz. 1 • • Eddig a száműzött ezredes elbe­szélése. Mindez csak azt igazolja, hogy az a gyakori híradásunk: Ba­jorország a magyar Habsburg-res­­tauráció főfészke és a Habsburg­­restauráció újabb kísérlete is innét fog kiindulni, — nem ellenkezik a valósággal. Porfelhők a suboticai utcákon Az elhanyagolt városfejlesztés és köz­egészségügy Az idő áprilist játszik. Hirtelen megint téliesre fordult, de máris arról kell panaszkodni, hogy el­viselhetetlenül nagy a por a vá­rosban. Subotica erősen homokos vidéken fekszik, ebben is leli magyarázatát, hogy az első nap­sugaras száraz napokon máris érezhető a por még a kövezett utcákon is, azonban, ha ezen a körülményen már nem is lehet segíteni, enyhíteni mindenesetre szüksége volna. Minden város modernségét és fejlettségét legjobban az a körül­mény jellemzi, hogy mennyire törődnek a köztisztasági kérdé­sekkel. É3 ha Suboticán nem is mondható a köztisztaság épen elhanyagoltnak, az bizonyos, hogy közegészségügyi szempontból még sok kívánni való lenne. Mert ha a legkisebb szél nyomán kere­kedő por már most ilyen méretű, mit lehet várni a száraz nyári napoktól ? Ha a tüdővész ellen eredmé­nyesen akar küzdeni a város, ak­kor elsősorban is rendszeresíteni kell az utcák locsolását, mert csak igy lehet a milliónyi bakté­riumot magában hordozó por el­len védekezni. Statisztikailag be­bizonyított tény, hogy Suboticán sokkal nagyobb arányokban pusz­tít a tuberkulózis, mint más ha­sonló városokban és ezt a ve­szedelmet legfőbb ideje volna már leküzdeni. A mai rendszer mellett az utcák locsolása nélkül azonban erre még a legelső lé­pés sem tehető meg. De városfejlesztési szempontból is kifogásolni lehet az utcák tisz­tántartásának azt a módját, ame­lyik most van kialakulóban. Ugyanis az utcaseprők minden reggel hét és nyolc óra között kezdik söpörni a főbb útvonala­kat, igy például a pályaudvarnál a városba vezető utcát is, tehát éppen ahban az időpontban, a mikor a legtöbb vonat érkezik be Suboticára. Elképzelhető, hogy az utasok igy micsoda porfelhőben kénytelenek megtenni az utat, amig csak az Alexandrova-ulicáig érnek. És amellett, hogy az ut­cán éppen ebben az időpontban meginduló élénkebb forgalomban a járókelőkre nézve valóságos merénylet közegészségügyi szem­pontból, nagyon hátrányos egyéb­ként is, mert valósággal elriasztja Suboticáról a környékbelieket, akik nem szívesen vergődnek ói

Next

/
Thumbnails
Contents