Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-11 / 70. szám

2. olđalv

BÁCSMEGYEI NAPLÖ

70. szám.

Rombolnak

a jugoszláv fascisták

Bomba és revolver mint politikai érvek

Az olasz fascisták, a magyar ébredők és a bajor orgesch-szervezstek mintájára a jugoszláv tengerpart n is megalakult az erősz k eszközeivel dolgozó politikai párt. Jugoszláv Haladó Nációnál sta Ifjúság a párt neve és a napokban Dubrovnikban megtörtént a párt első nagyobb gyűlése is. Eredmény: könnyű és súlyos sebesültek és egy feldúlt uyugalmu város. A párt, a melyet különben Dalmáciában olasz mintára fascista-partnak neveznek, a legkíméletlenebb harcot hirdeti elsősorban Radicsék ellen, de harcolnak minden párt ellen, a radikálisok és demokraták kivételével, mert csak ezt a két pártot tartják államalkotó pártnak, a többiek mind »destruktivek." Oly szigorú mér. fékkel mérnek, hogy szerintük Protics és Trnmbics is „eltévelyedetí politikusok.

A dubrovniki zászlóbontást megelőzőleg a gyönyörű tengerparti város lakossága kitűnő harmóniába élt, a politikai pártok sohasem lépték át a rend határait, rendőri beavatkozásra soha szükség nem veit.

A Splitből álrándult fascisták, számszerint 21-en, nagy izgalomban tartották a várost. A csendes uccá kon csendőrök jártak felfűzött szuronnyal, a horvát politika exponáltabb politikusait és a pártintézményeket csendőrök őrizték.

A színház termében megtartott gyűlés izzó hangulatban folyt le. Öyülés után a vendégek, pánhiveikkel együtt kivonultak az uccára és tüntető menetté alakultak. A Hcrvá! Munkás Szövetkezet épülete előtt tőrt k! a veres kimeneteli) botrány. A Szövetkezet veit a dalmát fatcisták támadásainak központja, miután szerintük az a Radics-féle mozgalom központja. Az épületet a Szövetség tagjai minden eshetőségnél készülve megszállták. A tőmé* szidalmazni kezdte a Munkás S övetkezet vezetőségét, majd kövek repültek az ablakokba és többen kezdtek felmászni, hogy a clmtáblái letépjék. A munkások védekeztek, úgy, hogy valóságos »közelharc" folyt le az uccán. Közben revolverlövések hangzottak el, óriási zaj támadt és egyszerre egy óriási detonáció verte fel az egész várost. Valaki bombát dobott a tömegre. A bombarobbanásnak a hatása alatta tömegen pánik vett erőt, szerlefutottak az emberek, a helyszínen csak pár ember maradt, sebesülten, vérző tagokkal.

Pár perc alatt a városban vad rémhírek száguldoztak, a lakosság nem mert előjönni a házakból, csak a csendőrök cirkáltak az uccákon. A sebesülteket — a fascisták egyik vezetője is súlyosan megsebesült — kórházba szállítót ák és azonnal megindult a vizsgálat. Eddig nem állapították meg, hogy a bombát ki dobta, a Szövetkezet helyiségében kztszer is házkutatást tartottak eredmény nélkül. A fascisták pedig hazamentek Splitbe, mint akik dolgu kát jól végezték. Eddig a hajuk szála sem görbült meg.

Olcsdsági hullám a piacon

Esik mindennek az ára — Riadalom a kofák között

A rohamosan fejlődő drágaságot egy-két napra végre megtörte a híreién bekövetkezett reakció: a gabonaárak esése magával rántotta az élelmiszerek szinte tűrhetetlen értékstandarlját is. A suboticai piacon ma szinte pánikszerűen estek az árak, az egész vonalon biztató erejű olcsósági hullám követte a drágaság =zívós periódusát. Az olcsóbbodás sok esetben eléri e a huszonöt százalékot, nagy örömére a vásárlóknak, akiket váratlanul ért ez a máról-holnapra beütött változás s akik annyira uicpiának tartanak már minden reményt, hogy nem is akarták elhinni a piaci áresést.

A kofák között viszont nagy volt a riadalom. A legtöbbje idegesen k pkodva és tragikus esetlenséggel küzködöit az olcsósági hullámmal, végül azonban beletörődött az áresésbe és ’‘gyekezett túladni portékáján, Voltak azonban konok, a helyzettel meg n.m alkuvó kofák, kik m gmaradtak a régi árak mel lett és semmiárón sem voltak hajlat dók olcsóbban árusítani. .

M giöríént például, hegy egy fektteruhás ceakeres asszony odament az egyik kofához:

— Hogy a tojás? — kérdezte.

— Hét korona — felelte * lakonikusan.

— Jesszus, hiszen másutt már ötért is lehet kapni . . .

— Én nem tudok róla — felelte dacosan és rendületlenül a kofa és tovább kötögetett.

Ezek a kofák nem hisznek az olcsósági hullám tartósságéban és csak pünkösdi királyságnak tartják a hirtelen baisset a piacon. A faluról jövők azonban ugylátszik máskép gondolkodnak, mert az áresést természetesnek vették és a behozott holmijukat a megváltozott árakon is eladták. Egyetlen egy eset sem fordult elő, hogy a faluról jövők «őzül vonakodott volna valaki a kialakult piaci árakon árusítani. Az eddig 7—8 koronás tojás tegnap 4—5 koronás áron került a boldog vevőhöz és a tej, zöldség és baromfi 30—40 százalékos áreséssel kelt el.

Az egyik falusi menyecske, aki Körül nagy csapat vevő ácsorgott, igy beszélt:

— É i nekem nem fáj, hogy ol csóbban kell adnom a portékát, én -zt szeretném már, ha úgy adhatnám mint békében.

És az asszonyok bolongattak, helyeseltek körülötte.

Ei ben mindannyian egy véle

mérven volta .

Az állami tisztviselők küzdelme

illetményeik pontos folyósításáért

Az állami és városi tisztviselőknek van egy országos szövetsége, amelynek néhány hónappal ezelőtt megalakult a sufaoticai fiókja is. Általános a panasz úgy a tisztviselők, mint az egyesület vezetősége részéről Is, hogy nem tud a szövetség néhány hónapos^ működése alatt semmiféle eredményt felmutatni, azonban ennek főokát ma-. gában a tisztviselők részvétlenségében , látják. Az állami és városi tisztviselők szervezetlen tömege nem tudjamagát beleélni a fegyelmezett szervezettségbe és innen van, hogy az, egyesület választmányi ülésein vagy közgyűlésein a tagok közül rendszerint csak alig néhányan jelennek meg,.

Nagy lehet már a baj akkor, hogyha ez a csöndes egyesület Is felemeli tiltakozó és követelő szavát. Most pedig az állami és városi tisztviselők subotlcal szervezete táviratilag fordult az országos szövetség központjához, járjon közben a kormánynál, hogy az állami tisztviselők ezentúl ponto• sabban kapják meg illetményeiket, mint ezideig. Az állami tisztviselők nagyrésze ugyanis kétségbeejtő hely* zetben van azoknak a rendellenességeknek a következtében, amelyek az utóbbi időben minden hónapban újból és újból mutatkoznak a fizetések folyósítása körül. Az állami tisztviselők szerény fizetésükből amugyis csak nehezen tudnak megélni és nehezen várják az elsejét, azonban most már egész rendszerré vált, hogy bizonyos késedelmes intézkedések miatta jogos illetmények folyósítása egy-két hétig is késik, ami végtelenül súlyos helyzetbe sodorja az anyagilag amugyis rosszul álló és pénztartalékkal egyáltalában nem rendelkező tisztviselőket. Az állami .tanítók és tanárok nagy. része például még ma sem kapta meg márciusi illetményeit, ami tarthatatlan helyzetet idéz elő. A szövetség most sürgős orvoslást kér ebben a kérdésben.

A szuboticai tisztviselőszervezet

Kivándorlók élete

Uruguayban

A kivándorlóra nézve fájdalmasan ,csal atkozó érzés az, amikor nagy .reménységgel elhagyva hazáját, .megérkezik oda, ahol szerencséjét, boldogulását akarva megalapozni a számáta teljesen idegen világban, elhagyatva, tanácstalanul áll az élét forgatagában. Ahol nincs senki, aki egy meleg Istenhozottal fogadná, ahol senkitől sem kaphat tanácsot, útbaigazítást és ha talál is honfitársra, legfeljebb azt hallhatja: barátom, mindenki a maga szerencséjének kovácsa, magán nem segíthetek, elég gondom van magamnak is. Az elhagyatottságuak ezt a könnyfakasztó érzését a Montevideóba érkező magyarok nem ismerhetik, mert van valaki, aki jő szóval fogadja őket, aki ad tanácsot, útbaigazítást, aki kezére jár az állásszerzésben és ha szükséges, anyagilag is támogatja. Ezt a páratlan úriembert, akire mi magyarok csak bálával gondolhatunk, Szende Emiséinek hívják. Szende egyike a legrégebben idevetődött magyaroknak, 13 évvel ezelőtt, hagyta el hazáját, ahol mint ügyvéd-bankigazgató, szerencsétlen jótállás folytán mindenét elveszítette. Amikor Montevideóban partra szállt, nem volt más nála, jnint néhány font a zsebében és egy hegedű a kezében. Mint kiváló mu*

zsíkus hamarosan állást kapott, ma pedig mint selyemnagykereskedő, jelentékeny vagyon főlőtt rendelkezik. "

Az utóbbi időben pedig annyi szélhámos került ide, hogy bizonyos rerekváltsággal viseltetnek a minden irás nélkül jövőkkel szemben. Vigasz, amit egy helyiviszonyokkal ismerős német lelkész mondott, hogy a németek, de különösen az angolok közt még több csirkefogó akad.

Az egyetlen, akinek az itteni magyarok közt főiskolai képzettsége van, Dubovay Marcell műépítész, aki két évvel ezelőtt telepedett le.

A többi magyar jórészt ügynökösködéssel, vagy más alantasabb munkával tengeti életét.

Még csak az uruguayak italáról akarok itt szólni.

Ami a németeknek a sör, az angolnak a tea, a franciának a bor, az hatványozottabb mértékben a délamerikainak a raáté. Egy földterületen, amely kétszer akkora, mint .Európa, emberek millióinak mínden" napi itala a yerba-máté. a délamerikai tea. A máté nem bokor, mint a tea. hanem terebélyes fa, amely csak egyetlen egy helyen, Paraguayban, alig 900 mértföldnyi területen nő. A máté, amelynek levelei hasonlítanak úgy alak, mint elhelyezés tekintetében a mi akácainkhoz,

szárított állapotban is élénkzöld szinü. Legérdekesebb az a mód, ahogy ezt az indián eredetű italt élvezik.

Gyakran lehet a házak kapuja plőtt álló férfiak, nők kezében egy .zsömle-alakú, két oldalt belapitott kerek faedény — egy délamerikai fa termésének héját — látni, amelyet függőleges helyzetben tartanak. Ennek a sokszor arannyal-ezüsttel díszített »csészének« a tetején egy kerek kis nyilas van, ezen át töltik meg a porrá tört yerbával. Mikor ezzel a művelettel elkészültek, akkor vízzel leforrázzák, a nyíláson át, bedugnak egy arasznyi hosszú fémcsövet, a bombillát és szivják rendületlennül a mátét reggeltől estig; ezzel kelnek és nyugszanak. Mihelyst a folyadék elfogy, akkor újból felöntik forróvizzel és csak a nyolcadik-tizedik kiszívás után cserélik ki a yerbát. Mikor először láttam ilyen mátézó hölgyeket, elhült bennem a vér, azt hittem pipáznak, Jegalábbis messziről tényleg igy hatott ez a művelet. Sokan az italt Cukorral, tejjel, likőrrel keverik, igy mindenesetre élvezhetőbb, legalább is nem érezni annyira kesernyés, fanyar izét. Általában az a hiedelem van elterjedve, hogy soványit, gyomorbetegséget gyógyít, az aratót erősiti stb. Vidéken ma is szokásban van, hogy a házigazda saját mátépipájával kínálja meg vendégeit.

Néhány szippantás után visszakerül a háziak kezébe, majd a néger szol* gáló után ismét a vendégeken a sor, anélkül, hogy á fémcsövet kicserél* ték volna. Egyszer engem is ért egy ilyen kitüntetés, azonban nem éltem vele, ezért az udvariatlanságomért meg is haragudott reám a mélyeit tisztelt házigazda. ,

A drágaság Montevideóban.

Montevideóban szerintem a sza* káesné őnagyságáknak van a leg* jobb dolguk. Egyrészt azért, mert a »háztartási alkalmazottak« csekély számánál fogva nagy a kereslet ég igy a fizetésük is tekintélyes (15—* 20 dollár), másrészt nem kell a piacra, különböző boltokba szalad-, gálniok, mert mindent, ami a ház* tartáshoz szükséges, házhoz szállít* ják az ezzel foglalkozó derék italia* nők.

Már korán reggel éktelen zsivajra ébred a város. A gyümölcsárus (fru* tero), karján két hatalmas kosárral* amely szebbnél szebb banánnal, na* rancscsal van megrakva, tempósan halad az utcán, miközben elnyujtot* tan énekli a »lindas bananas — lin* das naranjasff-t, a szép banánok —* szép narancsokat. Azután jön a hen* tes, á fűszeres, a pék, a tejes, mind* egyik egy-két kosárral a karján* Legeredetibb a zöldséges, aki lóhá* ton hozza be az áruját a közeli faluból »kuncsaft«-jai számára, Nyolc-