Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-10 / 69. szám

69. számt BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Párisi tavasz ítotrányporok, festmények, táncosok Anélkül,-' hogy valóban tavasz lett volna, február hó utolsó hete április elejére hasonlított. A járó­kelők mosolygó arckifejezéssel Vet­ték észre egymáson, hogy a tavasz derűje immár átleng a lelkek fagyos földjén. A párisi égbolt, mely né­hány nappal ezelőtt még tragikus színben sötétlett, kéklő és ragyogó fehér színekbe öltözött, mint Wat­teau festett ege. Az édes napfény alatt, ezek az önző jóbarátok kedves borzongással emlegetik a kegyetlen hideget, az áthatolhatatlan hófúvást, bár. alapjában véve nem azért ér­deklődnek egy ország iránt, hogy szerencsétlenségében részvéttel osz­tozzanak Egy nagy városban mindig van a nyilvánosságot érdeklő két-három affaire. Ezen a tavaszon nyiit bot­rányosság a Banque Industrielle de Chine ügye és most szökkent virág­ba Paul Meunier politikai pőre, mig Landru rémhistóriájának véres pon­tot' tett a hírhedt gyilkos nyakára egy tavaszi napon lehullott guilloti­ne. A BaDque Industrielle de Chine botránya érdekes, mert a politika jegyében mozog és mivel előkelő személyiségek a szereplői. Párhu­zamba vonták a Panama-csatorna ügyével és nem minden alap nélkül. A főkérdés annak megállapítása, hogy M. A- Berthelot, a bank igaz­gatója és ennek következményeként Philippe Berthelot, a külügyminisz­térium volt államtitkára, a köztársa­ság két rendkívül tekintélyes elő­kelősége, rászolgáltak-é az ellenük elhangzott vádakra? Clémeneeau ba­rátai: André Tardieu, Ignace Man­­del (igazi nevén Jeraboasse Rot- 6child) a Berthelot-család ellen fék­telen gyűlölettel és konok elfogult­sággal viseltetnek. A politikus Bér­­thelotot, aki magas műveltségű, tu­dományosan képzett, fáradhatatlan szellem, senki sem veszi védelmébe, »mióta hatalmát elvesztette. Egyéb­ként feleségével együtt Madeira­szigetére utazik, ahol esetleg talál­kozhat Károly exkirállyal, a sors egy másik áldozatával . . . Meunier ügye tisztára politikái Ügy. Paul Meunier volt képviselő, a tíVerité« szerkesztőjét, letartóztat­ták és pedig azon gyanú alapján, hogy a háború folyamán találkozott Németország egyik megbízottjával és tanácskozásokat folytatott veié. Ezzel egyidőben a rendőrség letar­tóztatta »barátnőjét«, Beruain de Ravisi asszonyt, is. Paul Meuniert és barátnőjét csaknem három évig tartották őrizet alatt, anélkül, hogy a bíróság Ítélkezett volna fölöttük év végül is a vádra vonatkozó bizo­nyítékok elégtelensége miatt kény­telenek voltak visszaadni szabadsá­gukat a gyáva hatóságok, melyek a közvélemény szerint sem elítélni, sem felmenteni nem merték őket. . A Sálon des Independants ^.szin­tén eseményszámba megy Parisban'. Ez a képlriállitas művészi produkció, melyen sokan mosolyognak, de senki nem hagyja megjegyzés nélkül. Köz­tudomású tény, hogy 40 frank lefize­tés ellenében bárki kiállíthatja itt képeit, zsűri ebben a szalonban nin­csen. A kiállított festmények tüzetes ismertetésére ezúttal nincs tér. de az általános benyomást leszögezhet­jük: az ízlés hallatlan eltévelyedé­seivel van dolgunk, minden kép a kapkodó bizonytalanság szörnyű reflexeként hat. A modernségre valló unalom szürke szipe ásít le a bé-W. if pékről. S A párisiak néhány estén át a kSahharoffokat tapsolták, az orosz tánc legújabb művészeit, akik meg­szerezték a maguk számára Ni­­zsinszkynek és társulatának babér­­.koszorúit. Clotilde és Alexander Sahharoff (Pavlovával együtt) a je­lenkor legnagyobb orosz táncosai. A .zene érzékeltetésében < mozdulatok által, bámulatos technikájukkal, me sés szépségű jelmezeik révén a tö­kéletesség ama fokát érik el, melyet csak istenáldotta tehetségek vará­zsolnak e földre. N. de Solpray. Beteg a miniszterelnök — Politikai kombinációk -r Pár nap óta, a beogradi poli­tikai körökben egyro jobban JcoU portálják azt a hjrf, hogy Pasics Nikola miniszterelnök rövid időn belül egyelőre visszavonul a po­litikai élettől, A hir szerint a ml niszterelnök egészségi állapota kivánja meg, hogy hagyja ott a politikai arzenált. A hírek szer nt az orvosok pár nap előtt megvizsgálták a nyolc van év felé közelgő kormányel­nököt és azt tanácsolták neki, hogy lehető „ rövid időn belül, menjen valamelyik klimatikus gyógyhelyre, mert az utóbbi évek szakadatlan munkája egészségét aláást». Pasics állítólag megfo­gadta az orvosok tanácsát és él-_ határozta, hogy Delnicére megy) pihenni. Delnicén ölték meg tud­valevőleg Draskovics Milorádot, amiért a miniszterelnök ide­geinek kímélése*: céljából, az orvosok sem ajánlották ezt a he­lyet, Hogy hol fog pihenni Pa­­sics, még nincs meghatározva. Vannak azonban a parlament­ben sokan, akik azt állítják, hogy a miniszterelnök betegségéről el­terjedt hírek politikai' célzatusk. Pasics ezek szerint ei akar tá­vozni a kormány éléről és egy időre vissza akar vonulni a nyil­vánosság elöl. Az „Epoha* ezek­kel a hírekkel kapcsolatién azt a megjegyezést teszi, hogy Pasics nem akarja tervéibe beavatni köz­vetlen környezetét és politikai intimusait sem. A magyar kisebbségek útja 11. A szervezkedés módozatai A helyi viszonyok pontos ismerete nélkül, megfelelő statisztikai anyag hiányában, amelyből a magyar ki­sebbség foglalkozási megosztására és területi elosztására nézve számsze­rűen tájékozódhatnánk, a magyarság szervekedésének módozataira rész­letekben nem terjeszkedhetünk ki. Mégis úgy a kulturális, mint á politi­kai szervezkedés terén bizonyos szempontok é$ irányelvek általános érvénye kétségbevonhatatlan. A kulturális szervezkedés jelentősége megbecsülhetetlen. Mint mondottuk, a politika csak eszköz a kulturális tőke közéleti kamatozta­tására. A nemzeti kisebbségek te­kintetében pedig ez az igazság száz­szorosán áll: nemzet-kulturális vo­natkozásban saját erejükre utalva, e kiiltura erejétől függ végső sorban a nemzeti csoport' fejlődése, sőt sok­szor puszta fenraaradása is. Óriásiak azok a mulasztások, ame­lyeket e téren a nemzeti kisebbsé­geknek most ki kell pótolniok és jó­vá kell tenniük. A grófok Magyaror­szága a nagy tömegek alacsony köz­művelődési színvonalán épült fel. De níig az ipari szükségletek legalább a városokban a népoktatás komoly megvalósítását az uralkodó oligarchia érdekévé tették, a falu és a kisváros népességének elmaradottsága egyik alkotmánybiztositéka volt a nagy­­birtokosi Magyarországnak. A mező­­gazdasági szakoktatás elhanyagolása a magyar parasztságot a modern, in­tenzív mezőgazdaság felkarolására képtelenné tette, a szövetkezeti mozgalom terén lábra kapott bank­uzsora, kortesrendszer és klerikális afium-politika pedig megfosztotta ezt a nagyjelentőségű közművelődé« eszközt attól a nevelő, szervező , és vezérlő szerepétől, amellyel az csak mint a felvilágosult és önálló gazdák szabad öntevékenységi köre bírhat. Falusi önképzés, olvasókör, könyvtá­rak, vándoroktatás, továbbképzés (hogy parasztegyetemről ne is szól­junk!, — mindezeknek szinte teljes hiányában, a magyar falusi nép sem szellemi; gém gazdásági, sem társas életében a közművelődés nyugat­európai színvonalát el sem érhette. • ’ * ' x • * ' ■ Amit ezen a téren a kormányok, többnyire nem szándéktalanul, el­mulasztottak, azt, sajnos, az ellen­zéki pártok és társadalmi körök sem végezték el. Az a kevés, ami tör­tént, inkább a klerikális hangulat­­csinálás eszköze volt, mint komoly népmüvelődési akció. Még az őszin­tén demokratikus pártok, aminő a Károlyi-párt volt, sem karolták fel nagyobb energiával a népies közmű­velődés ügyét. Gazdasági kultúra Az egykori magyarországi szászok példája mutatja pedig, hogy a nem­zeti kisebbség helyzetére nézve mennyire döntővé válhatik annak kulturális színvonala. Az erőszakolt magyarositás legrosszabb korszakai­ban is a szászokra nézve noli me tangere volt a jelszó. Politikai sú­lyúk csak következménye volt annak a megtámadhatatian pozíciónak, a melyet gazdasági rendszerük, nép­oktatásuknak és középiskoláiknak az országost; messze meghaladó szim vonala biztosított számukra. A bán­sági németek pedig, ime. a jugoszláv államban is olyan közművelődési szervezet felett rendelkeznek, amely úgy önmüvelődési, mint szövetkezeti téren egyelőre' mintaszerű lehet a számunkra. Egy paraszti nép kultú­rájának igazi szine-virága annak szövetkezeti életében testesül meg. Annak sokrétű, eleven, az egyént az élet számos vonatkozásaiban felölelő és társadalmositó szövete, olyan szellemi és erkölcsi kapcsot létesít a tagjai között, amelynek a jelentősé­ge messze túlmegy a puszta gazda­sági érdekek körén. A szervezkedés­nek ezt a módját, amely annyi csön­des munkát és belső odaaást igé­nyel, teljes erejéből és azonnal kel­lene, véleményünk szerint, a ma­gyarságnak felkarolnia. Éppen ilyen aktuális azonban a politikai szervezkedés kérdése is, amelyet,, mint kifejtettük, a kulturális szersezkedée nem pó­tolhat soha. t Csak ott, ahol a politikai élet má& világnézeti vagy osztályhelyzeti ala­pon differenciált pártrendszert ho­zott létre, lehet szó arról, hogy a nemzeti kisebbségek mint az ország gós pártok autonóm csoportjai szer-, vézkedjenek. Amennyiben Svájcban pártrendszerről beszélni lehet, ott a három nemzet valóban ebben a ré* tegezésben vesz részt a politikában. Csehszlovákiában az egyes nemze­tek ugyan külön szervezkednek, de e külön szervezkedésen belül egy-. mástól elkülönülő világnézeti és osz­tálypártok állanak fenn, amelyek nem ritkán a más nemzetiségű test­vérpárttal közös akcióba lépnek. Er­délyben, mint jeleztük, lényegében ugyanez a helyzet áll fenn. Mások a viszonyok, amennyire meg tudjuk ítélni, Jugoszláviában. Az uralkodó nemzet pártélete az itt vázolt differenciálódást nem mutatja fel. A magyarság viszont túlságosan kisszámú ahhoz, hogy — az ipari munkásság csoportját leszámítva — világnézet vagy osztályhelyzet sze­rint megoszolva szervezkedjék. Ebből már most sokan azt a kö­vetkeztetést vonják le, hogy a ma­gyarság csakis egységes pár­tot alakíthat, még pedig abban az . értelemben, hogy az igy kialakult párt egyetlen jellemzőiévé, tartal­mává és programmjává egyaránt az legyen, hogy: magyar. Egy union sacrée-t hirdetnek, amelynek a nevében nemcsak minden magyar egyesítését követelik, hanem azt is, hogy ennek az egységes pártnak se világnézeti, se szociális programmja ne lehessen. Milyen legyen a szervezkedés? Ezt a felfogást mi teljesen téves­nek tartjuk. A magyarság mint nem­zeti kisebbség kizárólag őszintén de­mokratikus és szociális programmal szervezkedhetik és boldogulhat. Egy nemzeti kisebbség, amely nem az emberi egyenlőség megrendithetetlen alapjára helyezkedve igényli az em­beri jogokhoz tartozó nemzet-kultu­rális szabadság érvényesülését, az önmagának mond ellent s annak tö­rekvései soha sikerrel nem járhat­nak. Csak az igényelhet jogot a má­jra számára és csak az igényelheti e jog zavartalan gyakorlásának a biz­tosítását is, aki ezt nem kiváltság­képpen a maga számára igényli, ha­nem meggyőződésből mindenki javá­ra követeli. Csak igy kelthet az el­szakadt magyarság szimpátiát kul­túrája iránt uj hazájában, csak igy nyerheti meg a progresszív és pro­duktiv rétegek támogatását törekvé­seinek! Egy olyan politika, amely a fejlődési igazságra épit, az csak a haladás szellemében győzhet. A régi Magyarország asszimiláló és privilégiális légkörében nevelkedett politikusok egy ilyen politikát persze belsőleg magukévá tenni nem képe­sek s ezért azt sikerrel képviselni sem tudhatják. De ami áll a világnézeti különbsé­gekről. az áll, szerintünk, bizonyos határok között, osztály- és érdek­­különbségekről is. Mi sem áll távo­labb tőlünk, mint a merev osztály­­harc elméletnek a való élettől elvo­natkoztatott kategóriáit mindenáron a gyakorlatra ráerőszakolni akarni. Az osztályharc elmélet tulzásbavite­­lét helytelennek, sőt veszedelmesnek tartjuk. Éppen ilyen veszedelmes azonban azoknak az álláspontja is, akik egy nemlétező szent, egységre való hivatkozással a leglényegbevá­góbb gazdasági és azokhoz fűződő politikai ég szociális, ellentéteket is

Next

/
Thumbnails
Contents