Bács megyei püspöki körlevelek, 1940
Naši očevi po ovoj nauci su sebe izobra- zili, svoju kuću sačuvali i u njemu se spokojili i sada čekaju na domaku istoga puta svoje potomke; hoćeš li ostati vjeran uspomeni svojih praotaca i ljubiš li istoga Isusa, kao što su oni to činili? Blago tebi, ako ti odgovor glasi: Ti znaš da te ljubim; i vjeran ostaneš, i ako morao budeš žrtvovati za njega ma i svoju čast i svoj život. Očitujmo jasno, svijesno i stalno, da: Ljubimo našega Gospodina Isusa Krista. Veselimo se, kada vidimo, da mu je slava velika pa i mi ljubimo Isusa; nastojmo pak njegovu povrijedjenu čast uspostaviti, tim da ljubimo Isusa i da po nauku njegove crkve uredimo život svoj i porodice svoje; nastojmo oko toga da se njegov zakon uvaži u javnom životu. Blagosivajte pak braću, ako Vas za to progonila budu. To je naša želja, da ova „ljubav nada sve“ (Kol. 3, 14) zavlada u Nama i u Vama; zato želimo Vam blažene svetkovine: Čestit Vam bio Božić po Isusovu porodjenju; dovr- šujemo naše pismo kršćanskim pozdravom: Hvaljen budi Isus — vazda budi hvaljen. Amen. Ájtatos Keresztény Hívek! Karácsonyi ünnepek alkalmávr 1 szeretettel gondolunk rátok, kedves híveink s 9z örömnek e napjaiban ezen levelünk által üdvözlünk benneteket Szent Pál apostol szavaival: „Kegyelem nektek és békesség az Atya Istei tői és a mi Urunk Jézus Krisztustól, kinek dicsőség mind- örökkön örökké.“ (Gal. 1, 3, 5.) Közlöm veletek egyben, hogy ez év november 12-én, Szuboticán a mi tanácsadóinkkal megvizsgáltuk püspökségünk állapotát s azon jelentések alapján, melyeket plébánosainktól kaptunk, úgy vesszük észre, hogy sokaknak szivében lanyhul a buzgóság Krisztus tanítása iránt s kialvóban van törvényeinek szeretete. A nagy ünnepek alkalmából, amelyek Isten szeretetének legszebb bizonyítékát nyújtják, élesszük fel szivünkben és szivetekben a buzgóságot, hogy: Szeressük a mi Urunkat Jézus Krisztust. Őt pedig akkor szeretjük igazán, ha megismerjük életét, megfogadjuk tanítását, tiszteljük egyházát és papságát, kitartunk ígéretei mellett s semmi mással nem dicsekszünk, mint a mi Urunknak Jézus Krisztusnak keresztjével. Ennek a szeretetnek kell bennünk öntudatossá lenni. „Abban nyilvánult meg az Isten szeretete miirántunk, hogy az ő egyszülött Fiát küldötte Isten a világra, hogy őáltala éljünk. Ebben áll a szeretet; nem mintha mi szerettük volna az Istent, hanem mivel ő előbb szeretett minket és elküldötte az ő Fiát engesztelésül a mi bü- neinkért.“ (I. János 4, 9—10). Isten Fia emberré lett, hogy minket önmagával s ezáltal Istennel egyesítsen s amint János apostol mondja: „Hogy megismerje a a világ, hogy te küldöttéi engem, ,és szeretted őket, miként engem is szerettél. És én megismertettem velük a te nevedet s meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen és én öbennük.,, (János 17, 23-26.) E szerint, kedves keresztény hivő, Jézus Krisztus éretted jött el, éretted született, s halt meg a kereszten, ő váltott meg téged. Ebben ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta éretted. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért." (János 15, 13). Jézus Krisztus a mi Üdvözítőnk, Istennek egyszülött Fia, valóságos Isten s a mi legnagyobb kincsünk, aki szeret minket s általa a mennyei Atya is szeret bennünket. „Az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem." (János 16, 27). Megérdemli, hogy teljes szívvel tiszteljük és szeresük őt, mert az ő szeretete megszentel minket. Igyekezzünk megismerni az ő jótéteményeit, melyekkel egyformán megajándékoz bennünket; ismerjük meg az ő szeretetét irányunkban, értsük meg az ő kívánságát, amellyel magához hiv minket, életünk útjain keres, hogy az ő életével bennünk éljen, hogy önmagához fűzzön bennünket — tökéletes egységben. (János 17, 19). Jézus övéit mindvégig szerette (János 13, 1. ) egész a kereszt gyalázatáig, hogy Isten fiainak dicsőségére emeljen minket Természetünket és bűneinket magára vette, hogy érdemeit is átadhassa. “Azért jöttem, hogy életük legyen és minél több legyen". (János 10 10). Rászolgált szeretetünkre, mert a legméltó- ságosabb oltáriszentségben önmagát hagyta, hogy ételünk és erőnk legyen, hogy minket önmegával minél szorosabban sörökre egyesítsen, „Szeretett engem és önmagát adta értem". (Gál, 2, 20). Szent Pál mondja, hogy őt Jézustól semmi sem választhatja el: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők ... el nem szakíthat minket az Istennek szeretetétől, amely Jézus Krisztusban a mi Urunkban vagyon". (Róm 8,38—39). így beszél szent Ignác vértanú is a rómaiakhoz irt levelében: „Tűz, kereszt, vadállatok jöjjenek bár rám, csak Jézús Krisztust nyerjem eí“.
