Bács megyei püspöki körlevelek, 1930
— 13 — Jugoszlávia katolikus püspökeinek böjti körlevele az ifjúság keresztény neveléséről. Kedves Hívek! Szentatyánk, XI. Pius pápa, az elmúlt esztendő végével egy körlevelet, ú. n. enciklikát adott ki az összes egyházfejedelmeknek és az egész katolikus világnak: az ifjúság keresztény neveléséről. A pápai körlevél egész terjedelmében magyar nyelven is meg fog jelenni. Már előre is a legmelegebben ajánljuk, hogy ezen körlevelet mindenki megszerezze magának Mivel azonban a körlevél meglehetősen hosszú terjedelmű és nagyfontosságú, azért elhatároztuk, mi, a jugoszláviai püspöki kar, hogy ezen körlevélből nagybőjti pásztorlevél alakjában közöljük veletek a főbb elveket. A Szentatya legelőször is kijelenti, hogy mi indította őt ezen körlevél kiadására, őt, aki eddig is minden alkalmat megragadott, hogy úgy az ifjúságot, mint a szülőket a keresztény nevelés terén tanácsaival eliása, figyelmeztesse és különféle kérdésekben útbaigazítást adjon. Az ok, ami őt erre indította, egyrészt az, hogy manapság feltűnően érezhető a legelemibb kérdésekben is a határozott elvek hiánya, másrészt meg, hogy a tanítás és nevelés kérdését a különféle vidékeken különfélekép kezelik, — ép azért legalább a főbb elveket akarja megadni. A keresztény nevelés lényege és fontossága. A legnagyobb fontosságú dolog, hogy a nevelésben hiba ne történjék, amilyen fontos az, hogy az ember, ha végcélját el akarja érni, le ne térjen arról az útról, amely céljához vezeti. Miután az egész nevelés lényege abban áll, hogy az embert kiképezze: milyennek kell lennie, hogyan viselje magát földi életében, hogy elérje azt a fenséges célt, amelyre a teremtés rendelte, azért világos, hogy nem lehet az igazi nevelés az, amely nem ezen cél elérésére törekszik és hogy az isteni kinyilatkoztatás után, amelyet az 0 Szent Fia által adott nekünk, aki egyedül az út, igazság és élet, követendőbb és tökéletesebb nevelés el sem képzelhető, mint a keresztény nevelés, mert ez a nevelés tűzi ki magának célul, hogy növendékeinek lelkében megőrizze az Istent, a legfőbb jót és az emberi társadalomban is megteremtse a legnagyobb jólétet, amely ezen a földön elérhető. Hogy a keresztény nevelés lényegét pontosan és világosan elénk állítsa, a Szentatya legelőször is azt a kérdést tisztázza, hogy kinek a hatáskörébe tartozik a nevelés joga. Kinek van joga a neveléshez? A nevelés mindenesetre a társadalom feladata és nem az egyeseké. Három társaság van, amelybe az ember beleszületik; ezekből kettő természetes: a család és az állam, egy pedig természetfölötti: az Egyház. A családot közvetlenül maga az Isten alapította és célja a gyermekek nemzése és nevelése, és azért a családnak elsősége van az állam fölött. Ellenben a család saját boldogulása eléréséhez nem rendelkezik az összes eszközökkel, mig az államban megvannak mindazon eszközök, amelyek felhasználásával elérheti saját célját, hogy biztosítsa polgárainak földi jólétét. A polgárok földi jóléíét tekintve, az állam áll a család felett és a család csak rendezett államban érheti el megfelelő tökéletességét. A harmadik társaság, amelyben az ember a keresztség által a kegyelem isteni életével születik, az Egyház, természetfölőtti és általános társaság, amelyben szintén fellelhető minden eszköz céljának, az emberi nem örök üd^ vösségének eléréséhez. Ezért a nevelés, amelv úgy a természetes, mint a kegyelmi rendben az egész embert tartja szem előtt, ezen három társaság hatáskörébe esik oly mértékben, amint az mindegyik társaság sajátos rendeltetésének megfelel. 1. Az Egyház. A nevelés legelsősorban és legkiválókép az Egyház hatáskörébe esik, még pedig két természetfölötti címen. Az első jogcím, hogy maga az isteni Alapitó tette az Egyháznak kötelességévé a nevelést ezen szavaival: „Nekem adatott minden hatalom mennyben és a földön. Elmenvén tehát, tanítsatok minden nemzeteket megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentiéleknek nevében; tanítván őket megtartani mind, amiket nektek parancsoltam;.
