Bács megyei püspöki körlevelek, 1930

— 14 —

és ime én veletek vagyok mindennap i világ végezetéig." Hogy pedig az Egyház ezen feladatának teljesen meg tudjon felelni. Krisztus az Egyház tanítóhivatalának megadta a csal- hatatlanság ajándékát, az Egyházat pedig megtette az igazság oszlopának és alapjának, hogy tanítsa és megőrizze a reá bízott isteni hitet.

A másik jogcím az a természetfeletti anyaság, amelyben az Egyház, Krisztusnak szűzi mátkája, a szentségek és tanítása révén szüli, táplálja és neveli a lelkeket az isteni kegyelemben. Ezen a két címen az Egyház legfőbb és legmegbízhatóbb Tanítója az embereknek és elvitázhatatlan joga van a tanításhoz, minden földi hatalomtól függetlenül. Az Egyháznak teljes joga van nemcsak ahhoz, hogy szabadon tanítsa a keresztény hittant, hanem ahhoz is, hogy felhasználhassa a tanításhoz szükséges eszközöket, elsősorban, hogy megítélhesse, mely eszközök hasznosak s melyek károsak a keresztény nevelésre. Minden tanítás, valamint minden emberi cselekedet feladata, hogy az embert végső céljához elvezesse, ép azért nem lehet függetleníteni az isteni törvény előírásaitól. mely törvénynek őre és tévedésnélküli tanítója — az Egyház. Az Egyház tehát teljes joggal mozdítja elő az irodalmat, tudományt és művészetet, amennyiben szükségesek és hasznosak a keresztény nevelésre és a lelkek megmentése körül kifejtett munkájához. Ezen jogánál fogva alapíthat és fenntarthat iskolákat és intézményeket mindennemű tanításra és a közművelődés minden ágára. Ide tartozik a testnevelés is, mert ez is eszköz, amely a keresztény nevelés hasznára, vagy kárára lehet.

Az Egyháznak ezen munkája nem áll az állami törvényhozás útjában, mert az Egyház soha sem ellenzi azt, hogy iskoláit a keresztény világiak részére az államhatalom törvényes előírásai szerint megalkossák és azért mindig kész arra, hogy az állami hatóságokkal megegyezésre jusson, hogy ily módon elejét vegye az esetleg felmerülő nehézségeknek.

Az Egyháznak továbbá elvitathatatlan joga és kötelessége, hogy gyermekeinek neveltetésénél mindenben, ami a hittel vagy erkölcscsel kapcsolatban van, felügyeljen.

2. A család.

A családnak is istenadta joga van a gyermekek neveléséhez, sőt erre még szigorúan köteles is. Ezen joga ősibb minden társadalmi és állami jognál és azért semmiféle világi hatóság a család ezen jogát meg nem sértheti.

Az Egyház törvényhozói bölcseségében pontosan és teljesen világosan jelöli meg a szülők ezen jogát és kötelességét, amikor az 1113. Kánonban azt mondja: „A szülők szigorúan kötelesek, hogy gyermekeik vallás-erkölcsi, testi és társadalmi neveltetéséről minden erejükből gondoskodjanak."

A szülők ezen jogát többször még biróilag is elismerte olyan állam, amelynek gondja volt arra, hogy ezen természetes jogot polgári rendeletéi meghozatalánál is tiszteletben tartsa. Csak egy példát akarunk a legújabb, időből felhozni: az Északamerikai Egyesült Államok legfelsőbb törvényszéke egy rendkívül fontos ügyben hozott Ítéletében kijelentette: „Az állam nem rendelkezik az általános hatalommal, hogy az ifjúság nevelésénél egyedül önmagát tartsa illetékesnek és igy kényszerithessen valakit is, hogy csak az állami iskolákban nyerhessen oktatást" és állításának bizonyítására felhozza a természetjogból ezen okot: „A gyermek nem az állam teremtménye. Azoknak, akik a gyermekről gondoskodnak, megvan a joguk, de egyszersmind szigorú kötelességük is, hogy neveljék és jövendő hivatásuk betöltésére előkészítsék."

A történelem igazolja, hogy a család ezen jogán mennyi sérelem esett különféle államok részéről és hogy az Egyház ezen jogot mindig őrizte és védte. Ezt a családok is látták s ezért az atyák és anyák a kereszténység kezdetétől fogva egészen napjainkig gyermekeiket millió- számra olyan nevelőintézetekbe küldik, amelyeket az Egyház alapított s melyek az Egyház vezetése alatt állnak. Nagyon jellemző az, hogy ezt sokszor olyan katolikusok is megteszik, akik hitükben gyengék, s olykor más vallásúak is, akik gyermekeik jó neveltetését szivükön viselik. Mindezen jelenségek azt bizonyítják, hogy a nevelés mindenek előtt, minden fölött és elsősorban az Egyház és a család hatáskörébe esik; hozzájuk tartozik a természet- és az Istenadta joguknál fogva oly módon, hogy azt nem lehet megszüntetni, sem kijátszani, sem mással pótolni.

Azon jogból, amellyel isten rendeléséből az Egyház és a család rendelkeznek, semmiféle kár nem származhatik az állam igaz jogaira, legelsősorban azokra, amelyek az Istentől nyertek szentesítést. Nincs befolyása az államnak a nevelésre szülői jognál fogva, amint ez az Egyháznál és a családnál áll, hanem csak hatalmi jognál fogva, amellyel rendelkezik, hogy az általános földi jót előmozdítsa.

3. Az állam.

Ezen általános jó: a béke és biztonság, amelyre úgy a családoknak, mint az egyeseknek szükségük van jogaik gyakorlásánál, és a lehetőség szerint nagyobb szellemi és anyagi jólét, amelyhez ebben az életben az összes állampolgárok közös és rendezett együttműködése következményeként hozzá lehet jutni. Az állam feladata tehát kettős: hogy védje és segítse úgy az egyeseket, mint a családokat, de nem hogy magába szívja őket, vagy helyükbe lépjen.

Eszerint az állam joga, vagy jobban mondva kötelessége, hogy a család természetes jogát és az Egyház természetfölötti jogát a ke