Bács megyei püspöki körlevelek, 1928

6 Már a régi törvény tiltotta Izrael fiainak, hogy össze ne vegyüljenek a hitetlenekkel „Nem fogsz velők házaséletben egyesülni“(Deut VII. 3.) A papságnak szent kötelességévé teszi a ka­tolikus egyház törvénykönyve, (1064. kanon) hogy híveiknek magyarázzák meg, miképen tiltja az egyház legszigorúbban, hogy házasságra lép­jen két oly személy, kik közül az egyik kato­likus, a másik pedig más felekezethez tartozik. (1064. kan.) A szülők és az ismerősök minden erejükből hassanak oda, hagy a fiatalságot távol tartsák oly ismeretségektől, amelyek más vallá- súakkal vegyes házasságra vezetnek ; a katholi- kusok csak a saját papjuknál vehetik föl érvé­nyesen a házasság szentségét, és a katolikus egyház szeme előtt ágyasságban él, aki más vallásu templomban esketted meg magát. Az egy­ház kiközösíti azt, aki más vallás képviselője előtt házasságot köt, vagy a gyermekeit más vallásban kereszteltetné vagy neveltetné. A katolikus egyház törvénykönyve szerint a lelkész nem adhatja áldását az o yan házas­ságra sem, amikor a jegyesek más templomban is akarnák megujittatni házassági szerződésűket (1003. Kanon) Nem volna mentes a bűntől az olyan katolikus ember sem, aki vállalkoznék arra, hogy komáskodjék más szertartásu házasságkö­tésnél; ami viszonyaink pedig nem szolgáltat­nának elegendő okot arra, hogy az egyházi hatóság felmentést adjon a tilalom alól, hogy a katolikus házasságkötésnél más valláséak tölt­sék be a komák szerepét. A komaság családi barátságot von maga után, és ez idővel vallási érzületben nem törö- dömségre vezet. Ép azért más vallásé egyént a keresztelésnél sem szabad komának elfogadni, de a katolikus ember sem tehetné meg bűn nélkül, hogy keresztszülőnek menne vagy képvi­seltetné magát oly keresztelésnél, amelyet más vallásé lelkész végez. A katholikus ember jelenlétével nem helye­selhet oly istentiszteletet, amely nem történik Krisztus egyházával való egyességben ; azért bűn nélkül nem lehet jelen más vallásé szertar­tásokon, hacsak őt oda a hivatalos kötelesség, a rokoni kötelék és társadalmi tiszteletadás nem szólitja, feltételezve ez utóbbi esetben is, ha reá nézve nem áll fönn a hitszakadás és a botrány veszélye. Minden mentség nélkül tilos a katolikus embernek más vallásé istentiszteleten tevőleges részt venni, oly beszédeket hallgatni, amelyekben az ő hitelveikről van szó, velők imádkozni vagy szertartásos énekeket énekelni. A szülők nem engedhetik gyermekeiket oly ünnepélyekre, amelyeken másvallásé lelkész val­lási szertartást végez vagy tanítást tart. A hittanár köteles tiltakozni a lelkiismereti szabadság ellen történő erőszakoskodás miatt, és köteles éber szemmel őrködni arra, hogy a tanulógyermekek ne maradjanak az iskolában oly hittanitáson, amelyet más vallásé egyházi vagy világi egyén ad elő. Nem lehet semmi közösségünk a vallási szertartásokban. Azért nem is szabad éj szokást bevezetni, hogy harangozással kisérjék a más vallásé vagy oly katolikus halottakat, akik a katolikus vallás szertartásai szerint el nem te- methetők. A katolikus megáldott temetőkben más vallásúakat eltemetni nem szabad. Hasonlóképen nem áldható meg oly jelvény vagy tárgy, amelyre más vallásé lelkésztől is áldást kérnek vagy kaptak. A hithű katolikus nem engedheti meg, hogy lelkének tisztaságát tév­hité tanítás vagy szertartás hallgatása vagy nézése beszennyezze. Az utolsó években oly annyira megszaporodott a vegyes házasságok száma; következetesen ren­deznek hivatalos és magános ünnepélyeket, ame­lyeknél a katolikusok gyanutlanél jelen vannak a másvallásé ténykedéseken, az erkölcsi érzés mélyen alá sülyedt; m ndez arra mutat, hogy a közönyösség már megtámadta népünk tiszta katolikus gondolkozását és érzületét. Utódaink jövője iránt való aggódásunk arra kényszerit bennünket, hogy ideje korán mennél kisebb lélekvesztességgel gondoljunk az orvos­ságra, a hitközöny terjedésének megakadá­lyozására. Mindenek előtt ébresszük fel önmagunkban az igazi papi lelkületet, amely életét adja juhai­ért. (Ján. 10. 11.) Híveinkbe pedig öntsünk any- nyi elszántságot, hogy készek legyenek minden áldozatra hitük tisztaságának és a katolikus világ­nézet megőrzése végett. Az őskeresztények inkább vértanú halált szenvedtek, sem hogy a pogány templomok oltáraira egy tömjéngerezdet áldoztak volna. A katolikus vallásban való kitartás legna­gyobb záloga a tiszta, biintelen élet és az egy­házi elöljárósághoz, különösen a szent Atyához való ragaszkodás. Katolikus hitsorsosok ! Az Isten és egyház parancsainak hű telje­sítése és a szentségek felvétele által fogjuk ki­érdemelni a malasztot, amelyet az Úr ad, hogy az O egy, szent, katolikus és apostoli egyhá­zának tagjai vagyunk. Ebben a szent hitben kívánunk élni, abban meghalni és az O malaszteszközeinek segítsé­gével örökre üdvözülni, és egykor az örök Biró ezen szavait hallani: „Örvendj jó szolgám, mert hű voltál kis dologban, menj be érad örömébe1*. (Mát. 25. 23.)

Next

/
Thumbnails
Contents