Bács megyei püspöki körlevelek, 1926

nek, mint pedig az egész plébániának és méltóvá teszik magukat arra, hogy felnőtt korpában valamely Mária társulatba véttessenek fel.

Az ifjúsági társulatnál irányelvünk legyen, hogy a fiatal lelkekben felébresszük az áldozat- készség szellemét, amely mindig önzetlenül odaadja magát és tehetségeit eszményeinek védelmére, a világ lelki újjászületésére.

Ezen újjászületés az ifjúság szívében a leg- méltóságosabb Oltáriszentség által érhető el; az ifjúkor napjaiban egyesülnek a Megváltó és a megváltottak szívei a hála és odaadás érzeteiben. Fel kell ébreszteni a fiatalság szivében a kötelességtudást és a munka szeretetét és azon óhajt: „Fiam, ha Isten szolgálatába lépsz, légy álhatatos az igazságban és az Úr félelmében“. (Eccli. 2. 1.)

Az ilyen szellemben nevelt ifjak praktikus érzékkel párosult katholikus meggyőződésű férfiakká válnak: mint öntudatos katholikusok minden egyesülésnél követelni fogják, hogy szem előtt tartassanak a katholikus eszmények, a keresztény erkölcstan tisztasága és a katholikus egyház*befolyása. Nem egyeznek bele abba, hogy az ő közreműködésükkel olyan emberek rendelkezzenek, akik a katholikus elvek és a keresztény erkölcstan ellenségei. Az igy felvilágosult hívek nem engedik magukat félrevezettetni üres Ígéretek által, vagy hogy mások kihasználják nevüket az egyház érdekei ellen.

Ezen áldozatkész szellemben nevelt anyák könnyen tudják majd elviselni a szülői gondok és a mindennapi kötelességek terheit. „Az okos asszony építi fel a házat“ mondja a szentírás“. (Prov. 14. 1.) Igyekezzünk az anyák szivébe ültetni Szúz Mária iránti nagy tisztéiért, amely az Ő áj tatosságaiban való részvétel és ünnepeinek méltó megölése által jut legjobban kifejezésre.

A lehetőséghez képest terjesszük a női nem között még férjhezmenetel előtt is az élő Rózsa- füzér társulatot. Minden évben október hó első vasárnap délután jöjjenek össze a Rózsafűzér társulat tagjai a templomon kívüli megbeszélésre, vagy legalább a templomban szentbeszédre, amely kioktatja őket azon kötelességeikre, amelyek ezen Mária-társulati tagsággal járnak.

A helyi szükségletek alapján minden plébánián bevezetendők a katholikus akció egyletei. A katholikus egyház minden tagja hivatva van arra, hogy Krisztus katonája legyen, de minden hadseregben gyakorlott tisztekre van szükség. A katholikus elvekért való harcban a katholikus társulatok soraiból kerülnek ki a vezetők.

E/.en új hadviselésben nem pz egyesek ügyességében és erejében rejlik a hadsereg értéke, bápem a pagy tömegnek szervezett összeségében. Ez új kárviselési mód, ez pz Isten akarata, hogy mi katholikusok is bevezessük a tömegerőt a mi sorainkba. Minden katholikusnak kötelessége küzdeni Krisztus egyházáért, annak tekintélyéért és szabad működéséért.

Öntudatos katholikus nem fog beiratkozni katholikusellenes társulatba. „Fiam, ne járj velök^ őrizd lábaidat az ő úfjaiktói.“ (Prov. 1. 15.)

Öntudatos katholikus nem fog saját előfizetésével támogatni olyan lapokat, amelyek közön- bősek vagy keresztény ellenesek.

Öntudatos katholikus a társadalmi rend és erkölcsért való küzdelemben tudni fogja, melyik oldalon van a helye. „Ne engedd neved becsületét idegennek, hogy idegen ne hatalmaskodjék a te erőiddel.“ (Prov. 5., 9.—10.)

Öntudatos katolikus nem alszik, mig ellenfelei szövik Krisztus elleni {.terveiket, öntudatos katholikus nem vár sikert hirtelen, hanem előzetesen előkészíti a talajt a siker számára.

Öntudatos katholikus szívesen kitart eszményeiért való harcaiban, met élteti a remény, hogy Isten kegyelme segítségével győzni fog és Krisztus egyházán a pokol kapui sem vesznek erőt.

Öntudatos katolikus nem tisztán a külső támadások ellen lesz Krisztus harcosa, hanem azért is harcol, hogy önmagát és szenvedélyeit legyőzze. „Jobb a kevés igazságban, mint sok a gonoszban“. (Prov. 16. 8.)

Egy szóval: az öntudatos katholikus buzgó lesz a templomban a szentségekhez való járulás- ban és az Úr igéjének hallgatásában, de amellett törekedni fog arra is, hogy társad ilmi téren is apostolkodjék a katholikus öntudat felébresztésében és terjesztésében.

Ilyen megingathatatlan meggyőződéssel és szivbeli lelkesedéssel fogjunk munkához és a kereszt viseléséhez s mindkettőben állhatatossággal tartsunkki „Légy állhatatos azÚrútján‘í(Eccli.5.12)

MiDden kedvező és kedvezőtlen sorsunkban gondoljunk arra, hogy az Úr Jézus iránti szere- tetből szívesen vállalkozunk bárminő fáradtságra, sőt üldöztetésre is. „És az apostolok örömmel mennének el a gyülekezet elöl, mivel méltókká lettek Jézus nevéért gyalázatot szenvedni.“ (Ap.cs. 5. 41).

Jézus szeretetében találunk erőt, bátorságot és jutalmat. Azért, „legyetek bátrak a harcban és küzdjetek az ősi kígyó ellen és megkapjátok az örök királyságot.“