Bács megyei püspöki körlevelek, 1926

— 12 —

„4 ki megvált engem az emberek előtt, én is megvallom öt Atyám előtt, ki a mennyekben vagyon.“ (Ml. 10. 32.)

Krisztusban szeretett híveim!

Isten szent kegyelmében megértük újból a nagybőjti időt, hogy azt lelkünk üdvére fordíthassuk. „íme most van a kellemes idő, ime most van az üdvösség napja“. (II. Cor. 6. 2.) Igyekezzünk ezt az időt saját és felebarátaink lelke üdvére fordítani, bünbánat és könnyek között hívjuk az Úr segítségét és Ő meghallgat bennünket: „Fohászkodjál és az Úr meghallgat; hívjad őt és azt mondja: íme itt vagyok“. (íz. 58, 9.)

Ezen böjti szent időben kiesdhetjük az Isten irgalmát, az Isten megbocsáthatja bűneinket és visszaadhatja kegyelmét, a bűnök megbocsátása után azonban fennmarad az igazságos Isten büntetése, amit megérdemeltünk s amit ezen vagy a más világon el kell szenvednünk. Itt van az arra alkalmas idő: „Kellemes időién meghallgatlak téged és az üdvösség napján megsegitlek téged“. (II. Cor. 6. 2.) Az Úr az ő földi helyettese útján örvendetes eseményt hirdet nekünk, ezen jubileumi évben elengedi összes büntetéseinket, mert „jóságos és irgalmas az Úr Isten.“ Igazságos bünhödés által megtisztulva, az Úr színe előtt tisztán és szabadon fogunk járni, munkánkra áldását leesdeni és szivünkben felfrissülve dolgozunk lelkünk üdvén és küzdünk az egyház érdekeiért. Ez kötelessége minden kereszténynek, ezen tudatra minden katolikusnak, de különösen afelnőtt férfiaknak figyelmétfel kell hívni: „Férfiak, halljátok szavaimat, mert nagy dol- dokról akarok szólani“. (Példab. 8, 6.)

Ezen kötelesség a katholikus öntudat, amely kötelességünkről életünk egyetlen [percében sem szabad megfeledkeznünk. Keresztény módon élni az Isten színe előtt és katholikus módon működni a nyilvánosságban: ezek a katholikus öntudat irányeszméi, ily életre és működésre kell készülnünk már kora ifjúkorunktól kezdve, ily életet kell élnünk meglett korunkban s az ilyen öntudatos élet után várhatjuk jutalmunkat az örökkévalóságban. Az Istennek tessünk tiszta erényes életünkkel, az embereknek pedig adjunk jó példát az egyház érdekeért való küzdelmünkben.

Hogy ez az öntudat minden katolikusban fel* ébredjen, ez a célja ezen pásztorlevélnek, ez a mi imánk: „Világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam örökre s valamikor ne mondja ellenségem : Legyőztem, mert akik üldöznek engem, örvendenének, ha meginognék. Én pedig irgalmasságodban bízom.“ (Ps. 12, 4—6.)

Ezen küzdelmünkben kitartóknak kell lennünk, mert ez a harc a világ kezdetétől fogva folyik és nem szűnik meg az Ítélet napjáig. Ez a harc a jónak és rossznak, a világ szellemének és az Isten szellemének a küzdelme. Ezen küzdelem kötelessége minden kereszténynek élete végéig: „Küzdelem az ember élte a földön“ (Jób. 7. 1.)

Azonban minden harc csak akkor sikeres, ha tervszerűleg folyik, okos vezérek alatt. Küzdelmünkben a hadi tervet „Katolikus Akciódnak nevezzük és ez vezérünkül az egyház pap» jait állítja oda, akik úgy az egyesek üdvözí- tésére, mint pedig a rájuk bízott nyáj szabadságának a megvédésére vannak hivatva. Ezt megérteni s az életben buzgón követni: jelenti a katholikus öntudatot.

Ezen szentböjti időben a papok böjtben és bűnbánatban közvetítőink lesznek Istennél: „ A templom küszöbe és az oltár között fohászkodik az áldozó papság: Könyörülj Uram, könyörülj a te népeden, ne engedd örökségedet elveszni.“ (Joel 2, 17.)

A papok minden alkalommal azon fáradoznak, hogy a gondjaikra bízott lelkeket kiszolgálják, hogy imádság, szt. miseáldozat, szt. beszéd, a szentségek kiosztása, példájuk, intelmük és rábeszélésük által terjesszék és megerősítsék a lelkekben az Isten kegyelmének az országát. Ezen hivatást senki se maga választotta ki, hanem Áron példájára az Isten hívta ezen pályára.. A papok közül senki sem állott be önmaga hatalmából a nép szolgálatába, hogy azt az üdvösség útján vezesse, hanem csakis az, akit az Isten választott, felhatalmazott és felszentelt erre. A papok az Istentől vannak rendelve, hogy népüket vezessék és üdvözítsék. Senki sem részesülhet az Isten malasztjában, hacsak nem az Ő egyszülött Fia, Krisztus és az Ő papjai által. Úgy az egyesek lelki üdvének munkálását, mint pedig a katholikus közügynek előmozdítását célzó